Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

Világpremier Budapesten Kellemes Skorpió-vágás SZOMBAT, 1993. OKT. 2. Lemezforgató Björk: Debut Björk különleges, misztikus szólólemeze a PolyGram jóvoltából akadt a hálónkba. Az albumról a „Humán Behavior" pillanatnyilag az egyik legnagyobb kislemezsiker Nyugat-Európában, ill. az erről a számról készített videoklip az MTV (értsd: emtfvi) egyik leggyakrabban játszott klipje, amely szintén különleges zenei és képi világával vonja magára a figyelmet. A Sugarcubes excsalogánya, Björk a nyáron dobta piacra Debut c(mű lemezét. A kezdetet, első bemutatkozást jelentő ironikus cím csak a nemzetközi szólókarrier nyitányát jelzi. Björk szűkebb hazájában, Izlandon már régóta sztár, legutóbbi - csak szülőföldjén terjesztett - albuma, a Glim Glo, melyen ötvenes évekbeli izlandi dalokat ad elő, platinalemez lett arrafelé. Björk Gudmundsdottir már 11 éves korában gyermekdalokat énekelt lemezre. Később a Toppi Tikarras és a KUKL nevű reykjavíki újhullámos együttesekben kezdte kifejleszteni összetéveszthetetlen - néhol álomszerű, néhol hisztérikus - előadói stílusát. Költő, festő és performer barátaival alapított bulizenekara, a Sugarcubes (Kockacukrok) 1987-88 egyik legnagyobb rockszenzációja lett, hála az angol popsajtónak, mely ráharapott a vitathatatlanul eredeti, egyszerre dilettáns és zseniális, fergeteges zenei ötletkavalkádra, no meg Björk elkalandozó énekhangjára és bájos eszkimópofijára. Az „izlandi B-52's" kezdeti frissességét hamar elvesztette, egyre gyengébb albumokat adott ki, végül a tavalyi év végén beszüntette működését. „A zenekar kicsit elaludt. Nem volt már több meglepetés" - summázta a dolgot Björk. A 27 esztendős énekesnő nemrégiben Londonba költözött hétéves fiacskájával, és teljes gőzzel SZÓlÓkarrierje építésébe kezdett, ám volt annyira becsületes, hogy a mamutcégek ajánlatai ellenére is hűséges maradt a Sugarcubes lemezeit is mégjelentető One Little Indián nevű kis független kiadóhoz. Albuma produceréül Nellee Hoopert kérte fel, aki neve ellenére hímnemű, továbbá a Soul II Soul nevű színes bőrű slágerzenekar oszlopos tagja. A Debut dalait maga Björk írta, a ritmusalapok pedig Hoopertől származnak. Az egyetlen kakukktojás az egy szál hárfával és némi utcazajjal kísért Like Someone In Love (Mint egy szerelmes), mely Bing Crosby házi szerzői, a harmincas-negyvenes évek slágergyáros párosa, Jimmy Van Heusen és Johnny Bürke szerzeménye. Az album dalai két nagy csoportba oszthatók. Az elsőbe az olyan elvarázsolt, finom mívű, műfajilag besorolhatatlan gyöngyszemek tartoznak, mint a kislemezen is kiadott Humán Behaviour (Emberi viselkedés), a hegedűkkel cukrozott Venus As A Boy (Vénusz, fiúban), a dzseszszes rézfúvóshangokkal tarkított Aeroplane (Repülőgép) vagy a lemezt záró The Anchor Song (Horgonydal), a második csoportba pedig az olyan kemény house-alapokkal megtámogatott diszkószámok, mint a Crying (Sírás),,a Big Time Sensuality (Óriási érzékiség), a részben a Milk Bar (Tejbár) nevű szórakozóhely női vécéjében rögzített There's More To Life Than This (Az élet több ennél), az erőszakosan vidám Violently Happy vagy a hipnotikus Come To Me (Jöjj hozzám!). Más lemezeket általában tönkretesz, ha előadójuk kin is, benn is egyszerre akar egeret fogni, Björk cica pajkos univerzuma, „kis női szalonja" azonban sértetlen marad, intim hitelessége és boldogsága elbűvöli a hallgatót. „Ez álmaim lemeze - dicsekszik az énekesnő. - Mindig is kerestem a boltokban egy ilyen laza, vidám, életteli lemezt, de sosem találtam, így hát végül megcsináltam én magam." - tün - déri NE CSAK OLVASD - HALLGASD IS A TINIMAG AZINT! Minden csütörtökön: 17.30-18.00 94.9 MHz Hová lett Rudolf Schenker bajusza? Különös figyelmet fordított a Scorpions a vendéglátó ország újságíróira. A koncert előtt néhány nappal két teljes órán keresztül álltak a sajtó munkatársainak rendelkezésére. A sajtóájékoztató helyszíne a Győr nevű sétahajó volt, s amíg keringtünk a Dunán, röpködtek a legváltozatosabb kérdések. A játékos emberek lapjának munkatársa természetesen a zenekari tagok és a szerencsejátékok viszonyáról érdeklődött. Kiderült, hogy a muzsikusok közül egyedül Hermán Rarebell dobos szeret kártyázni — sztriptíz-pókerozni. Menedzserük azonban jóval játékosabb kedvű, hiszen előző nap bankot robbantott a Vigadó kaszinójában. Hasonlóan komoly kérdésre válaszolva árulta el Ralph Rieckermann, az újdonsült basszusgitáros, hogy a küzdősportokat szereti, Rudolf Schenker pedig, hogy bajuszát a bátyjának adta - egy családban ugyanis elég egy bajusz... Természetesen komolyabb kérdések is akadtak: kikről szól például az új nagylemez nyitónótája, az „Alién Nation" (Idegen nemzet)? A szám természetesen aktuális - magyarázta Klaus Meine, énekes -, hiszen a zenének is mindig reagálni kell a ma dolgaira, s pont a világban történő szörnyűségekre utal az Alién Nation. Reagál a németországi neonácizmusra, a Los Angeles-i lázadásra, vagy éppen Boszniára. Az új album egyébként a Blackout vonalához áll a legközelebb - idegen véleményekj szerint -, hiszen a zenekar csak annyit mondott, hogy olyan lemezt szerettek volna csinálni, amiben rengeteg érzelem van, ugyanakkor nagyon kemény. Takács Nem véletlenül emlegettük, hogy a Scorpions szinte hazatér Magyarországra. Egy hétig Budapest volt a főhadiszállásuk, innen repültek el egy-két koncertre, itt ismerkedtek a várossal, s a világpremiernek számító magyar koncertjüket is a „Corning Home" című nótával nyitották. Világpremiernek kijáró volt a körítés. A Scorpions már jó néhány nappal a koncert előtt megérkezett Budapestre, s bár megnézték a várost, túl sok szabadidejük nem maradt. Sajtófőnökük mutatta naptárukat, minden órájuk be volt táblázva - kötelező interjúk a világ minden részéről érkező szakújságíróknak. Ráadásul volt néhány koncert is ebben az időszakban, így délutánonként repülőre pattantak, lenyomták a bulit Bulgáriában vagy éppen Törökországban, majd jöttek vissza Pestre. A nagy nap szeptember 23-ára, csütörtökre esett, ekkora időzítették a világpremiert, az új lemezanyag bemutatójának első koncertjét. Délután még egy nemzetközi sajtótájékoztatón válaszoltak a kérdésekre, este pedig a kétharmadig telt BS közönsége várta a keményzene lovagjainak legfrissebb produkcióját. Az előzenekar szerepében tevékenykedő Dance a színpad előtti reflexszerűen csápoló tömegen kívül túl sok embert nem hozott lázba. A Scorpions azonban nevéhez méltóan csípett, a jó öreg Corning Home után elnyomták a Rock You Like Hurricane-t, s valóban úgy éreztük magunkat mintha hurrikán sepert volna el bennünket. Kellő keménységgel döngöltek a dallamok, s mire feleszméltünk, túl voltunk egy Blackout-on, s a vadonatúj lemez egyelőre tökismeretlen nótái szóltak. A közönség nem is vette a lapot - ekkot kezdett igazán figyelni a zenére. A látszólag egyszerű spotokból álló lámpatenger intelligens vezérlésének köszönhetően varázslatos fényshow-val burkolta be a színpadot. A világot jelentő deszkákon pedig ismét látszott, hogy a Scorpions nem az a spontán rockbanda, kiknél az előadás koreográfiáját „ahogy esik, úgy puffan" mester tervezte. Ütemre kiszámított pózok, beállások és figurák ahogy eddig a posztereken láthattuk. A koncert fénypontja volt az Unplugged blokk, mikor csatlakozott a csapathoz a sztárvendég, Michael Schenker, s a fiúk lejjebb vettek a hangerőből. A dobos is kimászott erőműve mögül, s egy kisebb dobszetten bizonyított, az akusztikus gitárokhoz méltóan pedig valódi bőgő segítette a ritmusszekció munkáját. Természetesen híres balladák következtek, a Still Loving You és társai. Ráadásnak zúztak még a Big City Nights-szal, majd a testmozgás után a kötelezőnek számító Wind of Change volt a búcsúnóta. Elfújták a gyertyákat, s megmaradtak emlékül a nagyváros fényei. Klaus Meine, énekes: „A zenének mindig reflektálni kell arra az időre, amiben élünk." (MTI - Telefotó) MTI- Telefotó