Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

• Magyar gyermekek nem betegek tőle u DiPerTe-tünetek la egérreakció nem bizonyíték Mint emlékezetes: az UN1CEF ENSZ Gyermekalap segélyeként tavasszal nagy mennyiségű, a Humán Oltó­anyag-termelő és Kutató Rt. által gyártott, DiPerTe oltó­anyagot szállítottak Bosz­nia-Hercegovinába. Belgrád­ban. egereken elvégzett tesz­telés után, az illetékesek be­jelentették. hogy az oltóanyag romlott. A szérumot azóta Londonban is tesztelték, és a vizsgálat a belgrádihoz hasonló tüneteket mutatott. Nagy Zsolt professzor, a Humán Oltó­anyag-termelő és Kutató In­tézet igazgatója azonban rá­mutatott: ebből nem követ­kezik, hogy az oltóanyag rom­lott volt, mert a vizsgálatokra az egerek nem azonosan rea­gálnak. A professzor hangsú­lyozta: az oltóanyagot Ma­gyarországon is tesztelték, de a magyar ellenőrzés során a CLFP jelzésű egértörzset, míg Belgrádban és Londonban a Nincs nemzetközi stan­dard, a vakcinaellenőr­zési eljárás szabályozat­lansága okozta.a ta­vasszal Bosznia-Her­cegovinába szállított oltó­anyag körül kialakult problémákat - derült ki a Humán Oltóanyag-ter­melő és Kutató Intézet, illetve az Országos Köz­egészségügyi Intézet ve­zetőinek pénteki sajtótá­jékoztatóján. > NIH egértörzset vizsgálták. Az utóbbi érzékenyebben reagál a vakcinára. Az igazgató arról is beszélt, hogy a vakcináknak - mint minden gyógyszernek - szi­gorú ellenőrzési előírásoknak kell megfelelniük. Természe­tesen a WHO által előírt szabályoknak megfelelően ellenőrizték a DiPerTe vakci­nát is. A nemzetközi szervezet szabályzata azt nem határozta meg, hogy milyen érzékeny­ségű egértörzsön kell az anya­got kipróbálni. így fordulhatott elő, hogy az itthoni tesztelés eredményei eltértek a belgrádi, illetve a londoni vizsgálatétól. A Magyarországon már negyven éve gyártott oltó­anyaggal kapcsolatban Nyer­ges Gáborné, az Országos Közegészségügyi Intézet ve­zető főorvosa elmondta: az oltóanyag jó, ezt a WHO vizsgálata sem cáfolta. Az egérreakció nem bizonyíték arra, hogy az oltóanyag a gyerekekre káros lenne. Ma­gyarországon például ezzel az oltóanyaggal szabályosan beoltott gyerekek közül egy sem betegedett meg difté­riában, szamárköhögésben vagy torokgyíkban. Az is tény - derült ki a sajtótájékoztatón -, hogy az UNICEF továbbra sem vá­sárolhat magyar oltóanyagot mindaddig, amíg az nem felel meg a NIH egértörzsön elvég­zett tesztelésnek. • Az újakat diszkontáron adják Befektetésijegy-kinálat Jelenleg hat értékpapíralap és két ingatlanalap befektetési jegyei jegyezhetők. Négy újabb alap papírjainak jegy­zésére a közeli hetekben vár­ható. Valamennyi új befek­tetési jegyet diszkontáron kí­nálják, ami azt jelenti, hogy a korábban vásárlók kisebb összegért juthatnak hozzá a papírhoz. Két értékpapíralap ­a Bonus és a Budapest II. alap - befektetési jegyeit kárpótlási jegyért is meg lehet szerezni. Az ingatlanalapok közül a Pillér kizárólag kárpótlási jegyért kínálja papírját. A Bonus, a Budapest II. és a Pro­fit alapoknál e meghatározott jegyzési küszöb után a vásár­lók hitelt vehetnek igénybe. A Budapest II. Alap papír­jaiból az elmúlt hétig mintegy 250 millió forint értékben jegyeztek. Ehhez 10 millió forint értékben vettek igénybe hitelt. A jegyek június 30-tól december 15-ig jegyezhetők, áruk a múlt héten 9690 forint volt. Több mint 1,1 milliárd forint értékben fogyott eddig a befektetési je­gyekből. Ha a már szer­veződő befektetési alapok mindegyike eléri a be­jegyzéshez szükséges mi­nimális induló tőkét, az év végéig legalább 2,6 milliárd forint kerülhet az új alapok kezelésébe. A Bonus Alap jegyei ugyan­akkor 9650 forintba kerültek. E papírokból június 30. óta mintegy 400 millió forint ér­tékben fogyott, 30 százalékuk hitelből. A jegyzési időszak december 3-ig tart. A Buda Állampapír Alap jegyeiből körülbelül 20 millió forint értékben fogyott, a jegy­zési időszak július 12-én kezdődött és december 19-én zárul. A Buda-jegyek ára a héten 9660 forint volt. A Második Hunnia Be­fektetési Alapnál a múlt héten csaknem 500 millió forintos jegyzési értéknél és 9700 forintos jegyárnál tartottak. A papírok május 10-től december 18-ig jegyezhetők. A szeptember 20-tól de­cember 19-ig megvásárolható Millennium jegyek első jegy­zési adatait még nem össze­sítették, mint ahogy a Profit Alapnál sem (a jegyzési idő­szak: szeptember 6- december 19.) Az NB1 „Magyarország 200" ingatlanalapjára szep­tember 14-étől három nap alatt mintegy 2 millió forint értékű jegyzés érkezett, a papírok december 17-ig jegyezhetők. Nagy az érdeklődés a Pillér ingatlanalap papírjai iránt, bár összesítés még itt sem készült. (A jegyzés szeptember 20-án kezdődött, és december 3-ig tart.) A Pillér jegyzési he­lyeiben szeptember 30-án vál­tozás lesz - közölte az alap­kezelő. Bekapcsolódnak az árusításba az IBUSZ Bank és a Mezőbank fiókjai. A gondozonők eleimet es emberi szot hoznak. Hogy elmenni innen? Mári néni erről hallani sem akar. (Fotók: Gyenes Kálmán) Isten háta mögött, magányosan • Ásotthalmi tanyavilág. A falutól 9 kilométert zötyög, himbálózik a Trabant, dere­kasan birkózva a homokkal a kanyargós, erdő szegélyezte utakon. Mesebeli mézeskalács­házikó előtt állunk meg, be­jutni azonban nem tudunk egykönnyen. - Margit néni várni szokott már bennünket a kapuban, de most, hogy késtünk, csak belakatolta a kaput.- mondja Erzsike. Nemrégiben ugyanis csavargók dúlták föl a szobá­ját, azóta nagyon óvatos. Halálomon is dolgozva találtak Befáslizott lábú, hajlott hátú kis asszony jelenik meg az ajtóban, kezében a botja ma­gasabb, mint ó maga. Szíves szóval tessékel be bennünket az elgereblyézett, föllocsolt udvarba, eldicsek­szik szépen pöndölyödő tyúk­jaival, gondozott kiskertje láttán nem győzünk csodál­kozni. Hát még a frissen me­szelt, virágmintás házfal, a bel­ső helyiségek tisztasága! - Csak nem a saját keze­munkája mindez? - kérdem hitetlenkedve. - Ki másé?! - vágja rá vendéglátónk csaknem sértő­dötten. Aztán elpityeredve elmereng a múlton, 17 év óta tartó magányán. A Szűz Mária­kép mellett családi fotó függ a falon: a testvéreké. - Egy vég vászonból valók, egy anyából. Ez itt a testvérem fia: öngyilkos lett, mint az apja. A 77 esztendős Margit asz­szonyt azonban nem ilyen fából faragták: ma sem hagyja el az életkedv, pedig panasz­kodik, hogy itt fáj, ott fáj. A sarokban permetezőgép, az asztalon maga készítette szá­raztészta. Mindig munkában találják, mesélik a gondozó­nők. - Voltam én már a halá­lomon is, az orvos, a házszen­telő pap meg a kántor se hitt a szemének, mert még akkor is dolgozva találtak. - Nem lenne kényelmesebb beköltözni a központba? ­kérdezem. - Szeretem az otthonomat, 54 éve élek itt. Rendben tar­tom, ha három napba kerül is az, amire máskor elég volt egy. Gondoltam, télire beköltözöm, de ki eteti akkor a cicuskákat, a kutyát meg a jószágokat? El­viselem a magányt: hallgatom a rádiót. Áldom azt az embert, aki megengedte a vasárnapi mise közvetítését, mert temp­lomba menni már nem tudok. Itthon imádkozom... Mert rám csak a Jézuska vigyáz. Meg ezek az asszonyok itt. Egyszer goromba voltam velük, meg­ijedtem, hogy nem jönnek töb­bet. De jönnek. Bevásárolnak, ami kell, elemet hoznak a rádióba, elintézik a tűzre­valómat, tápot hoznak a csir­kéknek... Jó, hogy gondoskod­nak rólam. Búcsúzunk. A kapuból még utánunk kiabál: - Erzsike, legközelebb hoz­zanak egy doboz zománcot, most látom, milyen kopott az ajtó. Inkább dorcó cipőre ne teljen. De a küszöb lekér legyen! Fotós kollégánkkal még a lélegzetünk is eláll, amikor egy düledező, beszakadt tetejű tanyaépület elé gördül a gon­dozónők kocsija. Alig hihető, hogy ezt a kunyhót ember lakja. Pedig így igaz, még­hozzá nem is akármilyen em­ber. Aligha van nála vidámabb, 90 fele járó, magányos asszony a vidéken. Jöttünkre huncut képpel bújik elő az épület sötétjéből: - El leszek víve? - kérdezi. Az asszonyok megnyug­tatják, nem erről van szó. - Gyere, ülj ide mellém, öregedni - invitál egy rozoga padra. Aztán elmondja, ebben a házban született, de mindig betegeskedett, nem volt ideje férjhez menni. - Kislán' vagyok még - bök oldalba ravaszul. Pedig az orvos azt mondta, szép lehet­tem fiatal koromban. Mári néni közsegélyes, abból a pézből vásárolja meg Erzsike meg Icuka hetente a szükséges élelmet. - Mikor mit parancsolok nekik, azt csinálják. Most akkor húzzatok nekem egy kis vizet! Beosztom a hétre. Míg az asszonyok megtöltik a kannákat, Mári néni orrát fintorgatva meséli, milyen büdös is volt a városi levegő meg a víz, amikor a kórházban járt. Alig várta, hogy haza­téijen ide, a csöndbe, az illatos erdei levegőre, a saját kis pad­jára, ahol úgy szeret elüldö­gélni, estig. Akkor bemegy az épület egyetlen ép helyiségébe, a 4 négyzetméternyi, földes kis konyhába, befekszik a vetett ágyba, és a sparhet melegénél jót alszik a „vikendes nő" rábízott macskájával. Hogy elmenni innen? Arról hallani se akar. - Folyton izzadok, cserélni kell a ruhát, hatszor pisilek éjszaka. Ki nézné el ezt nekem? Maradok, amíg birok. Befőttet tettem el az idén is, apró holmikat kimosok, ta­karítok is, persze ezek az assszonyok segítenek. De vigyázok is a tisztaságra! Van itt három gyerek, mint a bo­gáncs, együtt vannak mindig, itt ugrálnak, ha meglátogatnak. Rájuk is kiabálok: ne lépjetek a küszöbre! Mert a küszöbnek fehérnek kell lenni! Meg is dicsért a pap a tisztaságért! Erzsike már 17 éve rend­szeres látogatója Mári néninek. Ismeri az ízlését, az igényeit, a bogarait. Búcsúképpen sorolja is, mint jó diák a leckét, mit kell hoznia a boltból: csakis rozskenyeret, szőlőt, paprikát, paradicsomot, fonott kalácsot, no és ropit. Azt a fekete zacs­kósat. Az élet végigvágott rajtam - Fuszekli, menj már a lá­bom alól! - inti rendre marok­nyi házőrzőjét a gazda, amikor a közeledő, váratlan vendégek elé igyekszik. A hatalmas, sivár, fölgazosodott térség az elhagyatottság képzetét kelti, pedig a háznak két, nem is idős lakója van. A betegség azon­ban megbénítja a környező természet és a tárgyak életét is. Szomorú sors rajzolódik ki a 61 éves férfi elbeszéléséből, amelyet olykor botra támasz­kodó, beszélni alig tudó feleségének szipogása szakít meg. Sorozatos tönkremenések és újrakezdések jelzik eddigi életük állomásait. A városból tanyára menekült házaspár fölnőtt fiával gazdálkodni kezdett: kölcsönből teheneket, lovat vettek. A fiú megunta ezt az életet, a mama megkapta első agyvérzését: el kellett adniuk mindent. S amikor rákos daganattal éppen műteni kellett volna a férfit, feleségét újabb szélütés érte. Az ope­rációt el kellett halasztani, hogy legyen támasza az asz­szonynak. A félj varratai azóta gyógyulgatnak, a kert azonban nincs tekintettel a betegségre, az enyészet kíméletlen. Az egyik szoba mennyezete le­szakadó félben, aládúcolva váija a javítás napjait. - Az élet végigvágott rajtam születésemtől kezdve. Alig­hogy talpra álltam, mindig közbe jött valami. Még meg­vagyok, de a fantáziám már nem dolgozik...A fiamra nem számíthatunk. Jó, hogy a gon­dozási központtól minden nap házhoz hozzák az ebédet, a gondozónők pedig bevásárol­nak, kimosatják az ágyneműt... Heves ugatásba kezd ismét Fuszekli, jelezvén: megérkezett az ebéd. A gazda kikisér ben­nünket, röstellkedik a korcs Fuszekli miatt: - Korábban két kuvasz vigyázott a házra, de mindent pénzzé tennünk, sokba kerül­tek nekünk az orvosok ­mondja. Mi pedig jó étvágyat kívánva szállunk be a kocsiba. Sokáig nincs mit mondanunk egymásnak... Chikán Ágnes HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 27. RIPORT 7

Next

/
Thumbnails
Contents