Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 27. HAZAI TÜKÖR 5 Hagyományos A reklámok világában igen rosszul cseng ez a szó. Mindent, ami ósdi, korsze­rűtlen. a hagyományos jel­zővel illetik az új termékek bemutatói. Ezek az ódivatú mosóporok nem képesek el­tüntetni a gyümölcsfoltokat, a hagyományos fokrémek tág teret engednek a fogszu­vasodásnak, a megszokott kutyaeledelek nem tartal­maznak minden szempont­ból kielégítő tápanyagokat a derék négylábúak számára. Olyan ember lévén, aki ragaszkodik eddig használt eszközeihez, a bevált termé­keket igen lassan cseréli le drágábbra, ám hatékonyab­bakra, maradinak számltok a panelrengetegben. Nem hiszek az újdonságok meg­váltó erejében, sőt úgy pe­reg le rólam minden hirde­tés, mint az óriásplakátokra hányt borsó. Makacs ra­gaszkodásom a régi termé­kekhez sajátos bevásárlási kultúrát fejlesztett ki ben­nem. Az ötletet Umberto Eco, olasz tudós adta. aki az olasz fogyasztói társadalom rekláminváziójával néz far­kasszemet. Ő csak olyan ter­mékeket vesz, melyeket nem reklámoznak sehol. A bol­tokban én is visszarántottam a kezem, amikor emlékeze­temben felrémlett, ezt a márkát egy búgó női hang már ajánlotta a televízió­ban. Addig gyakoroltam ezt a vásárlási formát, hogy egy idő után pavlovi reflexként működött bennem a reklá­mozott áruk elkerülése. így vettem észre, hogy szépen lassan eltűnnek azok az áruk, melyeket hagyomá­nyosnak lehetett nevezni azért, mert sehol nem reklá­mozták ezeket. A fogkrémek szinte mindegyikéről bebizo­nyították, hogy a világ leg­jobb tudósai kísérletezték ki azokat, és virítóan fehér ra­gyogást kölcsönöznek a fo­gaknak. Nem is kölcsönöz­nek, egyenesen varázsolnak, úgy mint azok a tisztítósze­rek, melyeket széles vigyor­ral visznek fel a boldog há­ziasszonyok a bútorok felü­letére. A hagyományos, mint vá­sárlási cikk, megszűnőben van, olyan ellenreklámot zú­dítottak rá, hogy magára valamit is adó vásárló nem süllyeszti ezeket az árukat bevásárló kosarába. A múlt­kor azért találtam egy he­lyütt olyan bolgár fogkré­met. melyet utoljára gyerek­koromban használtam. Ami­kor fogat mostam vele. em­lékek sora idéződött fel ben­nem. mint Marcel Prust hí­res regényében a teába mártott keksz. Egy új fog­krém kimosta később szám­ból az „emlékezés ízét", de elhatároztam: gyűjteni fo­gom a hagyományos termé­keket, s ha emlékezni kívá­nok, csak használnom kell ezeket. Addig azonban rá kell szoknom a legújabb árukra, hogy emlékeztessek majd egykor a '90-es évekre is. Szincsok György Csepe Béla. a KDNP frakcióvezetője a hálaadók között (Foto: Somogyi Károlyné) • Domaszék ünnepe Hálaadás a bő terméséit A szentmise végeztével ke­rült sor a domaszéki templom bejáratánál elhelyezett termé­nyek megáldására. A rövid szertartás után Csépé Béla, a KDNP országgyűlési képvi­selője szólt az egybegyűl­tekhez. Örömét fejezte ki, hogy a domasz.ékiek körében lehet, ezen a szép ünnepen, amelyen először a templomban mennyei eledelben részesül­hettek az ünneplők. Isten háza előtt pedig a termények gyö­nyörű látványa fogadja, ame­lyek a föld ajándékéi, mind­annyiunk tápláléka és ezért kell most hálát adnunk. Beszé­dét egy személyes élménnyel kezdte, mondván, hogy Pestről idefelé tartva szinte végig esős, ködös időben utazott, itt Do­maszéken viszont verőfényes, csodálatos napsütötte reggel várta. E szép képet kapcsolta össze azzal a reménnyel, hogy „talan így lesz ez szegény ma­gyar hazánkkal is! A borús. • Miként vélekednek ugyaner­ről a hadtörténészek, akik hiva­tásszerűen foglalkoznak a Don-kanyarban elpusztult Má­sodik Magyar Hadsereggel? És természetesen a hadsereg pa­rancsnokával, Jány Gusztávval is, akinek a perújrafelvétele ma kezdődik a Legfelsőbb Bírósá­gon. Nemeskürty István A most hatvanhét éves had­történész és esszéista már 1968-ban könyvet írt az orosz hadszintéren elpusztult magyar katonákról. A Requiem egy hadseregért csak évekkel ké­sőbb jelenhetett meg. akkor is jókora vihart kavart. A szerző­ről, aki egyébként hadnagyként fejezte be a második világhá­borút. tudni érdemes, hogy ka­tonatiszti családból származik és gyermekkorában személye­sen ismerte Jány Gusztávot. - Amikor élt még azédes­apám, a Ludovikán harcászatot tanított. Nos, akkoriban Jány Gusztáv a Ludovika parancs­noka volt, apám baráti köréhez tartozott. • Ma, 1993-ban hogyan vélekedik róla? Hősnek tartja-e vagy áldozatnak? - Jány sorsa tipikusan ma­gyar sors. Parancsnoki mulasz­tásai miatt felelőssé tehető a rábízott katonák pusztulásáért, de hogy 1945 után komédia keretében ítéljék halálra és agyon is lőjék, az ízléstelen volt. • ízléstelen? Furcsa kife­jezés egy kivégzés, egy ki­végzett esetében. - Vállalom. A hadbíróság ugyanis sok mindent nem vett figyelembe. Jány vezérezre­desnek például lelkifurdalása volt, ezért jött haza Bajoror­szágból, a biztonságos hadi­fogságból. Az úriember vál­• Ma: perújrafelvétel Hős vagy áldozat? Hadtörténészek Jány Gusztávról „Mindig vajas kenyeret kért teával" - mondja róla Kin­cses Zsófia, egykori házvezetőnője. Manapság Siklóson él. ott kereste fól az Új Dunántúli Napló munkatársa. Az idős asszony kifejti vitéz Jány Gusztáv vezérezredesről, hogy „nagyszerű ember" volt, aki - mint mondja - szerfölött kedvesen fogadta a vendégeket, az ötszobás villa zöld sza­lonjában. Emlékezete szerint utoljára Horthy Miklós fele­sége ült a kanapén, amikor ugyanis a főméltóságú asszony hírét vette, hogy a frontra kiküldött főtiszt felesége búsla­kodik. nyomban fölkereste. Igazándiból nem is érti a haj­dani házvezetőnő, hogy a háború után miért jött haza a ve­zérezredes úr. „Én úgy gondolom - vonja le a kö­vetkeztetést a Baranyában élő matróna hogy felelni akart a sok áldozatért" lalja tettének következményeit, ezt azonban nem méltányolta a bíróság. A közvéleménynek szüksége volt egy bűnbakra. • Hősnek tartja tehát Jány Gusztávot vagy áldozatnak? - Ha mindenáron ragaszko­dik ezekhez a kategóriákhoz, akkor hibáztatom a Második Magyar Hadsereg pusztulá­sáért, a halálát azonban maga választotta. Ezért tartom tragi­kus hősnek. Gosztonyi Péter A Svájcban élő magyar had­történész néhány évvel fiata­labb, mint Nemeskürty István (egyébként ugyanúgy tartalé­kos alezredes az új magyar hadseregben). Egyike azok­nak. akik a legalaposabban is­merik a honvédség történetét. Nemrégiben vaskos monog­ráfiát is publikált erről a témá­ról. Telefonon értük utol berni lakásán. • Gosztonyi úr, véleménye szerint elmarasztalható-e Jány Gusztáv a voronyezsi hadszíntéren történtekért? - Abban feltétlenül vétke­zett, hogy amikor bajban vol­tak az emberei és megfontolt mondatokra lett volna szükség, akkor elvesztette a fejét. A hí­res-hírhedt hadparancs legfon­tosabb mondata manapság szinte közhelyszámba megy, mégsem árt talán felidézni: „A Második Magyar Hadsereg el­veszítette becsületét. " Ezt a bántó hadparancsot szerintem lelki betegség következtében adta ki vitéz Jány Gusztáv ve­zérezredes. Ölvedi Ignác A budapesti hadtörténész nyugalmazott ezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia múzeumának parancsnoka. Közlegényként harcolta végig a második világháborút, köze­ledik a hetvenhez. Jól emlék­szik Jány Gusztáv hadbírósági perére. - Már akkor is túl erősnek éreztem a halálos ítéletet. Vi­szont azt sem titkolom, hogy 1947-ben az volt a benyomá­som, amit azóta hadtörté­nészként is alá tudok támasz­tani: Jány vezérezredest fele­lősség terheli több mint száz­ezer magyar katona pusztulá­sáért. Elítélendő a szerencsét­len hadparancsa, a honvédek megsemmisüléséért azonban mégsem tehető teljes mérték­ben felelőssé. A felelős a rend­szer, amely a határainktól kétezer kilométernyire küldte „harcolni a második hadsereget. • Ez azt jelenti, hogy Jány Gusztáv „csak" parancsot hajtott végre? - A parancsot sokfélekép­pen lehet végrehajtani. Úgy például, hogy kisebb legyen a veszteség. • Nemeskürty István, aki­vel korábban beszéltem, azt mondta, hogy a háború után a közvéleménynek szüksége volt egy bűnbak­ra. - Egyetértek vele. A hábo­rút elvesztettük, ezért valakit felelősségre kellett vonni. • Kellett? - Most a korabeli vélekedést idézem. • A perújrafelvétel előtt miként gondolja Jány ve­zérezredesről, a Második Magyar Hadsereg kivégzett parancsnokáról: hős volt vagy áldozat? - Áldozat, aki súlyos hibá­kat követett el. Zöldi László nehéz jelen után most úton vagyunk egy szép, eredményes történelmi korszak felé, ame­lyet most építünk. Ezért van szükségünk a napsugárra..." Csépé Béla ezután arról beszélt, hogy az elmúlt idős­zakban az égi és a földi táplálékot el kellett választani egymástól, méghozzá a földi táplálék javára. Az a rendszer, amely ezt hirdette/csúfosan összeomlott, egyúttal azonban súlyos örökséget hagyott maga után. Ennék a terhét mind­annyian viseljük. Örülünk vi­szont, hogy ezt a korszakot magunk mögött tudhatjuk, hiszen körülöttönk még mindig olyan problémák vannak, ame­lyek árnyékot vetnek a demok­ratikus átalakulásra. A napok­ban a moszkvai események fel­villantották ismét azt a le­hetőséget, hogy könnyen lehet visszarendeződés, s azok az orosz csapatok, amelyek innen kivonultak. Isten tudja hova akarnak majd menni... A ve­szély az fennáll, de a frak­cióvezető meggyőződése sze­rint megtörhetetlen a haladás útja, s akkor is, ha nehézsé­gekkel jár a fejlődés, nem tud már visszajönni erre a földre az az ateista-materialista uralom, amely alatt itt mi évtizedekig nyögtünk! Ezt követően beszélt a délszláv háború okozta veszé­lyekről, egyben pedig remé­nyét fejezte ki, hogy a határon túl élő magyarok helyzete is egyszer megoldódik majd. ma­gyarán: jobb lesz. A továbbiak­ban pedig annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy ennek az országnak igenis van jövője, s helyes volt az az út, amelyen 1990-ben elindultunk. Az eltelt időszakban ugyan nem tudtunk elérni annyi és olyan eredményt, amelyre szá­mítottunk, de egyedül ez az út - a demokrácia és a szabadság útja - .amelyen majd az itt lát­ható gyügyörű termények is bőségesebben kerülhetnek az asztalunkra. Ehhez kell a közös összefogás, az együttes mun­kálkodás - a szebb magyar jövő érdekében. Mert, ha ez az ország elveszíti a bizalmát és a hitét ebben a kérdésben, meg a keresztény értékrendben^tkkor újból oda fogunk süllyedni, ahol voltunk, vagy talán még mélyebbre... Ezért apellált új­fent a nemzeti összefogásra, amely még hiányzik a magyar társadalomból, s kifejezte reményét, hogy miként a ter­mészet megújul, úgy fog majd a mi nemzetünk is megújulni egy szép, virágzó tavaszban. Kisimre Ferenc Egyházi hirek A Szent Jeromos Bibliatár­sulat Szeged-Csanád Egyház­megyei alközpontjának alakuló ülését szeptember 30-án, csü­törtökön 17 órakor tartják a Katolikus Házban (Dugonics tér 12.). A központ küldöttje, Székely István tart előadást a társulat céljáról. A szegedi al­I A Kalocsai Székesegyház Énekkara vasárnap, október 3­án 17 órakor hangversenyt tart a Szegedi Dómban. Vezényel és orgonál Leány­központ terveit (előadások, bibliaórák szervezése) Ábra­hám István egyházmegyei koordinátor ismerteti. A szer­vezők javaslatokat, indítvá­nyokat hallgatnak meg, egyút­tal belépési nyilatkozatokat fogadnak el. I falusi Vilmos. Orgonán köz­reműködik Kiss István és Simon Tamás. Közreműködik a Szegedi Dóm Énekkara. • Szegedi koncertsiker Valenciában A Musica Parlante meghódította a spanyolokat Tavaszi belgiumi fellépése után ismét a siker hírével ér­kezett haza külfüldi turnéjáról a szegedi konzervatórium hall­gatóiból álló Musica Parlante Kamarazenekar. A Meszlényi László által vezetett együttes szeptember 13. és 18. között a spanyolországi Valenciában hetedik alkalommal megren­dezett Nemzetközi Ifjúsági Ze­nekari Fesztiválon vett részt, amelyen hét hangversenyt adott Spanyolországban. A környékbeli kisebb városokban tartott koncerteken kívül a Mu­sica Parlante fellépett a fesz­tivál nyitó-.és gálakoncertjén is, a Palau de la Música de Va­lencia hangversenytermében. A hatalmas zenepalota nagy­termében a fesztivál zárókon­certjén ezerkétszáz hallgató búcsúztatta spanyol szokás szerint ujjongva és bravózva a fiatal szegedi zenekart. A Musica Parlante fesztiválprog­ramján hét barokk szerző - Vi­valdi, Tartini, Hándel, J. S. Bach és Marcello - darabja (valamint, ráadásként, egy Weiner Leó tétel) szerepelt. Az. előadásokon Meszlényi László vezényelt: szólószerepet S. Do­bos Márta, a konzervatórium fiatal tanárnője, valamint Borhi Éva és Tábori Péter hallgatók kaptak. A szakmabeli hallga­tóság a szegedi zenekar telje­sítményét értékelve, szép vo­nóshangzását és a friss, fiatalos előadásmódot emelte ki elis­merően. Szereplésük sikerére jellemző, hogy a fesztivál igaz­gatója, Vincent Vera i Chanqes máris bejelentette: szeretné vi­szontlátni az együttest.

Next

/
Thumbnails
Contents