Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

HÉTFŐ, 1993. OKT. 4. HAZAI TÜKÖR 5 • Megnyílt a 40. Őszi Tárlat Őrizve az ártatlanság pajzsát Gerzson Pál megnyitóbeszédét mondja. (Fotó: Enyedi Zoltán) A jubileumi évfordulónak kijáró ünnepélyességgel nyitották meg vasárnap Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban a 40. Vásárhelyi Őszi Tárlatot. A város rangos képzőművészeti seregszemléjén ezúttal 115 művész 228 alkotását tekinthette meg a közönség. A négy évtizedes évforduló sajátosságaként - Pogány Gábor művészettörténész munkája nyomán - egységes rendezésben láthatták az érdeklődők az Alföldi Műhely hagyományaira visszatekintő, valamint az új törekvéseket kifejező alkotásokat. A rendezők ezzel együtt igyekeztek érvényre juttatni a Vásárhelyi Őszi Tárlat egyéni arculatát és karakterét. A tárlat megnyitóján Gerzson Pál festőművész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke kiemelte: mindenekelőtt a hely szellemének kell a tiszteletet megadni. Vásárhely meghatároz egy vásárhelyi világot, amelyben az emberek élnek, dolgoznak, gondolkodnak és éreznek. A művész, az ember önfelismerő és önkifejező médiuma ezt a világot érzékeli. Az itt élő művésztől tehát csak azt várjuk, hogy szólaljon meg. Vásárhely termékenyítő ereje továbbá a hagyomány - fűzte tovább mondandóját. - Az, aki a múltban nem talál kutatni- és feltárni valót, ne jöjjön ide. Az elmúlt 40 esztendő azonban megmutatta: Vásárhely mindig biztonságos helye volt azoknak, akik sajátos vállalkozásaikat nem rendelték alá idegen kultúratervezőknek. Vásárhely nem a szolgalelkűek helye, nem az alattvalóké és a megalkuvóké. Ez a hely azoké, akik tefietségük mértéke szerint önmagukat teszik felelőssé eszméikért, akiknek van bátorságuk önmagukat fogni vallatóra. Befejezésként hangsúlyozta: - A művészet örök veszedelme az elszürkülés. Kívánom, hogy a vásárhelyi kiállítások őrizzék meg az ártatlanság pajzsát. A tárlatnyitó hagyományának megfelelően ezúttal is elismerésben részesítették a szakmai zsűri által legkiválóbbnak ítélt munkák készítőit. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus által felkért szakértők javaslatára Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város fődíját és a Tornyai-plakettet Juhász Sándor festőművész, a különdíjat Albert Ildikó szobrász és Szurcsik József festőművész vehette át a város polgármesteréről, dr. Rapcsák Andrástól, aki délelőtt a Polgármesteri Hivatalban fogadást adott a kiállító művészeknek és a város vendégeinek. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium díját Szeritgyörgyi József festőművésznek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete jutalmát Almásy Aladár grafikusművésznek ítélték. Csongrád megye Közgyűlése díját Lóránt János festőművész, a „Csongrád megye önkormányzataiért" Alapítvány elismerését Csikay Márta szobrászművész kapta. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus Muzsnay Ákos grafikust, míg a Magyar Honvédség Engel Tevan István grafikus alkotását díjazta. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Vilhelm Károly festőművészt, és az Eötvös-alapítvány Kotormán Norbert szobrászművészt részesítette elismerésben. Munkajutalmat 10 alkotóművész vehetett el. Joó Erzsébet • A szegedi opera történetében az öt évvel ezelőtti szezon volt az Oberfrank-korszak utolsó éve. Ma már azok is elismerik, akik akkor még nem vallották be, hogy Oberfrank Géza - és alkotótársa, Kerényi Miklós Gábor rendező - hat esztendős működése alatt a modern operajátszás, a korszerű zenés színház legszínvonalasabb hazai műhelye volt a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata - amelyet rendszeresen hívtak külföldi vendégszereplésekre is. A felsensteini hagyományokat s a Komische Operben szerzett művészi praxist Szegedre átültetni - amolyan valódi, nagy vállalkozás volt; sikeréről olyan, ma már legendáriummal övezett előadások beszélnek, mint - a még mozi-színházi - A türelmes Szókratész, a Nyugat lánya, az idén fölújítani tervezett Macbeth, Szokolay Sándor Vérnásza, az Otelló, A bolygó hollandi, a Don Giovanni. A produkciók, a társulat, a művészek dijakat és kitüntetéseket kaptak; az előadások teltházasak, a kritika elismerő volt. S hat év eredményes erőfeszítései után mégis úgy kellett távoznia az Operaházba a szegedi főzeneigazgatónak, hogy senki sem marasztalta. Ma, hétfőn este fél 8-kor hajdani együttesét, a szegedi szimfonikusokat vezényli. • Hazajön-e még, amikor Szegedre jön? - Túlteszem magam a rossz emlékeimen és jövök, ha hívnak. De miért tagadnám le: a szegedi évek lezárása nagyon fölkavaró része az életemnek, s ilyen is marad. Az a hat év szakmailag a pályám legsikeresebb szakasza volt és a lehető Iegigazságtalanabbul zárult. Még most is elér a nosztalgia, ha Pesten találkozom akkori szegedi kollégákkal, vagy látom itt, a színházi titkárságon az arcképemet - de mindez nem tudja feledtetni, hogyan kellett elmennem innen. • Nem jelent némi elégtételt, hogy az idő nem azokat igazolta, akik akkor azt állították: csak látszat, hogy a szegedi opera a csúcson van? Az emlékek legalább kétfélék Szegeden vezényel Oberfrank Céza föl az eredeti szereposztás; hogy nem lehet időt kapni arra, hogy legalább az egyszer már elért szintre vissza lehessen hozni egy produkciót - és a többi. Nekem a zene a szerelmem; és nem akarok többet, de kevesebbet sem, minthogy minél többen élvezhessék, amit a muzsikusok közvetíteni képesek a zenéből. • Ugyebár számít arra, hogy - mint eddig - ezután is lesznek konfliktusai? - Mint mindenkiriek, aki valamely pályát hivatásból választ. • Vasárnap hallottam a rádióban, hogy az Operaház igazgatója. Ütő Endre nem érti, miért kellett a Bánk bán eredeti verziójából lemezt készíteni az ön vezényletével; amikor ő van benne az Erkel-év különféle bizottságaiban, ő egyeztetett már régen a minisztériummal, és különben is: ott van az Operaház Bánk bán előadása, azt kellett volna lemezen is forgalmazni. Mit szól ehhez? - Sok minden van, amit meg én nem értek. • Miért a ritkán játszott Manfréd szimfóniát választotta a ma esti programba? - Mert még sohasem vezényeltem és már évek óta szeretném. Azok közé a művek közé tartozik, amelyek nélkül úgy érzem - nem lenne teljes a pályám. Most elég erőt érzek magamban hozzá, tisztességes próbaidő is rendelkezésünkre állt. Lehet, hogy az ismertebb Csajkovszkij szimfóniákkal talán kevesebb munkával nagyobb hatást lehet elérni; a Mandfred szimfónia csodálatos érzelmi gazdagsága nehezebben bontható ki, meg kell érte küzdeni; de megéri. Remélem, a hallgatóság is így érzi majd. Sulyok Erzsébet - Ez már akkor olyan égbekiáltó csacskaság volt, hogy nem is érdemes szót vesztegetni rá. Tény, hogy a társulat valamennyi részlege rendszeresen képes volt olyan csúcsteljesítményekre, amilyenekről azóta is jórészt csak ábrándozom. A szegedinél sokkal jobb operaházi művészi feltételek között csak néha, a véletlenek szerencsés összejátszása folytán sikerül olyan színvonalat produkálni, ami itt rendszeres volt. • Miért? - Muszáj nekünk most erről beszélni? • Nemrégiben szakmai körökben a legnagyobb elismerést hallottam önről, s úgy emlegették, mint akinek már régen az Operaházat kellene vezetni... - Mi a kérdés? • Nem akarom megbántani, de tény, hogy miközben egyöntetű szakmai elismerés övezi, a saját együttese ön ellen, mint vezető ellen szavaz; ez történi Szegeden és tulajdonképpen ugyanez megtörtént Fotó: Nagy László már az Operaházban; mit gondol, miért? - Azt gondolom, hogy nem szakmai érdekek miatt. • Mert mindenki tudja, hogy ha Oberfrank a főnök, akkor rengeteg kemény munka vár rá és vége a kényelmes életnek? - Ezt így soha nem mondja senki... Egyáltalán nem tudom elítélni ezért a kollégákat. Amióta nem vagyok vezető állásban, én is megtanultam élvezni a munkahelyhez való laza kötődés előnyeit. Ha az embernek minimális elfoglaltsága van a színházi főállásában, s annyit járhat külföldre, amennyit akar, a sokszorosát keresi meg annak, mint amit megkereshet egy olyasfajta műhelyben, amilyent például mi Szegeden - fárasztó, időigényes, testi-lelki igénybevételt jelentő munkával kialakítottunk. Megértek tehát mindenkit, aki így gondolkodik, más kérdés, hogy nekem másmilyenek az ambícióim. Nehezen viselem, hogy nem sikerül megmutatni, amit pedig a társulat tud; hogy megkezdjük a próbákat és a premieren már nyomokban sem fedezhető Peugeotiskola Október 15-én avatják fel Szekszárdon azt a képzési központot, amelyet a Peugeot magyarországi vezérképviseletének anyagi támogatásával alakítottak ki. Fektesse megtakarítását Magyar Államkötvényekbe! Kedvező kamatok; állami garancia; eladás és vétel; készséges ügyfélszolgálattal az MNB megyei igazgatóságán (Szeged, Deák Ferenc u. 17.) 1993. 10. 4. Vételi Eladási Felh. kamat nettó árf. nettó árf. 1993. 10. 4. 1994/A 98,00 98,60 16,20 1994/B 97,16 97,76 13,90 1995/A -1995/B 93,70 94,30 18,76 1995/C 96,89 97,49 11,75 1995/F 95,69 96,29 4,38 1995/G 99,18 99,78 2,94 1995/H 99,30 99,90 1,28 1996/A 94,25 94,85 12,66 1996/B 95,98 96,58 12,23 1996/C 95,93 96,53 1132 I996/F 95,91 96,51 6,71 1997/C 94,09 94,69 - 10,70 1998/A 99,50 100,10 9,83 Dr. Farkas László köztársasági megbízott avatta föl az emlékművet. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Zákánysziki mementó „Illő tisztességgel kell emlékezni rájuk" Vasárnapi szentmisére szokatlan időpontban, délután 2 órakor gyűltek össze a hívők, holtakra emlékezők Zákányszéken. A település kápolnányi méretű kicsiny temploma zsúfolásig megtelt tegnap a II. világháború áldozataiért mondott szentmisén. A községben régóta várt emlékmű elkészülése adott alkalmat a szertartásra. amely az avatási ünnepség része volt. A Lengyel téren elhelyezett emlékmű a II. világháború áldozatainak, az 59 ártatlanul elpusztult zákányszéki lakosnak mementoja. A szoborkompozíció Bánvölgyi László szobrászművész munkája, az építészeti környezetet Palánkai Tibor építész tervezte. Az emlékmű a lakosság adományaiból és nem kevés társadalmi munkájával, a megyei közgyűlés, a képző- és iparművészeti lektorátus támogatásával és zömében a község költségvetéséből készült, összességében megközelítőleg másfélmillió forintért. Az avatóünnepségen Gárgyán István polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Farkas László köztársasági megbízott, címzetes államtitkár mondott emlékező gondolatokat. Avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy több évtizedes kényszerű elhallgatás után gyászolhatja II. világháborús áldozatait, ártatlan véreit a község, mint ahogyan számtalan település szerte Magyarországon. A háború halottai hősök voltak, a hazáért haltak meg. Olyan történelmi sodrásba kerültek, amelyben nem volt más választásuk, mint a harc, akár életük feláldozásával. Illő tisztességgel kell emlékezni reájuk. Az államtitkár a magyar kormány nevében helyezte el koszorúját. A honvédség képviselői, a település önkormányzata és egyházközsége, valamint a község lakói koszorúkkal, virágokkal emlékeztek a háború áldozataira. Az emlékművet Kása Ferenc esperes, ásotthalmi plébános szentelte fel. B. P.