Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-08 / 235. szám

PÉNTEK, 1993. OKT. 8. Anna filmje, inkább: a film Annája HAZAI TÜKÖR 5 Ha valaki járatos Esterházy Péter művészetében, ennek kapcsán életrajzában, akkor azt is gondolhatná, hogy az Anna filmje című film Esterházy Péter művészetének és életrajzának képes sűrítménye. A regényeiből visszacsengő mondatok, helyzetek, képek, amelyek egy nemesi család szimpatikus, okos és bővérű sarját írják körbe-körbe, a filmben az asszonynak, Annának a lépéseire, a lépések rezdüléseire válaszolnak, válaszolgatnak. Különös egy párbeszéd ez, mintha nem is egymással, hanem mondjuk az atyaúristennel beszélnének, akiről hol kijelentik, hogy semmi baj véle, hol meg „kifigurázzák", de úgy, hogy le sem merem írni - ide nem. Anna már sokadik gyermekét szüli, meg hasonló, hétköznapi-morzsoló gondok között forgolódik, mégis, mikor felteszi a kérdést, hogy „pénteken mindig halat?", akkor erősen az az érzésünk támadhat, hogy ebben a mondatban a világ alapproblémáira kérdez rá, hogy mi értelme...? De bármit is kérdez, akár a legegyszerűbb dolgokat, annak van valami különös súlya, hadd ne mondjam, filozófiai - néha meg tán' esztétikai - tartalma. Erre a szerepre mást nem is választhattak vőn, mint Ráczkevei Annát, aki - szokjuk ezt a jelzőt - magában hordozza a szomorú csodát. Ahogyan ezt Esterházy szokta volt írni: ő a „fáradt szépasszony ". A férfi író (Esterházy?) szerepe Cserhalmi Györgynek valamiért nem megy, túl értelmiségi lett ez az alak, ami önmagában nem is lenne baj, csakhogy Cserhalminak ez nem áll jól. A film több - sajnos helyenként didaktikus - síkban fogható. Lehet rajta viccelődni, komikumozni lehet vele. Lehet egyszerre érezni több ellentmondást: hogy szép is az élet meg nyúlfarkat sem ér; azért nem rossz az Isten, mert nincs; ha meg van, akkor meg „miben-hol" van, mert itten nincsen. A film úgy van lezárva, hogy nyitva marad, mert hát Esterházy is él, de nagyon. Podmaniczky Szilárd CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! 444, 7-i9-ig 320-239, 7-i5-ig 318-999 8-12, 14-17-ig 5 481 Baljós csönd Afféle vihar előtti csönd honol a házban. Mint előző számunkban megírtuk, a jegyző utasítására azt is vizsgálják, felelősek-e a színház vezetői azért, hogy a közgyűlésen megszavazott pótelőirányzat nélkül fizetésképtelenné vált volna az intézmény. Tegnapi kommentárunkban szót ejtettünk róla, hogy korántsem a színház az egyetlen költségvetésből működő intézménye a városnak, ahol súlyos anyagi gondok mutatkoznak. Ám az biztos, hogy a színház fordult először a nyilvánossághoz: a tavalyi „botrányok" mindegyike alapvetően a pénzhiányról szólt. A jelek szerint azonban ez nem volt eléggé érthető. Képviselők is akadnak, akik pedig eleget foglalkoztak a témával, tavaly az intézménybe is „kiszálltak", hogy a bőrükön érzékelhessék a helyzetet - váltig hangoztatják: mi az, hogy 200 millióból nem lehet színházat csinálni? Hogyan adhatnánk még több pénzt, amikor gyógyszerre nem futja a kórháznak? És az iskola, óvoda, út, szennyvíz? A munkanélküliek? A hajléktalanok? A nyugdíjasok? A fiatalok? Mit lehet ette mondani? Koha Zsuzsanna, a színház gazdasági igazgatója lemondott - már szeptember elején. Ezt tegnap tudtam meg, miközben információra vadásztam „a A nyulakat is lelövik, ugye? Lemondott a színház gazdasági vezetője Mire elég az a hét millió, amit a rendkívüli közgyűlés szerdán megszavazott a színháznak? - kérdeztem tegnap Koha Zsuzsannától, az intézmény gazdasági igazgatójától. Még egy-két hónapos vergődésre, mondta, és visszament az irodájába. Ahol a revizor is dolgozik ezekben a napokban; éppen új iratcsomókat kért: arra kíváncsi, ki mindenki fordult meg vendégművészként a színházban és mennyiért és mért annyiért.. város legnagyobb ékszerdobozában". A lemondási ideje (két hónap) november 8-án jár le, tehát még végigcsinálja a revíziót - és természetesen a lemondás nem mentesíti a felelősség vállalása alól, ha a vizsgálat megállapítja a felelősségét. Még nincs új munkahelye, csak azt tudja: ha egy mód van rá, nem dolgozik többé önkormányzati költségvetési intézménynél. Számos-botrány „Számokat mondhatok" közölte a vizsgálattal elfoglalt, lemondott gazdasági vezető, immár a telefonba, amikor az okokról kérdeztem. A számokat nem kértem. Az unásig ismerem mindet, hiszen - mégegyszer mondom - tavaly erről szólt az összes botrány. Tudom, mennyi fedezetlen költséget róttak az intézmény(ek)re-önkormányzat(ok)ra az új törvények, mekkorák az inflációból-áremelésekből adódó többletkiadások - amelyeket évek óta nem képesek tekintetbe venni a költségvetési előirányzatok. Amikor a Kupa Mihály-féle pénzügyminisztérium megállapította az intézmények költségvetésének új szerkezetét (60 százalék központi, 40 százalék helyi forrás), az 1989-es pénzeket vették alapul; amelyik intézmény akkor ,jól állt", az ma is jobban áll. Merthogy az azóta eltelt három évben egyetlen egyszer, 1992-ben emelték 5, azaz öt százalékkal a működési költségekre szánt összegeket („dologi"), a másik két évben az idén is - maradtak az előző évi „bázison". így fordulhat elő, hogy a kaposvári színház, amely egy tagozattal, egy épületben, 200 emberrel működik, 150 millióból teheti; a szegedi viszont három tagozattal, két épületben, 400 emberrel a 200 millióból - vergődik. Hogy lehet-e ebből a 200 millióból színházat csinálni? Természetesen lehet. Csak nem ezt. Állati dolgok Hogy akkor mit lehet csinálni? Dönteni - kell. Legalább háromféle választás kínálkozik. Példabeszéd következik, ezúttal nyúllal, pedig a színház - mint az állatorvosi ló... Szóval, adott egy sebesült nyúl; a vadászok eldönthetik, hagyják vergődni, agyonlövik, vagy elviszik az orvoshoz. Tetszik, vagy nem tetszik, tény, hogy ma a 200 milliónak mindössze a 15, azaz tizenöt százalékát lehet a produkciókra fordítani, a többit fölemésztik a bérek és járulékaik, meg az épület-fönntartási költségek. Lehet csökkenteni az előadások (és a foglalkoztatott művészek) számát - ám akkor már nem színházra, hanem épületfönntartó intézményre adunk 200 milliót. Lehet úgy is dönteni, hogy: agyonlőjük; azaz kimondjuk, hogy nem tudjuk működtetni ezt a színházat. És lehet orvosolni a bajt: több pénzzel. A vergődtetés ki van próbálva, nézni is rossz; a kérdés tehát az, van-e több pénz? Ha nincs, akkor nincs alternatíva. De vajon ki vállalja, hogy meghúzza a ravaszt? Sulyok Erzsébet Látvány ás gondolat Beszélgetés Fekete Miklós festőművésszel FEKETE MIKLÓS festőmúv&t kiállítása MÓRA FERENC MÚZEUM KÉPTÁRA Sreged, Horváth M. U, 5, 199.1. október-november A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában Fekete Miklós festőművész tárlatát találja a szegedi közönség. Aki betér, az absztrakt és figuratív ábrázolásmód határvidékén készített, gondolati társításokban, archaikus és misztikus utalásokban gazdag festmények révén, a szín- és formakultúrában igen elmélyült művészt ismerhet meg. Fekete Miklós nemrég költözött Csíkszeredából Szegedre. Jelenleg a Fő-fasori Általános Iskola tanára, s ugyanazt a pályát folytatja, amit Csíkszeredában abbahagyott. Elmekóros esetek • Mint festőművésznek fontos-e önnek a sziilőhelyi táj- és kultúraélmény? Vajon elveszíthető-e az a közeg, amely először kifejezésre késztette? - Úgy érzem, ezt nem veszíthetem el. Már csak azért sem, mert eléggé sok időt töltöttem el Csíkban ahhoz, hogy egy alapvető élményanyagot megőrizzek. Nyilván, új hatások érhetnek, de ezek egy már kialakult világba épülnek majd be. Ami pedig a tájélményt illeti, ez fontos. Ám táj alatt nem csak azt értem, ami a maga valójában éppen körülvesz. A táj, amely az eredeti, meghatározó élményeket nyújtotta, felidézhető, ha kell. Felidézhető, mert már „belső tájjá" változott. • Képei közül jópár igen erős archaikus utalásokkal hívja fel a figyelmet. Honnan származnak ezek? - Szétszórt élményekből. Bizonyos formai motívumok térnek újra és újra vissza. A Relikvia című képem például, kidolgozottságával, aprólékosságával azték-inka motívumvilágra utal. A Totem címűnek, viszont nincsen közvetlen előképe, s így, motívumforrás nélkül igyekszik megmutatni azt az átható, archaikus antropomorf formaérzést, amit az ember saját alakjáról a primitív ábrázolások óta egyformán érzékel. • Az élménymerítésről, meg az erős hatású, primitív formavilágról a Vámos Rousseau különös esete jut eszembe, akiről kiderült, hogy nem is járt Mexikóban - látványélményét természettudományi folyóiratokból szerezte. Önnek mennyire fontos, hogy az utalásait valós észlelés indítsa? - Dél-Amerikában én sem jártam, s ha erre gondolt, nekem is vannak könyvészeti forrásaim. De ezek sokkal kevésbé közvetlen előzményei egy formarendszer kialakításának, mint az a hangulat, amely megtölti és a valós látványélménnyel vegyíti el az így megismert formákat. Általában ugyanilyen hatással vannnak rám az olvasmányélmények is. Azokból is csupán a hangulati benyomás marad élő, míg a mese története lefoszlik, mihelyt a vázlatokhoz kezdek. Úgy is mondhatnám: az anekdotikus jelleget mellőzve, inkább plasztikai kifejezést keresek. - Munkáit látva, az a benyomásom, hogy ellentétben az archaikus utalásaival, amelyek konkrét motívumokhoz kötődnek, a misztikus jelleg témáktól függetlenül is érezhető. - Számomra a misztika elsősorban a hiedelemvilág felidézése, s itt főként az őskori művészet elemeire gondolok. De a motívumoktól függetlenül, az absztrakció maga is bizonyos misztikus jelleggel jár. A szigorúan figuratív ábrázolás feloldódása, az elvontság már eleve misztikussá teheti a témát. • Nehéz dolga lenne annak, aki absztrakt és figuratív között akar választani, amikor a kiállítás anyagát szemléli. Mindig e kettő mezsgyéjén, nem érzett-e vágyat arra, hogy egy-egy témát valamelyik felé szélsőségesen elhajolva ábrázoljon? - Az absztrakció lehetővé teszi, hogy a témát a maga többértelműségében ábrázoljam. Másfelől viszont, úgy érzem, valahányszor effelé kezdtem eltolódni, a külvilágból mindig közbejött egy-egy vizuális élmény, amelyet fel kellett használnom. Annyit biztosan elmondhatok, hogy nem szeretném egyik, vagy másik ábrázolásmódot programszerűen felhasználni. • Anélkül, hogy e kettőt teljesen elválasztanánk: az ön számára a szín- és formavilág a gondolatébresztő, vagy inkább a gondolat az, ami színek és formák együttesét teremti? - E kettő - inkább három. Az Ülő nő című kép esetében például a valós látványból kiindulva - egy közös előtanulmányból - öt plasztikai variáció készült. Mindegyik másmás gondolati beállítást ad vissza. Más esetben a gondolathoz képzek plasztikai világot - de az is előfordul, hogy e két módszer egyfajta játékban keveredik össze, s ilyenkor utólag próbálok a képnek címet adni. Az Ünnep című képnél a gondolat volt elsődleges, ehhez próbáltam olyan hangulatot megfogalmazni, ami egyetemességében, időtől és helytől függetlenül is kifejezheti az ünnep fogalmát. • Megmutatkozik-e már környezetváltása a kiállítás anyagán? - A kiállítás anyagán még nem. Az csak majd ezután válik el, hogy Szegeden merre fordul a látásmódom. Panek Sándor A békásmegyeri robbanás ugyanis nem csak döbbenetet szült az emberekben, de előhívta a félelmeket is. Amikor kiderült, hogy a robbanást egy üldöztetési mániában szenvedő elmebeteg okozta, sokan megriadtak a felismeréstől, hogy az ő környékükön vagy lakóházukban is élnek „furcsa" emberek. Az egészségesek joggal kérdezik, ki védi meg őket a közveszélyes őrültektől, a békásmegyerihez hasonló tragédiától? Egyáltalán van-e jogi lehetőség e betegeket kiemelni az egészségesek közül. - A ma is érvényes 1972-es elme-törvény azt írja elő, hogy az elmekóros tünetek észlelésekor 8 napra beutalható és intézményben tartható az illető, akiről ha ez alatt a nyolc nap alatt bebizonyosodik, hogy valóban elmebeteg, akkor további intézeti gyógykezelésbe, illetve gondozásba vétele is elrendelhető. • A kérdés persze az, vajon minden elmekóros tünetet „produkáló" beteg elmeorvoshoz kerül? - A gondolkodás zavarával, az üldöztetéses téveszmékkel összefüggő betegség nem leplezhető sokáig, a beteg nem is képes erre. A laikus számára is jól látható tünetei vannak, s ezért igen hamar orvoshoz kerülnek ezek a betegek. Ha nincsenek rokonaik, akkor a környezetükben élők intézkednek arról, hogy mihamarabb gondozásba vétessenek. • A hírek szerint a békásmegyeri őrült is gondozás, orvosi felügyelet alatt állt, mégis véghez vitte a szörnyű tettet. - Az orvosi kezelés mellett sincs arra százszázalékos garancia, hogy ne következzék be tragédia. De ez nem történik meg egyik pillanatról a másikra, a kitörésnek az orvos számára látható előjelei vannak. • Egyáltalán gyógyíthatók az e betegségben szenvedők? - Egy részük meggyógyítható, más részük állandó gondozást, orvosi felügyeletet, gyógyszerelést igényel. • A betegségük miatt bár„A pszichiátria a húzd meg ereszd meg kettős szorításában él, hiszen a pszichiátriától elvárják, hogy az elmebeteget zárja be, ugyanakkor megkövetelik, hogy ne sértse a szabadságjogát" - kezdte beszélgetésünket dr. Kovács Zoltán pszichiáter, a SZOTE Ideg-Elmegyógyászati Klinikájának tanársegédje, akit egy megrázó tragédia kapcsán aktuálissá vált témáról kérdeztem. mit követnek is el, nem büntethetők. - A Btk. szerint, ha a bűntett az elmebetegségükkel öszszefüggésbe hozható, akkor ez a tény a büntetést kizárja. Ilyenkor következik a kényszergyógykezelés. De például ha egy sldzofrén betör és kirabol egy bankot, akkor betegsége nem mentheti meg a büntetéstől, hiszen nincs összefüggés az általa elkövetett bűntény és a betegsége között. • Milyen gyakori, hogy ezek a betegek „kitörnek"? - Az üldöztetési mániában szenvedő betegnél - mint amilyen a békásmegyeri tragédia előidézője is volt - nem gyakori az agresszív viselkedés. Ezek a betegek inkább félnek, védekeznek. Az a szerencsétlen is a maga védelmében gyűjtögette a robbanószert. Eddigi tapasztalataimra támaszkodva azt gondolom, hogy nem készülhetett a robbantásra. Az elmebetegek tettei egyébként mindig is nagyob feltűnést, pánikot Keltenek, mint az épelméjűek (bűncselekményei, mert mindig különleges hangsúlyt kapnak. Ha egy évben csak egyetlen elmebeteg által elkövetett tragédia történik, s mellette száz másik, akkor az emberek biztos, hogy arra az egyre emlékeznek sokáig, mert azt egy őrült követte el. Kalocsai