Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

6 KÖZÉLET DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. OKT. 26. • A „különutas" képviselő erőforrása: a választők bizalma Király, az újságíróból lett politikus • Az előző rendszer utolsó Országgyűlésének, de az új rendszer első Parlamentjének is képviselője Király Zoltán, a televízió képernyőjéről ismert szerkesztő, riporter. Vagyis azon kevesek közé tartozik, akiknek tapasztalatokon alapuló elképzelése lehetett 1990-ben, mi a politikus dolga, mi a Parlament feladata. Ehhez képest milyen lett a valóság? - Reálisabb jövőképem ellenére se számítottam arra, hogy a rendszerváltás után is előre megírt forgatókönyv szerint történnek a dolgok, s olyan paktumok születnek, melyek a mára már ismert módon kötik meg a képviselők kezét, szűkítik a testület mozgásterét. A másik, amire nem számítottam, hogy a pártok parlamenti munkájukban képtelenek lesznek elszakadni a politizálástól, pedig ez a magatartás a létkérdéseket érintő törvényalkotást akadályozza. A választásokat jellemző vádaskodó politikai stílus állandósulása pedig elpitiáneresltette a parlamenti munkát, ami a választópolgárok kiábrándultságához vezetett. • Király képviselő életében az elmúlt három évnek nincs említésre méltó pozitívuma? - Dehogynem. Kétségtelen, a parlamenti demokrácia intézményrendszere megerősödött, a többpártrendszer visszafordíthatatlanná vált. A magánéletemben pedig 1990 óta csodálatos dolgok történtek, két gyermekem születetett... • A képviselő feladatai, lehetőségei, munkakörülményei hogyan változtak? - A képviselói munkálkodáshoz számomra változatlanul a legfontosabb erőforrás a társadalmi támogatottság. Korábban, a „rendi országgyűlésben" is számos esetben előfordult, hogy a Parlament 90 százalékával szemben kellett szólnom. Ez mit sem változott. Példaként emlftem, hogy (gy szóltam a köztársasági elnök közvetlen választása érdekében; a jelenlegi külpolitikai irányvonallal szemben én a semleges Magyarország hfve vagyok; nem értek azzal egyet, hogy az EK csatlakozás érdekében föláldozzuk a hazai mezőgazdaságot. Egy időben magányosnak éreztem magam a frakciókra szabdalt Parlamentben, a polarizálódó társadalomban... Rájöttem, profi politikussá kell válni... • A szociáldemokrata mozgalom megújítója, majd az egyesült párt, az MSZDP elnöke politikusként is megtalálta helyét. A profizmusnak mi az ára? A legnépszerűbb szegedi honatya hűséges maradt választóihoz és választókerületéhez? Fotó: Schmidt Andrea - A duplájára növelt választókerület, a főállású képviselőség, a törvényalkotói munka fölpörgése, a hetente több napot igénylő parlamenti, azaz budapesti jelenlét természetesen megváltoztatta a választókkal való kapcsolatomat. A rendszeres találkozók és konzultációk 1985-1990 között megszokott rendje objektív okok miatt sem tarthaló. Viszont a képviselői fogadóórákon kívül munkatársam. Mohos Gábor a megyeházán, képviselői irodánkban hétköznap 14-15 óra között megtalálható. így a hozzám forduló polgárok gondjairól folyamatosan tudok, megoldásukat segítem. Aztán én nem tagadom, a képviselők „kijáró" szerepkörét is gyakorlom. Csak példaként említem, hogy a röszkei átvezető út megépüléséért kilincseltem, a különböző céltámogatási pályázatok érdekében lobbyztam. Ha jól megnézem, ilyen értelemben többet tudtam tenni választókerületemért, mint a korábbi Parlamentben! Szegeden élek 1978 óta, „szegediségemet" nem tudom és nem is akarom feladni. Ha kicsi gyerekeim cseperednek, ha a feleségem munkát talál itt, akkor családommal ismét szegedi állandó lakcímemen leszek elérhető. A választóim mostanában kevesebbet látnak Szegeden, mint én is szeretném, de hiszem, pontosan tudják, képviselem őket, érzékelik, hogy én nem asszisztáltam ahhoz, ami az országban a rovásukra is történt. • Tehát különutas képviselő maradt? - Mondhatjuk így is. Kezdődött azzal, hogy a legelső képviselő voltam, aki az MDF frakcióból átült a függetlenekhez. Precedens értékű legutóbbi megnyilvánulásom, hogy kezdeményeztem a korrupció elleni vizsgáló bizottság felállítását... • Kikre támaszkodik? - A választók bizalmára. Szakértőkre. Önmagamra. Újságírói mivoltomból fakad, hogy érzékeny maradtam mindarra, amit kritikusan kell szemlélni. így aztán szólok például a horvátországi fegyverszállítás, a tisztességtelen privatizáció ellen, a költségvetési vitában, de a Virág megőrzése érdekében is. • E parlamenti ciklus alatt profi, országszerte ismert, szociáldemokrata politikus lett Királyhói, a szegedi képviselőből. A következő négy esztendőre milyen terveket dédelget? - A szociáldemokrácia „föltámasztását" és erősítését rendkívül fontosnak tartom. De ügyelek arra, hogy pártpolitikusság összeegyeztethető legyen a képviselőséggel. Pártbeli tisztségemért semmiféle tiszteletdíjat vagy egyéb juttatást nem fogadok el. Ha pedig a funkció túl sok kötöttséget róna rám, akkor „ki fogom magam szabadítani". A választásokon ismét indulok. Ismét szeretném elnyerni a szegedi polgárok bizalmát! Újszászi Ilona • Újabb expókör Sok kicsi nem mozdul Ezekben a napokban - október 15 és november 15 között - van a harmadik lehetőség arra, hogy az 1996-os világkiállításhoz kapcsolódó rendezvényekhez ötletekkel, javaslatokkal, programtervekkel lehet csatlakozni. Az expo irodában - az első fordulóban benyújtott 253, és a második nekifutáskor beadott 144 pályázat után - elsősorban vidéki jelentkezésekre számítanak most. Mégpedig olyanokra, amelyek egy-egy tájegység, több kistelepülés összefogásával sokrétű programot kínálnak a világkiállítás idején hazánkba érkező vendégeknek. Ugyanakkor vállalkozási lehetőséget, a munkanélküliség csökkentését, a települési infrastruktúra fejlesztését, a falvak és városok külföldi kapcsolatainak kedvezőbb alakulását. Hogy mindez mennyire vonzó lehetőség, s valójában mennyire mozgatja meg a „vidéki Magyarországot" ? Erről még most, a harmadik expókör előtt sincs eléggé tiszta kép. Az tény - s kiderült a szegedi, megyei, régiós egyeztető megbeszéléseken is az elmúlt hetekben - , hogy/okozódik az érdeklődés: több a terv, az ajánlat. Ugyanakkor az is tény, hogy számos településen „elmennek" a lehetőségek mellett: sem egyéni, sem önkormányzati kezdeményezés nem születik még a meglévő adottságok kiaknázására sem. Szűkebb pátriánkban több város (például Szeged, Makó, Hódmezővásárhely... stb.), s néhánv kisebb település (például Opusztaszer, Csanytelek, Pusztamérges ) vázolt már valóra váltható terveket az expo idejére, és érzékelhetők az összefogás jelei is. (Bár itt-ott ezt gátolni látszanak értelmetlen rivalizásások ...) Másfelől viszont tapasztalható az is, hogy vannak olyan „helyzetben lévő" falvak és városok is, amelyek nem tanúsítanak különösebb aktivitást. Pedig az ópusztaszeri honfoglalási évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények a térségben, a közvetlen közelben lévők ( például Dóc, Pusztaszer, Sándorfalva, Kistelek, Szatymaz, Balástya... stb.) számára is bizonnyal rejtenek lehetőségeket ( pl. az idegenforgalomban, a vendéglátásban ). Jobban oda kellene figyelni rájuk. Szabó Magdolna • Pisztolylövésekkel vetett véget egy utcai verekedésnek F. József 23 éves nyíregyházi lakos. A belvárosi Casino és Korona bár előtt szólalkozott össze több fiatalember. A dulakodást megelégelő 1. László budapesti lakos egy TT-pisztolyt rántott elő, csőre töltötte, majd átadta F. Józsefnek, aki azonnal lőni kezdett. N. Béla 28 éves nyíregyházi lakos életveszélyes haslövést kapott, T. Attilát lábszáron, N. Tamás combon találta el. A két tettes ezután gépkoLövöldözés Nyíregyházán csival elmenekült a helyszínről, azonban a rendőrök elfogták őket a Nyíregyházához harminc kilométerre lévő Paszab község külterületén. Az engedély nélkül pisztolyt tartó I. László és a lövöldöző F. József ellen őrizetbevételük mellett büntetőeljárás indult. peres utakon Magyaros keverék A dolog persze korántsem ilyen egyszerű. A patikaprivatizáció pillanatnyilag az egyik legkritikusabb pontja „belügyi" életünknek. Nem csak azért mert - a becslések szerint - 30-40 milliárd forintos értékről van szó, hanem azért is, mert egy ilyen nagyszabású „akció" előkészítésétől, lebonyolításától és bevégzésétől 10 millió ember biztonságos gyógyszerellátása függ. Márpedig a patikaprivatizáció nem úgy indul, hogy ennek zavartalanságában akár a gyógyszerészek, akár a pirulákra szorulók bízhatnak. A helyzetet nagyon egyszerűsítve: arról van szó, hogy a megyei önkormányzatok nem fogadják el a 1993. évi 54-es törvényt, amelynek értelmében a gyógyszertári központok és a köréjük szerveződő patikák az állam tulajdonát képezik, s ezért az Állami Vagyonügynökség jogosult a privatizáció lebonyolítására. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a bevétel - a 30-40 milliárd! - az ÁVÜ-t illeti meg. Ezért a pénzért folyik a harc az önkormányzatok és az ÁVÜ között. Pontosabban mindkét felet a gyógyszertári központok érdeklik, hiszen ezeknek az értéke számottevő, a patikák csak néhány milliárdot érnek. Csak hát a kettő együtt privatizálandó. Az ÁVÜ tartja magát a Parlament döntéséhez, ami azt rögzítette törvényben, hogy az ÁVÜ jogosult a patikaprivatizációra. Az ország 12 önkormányzata - köztük a Csongrád megyei is - peres úton akarja ezt a döntést megmásítani. A perek folynak, a privatizáció nem kezdődik, az idő telik. Márpedig a pereskedés miatti késlekedés, az időhúzás igen sokat árt a patikaprivatizációnak, és az immáron három éve feszültségben, bizonytalanságban tartott állami szektorban dolgozó gyógyszerészeknek. Ennek belátása is késztetikényszeríti az ÁVÜ-t, hogy az önkormányzatokkal próbáljon kompromisszumra jutni. A legfrissebb információ szerint - amit a hétvégi gyógyA magángyógyszerészek elmúlt hét végi Szegeden megrendezett - találkozóján nem csak a magánpatikák tulajdonosai voltak jelen, hanem azok a gyógyszerészek is, akik még állami gyógyszertárakban dolgoznak, s akik igen szép számmal képviseltették magukat. Nem más miatt érdekli őket a már magánutakat járó kollégáik ügyes-bajos dolgai, immáron három esztendős tapasztalatai, mint azért, mert maguk is hamarosan egy hajóban eveznek a gyógyszertári tulajdonnal már rendelkező társaikkal. Hiszen az ország 1500 állami patikája több ütemben ugyan, de előbb-utóbb privatizálásra kerül, ami nem jelent mást, minthogy az ott dolgozó gyógyszerésztek) megvásárolhatják a gyógyszertárat. szerész-konferencián volt szerencsénk hallani az ÁVÜ főtanácsosától - az Állami Vagyonügynökség, megegyezési készségének bizonyítására, a többi között felrántotta az önkormányzatoknak, hogy a gyógyszertári hálózat magánosításából befolyt teljes bevétel 50 százalékát megyei alapítványokba, a fennmaradó bevételt pedig zárolt számlára helyezi a bírósági perek befejezéséig. Az alkudozás még csak a kezdet kezdetén tart, hiszen a megyéi önkormányzatok elnökei, megyéjük közgyűlésének határozata nélkül, nem mondhatnak se igent, se nemet az ÁVÜ ajánlataira. Az egyezkedés tehát eltart még egy darabig, megnehezítve az amúgy sem problémamentesnek ígérkező patikaprivatizációt. A betegek és a patikusok pedig a partvonalról figyelik e tipikusan magyar küzdelmet, ami az ő bőrükre megy. Kalocsai Katalin PO/C l!t 1 Ll E heti tét : 50 000 Ft NÉV: A nyereményszelvényt nem kell postáznia, csak meg kell őriznie, és ha nyer, ezt is magával kell hozni. NÉV: NÉV: NÉV: Ax e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! Gyeire, vár a Papagáj, élelmiszer-mesevár! A Szabadkai úton, a műjégpálya mellett Nyitva: 0-24 óráig, a hét minden napján Tel.: 62/321-370