Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 4. KÖLYÖK Az ősz A madaras kertek Élt egyszer egy apró, fekete madár. Szomorú volt, mert nem szerette a színét. „Sokkal jobb lenne, ha színes lennék" - gondolta. Vándorútra indult. Repült, repült, míg este lett. Egy faágra ült, és várta a reggelt. Ahogy a Nap feljött, látta, hogy egy vörös téglafal előtt töltötte az éjszakát. Átrepült a kapu felett. Odabenn minden virág, fa, madár izzó piros, bordó, vörös volt. A madár megkóstolt egy-két csipkebogyót, és észre sem vette, hogy a szárnyáról lekopott egy kis fekete szín. Repült tovább. A következő kert aranysárga volt. Egy picit bántotta a szemét a ragyogás, de hamarosan összebarátkozott egy cinegével, aki régóta ott lakott. Repült tovább. A levegőben vette észre, hogy már nem egészen fekete. Vörös és sárga tollai is voltak. Izgatottan suhant át a zöld mohás kerítés fölött a legnagyobb kertbe. Bujkált a lombok között, a fűben. Boldog volt. Már tudta, hogy teljesül az álma, és tarka lesz. A kék ligetben is megváltozott egy kicsit. Acélszínű lilás lett a fekete - csak a feje búbja maradt sötét. Ebben a kertben egy kis tó is volt. Tiszta vizű, kék tükör. Az apró madár szomjasan föléhajolt. Ivott, és meglátta magát. A csodálkozástól inni is elfelejtett. Nézegette a tarkaságát - aztán megcsúszott, és a vízbe pottyant. Vergődött, csapkodott, míg az összes szín leázott róla. Reggel volt; a madár megszáradt, és hófehéren repült tovább, egy tarka rét felé. Hegyi Füstös László I Repülni jói De mennyire az! Ezen a héten ismét tíz kérdésre kell helyesen válaszolnotok, hogy kisorsolhassuk azoknak a nevét, akik repülhetnek. 1. Van-e szárnya a bolhának? 2. Melyik volt a 48-as ifjak híres kávéháza? 3. Az éhséget vagy a szomjúságot bírja tovább az ember? .4. Ki írta a Himnuszt? 5. Milyen nemzetiségű volt Andersen, a nagy meseíró? 6. Melyik földrészen fekszik Kína? 7. Kiről nevezték el az amerikai földrészt? 8. Hány fokos a derékszög? 9. Melyik folyó partján épülfLondon? 10. Mi a törökbúza ismertebb neve? A válaszokat levelezőlapon vagy borítékban küldjétek el címünkre: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra ne felejtsétek el ráírni: Kölyökoldal, „Repülni jó!" A beküldési határidő: szeptember 8. Kellemes fejtörést kíván a Délvidéki Aero Club és lapunk, a Délmagyarország! Élnek-e medvék a trópusokon? Jó kérdés, érdemes rajta hosszabban elmélkedni. Igen, valószínűleg élnek. A maláj medve például HátsóIndia párás őserdeiben és az indonéz szigetvilág dzsungeljeiben brummog. Néhány példány talán észre sem veszi, máris átlépett az Egyenlítő vonalán, a déli féltekére. Az Andok hegyláncai között, igaz, kis számban, Venezuelától Chiléig él a pápaszemes medve, a büszke Tremartos nemzetség tagja, nagyjából azon a területen, amelyen valaha az inkák birodalma virágzott, tehát Ecuadorban és Peruban is. Bundája hasonló az északamerikai fekete baribáléhoz, csak éppen a két szeme körül látunk világosabb, barnás színű gyűrűt, ezért is pápaszemes medve. Félénk, ártalmatlan növényevő. Tehát: a trópusokon is élnek medvék! Kányádi Sándor Víg volt Víg volt, míg volt néki kedve, mostan el van keseredve, se meggy, sem egy * szem cseresznye, mibe belecsipegetne. Majd fölvidul a rigó ha megérik a dió. Rendetlen állatkert Meg tudod mondani, hány (és milyen) állatot zsúfoltak itt össze a gondatlan gondozók? És hány kel ki tojásból? - HEFÜ Nemes Nagy Ágnes Bors néni beszélget a cipővel Hát te, cipő, fekete cipő, merre jártál, míg aludtam? - Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, malompataknál messze háznál, elcsavarogtál fenyőerdőn lépegettél viharfelhőn, szálldogáltál gesztenyeágon, megpihentél, mint a varjú, fent a tévéantennákon. És még merre jártál? - Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, malompataknál, messze háznál, elcsavarogtál fenyőerdőn lépegettél viharfelhőn, szálldogáltál gesztenyeágon, megpihentél, mint a varjú, fent a tévéantennákon. És még merre jártál? - Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, az időben mászkeráltál, régi padlót nyikorgattál, régi követ csikorgattál, átrepültél sok-sok éven, s lábújjhegyre állva szépen karingóztál régi égen. Hol az a sok év, fekete cipő? - Messze, messze, messze. (Hogyha láttok fekete cipőt sétálni a levegőben, napsütésben, holdsütésben, Bors nénié az a fekete cipő.) Megfejtések - nyertesek Az augusztus 28-ai játék helyes megfejtése: őszibarack, saszla, zsurló. Szerencsénkre számos helyes megfejtő közül sorsolhattuk ki a nyerteseket, akik nyereményüket postán kapják meg. Micsik Tamás, Szeged, Római krt. 6. IV.; Mihály Anna, Szeged, Bokor u. 19.; Márta Dóra, Szeged, Czékus u. 1. A „Repülni jó!" játék fogalmazás-pályázata úgy tűnik, csak igen keveseknek nyerte meg a tetszését. Az új repülőjegy-tulajdonos: Szalma Ivett (Röszke, Lehel u. 17.), az ő nyaralási emlékeit olvashatjátok itt. így nyaraltunk Még el sem indultunk az autóbusszal, s az osztály már nyüzsgött. A tanár úr szakállát tépve próbált csendet teremteni. S mivel nagyon meleg volt bent, a függönyökön kezdtünk el veszekedni. Nagysokára odaértünk a Büdös-tóhoz. Alig léptünk ki a busz ajtaján, mikor eleredt az eső. Három napig egyfolytában esett, így a fürdéstől és a kirándulástól elbúcsúzhattunk. Azért ez a három nap is értékes volt, mert egymástól sokféle kártyajátékot tanulhattunk meg. Természetesen alighogy elindultunk hazafelé, kisütött a nap. A teknősbékáról és a keselyűről A teknősbéka magában panaszkodott: Nem tudom, micsoda állat vagyok én, ím, milyen rövid lábaim vannak, de mégis ezt a nagy paizsot kell a hátamon vinnem, s mind éltig a földön mászkálnom. Mennyi sok madár vagyon az ég alatt, kik igen szép magasan repülnek, s semmitől nem félnek. Vajha én is felmehetnék! És elment a madarakhoz, és ezt mondta nekik: - Ha valaki engem felvinne az égbe, annak elárulnám annak a titkát, miképpen találhatni szép gyöngyöket a csigák házában. De ő maga sem tudta, hol lehetne ezeket megtalálni. Mondta a keselyű: - im, én felviszlek. És körme közé vette, s felvitte magason az égbe. Ott fenn már kezdte kérdezni a teknősbékát, hol lehetne a szép gyöngyöket megtalálni? S midőn meg nem mondhatta, karmolni kezdte a teknősbékát és kényszeríteni, hogy állja a fogadást. S a teknős jajgatni kezdett: - Jaj énnékem! Mit műveltem? Bolondul cselekedtem, hogy ide fel, hol semmi dolgom, kívánkoztam. Ha a földön maradtam volna, nem volnék most oly nagy gyötrelemben. Jaj énnékem! Elunta a keselyű a teknősbéka panaszolkodását, és megharagudván, elhajította. Es az a földre esvén, elveszett.