Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-07 / 208. szám

KEDD, 1993. SZEPT. 7. BELÜGYEINK 3 • A feketének van még keletje Eső után, földművelés Napraforgó. Amikor a lehajtott fej nem rosszat jelent. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az aszfaltot többfzben nyaldosta áztató esd az utóbbi időben. Felfrissültek az útszéli fák, bokrok. A mezőgaz­dasági termelésben azonban ennyi még kevés a gyökeres változáshoz. Szeged környéki s homoki gazdálkodó ismerőseim egyaránt 15-25 milliméter esőről számoltak he. így nézve nem jelentős a lehullott csapadék. Az előtte lévő semmi kontrasztja növelte csak meg a jelentőségét. fT? i ne emlékezne a régi szép időkre, amikor egy szege­<-i-J dinek három útlevele is lehetett! A piros, a kék, meg a zöldes kishatárforgalmi. És akkor még nem számoltam a szolgálatit, mert a jobbaknak negyedik úti okmányuk is lehetett. Mégis megtörténhetett, hogy a honpolgár nem jutott el sehova. Mert hol kiutazási engedély nem adatott, hol vízum nem jutott, máskor meg a pénz fogyott el. Ami megesik most is, amikor mehetnénk, amerre a szemünk lát. A leghasználatosabb a piros útlevél volt azokban az időkben. Neveztük szocialistának is, és amikor hazaértünk a többi szocialistából, különösen ágy délkelet felől, bol­dogan csettintgettünk: „Hát nem jobban megy nekünk?!" Jobban is ment, az az igazság. Úgy elképzelem Kádár Jánost, amint belenéz a tükörbe, abban nem magát, ha­nem Ceausescut látja, és így kiált: „Hát nem szebb vagyok én?!" És erre az üdvrivalgásra épített is a kurzus, amit kádárinak és aczélinak titulálunk manapság. így szólt a mondat: „Lássák be, elvtársak, hogy mennyivel fejlettebb a szocialista demokrácia Magyarországon, mint odaát!" És az elvtársak - tízmillió magyarnak dukált akkoriban ez a megszólítás - be is látták ezt. Sőt büszkék voltak rá. Da­gadt a nemzettudat, a szocialista nemzettudat, termé­szetesen. [YIA is hallok azonban hasonlót felelős - ráadásul a -ü-> kormányzó koalíció felelősségét viselő - politikustól. Például a magyar gazdasági stabilitást bizonygatva azt, hogy jól állunk, hiszen a forint valuta lett a környező or­szágokban. (Nem Ausztriában, drága magyar testvéreim...) Nem is rossz az nekünk, ha forint a szomszédban tény­leg valuta. De közben ne felejtsük el, hogy ezt a viszonyítá­si irányt, mármint a keletit, a Kádár-Aczél-kurzus kezdte. Korábban - a Horthy-korszakban is! - vigyázó szemünket, ha nem is mindig Párizsra, de bizonyosan Nyugatra ve­tettük. Bizony, nehéz valamit abbahagyni. De ha ennyire nehéz, minek azt letagadni? Most, amikor megkaptuk végre az ötödik útlevelet. • Öttömösön a pontos mérést kiegészítette a megfigyelés, hogy a krumpli bakhátak még nem áztak át. A bakhátak más­ban is adósak, a jövedelemben. Varga Imre, az öttömösi Ma­gyar László Szövetkezet elnö­ke szerint a térség utóbbi idők­beni sikernövénye, a spárga ugyan tűrhetően termett, de a változatosság kedvéért most az ára esett a mélypontra. A vi­déket ízletes almájáról ismerik sokan. A termésre nem lehet panasz, de az állandósuló gyü­mölcsbőség közepette az évek­kel ezelőtt kialakult, húsz fo­rint körüli árakon nehéz túl­lépni. Pedig ez a húszas már nem az a húszas. A burgonya hozama errefelé harmada a szokásosnak, a vízhiány miatt aprók maradtak a gumók. Ahol nem öntöztek mindenütt ha­• Megszületik az egységes szociáldemokrata párt? ­kérdeztük Király Zoltánt, a Szociáldemokrata Néppárt vezetőjét, szegedi ország­gyűlési képviselőt. - A három szociáldemok­rata párt vezető testülete jú­liusban politikai nyilatkozat­ban jelentette be egységesülési szándékát. Azóta folyik az október eleji egyesítő kong­resszus előkészítése. • Miről dönt a három, hasonló célkitűzésű pártot egyesítő kongresszus? - Meghatározzuk a progra­mot. Eldöntjük, hogy az egye­sült párt mely párt jogutód­jaként, milyen néven jelenjen meg. Elfogadjuk a szervezeti és működési szabályzatot, megválasztjuk az új vezető testületek tagjait. • Ön egy áj párt, a Szo­ciáldemokrata Néppárt lét­rehozásán fáradozott, most pedig „beolvasztásáért", vagyis az eddig szétfor­gácsolódott szociáldemok­rata mozgalom egységesü­léséért dolgozik. Mi ennek az ellentmondásnak a ma­gyarázata? - A történelmi, a tradicio­nális pártok 1990-ben tulajdon­képpen vereséget szenvedtek. A szociáldemokrata mozgalom bomlása korán elkezdődött, nem is juttott képviselője az Országgyűlésbe. A kisgazdák bekerültek a Parlamentbe, de jóval kisebb arányban, mint arra számítottak. A szétta­golódottság megszüntetésének igénye két év óta mindkét tra­dicionális pártban érzékelhető. A Szociáldemokrata Néppártot azért hívtuk életre, hogy ezzel is ösztönözzük a mozgalmon belüli tisztulási folyamatot. A választások közeledte adta meg a végső lökést ahhoz, hogy a szociáldemokrata mozgalom­sonló lehet a helyzet, ezt tük­rözi a 18-20 forintos nagybani ár, mely magasabb a tavalyinál. Lényegében kevés olyan növényfajta van, melynek ho­zamát jelentősen javíthatná a mostani kellemesebb klíma. Az őszi talajmunkák könnyeb­ben elvégezhetők. Öttömösön nem a sötét égbolttól ború­látók. A szövetkezetben 240 hektár átlagában 4-5 mázsás hoz tartozó pártok rálépjenek az egységesülés útjára. • Szegeden kiket érint az egységesülés? m - Az MSZDP 1990-ben 120 taggal volt jelen a város poli­tikai közéletében. A választási vereség, a párt körüli botrá­nyok miatt elolvadt ez a tag­létszám, majdhogynem eltűnt a párt. A független szocdemek­nek Szeged nincs szervezetük. A SZDNP ellenben ez év feb­ruáijától erőteljesen fejlődik, a városban mára a legnagyobb létszámú pártok közé tartozik, így itt az egyesülési folyamat meghatározó tényezője. A párt erejét felmérendő a 8. számú önkormányzati választókerü­letben a szeptemberi időközi választáson dr. Halasi Szil­veszter személyében önálló képviselőjelöltet indítunk. • A szociáldemokraták az 1994-es választásokon ered­ményesen kívánnak szere­pelni. Első lépésként nyil­vánvalóan minél több par­lamenti férőhelyet szeret­nének megszerezni. E cél eléréséhez milyen szövet­ségesekre számíthat a szo­ciáldemokrata mozgalom? Milyen választási ered­ménnyel lennének elége­dettek? - Az egyesítő kongresszus előtt a politikai pártokhoz való viszony nem mérlegelhető egyik fél részéről sem. Az viszont tény, hogy a különböző szakszervezeti konföderáci­ókkal szoros kapcsolatra tö­rekszünk. Nem titkoljuk: sze­retnénk megnyerni a szocdem mozgalomnak a szakszerveze­teket, a párt vezetőinek fölkér­ni szakszervezeti személyisé­geket. E kapcsolat nyílt fölvál­lalása történelmi hagyományo­kon alapul. Djszászi hozamra tellett csak a gaboná­tól. Ha jövőre is hasonló aszály lesz, kidobott pénz a szántásra és vetésre költött összeg. Úgy néz ki, hogy csak 30-40 hek­tárig merészkednek az idén. A szegedi Felszabadulás Szövetkezet növénytermesztési utódszervezete az Agroplanta "Kft. Kiss Ferenc ügyvezető statisztikája szerint a város­környéki földek sem kaptak • Aztán a főszervező sürge­tésére mindenki visszaszivárog a terembe, ahol szekciója ülésezik. A témavezető fel­vezeti a témát, aztán lehet kérdezni, véleményt mondani. A hangulat? Udvarias és unal­mas kérdések, bizakodó és bíztató válaszok, sűrű pillan­tások a karórákra, időnként gyomrok korgása. Őszintén szólva, a szünet sokkal érdek­feszttöbb volt... Pedig az elhangzott infor­mációk igazán fölcsigázhatták volna ekkorra már a kedé­lyeket! Hát nem nagyszerű, hogy a világkiállítási program­iroda - mert annak múlt heti rendezvényéről hoztam az ed­digi életképeket - szinte biztos benne, hogy 11 dollárnál nem lesz drágább a belépőjegy, noha Sevillában negyvenért adták? S az talán nem tölthetné el büszkeséggel honfiúi és -leányi szívünket, hogy a láto­gatók fele magyar etnikumú lehet? (Megint csak Sevilla az összehasonlftás alapja: ott százból hatvanöt volt a spa­nyol.) Miért kell azért grima­szolni, hogy miközben igen reálisan a zöld-, a hobbi-, a termál- és a konferencia­turizmus létjogosultságát hang­súlyozzuk expo-ügyben, a szükséges infrastruktúrájuk ezeknek olyan, amilyen? S ugyan, kérem, csak nem zavar itt valakit az, hogy bő két és fél évvel a világkiállítás kapunyitása előtt csak készü­lőben leledzik a „Magyaror­szág Fesztivál" fedőnevű ren­dezvénysorozat idegenforgalmi stratégiája? Nincs itt aggoda­több esőt. Augusztus végéig egész évben csak 230 milli­méter hullott, mely kétharma­dát sem éri el az amúgy sem bőséges átlagnak. A fekete földnek még mindig van ke­letje, a káefté 2500 hektárt művelt meg az idén. A szabad területeken mindenütt felszán­tották a tarlót. A magágy elő­készítésével nem sietnek, ösz­szevárják azoknak a kár­pótlással földhöz jutóknak a jelentkezését, akik művelésre bérbeadnák azt. A szinte kizárólag kalászo­sokat, kukoricát és napraforgót termelő közösség szerencsés abból a szempontból, hogy a kukorica zömét 400 hektáron öntözni tudták. A jelek szerint hiányos kukoricatermés köze­pette megtérül majd a plusz­költség. A napraforgó beta­karítás kezdetén is látható, hogy ez a növény mostoha kö­rülmények között is erős köze­pes termésre képes. A földművelésügyi hivatal vidéket járó munkatársa, Cser­jési Lajos összesítése szerint a megyei csapadékátlag 210 milliméter, 160-nal marad el a sokévitől. Elsősorban a rossz vízgazdálkodású területeken emiatt kezdték meg a szoká­sosnál 2-3 héttel hamarabb a napraforgó vagy a kukorica betakarítását. Várhatóan az ideihez hasonló lesz az őszi kalászosok vetésterülete. Meg­nőtt a fémzárolt vetőmagvak iránti igény. Az árpa és rozs beszerzése már utánajárást igényel, búzából megfelelő a megyei készlet. A sokfelé látható, érintetlenől hagyott tarlók jelzik, hogy a tulajdon­rendezés elhúzódása a közös gazdaságoknak, s a leendő tulajdonosoknak egyaránt gon­dot okoz. Ha nem kel el, utólag nézve be kellett volna művelni, ha igen, akkor a kárpótolt veszi rossznéven a kéretlen talaj­előkészítés leszámlázott költ­ségeit. T. Sz. I. A lomra ok! Hiszen tudnivaló, minél előbb létre kell hozni egy beutaztató irodát, egy konferenciaszervező irodát, s egy tanácsadó testületet is ­utóbbit a főbiztos asszonynak. Aztán ha ez mind megvan, persze majd lehet olyan apró­ságokkal is törődni, mint hogy javítani kell a turizmust szol­gáló „melléküzemágak" - úgy mint egészségügy, határ- és vámügy, pénzváltás, gépjármű­szerviz, személyi szolgáltatás az optikusságtól a gyorsmoso­dáig - minőségén, vagy ki kell fundálni, miként lehet kulturá­lis rendezvényekből idegenfor­galmi árut formálni. Ha már tudjuk, hogy a be­járatott turistapiacok összeom­lása miatt nekünk leginkább • Kirakatbetörés a Víztorony téren. A G. F.-né 33 éves ma­gánvállalkozó tulajdonában le­vő dohánybolt kirakatüvegét betörők bizsutárgyakat, illat­szereket tulajdonítottak el, kb. 40 ezer forint értékben. Tolvaj a villamoson. A 4-es járaton utazott N. O. 38 éves gazdasági ügyintéző, Gyöngy­virág utcai lakos. Egy óvatlan pillanatban a zsebtolvajok ki­lopták táskájából a 47 ezer csak a megfizethető, közép­kategóriás szálláshelyek gya­rapítása lebeghet célként a szemünk előtt, akkor egysze­rűen jelentsük ki, hogy 1996 tavaszára lesz elegendő panzió és falusi vendégfogadó! Vala­mint kérjük föl a nem-buda­pesti vállalkozókat: nyugodtan valósítsák meg elképzelésüket a világkiállításra kacsintva, a siker vagy bukás úgyis rajtuk múlik - s ehhez minden er­kölcsi támogatást megkapnak. Az expo „hivatalos rendez­vénye" címet, vagy a vendég­látásban a világkiállítás véd­nöki tábláját is persze, már mint az arra érdemesek! (Akik­nek majdan benyújtandó meg­valósíthatósági tanulmányukat a programiroda alaposan meg­Betőréssorozat forint készpénzt tartalmazó tárcát. A Csöndes utcában lakatle­vágással jutottak be a bűnözők az egyik boltba, ahonnan ház­tartási cikkeket, kozmetikai szereket, italt és dohányárut vittek el, 65 ezer forint ér­tékben. csócsálja, mielőtt kimondja a boldogító igent - ez ugye érthető?) Az persze nem egészen világos, a szegedi maratonnak, a szabadtérinek, a veterán autók találkozójának, vagy Ópusztaszernek miért kell igazolnia létjogosultságát, megszervezhetőségét - ezek expo ide, vagy oda, futják a maguk kitaposott életpályáját. Bár ahogy én ennek a me­gyének az érdekeltjeit isme­rem, a makóiak a hagyma­fesztiváljukat, gyógyvíz és ­iszapkonferenciájukat, a Pu­litzer-napokat, a vásárhelyiek a vásárukat, s a kerámiájuk tör­ténetét feldolgozó rendez­vényüket, a csanyteleki műv­házbeliek az Alföld festészetét bemutató tárlatukat akkor is összehozzák, ha nem hirdet­hetik azokat öt hónapon át a Kanadából átrepftett napos­baromfival... Szurkolok nekik, pontosab­ban nekik szurkolok. Hogy ne szegje kedvüket a kézzel­fogható segítség nélküli, prog­ramirodai bíztatás, mely or­szágszerte expo-börzék szer­vezésével feszftgeti a mézes­madzagokat. Vagy a húrokat? Mert hogy a „börze" szó he­lyettesíthető ugyan a „tőzs­dével" is, ám közkeletűbb jelentése: elfekvő áru­kés zl etek alkalom­szerű értékesítése... Palfy Katalin Lesz-e egységes szocdem párt? Villáminterjú Király Zoltánnal Telefonos hirdetésfelvétel: © Délmagyarorszáq 481 ~444, 7-i9-ig| 3IC ^239,7-is-igJ -18 börze? Az más! Egy üdítő és egy kávé, vagy két cigaretta között sok­szor érdekesebb megfigyelések szerezhetők be egy tanácskozás szünetében, mint magának a rendezvénynek a „hasznos" ideje alatt. Az ember ugye odaáll a büféasztal mellé, úgy tesz, mintha leginkább a kávéja hőfoka érdekelné, s közben fülei. A „két cukorral"-úr a balján alig bfrja magába fojtani lelkesedését, hogy ő itt mennyi újat hallott, s emiatt milyen bizakodóan tekint a jövőbe. Az asztal sarkánál az az épp jégkocka iránt érdeklődő, menedzsernyakkendős, téglaszín-zakós férfi mintha citromba harapott volna, fennen ecseteli beszélgetőtársának, hogy na nem, most már igazán véget vethetnének az efajta mellébeszélésnek. „A szünet után én bizony kitálalok mindenki előtt" - fogadkozik a vállalkozó hölgyek Eszterházy-kockás egyenkosztüm­jében pompázó úrasszony, de persze sejteni: nem tálal ki sem akkor, sem később. V

Next

/
Thumbnails
Contents