Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

Gérard Prevot A magyar költőkhöz Ha szükségtek van égő szégyenemre, magyar fiatalok, a szótáram teljesre érett negyvenötezer szavából ezt fel tudnám ajánlani, s még néhány megkopott szót, mint emberség, becsület és civilizáció. (És esküszöm, hogy rímel találhatnék belőlük) vagy egy szonettet amelyben galambokról énekelnék hisz' a léleknek én is mérnöke vagyok. Igen ha mindez nektek kellene örömmel adnám s ti széjjelosztanátok a Pesten elhullt gyermekek között. I)c így az éjszakában amelyben most vagyunk a mongolokkal szemben Istentől távol élve s megfosztva minden nyelvtől semmit nem adhatunk, aniit irodalomnak lehetne nevezni, s mi nevetésre ingerelné csillaghordó gyilkosaitokat. ím a mi haragunk - testvér a szerelemmel, ím a mi esküvésönk: nem élünk s nem halunk meg, csak az ember uralmáért. íme a mi vérünk Mondjátok meg a magyar gyermekeknek, aki az élet reményét keresi a harckocsik és a kenyér között, mondjátok, hogy nem vagyunk még gyávák mindannyian. És ha nem hisz nekünk, mondjátok meg, hogy mi magunk sem hiszünk már, de hit nélkül is hathat a kétségbeesés, s hogy ez a kétségbeesés a miénk. Mert szabadság az embernek nem adatott soha, esak túl a reménytelenségen és halálon. Franciából fordította: Kocsis Gábor Samuéi French Morse Lábjegyzet egy forradalomhoz Túl sokat látunk időt és helyet ahhoz, hogy tudjuk, milyen a világ, idegen arcról felénk integet saját közönyünk s az ő szégyene, kényelmünk csaknem megrendíti már. Túl sokat látunk időt és helyet: a háborús hír, a vak rendelet, mely a szabadság zászlajára hág idegen arcról felénk integet, amit az elme nyomtalan feled, hogy kétségek közt nyugtassa magát, túl sokat látunk időt és helyet hidegen, miként a görbült terek, zavartságuuk; a megoldatlanság idegen arcról felénk integet míg csapdákká válnak a közhelyek. Mint a bolond, mint akit bíínök dühe rág, túl sokat látunk időt és helyet mely idegen arcokról integet. Angolból fordította: Vitéz György DRAGA MAGYAROK TI CSILLAGOK AZ ÉGITESTEK KÖZÖTT- S MINDANNYIAN KÖLTŐK A TETT TRAGIKUS LÍRÁJA ÁLTAL JEAN COCTEAU Jean Cocteau rajza a Seghers kiadó (Párizs) gondozásában megjelent „Hommage des poétes Jrangais aux poétes hongrois" c. kötetből. Ötvenhatos lány Molotov-koktéllal. (MTI - Telcfotó) Ferdinanda Durand É halottak... () halott magyarok, s ti harcolók, már vérben, de talpon még, s világgá kiáltva végtelen, megtiport igazságtokat, térdet hajtunk nektek. Hősök vagytok; mi törpék. A testvéreink vagytok, és senki a szívünkhöz közelebb. Vértanúságtok megváltja a világot s beragyogja jövőnk a fényetek. Olaszból fordította: Horváth Elemér N

em tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe - a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztényi könynyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak. hogy óvnunk kell mindéi) cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomha. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták magukat. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom. Albert Camus A magyarok vére hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz., hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az. ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hfvek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy.valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke. A magyar munkások és ér telmiségiek, akik mellett anynyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s dk azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk - miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! E. E. Cummings Hálaadás ez anti-világgal süllyedek el miattatok szörnyű borzalomba míg nagyapánk istene térdepel egy senkinek mintha valaki volna mely éjjel-nappal egyre hadarja nagy demokrata hang-vigyorában „sok kicsi nép élni ha akarna szabadon - bízzon csak az usában" s föltámad a nép magyarországon rettendő sikoly sodorja szavát „anti-élet rabsága ne vágjon inkább választom a szabad halált" hangja marathonig emelkedett még termopylact is földúlta ez s minden ember-se-volt évezredet mire végül meghallotta az Ensz „elhallgass te csöpp magyarország és úgy tegyél amint azt mondom itt a kedves jó medve morog rád s amit mi féltünk az a quo pro quid" unclc sant esak vonogatja kecses rózsaszín vállát - hisz már ismered míg liberális ciciket keres „most nent érek rá" nyelve így pereg hát hurrá-rrá-rrá demokrácia legyünk hálásak mind - az istenét szabadság-szobrunk sírhant borítsa (mert már csak bűze terjed szerteszét) Angolból fordította: Siklós István Stig Carlson Soha Egy nap lehull szivünk a jeges űrön át átütve a félelem méreg-nyilaival. Egy nap az űr hull a szívünkbe majd az űr, melyet széttépett a félelem csöndje. A jövő fala néma. Szürkén tornyosul a vérzáportól árnyalt láthatár felé. A remény bolygói is kihunynak lassan a Dunapart s a Sinai sivatag felett. Egyre sűrűbb feketeség szorítja át fázó világunk. lyiilyen válaszra vársz te, ember! Es a reggel hangjai hallgatva lapulnak a határokon. Miket kérdezel te, ember! S a feleletek mormolása zavaros hazugság. Új bűnt leplez le minden virradat, az értelmetlenség és hitetlenség s hazug barátság nevében követték el, de ez a hűn most már hűn marad a gyűlölettől ráégetett vöröslő pecséttel. Az idő rothadt lelkébe égesd bele ezt is: Soha még hajnalt nem dohlak sötétebb éjjel elé, soha nem halt meg még álom ily kínzó halállal, nem szárad! el soha remény ilyen mcgíépetten, soha vér nem folyt még ily ártalmatlanul. És súlyosan zuhan az éjszaka a földre. Svédből fordította: Thinsz Géza Az írásokat a GLÓRIA VICTUS 1956-86 című könyv harmadik kiadásából válogattuk, amely a Kosmos kiadó házinyomdájában készült Bécsben, 1986-ban.