Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-11 / 237. szám

HÉTFŐ, 1993. OKT. 11. A VÁROS 7 „Ha sírni kell hát sírjunk 9* A győztes veszteségei Beszélgetés az AVP-program szegedi tanárával • Mit kínál az A VP korunk ambiciózus emberének? - Nem azonnali sikert, inkább a hosszútávra tervezett célok megvalósulását. S azt, hogy az ember összeroppanás nélkül át­vigye elképzeléseit az akadá­lyokon. A csatározás és a nyu­sziszerep ugyanis egyformán fel­őrli az embert. Állandó agresszió vesz körül bennünket s tulajdon­képpen mi követjük el a legna­gyobb erőszakot magunk ellen, amikor beszállunk a harc mó­kuskerekébe. Ott már csak a ha­dakozás kényszerpályája marad számunkra. Ki az erősebb, kinek van nagyobb hangja, kinek job­bak az idegei. Lehet persze győztesnek lenni így is, miköz­ben rengeteg energiát veszítünk és sokszor magát az értelmes célt is feláldozzuk. Az AVP program azt sugallja, ne játszmá­kat játsszunk, hanem a célt, az eredményt tartsuk szem előtt, s ahhoz értelmes konszenzusokon át jussunk is el. Ehhez meg kell tanulni bánni a hatalommal is. • A szociológusok szerint a hatalom csak Kelet-Európá­ban vált negatív fogalommá, tartalma más kultúrákban nem mosódik össze a diktatú­ra kifejezéssel - Ez így igaz. Bizonyos hely­zetekben nekünk is lehet hatal­munk s ez nem jelenti azt, hogy vissza is élhetünk vele. De azt is tudni kell, hogy ha nem asz­Az újságok nap mint nap hirdetnek emberújító, megnyerő svádát ígérő tréningeket. A szemérmetlenül nagy pénzekért árult csodakurzusok szervezői becsületszavukat adják, hogy be­lőlünk öt nap alatt sikeres, győzelemre termett polgárt fa­ragnak. Ha beiratkozom, én leszek a mindenkit lehengerlő, ma­gabiztos, ellenállhatatlan valaki. Kanadában létezik egy olyan program, amely az előzőeknek éppen az ellenkezőjéről szól. Vagyis arról, hogy ne akarjunk mindig győzni, sőt csatázni sem, ne legyünk lehengerlőek, inkább próbáljunk a célunkhoz úgy el­jutni, hogy közben kiteljesedjünk. S az erőszakot pedig kerüljük ki. Az említett program - az Alternatíva to Violence Project ­lehetőségeket keres az agresszív erőkkel szemben. Az AVP el­indítója Eveson Susanna, egyik magyar híve pedig Farkas Olga a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára, általa jutott el e program Szegedre, a neveléstudományi tanszékre. szisztálunk a hatalomnak, akkor annak nincs is valódi ereje ve­lünk szemben. S hogy a nyuszi szerepből felemelkedjünk, töb­bek között az kell hogy ne ural­kodjunk folyton magunkon. Ha sírnunk kell hát sírjunk, és ne ar­ra menjen el az összes energi­ánk. hogy a sírást visszafojtjuk, így a mosolyunk se lesz hiteles. • Ezzel a módszerrel nem válik az ember túlzottan se­bezhetővé? - Nem, ha megérti: nem az a legfontosabb, hogy másoknak tetsszen. Ne akarjunk olyanok lenni, amilyennek mások szíve­sen látnának minket. Ha belső vezérlésre tesz szert valaki, azzal sok erőt is begyűjt magának. Az erősebb ember pedig jobban tűri a konfliktushelyzeteket. S nem sértésként éli meg a sértéseket. Azt mondja magában: én nem ilyen vagyok, félreismer, téved, aki ilyennek í tél, ebből az lát­szik, hogy ő a rossz helyzet­felismerő, vagy emberismerő. Én tudom, hogy másmilyen vagyok és biztos vagyok abban is, hogy ez előbb, vagy utóbb ki fog derülni. Alapállás: én nem azáltal létezem, hogy mások mit mondanak rólam. • Hogyan fogadták ezt a módszert a főiskolai hall­gatók? - A külső fegyelmezéshez szokott emberek között ez a szemlélet először anarchiát okoz. Hallgatóim eleinte nem nagyon értették a dolgot. Ahogy az lenni szokott akkor jártak el a szemináriumokra, mikor ka­talógust olvastam. Csak később, mikor tudatosodott bennük, hogy valami fontos, hiteles do­log történik velük, akkor vettek részt szívesen az órákon. S elju­tottunk odáig, hogy komolyan szenvedett az, aki valami miatt nem lehetett jelen valamelyik foglalkozáson. Az első csopor­tom tagjai - akikkel együtt már korábban is foglalkoztunk az AVP-hez hasonló módszerekkel - most harmadévesek. A Ságvári gyakorló iskolában maguk is folyamatosan e szemlélet alapján tanítanak. S mondhatom, nagyon hamar, belátható időn belül produkáltak látványos ered­ményeket. Ők a gyerekkel együttműködve tanítanak. Tud­ják, az igazi érintettséget nem lehet elérni tekintélyelvű maga­tartással. A tanárnak éreznie kell, hogy az együttlét idején nem szerep a szereppel, hanem ember az emberrel találkozik. Persze nekünk itt a főiskolán is partnemek kell tekinteni a hall­gatókat. Hiszen a mi példánk, a kapcsolati kultúránk származó­dik át rájuk, nem pedig a szóban hangoztatott tételeink. A főnök­beosztott viszony a nevelés terü­letén nem működik. Az említett szemlélet szerint erőszaknak, ha úgy tetszik agressziónak minősül már az is, ha a pedagógus ráeről­teti véleményét a tanítványára, ha kényszeríti az általa üdvözítő­nek tartott mgoldást, ha folyton behajtja rajta a behajtani valót, vagy ha örökösen feltételeket szab számára. A tanár elsőszámú munkaeszköze a saját személyi­sége, ha ezzel nem tud hatni, ak­kor van a baj. Nekünk olyan tanárokat kell képezni, akik al­kalmasak a gyereket partnemek, embernek tekinteni, s ekkor az erőszak garantáltan elmarad. Pacsika Emília A Kincskereső októbeii száma Tizenhárom vértanúkép és Damjanich tábornok költői mélységű utolsó imája (felesé­gének írta az 1849. október 5­éről 6-ára virradó éjszakán) emlékeztet az aradi gyásznapra a KINCSKERESŐ új számá­ban. 1956 októberének dicső­séges és véres napjait a „VA­LAMI SZENT LOBOGÁS KÉSZÜL" című összeállítás idézi, benne három - akkor még 14, 18, illetve 20 eszten­dős - költő: Szepesi Attila, Ágh István és Buda Ferenc emléke­zik az akkori élményekre, ál­mokra és az álmokat szerte­foszlató, kegyetlen valóságra. Ebben a számban kezdődik az az egyévesre tervezett szü­letésnapi sorozat, melynek egyik vezérmotívuma a szülő­föld szeretete, az anyanyelv ápolásának, gazdagításának, óvásának gondolatköre. A „VANNAK VIDÉKEK LEG­BELÜL" Kányádi-sor és maga az Előhang című gyönyörű vers vezeti be a sorozatot - s értő elemzést is találhatunk legnagyobb mai erdélyi köl­tőnk verséről a MIÉRT SZÉP? rovatban, Draskóczy Török Gábor tollából. Az ihlető szü­lőföld című írás nagy írók-köl­tők bölcsőhelyélményéről szól, a „Szent a küszöb..." című a kiskőrösi Petőfi-házba kalau­zol. A szerkesztőség felhívása: várják a gyerekek írásait „SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HA­TÁRA" jelzéssel - s nem csu­pán anyaországi kismagyarok­tól. A folytatásos regény hősei Eldorádóba csöppennek, s fan­tasztikus kalandokba kevered­nek. Az állatok embervédő egyesülete című bölcs és ke­serű humorú Török Sándor­mese éppúgy tanulságokat (is) kínál, mint Lázár Ervin rövid, csattanós állatmeséje. Gaál Éva AZ ÉLET KÖNYVE so­rozatának újabb darabja Jézus megkísértéséről szól, mellette a Safir és Safina papgáj-kép­regény új epizódját is olvashat­juk. Beszámol a szerkesztőség a XVIII. Kincskereső-táborról, s közli az új országos játékra buzdító fölhívást. Az ÉDES ANYANYELVÜNK rovat a Magyarországon - magyarul című írást követően magyarí­tási ötleteket kér olvasóitól ­„TEGYÜK DIVATTÁ A MA­GYAR NYELVET!" jelszóval. Tehetséges gyerekírásokat s érdekes-sajátos gyermek­humort is találhatunk az októ­beri számban, a Ml ÚJSÁG, SULIÚJSÁG? rovat pedig a Kis műfajiskola első részét te­szi közkinccsé. Végül, de nem utolsósorban: a NEVETŐ LE­XIKON hosszan mazsolázható humorának vélhetőleg nem­csak a gyerekek, de szüleik sem tudnak majd ellenállni. A Polon címlap arca Diákok banzája a Vasutasban (Folytatás az 1. oldalról.) Az égiek miatt indult tehát csúszással a diákbanzáj. Az eredeti kerékvágásba visszatér­ve, a hagyományosnak számító középiskolák közti vetélke­dővel kezdtek - tréfás és komoly feladatokkal vegyesen. A HDB (azaz Hétvégi Diák­banzáj) mostani vetélkedőjén a Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskola diákjai bizonyultak a legügye­sebbne . Amíg a versenyzők pihen­tek, addig a Juhász Gyula Művelődési Központ aerobi­cosai tartottak mozgásmű­vészeti bemutatót, majd „osz­tódni" kezdett a közönség. Ez a megjegyzés azonban nem az érdeklődés lanyhulására vonat­kozik, hanem az ún. osztó­dásos vetélkedőre, melyben mindenki résztvehetett. Mind­össze egy kérdésről kellett eldöntenie, hogy igaz-e vagy hamis, s eszerint a jobb ill. a bal oldalra állni. A rosszul vá­lasztók kiestek - átülni, pardon átállni nem lehetett. A korrekt kiesősdi után zárttéri repülés következett a programban: a levegőnél is jóval nehezebb állatot, a bálnát röptette - sike­resen - a Republic. A bálna­röptető és fanyűvő csapat után jött az este folyamán még egy zenekar, a Jazz-Mine, ők LGT, Kispál és a Borz, Omega-nóták felidézésével hevítették a diák­banzáj hangulatát. A végső koncert előtt azon­ban volt még egy sajátos szép­ségverseny, a Szedipesz diák­lapjának, a Pofonnak a cím­lapjára kerestek egy „arcot". Egy leányzót, aki a következő szám címlapjáról mosolyoghat az olvasóra... S hogy ki ő? Kiderül a Délmagyarország szombati Tinimagazinjából. T. IMPORT-EXPORT KFT. s Uj Diszkont Áruház nyílt Szegeden MAGÁNSZEMÉLYEK ÉS NAGYKERESKEDŐK RÉSZÉRE! - Selyem szabadidőruhák 3000 Ft - fülbevalók 199 Ft - hajdfszek 142 Ft-tól - gyermekjátékok már 30 Ft-tól - háztartási cikkek 29 Ft-tól SZEGED, Bajai út 3. TelVfax: 62/310-440 Nyitva tartás: H-P: 8—17-ig Sz: 10—14-ig. • „Ezt a házat magunknak ké­szítettük, s csak azért neveztük be a pályázatra, mert szerettük volna másoknak is megmu­tatni, hogy nem kell föltétlenül nagyot és drágán építeni... Sokkal fontosabb tudni, hogy egy ház kinek épül, és milyen igényeket kell kiszolgálnia." Az 1993. év legjobb lakóházá­nak tervezői, építői és lakói: Zákányi Ildikó és Vesmás Pé­ter a tegnapi pályázati ered­ményhirdetés után válaszoltak a sajtó munkatársainak kérdé­seire. A tervezők a szegedi Tér és Forma Építés Tervező Vál­lalkozó Kisszövetkezet tagjai. A Barát utcába úgy jutottak el, hogy barátaikkal közösen meg­vásárolták az 5. számú házhe­lyet. A telken már állt egy épü­let, amelyet ugyancsak a ter­vező-házaspár újított föl - ide barátaik költöztek. Zákányi Il­dikó és Vesmás Péter pedig a szomszédos házhoz - és az utcaképhez - illeszkedő épü­letet tervezett. Házuk 110 négyzetméteres, s e területen nappalival részben összenyitott étkezőkonyha, a galérián dolgozósarok, vala­mint három hálószóba fér el. Mindez két év munkájának eredménye, de mint elmond­ták, most is van min dolgozni, Az év Példának szántuk Fotó: Nagy László ; Barát utca S/B ff ff hiszen legfontosabb az alap, a falak és a tető fölépítése, a töb­bi később is ráér... Vesmás Péter az építtető és az építész jó kapcsolatának fontosságát hangsúlyozta. Rendkívül lényeges, hogy köl­csönös bizalommal legyenek egymás iránt: a megbízónak becsülnie kell az építész (a jó építész!) szaktudását, a terve­zőnek viszont az építtető igé­nyei szerint, a lehető legegy­szerűbben, leggazdaságosab­ban kell a lakóházat megter­veznie. E viszonyt újra kell tanulni, mert enélkül nehéz jó házakat építeni. Nyilas Péter m DOMUS SZEGED KFT A POTEfe CSOPORT TAGJA Bútorbemutató és vásár a Klose-Mohács Bútoripari Rt. kárpitos termékeiből 1993. október 11-23-ig. A BÚTOROK MEGVÁSÁROLHATÓK, ILLETVE MEGRENDELHETŐK AZ ÁRUHÁZBAN. Domus Áruház Szeged, Dugonics tér 8-9. Tel.: 326-911 DOMUS IGAZI OTTHONT TEREMT A Gépipari Tudományos Egyesület a SZTÁV Rt. rendezésében az alábbi tanfolyamokat indítja 1993. november hónapban: - Betanító Iv- és lánghegesztő - Szakmunkás hegesztő (ív és láng) - CO2 védőgázas hegesztő - Felsőfokú vállalkozásszervezői - Felsőfokú termelésirányító és szervező Bővebb felvilágosítást a 62/311 -511 -es telefonon adunk. Postacím: 6720 Szeged, Kígyd ü. 4. Jelentkezési határidő: oktdber 29.

Next

/
Thumbnails
Contents