Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

PÉNTEK, 1993. OKT. 1. • Iván Ildikó és a Weiner Kamarazenekar hangversenye A bécsi erdő új meséi Iván Ildikó énekművész vendégszereplésével nyitot­ta meg őszi évadját a We­ninger Richárd vezette Weiner Leó Kamarazene­kar. A szerda esti hangver­seny zenei világnapi ünnepi jellege mellett az Alsó­Ausztria tartománybeli ZeitgeNÖssicher Herbst elnevezésű kortárs zenei so­rozatnak volt első magyar­országi előadása, amelyen ebből az alkalomból - a szerzők jelenlétében - két kortárs osztrák kamaramű­vet is hallhatott a közönség. A krónikás attól tartana, hogy egy-egy Mozart, Schu­bert ás Villa-Lobos darab közé beékelve a két kortárs mű meg­töri a hangversenyt. Főként, gondolnánk, ha a két szerző, Baksa András és Leopold Schmetterer, saját (konzer­vatív) osztrák közönségük ellenében is, valami egészen újjal és elütővel állnak elő, hiszen a hagyományos német (és ezen belül a még hagyo­mányosabb bécsi) zenei kife­jezésmóddal egy osztrák szerzőnek elkerülhetetlenül szembesülnie kell. A krónikás tehát eleve azzal a kérdéssel hallgatja az új darabot, hogy hangzása, kifejezőkészlete szakít-e, vagy sem a hagyo­mánnyal. Különös, ámbár vár­ható dolog történik. Mindkét műben szépen felsorakoznak a Brahms, Beethoven, sőt: Mo­zart remineszcenciák, ám azo­kat egészen friss társítások, ötletek és főként egészen mo­dern hangzáselemek szervezik egybe. Kétségkívül új felfo­gásnak kifejezője e két mű, amelynek nem a megtagadni, vagy sem a legfontosabb kér­dése, hanem az, hogy miként lehet a meglévőt összefoglalni, egy új belső indíttatással egy új kifejezés részévé tenni. Baksa Concerto grosso-ja, azáltal, hogy négy szólóhangszert is szembeállít a zenekari szóla­mokkal, még keretet is ad e kifejezésmódnak (meglátszik: a szerző vérbeli vonóskvartett­zenész). Ami a zenekart illeti, elő­adása meggyőző és feszes volt. A Concerto Grosso a téma­felvezetésben és (kivált) a melléktémák kibontásában ért el nagy hatást. Ugyancsak iz­galmas volt hallani a Schmet­terer Divertimento nagy han­gulatváltozásait kifejező ré­szeket, főként egy-egy táncos karakterű tempóvételt, amely­nek lendülete és elevensége ezen az estén a Weiner Kama­razenekar legjobb pillanatait jelentették. De, a szerdai közönség a megmondhatója, szólni kell Iván Ildikó fellépéséről is. A Szegedi Nemzeti Színház egy­kori koloratúr-szoprán opera­énekesnője most oratóriumi előadószerepben mutatkozott be. Hangjának könnyedsége és főként természetessége nyű­gözte le a hallgatót. Előadá­sában a díszített, kolorisztikus dallamrészek szóltak a leg­szebben, és (Schubert Salve Reginájában) az a szép tónusú, lírai előadásmód, amely a magasabb hangtartományban szopránt szoprántól oly any­nyira meg tud különböztetni. Alakításának természetessége Villa-Lobos Bachianas Brasi­leiras darabjában (mekkora találat volt a végére ez az ízig­vérig latin zene!) színnel és melegséggel töltötte meg a művet. Tápai búcsú Vasárnap tartják Tápén a búcsút. A vásártérre és a helyi művelődési házba a Bartók művelődési központ szervez programokat. A meghívott együttesek menettáncát a sze­gediek is láthatják, ha délelőtt 10 órakor kimennek a Kárász utcára és a Dugonics térre. A fellépő csoportok között sze­repel Pörböly, Isaszeg, Makó, Martonos, Méhkerék, és Tápé népi együttese. A búcsú hely­színén a nap folyamán manu­ális gyermekfoglalkozásokat is tartanak, valamint bemutatót láthatnak az érdeklődők a Csongrád megyei népművé­szeti egyesület termékeiből is. A tápai menettánc délután 3 órakor kezdődik, a vásártéren felállított színpadon pedig a New River Side és a Maskarás együttes ad majd műsort. Szombaton és vasárnap délután 5 órakor táncház, este 8-kor pedig disco kezdődik a műve­lődési házban. • Amikor megterveztük az évadot - mondja Molnár Lász­ló -, akkor a szűkös anyagi lehetőségek ismeretében el kellett döntenünk, hogy inkább egy szűkebb, de a korszerű színjátszás irányába mutató programmal jelentkezzünk, vagy próbáljuk fenntartani azt a Vaszy Viktortól örökölt ha­gyományt, hogy a társulatunk egy repertoárt játszó opera­ensemble. Én az utóbbira vok­soltam, és mindent megteszek annak érdekében, hogy a re­pertoárjátszás megmaradjon. Kellenek persze elit produk­ciók is, a kísérletezésnek is helyet kell adni, törődnünk kell a huszadik századi zeneiroda­lommal és azokkal a rendezési törekvésekkel is, amelyek a ma operajátszását fémjelzik. Eb­ben az évadban összesen 10 operát játszunk, operettet (Marica grófnő) és musicalt is bemutatunk (Chicago). Össze­hasonlításképp: Pécsett 5, Deb­recenben 4, Győrben és Mis­kolcon l-l opera szerepel az idei műsortervben. A nagy­színház elsősorban zenés szín­ház lesz, ahol a balett és a ze­nés darabok mellett néhány reprezentatív prózai előadás is helyet kaphat. • A színházak működéséi is a közalkalmazotti törvény szabályozza. Milyen előnyei és hátrányai származnak ebből az operatársulatnak? - Az, hogy a közalkal­mazotti törvény foglalkozik a színházakkal, önmagában na­gyon jó, hiszen rendkívül fontos, hogy a színházak mű­ködése is szabályozott és dif­ferenciált legyen. Az viszont, hogy a közalkalmazotti tör­vényt receptszerűen ráhúzzák a színházra, mintha az is oktatási vagy egészségügyi intézmény lenne, egyszerűen abszurdum. Óriási gond például, hogy a heti két szünnapot szigorúan meg kell tartanunk. Ezzel a rendelkezéssel és a jelenlegi anyagi körülmények közepette a játéklehetőségünk is és a próbálási lehetőségeink is heti öt napra szűkültek. Ráadásul ha az állami ünnepnapokon is • Gregor József újra szegedi színpadon „Ez a legerősebb vidéki társulat" - mondja Molnár László operaigazgató A Zene Világnapja alkalmá­ból Verdi A trubadúr című ope­rájának ma esti előadásával nyitja évadját a szegedi opera­társulat a Nemzeti Színházban. Leonora szerepében Maria Gorges-t (Németország) hall­hatjuk, egy fiatal milánói teno­rista, Ifiego D'Auria lesz Man­rieo. Luna grófot Póka Balázs. Azucenát Erdélyi Erzsébet énekli, a Szegedi Szimfonikus Zenekart Pál Tamás vezényli. Az operaévad kezdetén Molnár Lászlóval, a társulat vezetőjével a tervekről és a lehetőségekről beszélgettünk. szeretnénk játszani, akkor dupla bért kellene fizetnünk a dolgozóinknak. A másik nagy ellentmondás a január elsejétől bevezetésre kerülő közalkal­mazotti bértábla. A besorolá­sokat a színházakban lehetetlen mechanikusan érvényesíteni. Jelentős művészek viszonylag alacsony kategóriába kerül­nének, ugyanakkor kevésbé jelentősek, vagy a pálya peri­fériáján sodródók végzettsé­güknek, papírjaiknak köszön­hetően relatíve indokolatlanul magasba. Ez komoly bérfe­szültséget okozhat. Az ezzel kapcsolatos rendelkezés nem egyértelmű, már külön állás­foglalást is kértünk a mi­nisztérium zenei osztályától ebben az ügyben. A válasz ellentmondásos. Felhatalmazza az intézmény vezetőit, hogy bizonyos esetekben felülbí­rálják az automatikus beso­rolási szisztémát, viszont anya­gilag is felelőssé teszi őket az átsorolásokért. Az is gond, hogy nem szakmai, hanem pénzügyi szervezet fogja el­lenőrizni az átsorolások jo­gosságát. Nem lehet tudni, hogy a nem automatikus be­sorolásokért kinek kell vál­Filozófiai kisenciklopédia A Nyugat filozófiáját és gondolkodóit bemutató Filo­zófiai kisenciklopédia megje­lentésével több évtizedes adós­ságát törleszti a magyar könyv­kiadás; a Kossuth Könyvkiadó új kötetét Kocsis András Sán­dor igazgató mutatta be csü­törtökön. A tájékoztatón el­hangzott: az enciklopédia a londoni és New York-i szék­helyű Routlegde kiadó gondo­zásában 1989-ben napvilágot látott munka fordítása. A lexi­kon sajátossága egyben a brit tudomány jellegzetessége is: gondolkodási ismereteket, műveleteket, technikákat köz­vetít. A könnyebb olvasói tájé­kozódás érdekében alfabetikus sorrendet követnek a kötet szócikkei. • Szeptember közepén mint­egy 1800 fiatal népesítette be Wolfenbüttel egykori hercegi rezidenciája, a reneszánsz-ba­rokk vízivár udvarát, termeit, s az óváros meseszép sétáló­útjait. Mert a várost ezekben a napokban nem fosztogató ha­dak, hanem tehetséges fiatalok hódították meg. Nemcsak a sétálóutca alkalmi koncert­jeivel és folklórbemutatóival, hanem a dísztermekben, temp­lomokban, valamint a sokezer személyt befogadó városi sportcsarnokban rendezett nyitó és zárókoncertekkel is. Az együtteseket hét szek­cióba osztották be. A szegedi kórus a dán zene „workshop"­jában tevékenykedett, ahol két dán kóruskarnagy instruálá­sával ismerkedtek meg a kó­ruszene terén számunkra még ismeretlen ország rejtett kin­cseivel. A szekció szombat esti koncertjén a szegedi kórus remekül összeállított bő ne­gyedórás bemutatkozó kon­certjével, Erdős János karnagy úr mesteri kórusvezetésével hamar kivívta a többi részt­vevő és a publikum rokon­szenvét. Szálláshelyük evan­gélikus templomában, Gross­denktenben is percek alatt lenyűgözték az istentisztelet • Eurotreff '93 Német földön járt az Ifjú Zenebarátok Kórusa A Lajtán túli Európa manapság is szívós kitartással bontja a határokat. Ezúttal a Hannover környéki Wolfenbüttelben immár hetedik alkatommal megrendezett Eurotreff-fesztivállal bizonyította a muzsika, a tánc és a folklór segítségével, hogy a kultúra valóban nem ismer határokat. Ide invitálták ugyanis Európa 16 országa ­köztük Magyarországról a szegedi Ifjú Zenebarátok Kórusát - és a házigazda Németország fiatal dalosait, táncosait, muzsikusait, összesen 46 művészeti együttest, hogy adjanak számot tehetségükről és reprezentálják öreg földrészünk kórusművészetét, folklórját, hangszeres zenéjét. alkalmi hallgatóságát éppúgy, mint a helybéli általános iskola gyermekkorú közönségét. Ami viszont a zárókoncer­ten történt, az nehezen adható vissza az elfogultság vádja nélkül. Mindössze három perc­ben kapott lehetőséget a kórus, hogy magyar kórusművekkel adjon ízelítőt az általunk kép­viselt égtáj, Délkelet-Európa zenéjéből. Előbb dermedt csend, feszült figyelem, majd tomboló taps, fütty- és hang­orkán jelezte az elragadtatást. Percekkel ezután érkezett az Északot képviselő finn Vantaa város kóruskarnagyának gra­tulációja: „Dear Friends! What a fantastic hungarian choir singing!" Mi lett volna, ha több időt is kapnak, netán egy kis koncertre valót? Erre is sor került, de már Bückeburg városkában, a We­ser-völgyi német reneszánsz gyöngyszemében, ahol a híres­neves Marchensanger Chor vendégeként töltött el a kórus még néhány napot. A város­háza színháztermében tartott közös koncertjükön már teljes tehetségükkel kibontakoz­hattak. Kellett is, mert a ven­déglátók igazi partnereknek, tehetségben, muzikalitásban méltó társnak bizonyultak. Legalább 5-6 mű akadt, amit mindkét kórus kitűnően ismert egymás zenei irodalmából, elő is adták közös koncertjükön, amit a polgármester és a Scha­umburg-Lippe ház hercege is megtisztelt jelenlétével. Hogy kórusbarátság szüle­tett az első percektől kezdve? Ez természetes. Folytatás kö­vetkezik Szegeden, 1994 szep­temberében, amikor meghívá­sukra városunkba érkezik a bückeburgi Marchensenger kórus kiváló muzsikusként számon tartott vezetőjükkel, Wilhelm-Friedrich Tebbe úrral. Tóth Attila lalnia a felelősséget, ugyanak­kor több esetben az átsorolás elkerülhetetlen. • Van-e, lehet-e társulat­építő stratégiája ilyen kö­rülmények között? - Ha szerény mértékben is, de mégiscsak formálódott az együttes arculata. Erejét és ütőképességét jól mutatja, hogy például az Anyegint vendégszereplők nélkül kettős, sőt bizonyos pontokon hármas szereposztásban is ki tudjuk állítani. Nem hiszem, hogy ma ezt bármelyik vidéki operatár­sulat utánunk tudná csinálni. Vendégszereplő nélkül nyer­tünk tavaly az országos szín­házi találkozón különdíjat a Figaróval is. Talán a progra­munkkal, talán a jó légkörrel sikerült megnyernünk néhány énekest, akik a legfontosabb hiányokat betöltik. Hozzánk szerződött M. Kontz Gábor tenorista, Lenszkijt fog éne­kelni az Anyeginben, és igazi bonviván is, amiből hosszú évek óta hiány volt Szegeden. • Várható-e más társula­tok vendégszereplése Szege­den? - Ez is elsősorban pénz kérdése. A rendszerváltás előtt könnyebben sikerült céltámo­gatást szerezni ilyen célokra, t így jöhetett létre annak idején az operafesztivál is. Úgy tu­dom, a világkiállítás évében szeretnének Szegeden egy nemzetközi színházi találkozót. Addig remélem, hogy sikerül Darmstadttal vagy más test­vérvárosunkkal csereproduk­ciókat létrehoznunk. • Ebben az évadban ven­dégként kiket hallhatunk? - Ekkora repertoárt 19 magánénekessel műsoron tar­tani lehetetlen. Minimálisan még 6-10 énekesre volna szük­ség ahhoz, hogy az évi tíz operát kettős szereposztással nyugodtan végig tudjuk ját­szani. Ezt a hiányt csak ven­dégekkel tudjuk pótolni. Néha sikerül meghívnunk - szerény tiszteletdíjért - külföldről is énekeseket. Vissza tudtuk csábítani A trubadúr Leonó­rájaként tavaly nagy sikert aratott Maria Gorges-t, és egy olasz impresszáriós cég aján­lott egy milánói tenoristát, aki ma este Manricóként lép fel. Németh József, Misura Zsuzsa, Iván Ildikó és Szilfai Márta is visszajár hozzánk. Nyugdíjas művészeinkre, Gyimesi Kál­mánra és Juhász Józsefre is számítunk. Természetesen ál­landó vendégünknek tekintjük Gregor Józsefet is, aki az Anyeginben és a Macbethben vállalt szerepet. Fontos, hogy különböző rendezői koncep­ciókkal találkozzon a közön­ség, ezért Angyal Mária rende­zi az Anyegint, tervezzük Ke­rényi Miklós Gábort meghívni a Macbeth felújítására, és sokat várunk Galgóczy Judittól, saját főrendezőnktől is, aki az Oedipus rex és a La lupa szín­padra állítására vállalkozott. Hollósi Zsolt Felhívás minden jó szándékú emberhez! Építsünk „papírból" várat! az meg kérdez­Papírból várat már milyen dolog? hetik. Úgy papírból, hogy valójában, fából. Egy játszó­téren áll majd. A gyerekek igazi favárat rohamozhatnak meg, mászókázhatnak ked­vükre! Hogy hol lesz mind­ez? Egyelőre csak anynyit tudni: valahol Szegeden. A Városgazdálkodási Vál­lalat és a Délmagyarország közös környezetvédelmi ak­ciót indít. Remélhetőleg önökkel, a gyerekekkel és az iskolákkal is közösét. Bárki beszállhat, akinek akár egy fölösleges újságja is van otthon. Az ember nem szeret az ilyesmivel bajlódni, lusta kötegelni. Most elég fölnya­lábolni a papírkupacot és a közeli gyűjtőhelyen leadni. Ne sajnáljuk. Jó helyre megy, mert csinos park és egy jópo­fa játszótér lesz belőle! A várost körzetekre oszt­ják. A teherautó naponta más-más helyen szedi fel az összegyűjtött fekete-fehér és hullámpapírt. A kocsit sárga ponyvájáról és feliratairól már messziről megismerhe­tik. Honnan tudhatják önök, hogy mikor jön a jármű? A Délmagyarország naponta közli az időpontokat. Azé a városrészé lesz az első „papírból" épített park és játszótér, amelyben az iskolák és a szülők, nagyszü­lők, egyszóval mi, a lakosok a legtöbb hulladékot gyűjt­jük össze. A suliknak külön versenyt is hirdet a Városgazdálko­dási Vállalat és a Délma­gyarország. A legeredmé­nyesebb osztály 3 napra, a második kettőre, a harmadik egy napra mehet kirándulni azzal a busszal, amelyet lapunk és a VGV biztosít. Az akció október elsején indul és a hónap végéig tart. Elő azokkal a kiolvasott újságokkal, papírkacattal! Mert jön a sárga autó! És már lehet is kinézni a helyet a játszótérnek, a favárnak. Ha kedvező lesz a fogad­tatás, akkor folytatása kö­vetkezik! MA ezeken a helyeken várjuk a papirt: BELVÁROS III. (Nagy körút-Kossuth sgt.-Kiskörút-Tiszai Béke úti Általános iskola, Béke u. 79. de. 10-től. 'csak iskolai) BÉKETELEP: Napos Úti Általános Iskola, du. 3-6-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents