Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 4. KÖLYÖK Az ősz A madaras kertek Élt egyszer egy apró, fe­kete madár. Szomorú volt, mert nem szerette a színét. „Sokkal jobb lenne, ha szí­nes lennék" - gondolta. Vándorútra indult. Repült, repült, míg este lett. Egy faágra ült, és várta a reg­gelt. Ahogy a Nap feljött, látta, hogy egy vörös téglafal előtt töltötte az éjszakát. Átrepült a kapu felett. Odabenn min­den virág, fa, madár izzó pi­ros, bordó, vörös volt. A ma­dár megkóstolt egy-két csip­kebogyót, és észre sem vet­te, hogy a szárnyáról leko­pott egy kis fekete szín. Re­pült tovább. A következő kert aranysárga volt. Egy pi­cit bántotta a szemét a ra­gyogás, de hamarosan összebarátkozott egy cine­gével, aki régóta ott lakott. Repült tovább. A levegőben vette észre, hogy már nem egészen fekete. Vörös és sárga tollai is voltak. Izga­tottan suhant át a zöld mo­hás kerítés fölött a legna­gyobb kertbe. Bujkált a lom­bok között, a fűben. Boldog volt. Már tudta, hogy teljesül az álma, és tarka lesz. A kék ligetben is megvál­tozott egy kicsit. Acélszínű ­lilás lett a fekete - csak a feje búbja maradt sötét. Eb­ben a kertben egy kis tó is volt. Tiszta vizű, kék tükör. Az apró madár szomjasan föléhajolt. Ivott, és meglátta magát. A csodálkozástól in­ni is elfelejtett. Nézegette a tarkaságát - aztán megcsú­szott, és a vízbe pottyant. Vergődött, csapkodott, míg az összes szín leázott róla. Reggel volt; a madár meg­száradt, és hófehéren repült tovább, egy tarka rét felé. Hegyi Füstös László I Repülni jói De mennyire az! Ezen a héten ismét tíz kérdésre kell helyesen vála­szolnotok, hogy kisorsolhas­suk azoknak a nevét, akik repülhetnek. 1. Van-e szárnya a bolhá­nak? 2. Melyik volt a 48-as ifjak híres kávéháza? 3. Az éhséget vagy a szomjúságot bírja tovább az ember? .4. Ki írta a Himnuszt? 5. Milyen nemzetiségű volt Andersen, a nagy me­seíró? 6. Melyik földrészen fek­szik Kína? 7. Kiről nevezték el az amerikai földrészt? 8. Hány fokos a derék­szög? 9. Melyik folyó partján épülfLondon? 10. Mi a törökbúza ismer­tebb neve? A válaszokat levelezőla­pon vagy borítékban küldjé­tek el címünkre: 6740 Sze­ged, Stefánia 10. A boríték­ra ne felejtsétek el ráírni: Kölyökoldal, „Repülni jó!" A beküldési határidő: szep­tember 8. Kellemes fejtörést kíván a Délvidéki Aero Club és la­punk, a Délmagyarország! Élnek-e medvék a trópusokon? Jó kérdés, érdemes rajta hosszabban elmélkedni. Igen, valószínűleg élnek. A maláj medve például Hátsó­India párás őserdeiben és az indonéz szigetvilág dzsungeljeiben brummog. Néhány példány talán észre sem veszi, máris átlépett az Egyenlítő vonalán, a déli fél­tekére. Az Andok hegyláncai kö­zött, igaz, kis számban, Ve­nezuelától Chiléig él a pá­paszemes medve, a büszke Tremartos nemzetség tagja, nagyjából azon a területen, amelyen valaha az inkák bi­rodalma virágzott, tehát Ecuadorban és Peruban is. Bundája hasonló az észak­amerikai fekete baribáléhoz, csak éppen a két szeme kö­rül látunk világosabb, bar­nás színű gyűrűt, ezért is pápaszemes medve. Fé­lénk, ártalmatlan növény­evő. Tehát: a trópusokon is él­nek medvék! Kányádi Sándor Víg volt Víg volt, míg volt néki kedve, mostan el van keseredve, se meggy, sem egy * szem cseresznye, mibe bele­csipegetne. Majd fölvidul a rigó ha megérik a dió. Rendetlen állatkert Meg tudod mondani, hány (és milyen) állatot zsúfoltak itt össze a gondatlan gondozók? És hány kel ki tojásból? - HEFÜ ­Nemes Nagy Ágnes Bors néni beszélget a cipővel Hát te, cipő, fekete cipő, merre jártál, míg aludtam? - Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, malompataknál messze háznál, elcsavarogtál fenyőerdőn lépegettél viharfelhőn, szálldogáltál gesztenyeágon, megpihentél, mint a varjú, fent a tévéantennákon. És még merre jártál? - Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, malompataknál, messze háznál, elcsavarogtál fenyőerdőn lépegettél viharfelhőn, szálldogáltál gesztenyeágon, megpihentél, mint a varjú, fent a tévéantennákon. És még merre jártál? - Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, az időben mászkeráltál, régi padlót nyikorgattál, régi követ csikorgattál, átrepültél sok-sok éven, s lábújjhegyre állva szépen karingóztál régi égen. Hol az a sok év, fekete cipő? - Messze, messze, messze. (Hogyha láttok fekete cipőt sétálni a levegőben, napsütésben, holdsütésben, Bors nénié az a fekete cipő.) Megfejtések - nyertesek Az augusztus 28-ai játék helyes megfejtése: ősziba­rack, saszla, zsurló. Szeren­csénkre számos helyes megfejtő közül sorsolhattuk ki a nyerteseket, akik nyere­ményüket postán kapják meg. Micsik Tamás, Szeged, Római krt. 6. IV.; Mihály An­na, Szeged, Bokor u. 19.; Márta Dóra, Szeged, Czé­kus u. 1. A „Repülni jó!" játék fo­galmazás-pályázata úgy tű­nik, csak igen keveseknek nyerte meg a tetszését. Az új repülőjegy-tulajdonos: Szalma Ivett (Röszke, Lehel u. 17.), az ő nyaralási emlé­keit olvashatjátok itt. így nyaraltunk Még el sem indultunk az autóbusszal, s az osztály már nyüzsgött. A tanár úr szakállát tépve próbált csendet teremteni. S mivel nagyon meleg volt bent, a függönyökön kezdtünk el veszekedni. Nagysokára odaértünk a Büdös-tóhoz. Alig léptünk ki a busz ajtaján, mikor eleredt az eső. Három napig egy­folytában esett, így a fürdés­től és a kirándulástól elbú­csúzhattunk. Azért ez a há­rom nap is értékes volt, mert egymástól sokféle kár­tyajátékot tanulhattunk meg. Természetesen alighogy elindultunk hazafelé, kisütött a nap. A teknősbékáról és a keselyűről A teknősbéka magában panaszkodott: Nem tudom, micsoda ál­lat vagyok én, ím, milyen rö­vid lábaim vannak, de még­is ezt a nagy paizsot kell a hátamon vinnem, s mind él­tig a földön mászkálnom. Mennyi sok madár vagyon az ég alatt, kik igen szép magasan repülnek, s sem­mitől nem félnek. Vajha én is felmehetnék! És elment a madarakhoz, és ezt mondta nekik: - Ha valaki engem felvin­ne az égbe, annak elárul­nám annak a titkát, mikép­pen találhatni szép gyön­gyöket a csigák házában. De ő maga sem tudta, hol lehetne ezeket megtalálni. Mondta a keselyű: - im, én felviszlek. És körme közé vette, s felvitte magason az égbe. Ott fenn már kezdte kérdez­ni a teknősbékát, hol lehet­ne a szép gyöngyöket meg­találni? S midőn meg nem mondhatta, karmolni kezdte a teknősbékát és kényszerí­teni, hogy állja a fogadást. S a teknős jajgatni kezdett: - Jaj énnékem! Mit mű­veltem? Bolondul cseleked­tem, hogy ide fel, hol semmi dolgom, kívánkoztam. Ha a földön maradtam volna, nem volnék most oly nagy gyötrelemben. Jaj énnékem! Elunta a keselyű a tek­nősbéka panaszolkodását, és megharagudván, elhají­totta. Es az a földre esvén, elveszett.

Next

/
Thumbnails
Contents