Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. OKT. 20. Moszkva a rendkívüli állapot után Nyugalomban telt az első éjszaka az orosz fővárosban a rendkívüli állapot és a kijárási tilalom megszüntetése után. Ezt jelzi az is, hogy a moszk­vai rádióadók kedd reggeli híradásaikban külön kiemelték, hogy a város fő baleseti kórhá­zába egyetlen embert sem szál­lítottak szúrt, vagy lőtt sebbel. A rendkívüli állapot bevezeté­se előtt nem telt el éjszaka ilyen sebesülések nélkül. Moszkvában egyébként hét­főn este és kedden kora reggel nem lehetett érzékelni a koráb­ban szokásos fokozott rendőri készültséget, igaz hogy jófor­mán embereket sem lehetett az utcákon látni. Ez alól csak az éjszakai szórakozóhelyek je­lentettek kivételt. Két hét szü­net után kinyitottak az alvilág fészkének számító játékka­szinók, de a jelek szerint egye­lőre tartózkodtak a bűnözők a „számlák rendezésétől", azaz a korábban szinte mindennapos fegyveres leszámolásoktól. Moszkvából hétfőn megkezdték az elitalakulatok kivonását, a kantyemiri, a tamanyi és a tulai hadosztályokat, és kedden megkezdték a városba vezényelt tartalék rendőri egységek egy részének elszállítását is. (MTI - Telefotó) • Funar „magyar menekültje" Testőrt kért a gödöllői • Megnyílt a Nemzetközi Egészségügyi Központ „Üzenetek a testnek legrejtettebb tájairól" A bukaresti Evenimentul Zilei, a legnagyobb példány­számú román napilap kedden elsőoldalas, indulóanyagként számol be arról, hogy egy Sza­bó Attila Ferenc nevű gödöllői lakos, magyar állampolgár, ,,Kolozsvárra menekülve" Gheorghe Funartól kér „politi­kai menedékjogot". A lap nem magyarázza meg, miként nyújthatna menedékjogot egy polgármester, és azt sem, mi­lyen elmen kérné ezt a 44 éves gödöllői férfi, akit a lap ér­tesülése szerint Funar sajtóér­tekezleten akar bemutatni, mihelyt biztosították számára a menedékjogot. A lap szerint a magyar ,,menekült" testőrt kért, „nehogy meggyilkolja a magyar titkosszolgálat", egye­lőre ismeretlen helyen lakik, és a polgármesteri hivatal kantin­jában étkezik. A férfi az EZ­nek kijelentette, hogy Funart tekinti Európában az egyedüli demokratának. • Az izraeli Elbit cég tulaj­donában lévő International Medical Center (IMC) beru­házásával létrehozott szegedi Nemzetközi Egészségügyi Köz­pont születésének körülmé­nyeit, műszereit olvasóinknak már volt alkalmuk megismerni az elmúlt napokban megjelent írásokból. A tegnapi ünnepé­lyes átadás alkalmából dr. Vá­nyai Éva alpolgármester a torony alatt fogadta Dávid Kraust, Izrael budapesti nagy­követét, dr. Andréka Bertalan helyettes államtitkárt, a világ­hírű, elektromos berendezése­ket gyártó cég igazgatótanácsá­nak tagjait, az IMC és a SZOTE képviselőit. A Tömör­kény gimnázium leánykarának műsora után köszöntőjében hálás szavakkal szólt arról az elnyert lehetőségről, amelynek révén a környék lakossága ma­gasabb színvonalú egészség­ügyi ellátásban részesülhet, s amelyből nem csak a város, hanem az itt dolgozó orvosi tudományos műhelyek is profi­tálhatnak. Az Elbit igazgató­tanácsának elnöke, Emmanuel Gill válaszában elmondta: vi­lágszerte sok üzletet kötöttek, de sehol ilyen meleg fogad­tatásban nem részesültek, mint Szegeden. Reményét fejezte ki, hogy az egészségügyi központ hozzájárul a város további fej­lődéséhez. • A megye második városának első embere több újságcikkben adott hangot véleményének, miszerint Horváth László önkormányzati képviselő és Lehmann István a megyei közgyűlés elnöke Hódmezővá­sárhely ellenségei. Summázva: saját pecsenyéjüket sütögetik és nem izgatja őket a település sorsának alakulása, ahol tud­nak, keresztbe tesznek neki. A két érintettnél a folyama­tosan megjelenő újságcikkek telecsorgatták azt a bizonyos poharat. Válaszoltak Rapcsák­nak. Horváth képviselő úr szamárságnak minősttette egyes megnyilvánulásait, Leh­mann pedig rokon vonásokat vélt felfedezni a polgármester és a legendás Münchausen báró között. Szó, mi szó: nem azonos kategória valakit le­A meghívottak ezután a SZOTE új klinikai épületének előadótermében gyűltek össze. Ott dr. Fráter Loránd rektor köszöntötte a megjelenteket. Méltatta azt a nagyszabású együttműködést, amelynek eredményeképpen éppen Sze­geden, az orvosegyetem kere­tein belül kezdheti meg mű­ködését a hazai egészség­ügyben nem elhanyagolható méretű - 500 millió forintos ­beruházással létrehozott köz­pont. Jelentőségét elemezve hangsúlyozta: haszna nemcsak a betegeké és vállakozóé, ha­nem az orvosoké is. A szoro­san vett szakmai tapasztalat mellett ugyanis el kell sajátíta­niuk azokat a szervezési tech­nikákat is, amelyekkel a ma­gánvállalkozás takarékosan, ám mégis hatékonyan képes működtetni a legfejlettebb technikai színvonalú berende­zéseket. Dr. Ványai Éva ezút­tal is örömét fejezte ki amiatt, hogy ilyen szerencsésen talál­münchausenezni, avagy Berija­módszereket emlegetni mun­kálkodásával kapcsolatban. De egyik sem szép dolog. Ezt megerősítette a szegedi bíróság kozott Szegeden a beruházó szándéka, a SZOTE szellemi tőkéje és a város óhaja. Dávid Kraus izraeli nagy­követ nagyra értékelte azt a dinamikus fejlődést, amely a két ország közötti kapcsolatot jellemezte az utóbbi öt eszten­dőben. Ennek egyik jelentős állomása az Elbit cég második magyarországi vállalkozása: a szegedi egészségügyi központ létrehozása. Ezekkel az orvosi diagnosztikai centrumokkal „a testnek legrejtettebb tájairól" hozhatók olyan mérhető üzene­tek, mondta, amelyeket külön­ben nem láthatnánk. Reményét fejezte ki, hogy Szent-Györgyi Albert munkásságának színhe­lyén sok ember gyógyulásához járulnak hozzá ezek a műsze­rek. Dr. Andréka Bertalan annak a meggyőződésének adott han­got. hogy az ellátás fejlesz­tésének érdekében minden tu­lajdonforma beépíthető az álla­mi egészségügybe. A vállalko­zások térnyerésétől magasabb ítélete is, amely „bocsánatké­résre", pénzbüntetésre köte­lezte Rapcsákot, Lehmannt pedig elmarasztalta. Az alperes fellebbezett az technikai színvonal várható el. Az Egészségbiztosítási Fel­ügyelő Bizottság elnöke, dr. Kamenitzky István reményét fejezte ki: a beruházók, a mű­ködtetők és a tb. között ezután is felhőtlen lesz a kapcsolat, s miközben az orvosok az új technikát tanulják, „nem ve­szik le másik szemüket a mű­ködtetés költségeiről..." Végül Emmanuel Gill fölso­rolta azokat az okokat, ame­lyek miatt Szegedre esett a cég választása. Éspedig: a földrajzi fekvés, a SZOTÉ-n folyó szak­mai munka magas színvonala, az önkormányzattól kapott támogatás, valamint a terve­zők, a technikai személyzet összehangolt munkája. A rektor zárszava után kö­vetkezett a szalagok elvágása: a résztvevők megtekintették az épület alagsorában helyet kapó diagnosztikai központot és az ötödik emeleten az új műve­seállomást. Ch. Á. ítélet ellen. A megyei bírósá­gon ár. Pál Imre tanácsa tár­gyalta az ügyet. Lényegében az első fokú (téletet hagyta jóvá. Az indoklásban megszívlelen­dő mondatok, gondolatok hangzottak el. Közéleti személyek a sze­replői a pernek. Természetes, hogy a politikában lehetnek nézeteltérések, viták. De azok­nak megvannak az írott és írat­lan szabályaik. Egy dolog ér­velni és meggyőzni a másikat és teljesen más dolog lejáratni, sértegetni, sárral befröcskölni. Igaz, nehéz megállni, hogy ne vegye fel a kesztyűt az ember, de a jog nem hatalmaz fel sen­kit erre. A sértő, gunyoros stí­lust nem szabad átvenni. A megyei bíróság ítélete jogerős. V. Fekete Sándor • Pont a Rapcsak-Lehmann-ügy végén Uraim, a stílus! Nem illik tán ilyesmit írni, de tény: tegnap reggel nem igazán tudta a tudósító, hogy most a Rapcsák-félc perek melyikére is ül be. A vásárhelyi polgármester úgy jár a bíróságra, mint más a villanyszámlát befizetni, havonta. A nóta általában arról szól, hogy a nem éppen hig­gadtságáról közismert Rapcsák András olyasmiket nyilatkozik a sajtóban, amelyek másokat sértenek, az érintettek csorbulni vélik személyiségi jogaikat. Persze előbb-utóbb visszalőnek a barikád másik oldaláról is, és ez remek alkalom arra, hogy a derék férfiúk oda-vissza csatározzanak, pereskedjenek. • November 13-ig a Délmagyarországban JiáJa! pdp m Egy eltussolt gyilkosság nyomában u Posztobányi László riportsorozata (7.) 1977 szeptemberében történt. A 24 éves Páli Sándor este elköszönt hazulról. Bálba indult. Családja nem látta többé élve. Hajnalban fölakasztva találták egy út menti fán, Nagymágocson. A vizsgálat annak idején öngyil­kosságot állapított meg. A család szerint megölték. Mi történhetett valójában? Erre keresi a választ riport­sorozatunk. • Évekkel később, a legfelsőbb szintig Van, aki felteszi a kérdést közben: - de hát a szép ci­gánylány, aki nem akart tán­colni a Páli gyerekkel... Mint kiderült, ezt a baromságot ugyancsak a rend őrei találták ki. Volt okuk rá? 1979. már­cius 13-án dr. Turi István osz­tályvezető ügyész panasz-el­utasító határozatában megálla­pítja: „...A cigánynővel kapcsola­tos adatot az elhunyt azon ko­rábbi védekezése alapján kö­zölték a panaszossal, hogy egy cigánylány után ment, amikor közlekedési vétség miatt iga­zolásra szólították fel. Az eljá­rás során azonban megállapí­tották, hogy ez a közlés nem felel meg a valóságnak..." Itt említik meg a rendőröket is: „...Az iratokat felülvizsgálta a Katonai Főügyészség is, és ennek során megállapította, hogy az eljáró rendőröket sem büntető, sem fegyelmi felelős­ség nem terheli, ezért ellenük eljárást nem kezdeményez." A jegyzőkönyvek szerint Sándor az éppen bontásra elő­készített kacsatelep egyik ká­beldarabjára akasztotta fel ma­gát. Senki nem foglalkozik az­zal, vajon miért hagyta úgy, járó motorral, világítással a helyszínen a kocsiját. Hogyan mászhatott fel olyan magasra törött kézzel... A Csongrád Megyei Fő­ügyészségről 1979-ben dr. Tóth Kása Béla megyei fő­ügyészhelyettes szűkszavúan, de kitér az akasztás módjára is: A bal kéz három ujján látszott akasztási barázda, mert a 4. sorszámú helyszínen ké­szített fényképfelvétel szerint a bal kéz a huzal és a nyak kö­zött volt..." És íme, a hétköznapi ember­nek erősen morbid, szörnyű magyarázat Sándor ruházatára vonatkozóan: „Az elhalt ruha­neműi a helyszínen voltak, és elszállításra kerültek a helyi temető bonchelyiségébe. Az ingét, alsónadrágját és a puló­verét a test belső részének ki­tömésére használta a boncmes­ter, egyéb ruhaneműket és tárgyakat a hozzátartozóknak átadta. A boncmester által önkényesen visszatartott nad­rágszíj is a későbbiekben át­adásra került..." A fiú édesanyja könyörgőre fogta a dolgot a legfőbb ügyésznél 1979-ben. Részlete­sen leírta, addig milyen infor­mációk birtokába jutott, és azt is mellékelte, honnan, milyen indokok alapján utasították el. Dr. Polt Miklós csoportvezető ügyész értesítette levélben, hogy keresse fel főnökét pa­nasznapján, de - mint írja ­költségkímélés céljából egy­szerűbb lenne, ha mindezt újra leírná. • Erzsike néni az előbbit választotta... - Felutaztam Pestre, nagy nehezen megtaláltam a Leg­főbb Ügyészséget is. Szeren­csém volt, egy ajtónálló kö­zölte velem, nézzek csak oda, most érkezett meg az ügyész elvtárs. A portán elmondtam, mi járatban vagyok, azt mond­ta a portás, rögtön feltelefonál a titkárságra, addig várakozzak az előtérben. Előtte felírta az adataimat. • Találkozott legfőbb ügyész elvtárssal? - Nem volt szerencsém. A portás közölte, hogy nincs bent, és a héten nem is lesz. Mondtam neki. hát éppen most jött be. - Magának nincs bent ­válaszolta... • Ezzel be is zárult a kör? - Az itthoniak biztattak. Nem tudom, volt-e jelentősége, de a fiam halála után néhány hónappal feloszlatták a rendőr­őrsöt, és elkerültek a környék­ről azok a rendőrök is. A segéd­rendőr viszont mundért hú­zott... Gondoltam, esetleg Ká­dár János igazságot tesz. Itt a környéken sokan tanácsolták azt, hogy keressem fel. írtam neki... (Folytatjuk.) Bhutto Pakisztán új kormányfője Benazir Bhutto, az „iszlám szocializmus" cs a demokrácia jelszavait hangoztató Pakisztáni Néppárt vezetője lett Pakisz­tán új kormányfője: az új összetételű nemzetgyűlésben 121 honatya szavazott az ő miniszterelnökségére, míg 72-cn adták voksukat a Pakisztáni Muzulmán Liga nevű, mérsékelt konzervatív vallási párt jelöltjére, Mohamed Navaz Sarifra, az előző miniszterelnökre. Bhutto pártja szerezte meg a legtöbb képviselői helyet a 217 tagú nemzetgyűlésben az október 6-án megrendezett választásokon - szám szerint 86-ot. (MTI - Telefotó) j

Next

/
Thumbnails
Contents