Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. OKT. 14. HAZAI TÜKÖR 7 • Médiaháború, szegedi áldozatokkal (2.) Csúcs „megeszi" a rádiós szakma jövőjét? • A szegedi tudományegyetem újságíró szakos hallgatói a rádiózás egyszeregyét miért nem tanulhatják meg a Magyar Rádió itteni körzeti stúdiójában? - kérdeztük Csúcs László alelnököt, akit két tárgyalás között, péntek óta először tegnap délelőtt értünk el telefonon. - Nem vagyunk érdekeltek az egyetemi szintű újságíróképzésben - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a Magyar Rádió „elnöki jog- és hatáskört gyakorkó" alelnöke. • Lehetséges, hogy a „nemzet rádiójának" vezetője nem kíván részi vállalni az újságírás jövőjét meghatározó változásokból, s tudomást se vesz arról, hogy a különböző szintű tanfolyamocskák után végre rangos egyetemeken oktatják a szakmát? - A Magyar Rádió önálló, a rádiós szakma jellegzetsségeit szem előtt tartó, 110 órás belső tanfolyamát favorizálja. A túlméretezett személyi létszám miatt sem érdekünk, hogy támogassunk más képzési formákat. A létszámtöbbletet érzékelteti, hogy míg a 60 millió hallgatót 17 adóval kiszolgáló kantoni rádió 600 főt, addig a kicsi Magyar Rádió 2100 belső munkatársat és kétszer ennyi külsőst foglalkoztat. Gazdasági okok se indokolják, hogy szaporítsuk azok számát, akiknek aztán nem tudunk elfoglaltságot biztosítani. • „Tartalmi" kifogásokra is hivatkozott, mikor a Havas Henrik, a rádió főmunkatársa által képviselt oktatási formák, így a szegedi tudományegyetem hallgatóitól is megtagadta a Magyar Rádió segítségét. - Valóban, az a véleményem, hogy a Havas-féle oktatást az a bizonyos szellemiség jellemzi, ami a rádión belül is túlontúl domináns... • Pontosítaná, mire gondol? - A Havas, és a Mester Ákos képviselte szellemiségre, mely a rádió átalakítására tett minden eddigi kezdeményezés és javaslat minden egyes pontjával szemben áll. • Hiszen az említett személyeken kívül mások, egészen eltérő „szellemiségű" oktatók is tanítják a szegedi diákokat. S tudomásom szerint a Havas-féle Médiaintézetben például Pálfy G. István, Franka Tibor, Gazsó L. Ferenc is órát ad... - Nincs hivatalos információm sem a JATE, sem a Havas-féle vállalkozás programjáról, oktatói gárdájáról. Az egyetemi újságíróképzés koncepciójának ismertetésével nem tisztelték meg, programjának előkészítésébe nem vonták be a Magyar Rádiót, hivatalos formában az egyetem sem kérte közreműködésünket, így aztán ezen igény kiszolgálását nem is tekintem feladatunknak. • A JATE újságíró szakának vezetője Havas Henrik, aki egyetemi docensként írta alá az Önnek szóló levelet. - Az ezen titulus használatára feljogosító dokumentumot nekem ő nem mutatta, ezen újabb megbízatásáról az egyetem értesítést nem küldött, s arról sincs tudomásom, hogy Havas és a JATE azonos. Havas kész tények elé kívánt állítani. Márpedig a szuverén Magyar Rádióra senki és semmilyen intézmény nem kényszeríthet semmilyen „közreműködést" és „együttműködést". • Meglepőnek találom, hogy az újságíró szakos egyetemista nem, de egy akármilyen végzettségű külsős bármikor használhatja a rádió technikai berendezéseit, megszólalhat műsoraiban. A körzeti stúdiók autonómiáját nem sérti az Ön döntése? - Az egyetemi képzésben a rádió nem érintett, így egyetlen szerve, egyetlen körzeti stúdiója se lehet érdekelt. • Számomra úgy tűnik, nemleges döntésének egyik kiváltó oka Havas személyisége, stílusa... - Szó sincs erről. Egykoron többször riportalanya is voltam. Igaz, nem őrzök túl jó emlékeket ezen együttműködési formákról sem. - Ön visszaél vezetői jogaival - mondja a rádió főmunkatársa. - Havas, nem kompetens ennek megítélésére. Ellenkezőleg. Ő az, aki jelenlegi beosztását arra használja fel, hogy saját pecsenyéjét sütögesse... • Hogyan zárható le ez a konfliktus, amit a médiaháború folytatásának is nevezhetünk? - Nincs konfliktus. A döntés megszületett. Az ügy lezárult... Ujszaszi Hona • Engedjen meg legelőször egy személyes kérdést; ön szakmai berkekben nagyon megbecsült bibliográfus; a könyvtárhasználók tudják, milyen nélkülözhetetlen műfaj ez, laikusként azonban azt gondolom: sziszifuszi munkát kíván. Mi vonzót talál benne? - Az első munkám - amelylyel a szakmában tényleg sikerem volt - a Dugonics Andrásbibliográfia volt, amely egyrészt az író műveit tárta föl, másrészt a róla szóló irodalmat. A szerkezete számított újdonságnak. Addig a bibliográfiák dokumentum-típusok szerinti-fejezetekből épültek: könyvek, folyóiratcikkek, hírlap-közlemények, róla szóló írások. Én pedig - dr. Péter László ösztönzésére - arra gondoltam, miért ne kísérhetné figyelemmel a bibliográfia használója, hogyan teljesedik ki az életmű? Ezért mindössze két fejezetre osztottam a kiadványt, s kronológiai sorrendben mutattam be a műveket, illetve az íróról szóló cikkeket, tanulmányokat. Az írói fejlődéskép mellett így nyomonkövethetók például a ki lakúit viták... Ez ma már teljesen magától értetődő, logikus felépítés, de - ki tudja miért addig nem így volt, s a munkám, amely Dugonics halálának 150. évfordulójára, 1968ban jelent meg, tényleg elég nagy szakmai visszhangot keltett. • A módszert egyéb személyi bibliográfiákban - Móráról, Balázs Béláról, Baráti Dezsőről, legutóbb Grezsa Ferenről szóló munkákban - továbbfejlesztette; de készített repertóriumokat is, ez folyóiratok tartalmi föltárását jelenti. Hasonlóan „molyolós" dolog... - És akkor még nem beszéltünk a leginkább problematikus ügyől: a bibliográfiákhoz mutatók kellenek. Korábban az volt a szokás, hogy a bibliográfia összeállítója készített egy szerzői névmutatót, egy földrajzi, egy tárgyi, egy másik személyi névmutatót, egy hírlapcím-mutatót és egyebeket, lehetőleg egymástól elkülönítve. • Aki pedig kézbevette, hogy eligazodhasson, csak kapkodta a fejét és iszonyúan összezavarodott. - Ezért egyesítettem a sokféle, addig elkülönített mutatót, betűrendbe soroltam és egyszerűen tipográfiai eszközökkel különítettem csak el szerzőt, hírlapcímet és a többit. A keresés egyszerűsödött. De ez nem az én ötletem volt, A110 éves Somogyi-könyvtár jövője Gyuris György: Válaszolni akarunk mindenki kérdéseire Fotó: Nagy László Az alapítás 110. évfordulója alkalmából egész napos programot szerveznek a Somogyi-könyvtárban október 14-ére: a 110 évről dokumentumösszeállítás szól; az érdeklődök megismerkedhetnek a könyvtár kincseivel, a Somogyi-gyűjtemény Emlékkönyvtárban őrzött legbecsesebb darabjaival, a Dettre-szoba értékeivel, a Vasváry-gyűjtemény dokumentumaival. A délelőtti program után délután 2-től felolvasóülésen tárják a közönség elé a könyvtár tudós munkatársai eredményeiket. A Klebelsberg (Hattyas) telepi fiók új épületét is a könyvtár napján adják át, az avatás féi 5-kor lesz. Az ünnepi alkalomból az intézmény igazgatójától, Gyuris Györgytől kértünk interjút. hanem Péter Lászlóé, aki mindig azt mondta: a jó mutató olyan, mint a vegyesbolt, egy helyen minden megtalálható. • Mikor válaszol az eredeti kérdésre? - Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy igaza van, molyolós munka, fenék kell hozzá... Ma már segít a számítógép, de amikor kezdtem, időigényes kézi munka volt. Azért szerettem csinálni, mert használtam vele. De talán izgalmasabb volt a könyvtári földolgozás. • A gályarabság? - Annak érzi, aki nem szereti, én másként vagyok. Ahány könyv, annyiféle új probléma. Fantázia is kell hozzá, nemcsak kitartás. Nagyon érdekes a katalóguskészítés is. Ennek összeállítóján - no és persze a feldolgozó által föltárt adatokon - múlik, hogy egy könyvtárban mi nyerhető vissza az óriási anyagból; tud-e felelni a könyvtár a használó által feltett kérdésre. Valamit tudni szeretnék, fölteszek egy kérdést, arra száz dokumentum adhat feleletet a könyvtár állományából; ha jó a visszakereső rendszer, akkor a százból 9095-öt megtalálok, a többi sajnos elveszik, mert az osztályozásnak ilyen a természete. A törekvésünk az, hogy mind a száz dokumentumot visszanyerjük - ez nehéz és érdekes mutatványokat, komplex látásés gondolkodásmódot kíván. • Mint a bábozás? - Ezt a hobbit 17 éves koromban választottam; a színház varázsolt el, az a színház, ahol korlátlanok a lehetőségek, a fantáziának nem szab határt, hogy a színésznek teste van és mondjuk nem tud repülni... És a komplexitása, valóban, hiszen van benne a színház mellett irodalom, képzőművészet, zene. A báb: jel, s mint ilyen - fantáziamozgató. De az összefüggés a bábozás és mondjuk a katalogizálás között fordított, nem úgy áll, mint a kérdése sugallja: a bábszínház érdekes világa után a könyvtárosi gályarabságot jól tűröm. De nem kérdezne inkább a könyvtárról? • Azt tapasztaltam, hogy az intézmények többsége hasonlít a vezetőjére, de legyen: mik a legfőbb tervei a könyvtárral? - Szeretném, ha idővel megváltoznának a gondolkodási sémáink. A könyvtár nagyon sokáig azt jelentette: könyvek tára, azaz kész, megkomponált dokumentumok lelőhelye. Holott a használónak nem mindig a teljes könyvre van szüksége; sokkal inkább „csak" információra, és tökéletesen hidegen hagyja, hogy az könyvből, újságból, vagy a könyvtáros saját fejéből származik. Vagyis a könyvtárnak a korábbinál sokkal nagyobb szolgáltatói szerepre kell fölkészülni, arra, hogy információs bázissá alakuljon. Tudja szolgáltatni a Jókai-regényt is, de azt is megmondja, hogy mikor indul a legközelebbi vonat Pestre. Ez nehéz lesz mármint leszokni a régi munkamódszerekről. De muszáj. A számítógépeinknek meg kell tudni mondani, mit akarunk velük, vagyis olyan integrált programokra van szükségünk, amelyek révén ezt a teljes közönséghez fordulást, az információ-szolgáltató szerepkört meg tudjuk valósítani. • Mennyibe kerül? - Meglepőt mondok: nem a pénz a legfontosabb. Akkor „él" a számítógépesített könyvtár, ha megfelelően számítógépesített környezetben van. Azaz a könyvtáraknak kapcsolódni kell egymáshoz és sajnos erre még várnunk kell. Az első lépcsőnél tartunk. Ahhoz, hogy velünk kapcsolatba kerülhessenek más információs központok és hozzáférjenek a csakis nálunk föllelhető anyaghoz - lásd: a Somogyi-könyvtár kincsei -, ahhoz nekünk a kincseinket, az állományunkat teljeskörűen föl kell dolgozni. És viszont, ezt kell tenni más intézményekben is. A másik tervem: kihasználni a kincsesbányát, a 43 ezer kötetnyi különleges alapítványi érték birtokában a könyvtár tudományos lehetőségeit. Ez is a minél alaposabb föltárást jelenti, különösen az unikumra, a régi anyagra vonatkozóan. • Egyfelől nagyon nyitott, minden kérdésre válaszoló népkönyvtárat akar, másfelől tudományos könyvtárat? - Pontosan. Nem mond ellent egymásnak a kettő, hiszen a könyvtártudomány lehetőségei szerinti, teljeskörű feldolgozottság révén áll elő a minden kérdésre válaszolni képes közkönyvtár. Sulyok Erzsébet • A demográfia szegedi tudósa Dr. Schneller Károlyra emlékeznek a jogi karon Schneller Károly, a kiváló statisztikus, a magyar demográfiai tudomány jeles képviselője, a miskolci jogakadémia, majd a kolozsvári és a szegedi tudományegyetem neves professzora 1893-ban született Pozsonyban, s 1953-ban hunyt el Szegeden. A JATE Államés Jogtudományi Karán ma, csütörtökön délután emlékülést rendeznek tiszteletére, amelyen dr. Horváth Róbert emeritus professzor méltatja munkásságát és a kar arcképgalériájában dr. Balázs József, a statisztika tanszék vezetője elhelyezi arcképét. Dr. Schneller Károly demográfiai kutatásainak általános jellemzője volt az eredetiségre való törekvés. Oknyomozó jellegű, elemző tanulmányaiban és tájmonográfiáiban (Halandóságunk nemzetkiyi viszonylatban, 1929; Népességi problémáink az 1930-as népszámlálás tükrében, 1932; Kalotaszeg népesedési problémái, 1944.) a vizsgált jelenség sokoldalú megvilágítására, az alapvető tendenciák, a főbb összefüggések feltárására törekedett, de a részletek elemzését és a perspektivikus becsléseket sem mellőzte. Életműve sajnos befejezetlen maradt: kéziratban hátrahagyott dolgozatainak terjedelme csaknem eléri a publikált tanulmányokét. A Nemzetközi Egészségügyi Központ [ 3. Computer tomogréf A computer tomográf, azaz a CT röntgensugárral működő, a test belsejéről keresztmetszeti képet készítő berendezés. Erről is elmondható, akár az MR-ről, hogy alig van szerv, amelynek vizsgálatára ne lenne alkalmas. Szegeden, a radiológiai klinikán már több, mint három esztendeje vizsgálják a betegeket egy Siemens gyártmányú készülékkel, amely azonban régebbi típusú és viszonylag lassú műszer. Kapacitása nem elégítette ki az igényeket, hetekig tartó várakozás előzte meg, míg valakire rákerült a sor. így, noha a készülék kéthárom műszakban is üzemelt, az orvosok gyakran kénytelenek voltak a vizsgálatok más, korszerűtlenebb útjait választani. A Nemzetközi Diagnosztikai Központ új, Elscint CT-je a legutóbb kifejlesztett, legmodernebb készülékek egyike. A metszeteket két és félszer, háromszor gyorsabban készíti el, mint a régi berendezés. Nagyobb kapacitásával így egyszersmind több beteg ellátására is alkalmas. S hogy jóvoltából megszűnik-e a vizsgálatra várók sorbaállása? Noha Szegeden három ilyen készülék is elkelne, remélhetően a jelenlegi kettő is képes lesz - megközelítően - kielégíteni a Szegeden és környékén jelentkező igényeket. A Elscint röntgenkészülékén 20-tól már vizsgálják a betegeket az új klinika épületében. Ch. A. Fotó: Somogyi Károlyné