Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 4. I HAZAI TÜKÖR 5 • ,.Kommunikáció egy jobb világéit", avagy Expo-börze a Magyarországfesztiválért „Szegeden a kövek is róla beszélnek" Interjú Bankó László kalocsai érsekkel (Folytatás az 1. oldalról.) Azzal kezdte: „Az expo egy vidám dolog", ám hogy nálunk is az legyen, azért keményen meg kell dolgozni. A nemzetközi előírások a világkiállítás rendezésére ugyanis rendkívül szigorúak. A kiállításhoz kellő beruházások elkészítésére és az üzemeltetésre éppenezért a Világkiállítási Programiroda a nagyhírű, nagyrendezvényi tapasztalatokkal rendelkező Bechtel Internationál Companyval dolgoztatott ki tanulmányt. Ennek alapján kezdtek munkához, s most elmondhatják, lényegében tartani tudják a tervezett ütemet. Az expo Budapesten 44 hektáron lesz, középpontjában egy képzeletbeli „kommunikációs kerekasztallal". egy nemzetközi kiállítótérrel. A hatvanezer négyzetméteres kiállítási felületen a „kerekasztal terét" egy 7 tájházból álló együttes zátja majd le, ami a régiók közös bemutatkozó helye lesz. Az expobörzék többek között azt a célt szolgálják, hogy erre megalálják a leglátványosabb, legszínesebb kínálatot nyújtókat. Egyben lehetőségek a vidékieknek a világkiállítás idején szervezett kulturális, gasztronómiai és egyéb bemutatókon való részvételre ajánlkozni. A főbiztos asszony hangsúlyozta, hogy az Expo Budapest 96 hallatán egész magyarországi expora kell gondolni, s azt úgy kell megszervezni, hogy ránk figyeljen a világ. Ebben nagy szerepet kap az idegenforgalom, illetve a szakvilágkiállítással párhuzamosan meghirdetett vidéki rendezvények, amelyekre eddig mitegy 400 ötlet, terv érkezett. Közülük a hagyományteremtő, az egy-egy régióba vonzó rendezvényeket már most szeretnék erősíteni. Jelentős szerepet szánnak a konferencia-turizmusnak is a nagyobb vidéki városokban, például Szegeden. A bevezető előadás után a résztvevők három szekcióban tanácskoztak az idegenforgalom szervezéséről, a települési háttérről, valamint a kultura és a sportesemények szervezéséről, az expo főbiztosa pedig a sajtó képviselőivel találkozott. (Barsiné Pataky Etelka exkluzív interjút adott lapunknak, melyet a közeljövőben közlünk.) A szekciók gondolatébresztő, ötlet és problémafelvető munkájáról rövid plenáris ülésen számoltak be a VKPI munkatársai, hangsúlyozva, hogy ez a szegedi rendezvény sok jó kezdeményezést hozott, és számos fontos, részvétellel, pályázattal kapcsolatos kérdést vetett fel. Ezt erősítette meg Bitó Sándor, a délalföldi régió expo referense is. Zárásként - a sándorfalvi Budai Sándor Citerazenekar teremtette jó hangulatban - Barsiné Pataky Etelka az expobörze résztvevőinek szavazatai alapján Pusztamérges hangulatos bemutatkozásáért Börcsök Antal polgármesternek adta át a helyi legjobbnak járó elismerést. Az expo főbiztosa a börze után Ópusztaszeren megtekintette a Feszty-körkép helyreállítási munkálatait, s tájékozódott a Nemzeti Emlékparkba tervezett programokról. Szabó Magdolna M Érsek úr, említette, hogy részt vett a Glattfelder-hagyaték rendezésében... - Szegedi éveim alatt, 1969től mint főiskolai tanár és püspöki titkár kaptam megbízást Udvardi püspöktől, hogy a levéltári munkában is működjek közre. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy két éven keresztül, amíg Budapestre nem kerültem a Hittudományi Akadémiai Központ igazgatójának, hetente egy alkalommal kutattam a püspöki levéltárban. A Glattfelder-hagyaték általam rendezett része a levelezés, a Klebelsberg Kunóval való kapcsolat, valamint mérhetetlen sok fénykép csoportosítása volt. E munkához megnyertük Esti Miklós pápai kamarást, aki hajdan a magyar katolikus közéletnek világi emberként is tevékeny szereplője volt Serényi Jusztinián hercegprímás kíséretében. Az ő segítségével tudtuk a fényképeken látható személyeket azonosítani, máskülönben ma sem tudnánk pontosan, ki kicsoda. Sajnos a munkát abba kellett hagynom, de mindenképpen rácsodálkoztam erre a gazdag személyiségre és láttam a karizmáját, amivel a szociális kérdést, az egyház társadalmi tanítását és főleg az ifjúság problémáit bölcsen és szeretettel kezelte. M Mi volt az, ami a kor két nagy közéleti egyéniségét, Glattfelder püspököt és Klebelsberg minisztert összehozta? - A találkozás és a kapcsolat részleteihez további kutatásokra lenne szükség. A levelezésüket ismervén már egy meglévő és gyümölcsöző kapcsolatról beszélhetek, illetve hallhattam még a püspökkel kapcsolatban özvegy Klebelsbergné véleményét is, aki az ifjúság és az egyetem ügyének Fotó: Schmidt Andrea Dankó László kalocsai érsek volt az első előadója a szegedi Glattfelder-konferenciának, és az 50 esztendeje elhunyt érsek-püspök életművének taián legfontosabb részéről beszélt, a szociális és ifjúsági ügyekben való fáradhatatlan részvételéről. fáradhatatlan szolgálójaként jellemezte Glattfelder püspököt. Ez a közös jellemvonás hozta a kiváló együttműködést. M Előadásában hallottunk öntől egy Glattfelder-idézetet, mely szerint az egyházi vagyon minél szélesebb rétegek boldogulását kell biztosítsa. Másrészről viszont Glattfelder püspök az egyházi nagybirtok érdekeinek védelmezője is volt, ha a Trianon utáni válságra, vagy az 1937-es földreform-tervezetre gondolunk... - Ez Glattfelder életművével teljesen összhangban van, hiszen ő már nem a feudális egyház képviselője, hanem szociális gondolkodású főpap. Nála az egyházi javak, adott esetben a nagybirtok is mindig egy háttér, amely egy célt, konkrét funkciókat szolgál. A konferencián Zombori István előadásában idézte Glattfelder egyik parlamenti felszólalását, mely szerint a szociális problémák nem egy tál levessel, könyöradománynyal oldhatóak meg, hanem csak intézményes módon. Glattfelder tehát mélyen szociálisan gondolkodó főpap, aki ugyan korának gyermeke, de abban a feudális magyar egyházban, amiben ő elkezdte tevékenységét, a XIII. Leó féle szociális enciklikának igazán az úttörője. Mai összefüggéssel élve, a püspöki kar ma sem gondol arra, hogy a nagybirtokot visszakérje, ugyanakkor, ha az egyház konkrét funkciókat átvállal, mint a nevelés, vagy szociális segítség, és ezeket az állam helyett elvégzi, akkor úgy érzem, jogosan kér megfelelő támogatást. Ismétlem, támogatást és nem privilégiumokat. Ha ezeket a problémákat történetileg is látjuk az egyházi gondolkodásban, jobban tisztázódnak majd a törekvéseink. • Úgy gondolja, hogy egy Glattfelder formátumú egyházi személyiség a mai magyar társadalomban is véghez tudná vinni, amit ő tett annak idején? - Pártpolitikai szinten semmiképpen, de az egyháznak a kultúrához és a politikához is van küldetése. Ezt a Második Vatikáni Zsinat elsősorban a civilektől várja, de föltétlen szükségesnek tartom, hogy az egyházi személyiségek megszólaljanak. tisztázzanak, a dolgokat valóban nevükön nevezve, mint azt Glattfelder püspök tette. M Mennyire merült mára feledésbe Glattfelder püspök életműve? - Az egyházban nem feledték el, és a hívők sem, Szegeden pedig „a kövek is róla beszélnek". A közéletben valóban mindent elkövettek, hogy egyházi ember mivolta miatt feledésbe merüljön a munkássága. Persze az ifjabb generációk erről nem tehetnek. Nagy elismeréssel vagyok a megemlékezés kezdeményezői iránt: így Szeged városa és a közvélemény is olyan ember előtt tiszteleg, aki Szeged történetében tevékenyen részt vett. Glattfelder Gyula humánusan, kultúrtörténetileg és mint egykori főpásztor is megérdemli ezt. Pinák József M A bérelt lakás egykori konyhája fogorvosi rendelőre emlékeztet. noha itt kevesebb a kínzóeszköz, s a páciensnek való szék kozmetikai szalonból való. A tetoválás Szegedre származott szakembere. Szántó Roland először a várószobába vezet, ahol rögvest védekező állásba helyezkedik, s az általa biztosra vett előítéleteimtől igyekszik megszabadítani. Ehhez alkalmatos eszköznek bizonyul a több tucat angol és német nyelvű folyóirat, amikből kápráztató testfesfestményeket mutat: egész hátakat, combokat, karokat, formás női popsikat beborító műalkotásokat, profi kompozíciókat. A színes testbeöntött képeket nézegetvén már-már gusztusa támad az embernek ilyenné szfneztetnie magát, s ekkor döbben rá, hogy eleddig valóban előítéleti voltak a rossz hangzású, koncentrációs tábort vagy börtönt idéző tetoválással kapcsolatban. Csak hát amíg az emlékezetünkben örzőtt képek a maguk tintaszínű valóságával és legtöbbször primitív kivitelezésével riasztóan hatnak, addig a nyugati folyóiratok színes fotóiról maga az esztétikum sugárzik csakúgy, mint Szántó Roland fényképeken megörökített alkotásairól. A fiatalember a képeket kiegészítendő magyarázza, hogy csak nálunk idekenkednek a tetoválástól, a test festészete Nyugat Európában és a tengeren túl senkiben sem kelt megütközést, ezerszám „hordják" a fiatalok. Nálunk mostanság kezd divatba jönni a módit mindig is követő ifjak körében. - Vendégeink java része 2025 éves, de akad néhány negyven feletti páciensünk is kezd a tetoválás szegedi helyzetjelentésébe a kuncsaftjainál nem idősebb fiatal mester, a Rebel Stúdió társtulajdonosa. Kétharmaduk fiú, a lányok kibeszélget velem, s van, aki összeszorított fogakkal némán tűri a megpróbáltatást. A fájdalom nagysága persze függ attól is, hogy melyik testrészen dolgozom. A tetoválás lényegesen kellemetlenebb az alhason, mint például a felkaron. Félni persze nem csak a páciensnek van több-kevesebb oka, hanem a rajzolónak is, hiszen a mű elkészültéig jónéhány csepp vér elfolyik, amivel érintkezni nem veszélytelen AIDS-es korunkban. Szántó úr ezzel tökéletesen tisztában van, s mutatja is a fertőtlenítőt, ami - állítása szerint - megöli a hepatitisz és az AIDS vírusokat. A munkálatok közben ezzel az oldattal törölgeti le a sebekből kibuggyanó vért. A laboratórium avagy testfestő műhely egyébként a tisztiorvosi szolgálat engedélyével, az általuk szabott higiéniai követelmények betartása mellett működik. Az egyszerhasználatos tű alapkövetelmény, a tetováló gép tűtartó csövei pedig minden munka után fertőtlenítő oldatba kerülnek. A munka elkészültével a tetovált testrészt bekötik, s elmondják a kuncsaftnak, mire kell vigyáznia, amíg a tű okozta sebek begyógyulnak. S hogy a tetoválás divatjának nálunk is egyre többen hódolnak bizonyság, hogy a Szegedi stúdióban naponta 2-3 embert tetovál a szakmát Sopronban elsajátított fiatalember, aki csendestársával azért Szegeden nyitott testfestő műhelyt, mert az ország déli területén nem volt ilyen. S az érintetlen testű ember nem is gondolná, hogy Magyarországon már 20 - csak Budapesten 10 gépi tetoválásra berendezkedett stúdió működik. Mitöbb már létezik a Tetováló Szövetség is. Az új módi begyűrűzni látszik, ám nem árt tudni: ez nem múló divat. Kalocsai Katalin lehetséges. E figyelmeztetés mellett sem garantáljuk, hogy aki ma beül a székünkbe az sohasem bánja meg. Tudok olyan esetekről - nem a mi praxisunkból -, amikor a tetovált a legkegyetlenebb és hihetetlenül veszélyes módszerekkel próbálta eltávolítani a tetoválást magáról. Égette, maratta, vágta, s az „eredmény": agyonsérült bőrdarab a tetoválás helyén. Miután az eltávolítás részletesen ismertetett borzalmaitól megedződöm, átmegyünk a tettek színhelyére, a fogászati rendelőre hasonlító „műterembe", amit nevezhetnénk akár varrodának is, hiszen mint kiderül a gépi tetoválás igencsak hasonlatos a varrászathoz. A kézbe fogható árammal működő gépbe illesztett tű háromezerszeres percenkénti rezgéssel hatol a bőr alá. Mint a varrógép a szöveten, a tetováló gép úgy steppeli végig a bőrön az előzőleg indigóval rányomtatott ábrát. A tűszúrás nyomán keletkezett apró sebekbe folyik bele a festék, s így alakul a kép. A polcon 13 flakonban a különböző színű bőrbarát festékek, amelyeknek keverékéből tizenháromnál lényegesen több szín nyerhető. A megrendelők több mint 100 ezer ábrából választhatják ki a nekik tetszőt, de megfestik az egyéni elképzelésű képeket is. - A fájdalom még senkit sem térített el a szándékától? kérdezem az „inkvizíció" eszközeinek és módszereinek láttán. - Emiatt eddig még egyetlen ember állt fel a székből az első szúrások után. A gép egyébként oly sebesen „öltöget", hogy nem annyira fájdalmat, mint kellemetlen érzést okoz. Mivel az emberek fájalomtűrése egyénenként változó, így van, aki a tetoválás ideje alatt cigarettázik, kedélyesen • Tesllestmónyek Tájkép tetoválás után sebbségben vannak. Legalábbis nálunk, mert külföldön a gyengébb nem köreiben sem ritka a tetováltatás. A lányok egyébként a lapockájukra, fenekükre, mellükre kérik a képeket, s a legtöbben virággal, pillangóval vagy nonfiguratív ábrákkal díszíttetik magukat. A fiúk az állatfigurákhoz, indián mintákhoz ragaszkodnak. Az időközben mestersegéddé lett egykori páciens a mester szavait illusztrálandó mutatja a felkarját körülfutó tetovált indián övet, ami több óra alatt készült el. A fiú állítja, hogy sohasem fogja megbánni eme örök emléket, mert gyermekkori vágya teljesült a karjára festett képpel, s még szándékozik rápingáltatni egyetkettőt a felső testére. - Éppen arra fektetünk nagy hangsúlyt - folytatja Roland , hogy azokat a fiatalokat, akik eljönnek hozzánk, meggyőzzük arról, a döntésük nem lehet Fotó: Révész Róbert pillanatnyi hangulat kérdése, mert a tetoválás nem eldobható megunt ruhadarab, hanem egy életen át kötelező viselet, s az eltávolítása plasztikai műtéttel