Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-09 / 236. szám

TINI SZOMBAT, 1993. OKT. 9. Az új hullám krónikása Beszélgetés Szőnyei Tamással - Miért kellett ilyen sokat várni erre a második kötetre? - Ez a szokásos könyvkiadási történet Magyarországon, legalábbis elég általános. Az új hullám évtizede első kötete 1989-ben jelent meg, akkoriban még írtam a másodikat. Volt egy szerződésem egy kiadóval, ahol aztán egy évig feküdt a , kézirat. Már ki is szedették, de utána rájöttek, hogy nekik ez nem éri meg: rockkönyvön nem bukhatnak. Meg kellett várnom, míg lejár a szerződés, aztán valahogy eltaláltam a Katalizátor Irodához, amely nagy nehézségek árán végül is kiadta a kötetet. - Könyved erősen személyes hangvételű, meg sem próbálsz egyfajta abszolút igazság letéteményeseként mutatkozni. Szinte minden oldalon hangsúlyozod, hogy ez a te szubjektív víziód a rockzenéről. A magyar rockújságlrás és rockirodalom szánalmas vegetálása közepette egy remek stílusú, nagy hozzáértésről tanúskodó, szokatlanul precíz és informatív munkával álltál elő - nálad még a dalszövegfordítások is pontosak. - Én ezt a könyvet tulajdonképpen egy kibővített újságcikknek írtam. Azért merem ezt mondani, mert nem írónak, hanem újságírónak tartom magam, és a kötetben olvasható cikkek, történetek egy része az évek során újságokban már megjelent, persze kicsit eltérő formában. A könyvhöz természetesen össze kellett fogni, mintegy keretbe foglalni az egészet. Ami az angol fordításokat illeti, igyekeztem nem hibázni. A dalszövegek fordításánál sokszor sajnos a fülemre voltam kénytelen hagyatkozni, és a magnómat gyapáltam oda-vissza, odavissza. Szerencsésebb esetben írott szövegekhez jutottam újságokból vagy lemezborítókról. Ezekből próbáltam lefordítani lehetőleg minél többet. - Könyved - ha együtt olvassuk az első kötettel Fotó: Déri Miklós Az 1957-es születésű Szőnyei Tamás a legigényesebb magyar rockújságfrók egyike. Korábban a Népszabadság, a ma már nem létező Polifon, Magyar Ifjúság, Európa, Világ, Alterock és Indie 16 című lapoknak, illetve a Magyar Rádiónak dolgozott, továbbá részt vett 1981-ben a Rock Évkönyv, 1987-ben pedig a Képes Rock Enciklopédia összeállításában. Jelenleg a Magyar Narancs kulturális rovatának oszlopos tagja. Az új hullám évtizede című könyvének második (befejező) kötete az idei év elején került a boltokba. végigtekinti „az új hullám évtizedét", ami valamikor 1974-től a nyolcvanas évek második feléig tartott. Nemcsak az angolszász jelenségekre térsz ki, hanem a magyar újhullámos törekvésekre, illetve a kontinentális Európára is. Itt érzem kicsit gyengének a könyvet, főleg ebben az európai fejezetben, mert ami szubjektivitás a mű egész hosz-szában, nagyon nagy előny, az itt - mikor nem kapcsolódik hozzá elég információ - hátránnyá válik. - Ezt én elfogadom kritikának. Ebben az európai fejezetben is csak arról tudtam írni, amit személyesen ismertem. Amikor Jugoszláviát említve beszéltem három szlovén zenekarról, akkor tudtam, hogy rajtuk kívül biztosan van rengeteg bemutatásra érdemes együttes Szerbiából vagy a volt Jugoszlávia más részeiből is, de ha egyszer ezek jutottak csak el hozzánk Magyarországra, vagy az én fülembe, illetve Nyugat-Európába, és váltak egy kisebb szinten sztárrá tehát foglalkoznak velük és írnak róluk -, így én is csak ezeket ismerhettem. Jelzésszerűen belekukkantottam Csehszlovákiába meg Lengyelországba, de ezek valóban csak villanások, és lehet, hogy nem is a legjobbakat találtam meg. - Mostanában sokat hangsúlyozod, hogy kiszálltál a rock and rollból, már más köt le inkább. Mi ez a más? Van-e valami, ami annyira lefoglal, mint mondjuk tíz éve a rock? - Nem, ilyen nincsen. Érdekel továbbra is engem ez a téma, de már nem azzal a monomániás megszállottsággal. Régebben nagyon beleástam magam, szinte túladagolásban szenvedtem - na, persze nem volt ez szenvedés -, nagyon sok zenét hallgattam. Most már nem olyan „éhes" a fülem. Nem izgat annyira a dolog, mint korábban. Ezzel a könyvvel tulajdonképpen lezártam egy 15 éves korszakot a magam számára. Továbbra is hallgatok zenét, „nézek" zenét - most már ezt is lehet mondani -, de nem azzal a nagy belevetődéssel, mint korábban. Ez részben életkori és életmódbeli változással is összefügg. Azóta született egy kisbabám, körülbelül akkor, amikor ez a könyv. Ő elég sok időt lefoglal, hál' istennek. Déri Zsolt Divatdmgel Akad-e fiú vagy lány, akitől ha megkérdezik, tetszik-e a bőrmellény, nemmel válaszol? Legfeljebb a színben, a fazonban, a minőségben, és persze az árában különböznek az elképzelések. Nos a kínálatból bőven láthattunk az Eldorádó szerda délutáni divatbemutatóján. Nagy tömeg verődött össze ez alkalomból a Dugonics téri szökőkútnál. Legnagyobb sikere a vörös jelenetnek volt, ahol koptatott bemutattak piros bőrből készült mellényt, szoknyát, sapkát, még motoros dzsekit is. Bakancsok, csizmák, övek, kabátok - valódi bőr minden mennyiségben. Vörös kockás gyapjúkabátok — természetesen bőrrel kombinálva. A természet anyagai uralják a fiatalok divatját. sfajajBiBiajSJsisMsiiJSMiifSíaíE Fotó: Nagy László (KtoM ^MMrölfc Brando-bőrdzseki koptatott bőrmellények bőrbakancsok 1 I 1 1 1 1 1 I ü EMÉEÜ^IBMB^^ A Trottel terméséből Újabb alternatív csemegékkel rukkolt ki a Trottel Records. Itt van mindjárt a rendkívül egyszerű nevű C.A.F.B., mely ultimate hardcore-jával hadat üzent a pusztító AMD-nek. Kazettájuk címe „Ne bízz senkiben!" - egy kivétel azért akad, természetesen a C.A.F.B. A techno rajongóknak kínál megbízható élvezetet a Plasma Pool és a Liquid Limbs. A csapatok magyarok, ám a muzsika hallatán ezt nem mindenki hitte el. Nyugatra gyanakodtak... Megrögzött indie-hallgatóknák talán nem is kell sokat mondani a „Pajtás, daloljunk!" című kazettáról, hiszen a magyar hardcorepunk válogatásnak már a negyedik resze jelent meg. A '86-ban indult sorozat legfrissebb fejezetében Persona Non Grata, Trottel, Barrikád, C.A.F.B., Prosectura, Leukémia, Gallina Negra és Hisztéria ritkaságok hallhatók. Legutóbbi csapat például a turnébusz tötenetét meséli el. Természetesen nevéhez méltó stílusban... Külföldi 1. Nick Cave & The Bad Seeds 2. Iggy Pop 3. Front 242 4. Dead Can Dance 5. Lonely is am eyesore 6. Laibach 7. Suicidal Tendencies 8. Treponen Pal 9. Sonic Youth 10. The The Hazai 1. Sziámi 2. Kispál és a Borz 3. Wei Wu Wei 4. Nyers 5. Tankcsapda 6. Kretens, CPG, BTK 7. eFeMeR 8. Laca, Jony, Koko, Wahorn 9. Orkesztra Luna 10. Kampec Dolores Live Seeds American Caesar Off Into the labyrinth Ljubljana-Zagreb-Beograd Still Cyco After all these years Excess & Overdrive Sister Burning Blue Soul Belépek egy helyre Ágy Asztal TV Ablak egy tájra Dundi Pocak A legjobb méreg Azok a boldog punk napok Félmesék Edd meg a fényt Szukadal 1984-88 Sági Hanglemezbolt Somogyi u. 19. Szerda esti láz a JATE-Klubban. Valamivel kilenc óra előtt kezdődik a módszeres zúzás. Bizarr felállás a színpadon, mit keres rockzenekarban egy csellista? A szaxofonost már megszoktuk. A megoldás egyszerű: ez nem rockzenekar. Valami más. Ne kérdezd, mi, ha nem voltál ott. Vesztettél. Egy élményt. Néhány vájtfülű zenész szerint hallgathatatlan zaj, egyikük ki is jelenti: ő zenét szokott hallgatni. A többség azonban élvezi a produkciót. A skót csapat Fotó: Hárs László lelkiismeretes alapossággal apróra zúzta a mozsárban a klasszikus rockzenét- itt már a rock is klasszikus -, s a parányokat ösztönösen összeillesztve alkotott elementáris erejű hyperactive-jazz-core-t. Kiadójuk, a Trottel Records legalábbis ezzel a gyűjtőnévvel illette csapatai stílusát. Azt, ami valójában meghatározhatatlan. Maradjunk inkább a kevésbé tetszetős, ám pontos meghatározásnál: Arcbishop Kebab = Arcbishop Kebab. eFeMeR Kifordított rock and roll Régi adósság törlesztése következik most. Hiszen van Szegeden egy zenekar, amelyre érdemes odafigyelni. így most hajnal kettő előtt inkább az íráshoz fogok. Az este ugyanis kitűnően telt, a JATE-Klubban az eFeMeR koncertjén. A csapat mindjárt három betűt lopott a másik három mellé, találgatásra kényszerítve az érdeklődőt. Merthogy FMR, nem egyenlő eFeMeR. A betűmisztika mögött egy 1991-ben alakult csapat rejtőzik, mely a szegediek közül egyedülálló módon vegyesgroup: magyar-amerikai. Budai Zsuzsa billentyűjátékos - Patti Smith-idéző -, Borbás Tibor basszusgitáros - Hegyi Pál szerint övé Szeged legszebb férfifelsőteste -, Hegyi Pál gitáros és énekes - valamint zeneszerző -, Speier Dávid színpadon időnként feltűnő énekes no meg a csapat mozgásművésze mellett Willy Kramer, az Amerikából Csongrádban ragadt dobos alkotja a zenekart. Az intenzíven dolgozó brigád időről időre újabb és újabb anyagokkal jelntkezik, most éppen a Félmesék a legaktuálisabb. Tanulságos dolog összehasonlítani korábbi műsoraikkal, hiszen így jól nyomon követhető a fejlődés, amin az eFeMeR keresztülment. A bevallottan Fotó: Hárs László lelkes amatőrök megtanultak zenélni, valamiféle magyar „földalatti" ösvényt kitaposni, és kifordított rock and rollt játszani. Maroknyi közönségük lassan de biztosan nő, vele egyenes arányban pedig a koncertek hangulata. Műfajmeghatározásból és dicséretből ennyi elég, a többi a fülé, így kettő felé. - tévé -