Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 27. HAZAI TÜKÖR 5 Hagyományos A reklámok világában igen rosszul cseng ez a szó. Mindent, ami ósdi, korszerűtlen. a hagyományos jelzővel illetik az új termékek bemutatói. Ezek az ódivatú mosóporok nem képesek eltüntetni a gyümölcsfoltokat, a hagyományos fokrémek tág teret engednek a fogszuvasodásnak, a megszokott kutyaeledelek nem tartalmaznak minden szempontból kielégítő tápanyagokat a derék négylábúak számára. Olyan ember lévén, aki ragaszkodik eddig használt eszközeihez, a bevált termékeket igen lassan cseréli le drágábbra, ám hatékonyabbakra, maradinak számltok a panelrengetegben. Nem hiszek az újdonságok megváltó erejében, sőt úgy pereg le rólam minden hirdetés, mint az óriásplakátokra hányt borsó. Makacs ragaszkodásom a régi termékekhez sajátos bevásárlási kultúrát fejlesztett ki bennem. Az ötletet Umberto Eco, olasz tudós adta. aki az olasz fogyasztói társadalom rekláminváziójával néz farkasszemet. Ő csak olyan termékeket vesz, melyeket nem reklámoznak sehol. A boltokban én is visszarántottam a kezem, amikor emlékezetemben felrémlett, ezt a márkát egy búgó női hang már ajánlotta a televízióban. Addig gyakoroltam ezt a vásárlási formát, hogy egy idő után pavlovi reflexként működött bennem a reklámozott áruk elkerülése. így vettem észre, hogy szépen lassan eltűnnek azok az áruk, melyeket hagyományosnak lehetett nevezni azért, mert sehol nem reklámozták ezeket. A fogkrémek szinte mindegyikéről bebizonyították, hogy a világ legjobb tudósai kísérletezték ki azokat, és virítóan fehér ragyogást kölcsönöznek a fogaknak. Nem is kölcsönöznek, egyenesen varázsolnak, úgy mint azok a tisztítószerek, melyeket széles vigyorral visznek fel a boldog háziasszonyok a bútorok felületére. A hagyományos, mint vásárlási cikk, megszűnőben van, olyan ellenreklámot zúdítottak rá, hogy magára valamit is adó vásárló nem süllyeszti ezeket az árukat bevásárló kosarába. A múltkor azért találtam egy helyütt olyan bolgár fogkrémet. melyet utoljára gyerekkoromban használtam. Amikor fogat mostam vele. emlékek sora idéződött fel bennem. mint Marcel Prust híres regényében a teába mártott keksz. Egy új fogkrém kimosta később számból az „emlékezés ízét", de elhatároztam: gyűjteni fogom a hagyományos termékeket, s ha emlékezni kívánok, csak használnom kell ezeket. Addig azonban rá kell szoknom a legújabb árukra, hogy emlékeztessek majd egykor a '90-es évekre is. Szincsok György Csepe Béla. a KDNP frakcióvezetője a hálaadók között (Foto: Somogyi Károlyné) • Domaszék ünnepe Hálaadás a bő terméséit A szentmise végeztével került sor a domaszéki templom bejáratánál elhelyezett termények megáldására. A rövid szertartás után Csépé Béla, a KDNP országgyűlési képviselője szólt az egybegyűltekhez. Örömét fejezte ki, hogy a domasz.ékiek körében lehet, ezen a szép ünnepen, amelyen először a templomban mennyei eledelben részesülhettek az ünneplők. Isten háza előtt pedig a termények gyönyörű látványa fogadja, amelyek a föld ajándékéi, mindannyiunk tápláléka és ezért kell most hálát adnunk. Beszédét egy személyes élménnyel kezdte, mondván, hogy Pestről idefelé tartva szinte végig esős, ködös időben utazott, itt Domaszéken viszont verőfényes, csodálatos napsütötte reggel várta. E szép képet kapcsolta össze azzal a reménnyel, hogy „talan így lesz ez szegény magyar hazánkkal is! A borús. • Miként vélekednek ugyanerről a hadtörténészek, akik hivatásszerűen foglalkoznak a Don-kanyarban elpusztult Második Magyar Hadsereggel? És természetesen a hadsereg parancsnokával, Jány Gusztávval is, akinek a perújrafelvétele ma kezdődik a Legfelsőbb Bíróságon. Nemeskürty István A most hatvanhét éves hadtörténész és esszéista már 1968-ban könyvet írt az orosz hadszintéren elpusztult magyar katonákról. A Requiem egy hadseregért csak évekkel később jelenhetett meg. akkor is jókora vihart kavart. A szerzőről, aki egyébként hadnagyként fejezte be a második világháborút. tudni érdemes, hogy katonatiszti családból származik és gyermekkorában személyesen ismerte Jány Gusztávot. - Amikor élt még azédesapám, a Ludovikán harcászatot tanított. Nos, akkoriban Jány Gusztáv a Ludovika parancsnoka volt, apám baráti köréhez tartozott. • Ma, 1993-ban hogyan vélekedik róla? Hősnek tartja-e vagy áldozatnak? - Jány sorsa tipikusan magyar sors. Parancsnoki mulasztásai miatt felelőssé tehető a rábízott katonák pusztulásáért, de hogy 1945 után komédia keretében ítéljék halálra és agyon is lőjék, az ízléstelen volt. • ízléstelen? Furcsa kifejezés egy kivégzés, egy kivégzett esetében. - Vállalom. A hadbíróság ugyanis sok mindent nem vett figyelembe. Jány vezérezredesnek például lelkifurdalása volt, ezért jött haza Bajorországból, a biztonságos hadifogságból. Az úriember vál• Ma: perújrafelvétel Hős vagy áldozat? Hadtörténészek Jány Gusztávról „Mindig vajas kenyeret kért teával" - mondja róla Kincses Zsófia, egykori házvezetőnője. Manapság Siklóson él. ott kereste fól az Új Dunántúli Napló munkatársa. Az idős asszony kifejti vitéz Jány Gusztáv vezérezredesről, hogy „nagyszerű ember" volt, aki - mint mondja - szerfölött kedvesen fogadta a vendégeket, az ötszobás villa zöld szalonjában. Emlékezete szerint utoljára Horthy Miklós felesége ült a kanapén, amikor ugyanis a főméltóságú asszony hírét vette, hogy a frontra kiküldött főtiszt felesége búslakodik. nyomban fölkereste. Igazándiból nem is érti a hajdani házvezetőnő, hogy a háború után miért jött haza a vezérezredes úr. „Én úgy gondolom - vonja le a következtetést a Baranyában élő matróna hogy felelni akart a sok áldozatért" lalja tettének következményeit, ezt azonban nem méltányolta a bíróság. A közvéleménynek szüksége volt egy bűnbakra. • Hősnek tartja tehát Jány Gusztávot vagy áldozatnak? - Ha mindenáron ragaszkodik ezekhez a kategóriákhoz, akkor hibáztatom a Második Magyar Hadsereg pusztulásáért, a halálát azonban maga választotta. Ezért tartom tragikus hősnek. Gosztonyi Péter A Svájcban élő magyar hadtörténész néhány évvel fiatalabb, mint Nemeskürty István (egyébként ugyanúgy tartalékos alezredes az új magyar hadseregben). Egyike azoknak. akik a legalaposabban ismerik a honvédség történetét. Nemrégiben vaskos monográfiát is publikált erről a témáról. Telefonon értük utol berni lakásán. • Gosztonyi úr, véleménye szerint elmarasztalható-e Jány Gusztáv a voronyezsi hadszíntéren történtekért? - Abban feltétlenül vétkezett, hogy amikor bajban voltak az emberei és megfontolt mondatokra lett volna szükség, akkor elvesztette a fejét. A híres-hírhedt hadparancs legfontosabb mondata manapság szinte közhelyszámba megy, mégsem árt talán felidézni: „A Második Magyar Hadsereg elveszítette becsületét. " Ezt a bántó hadparancsot szerintem lelki betegség következtében adta ki vitéz Jány Gusztáv vezérezredes. Ölvedi Ignác A budapesti hadtörténész nyugalmazott ezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia múzeumának parancsnoka. Közlegényként harcolta végig a második világháborút, közeledik a hetvenhez. Jól emlékszik Jány Gusztáv hadbírósági perére. - Már akkor is túl erősnek éreztem a halálos ítéletet. Viszont azt sem titkolom, hogy 1947-ben az volt a benyomásom, amit azóta hadtörténészként is alá tudok támasztani: Jány vezérezredest felelősség terheli több mint százezer magyar katona pusztulásáért. Elítélendő a szerencsétlen hadparancsa, a honvédek megsemmisüléséért azonban mégsem tehető teljes mértékben felelőssé. A felelős a rendszer, amely a határainktól kétezer kilométernyire küldte „harcolni a második hadsereget. • Ez azt jelenti, hogy Jány Gusztáv „csak" parancsot hajtott végre? - A parancsot sokféleképpen lehet végrehajtani. Úgy például, hogy kisebb legyen a veszteség. • Nemeskürty István, akivel korábban beszéltem, azt mondta, hogy a háború után a közvéleménynek szüksége volt egy bűnbakra. - Egyetértek vele. A háborút elvesztettük, ezért valakit felelősségre kellett vonni. • Kellett? - Most a korabeli vélekedést idézem. • A perújrafelvétel előtt miként gondolja Jány vezérezredesről, a Második Magyar Hadsereg kivégzett parancsnokáról: hős volt vagy áldozat? - Áldozat, aki súlyos hibákat követett el. Zöldi László nehéz jelen után most úton vagyunk egy szép, eredményes történelmi korszak felé, amelyet most építünk. Ezért van szükségünk a napsugárra..." Csépé Béla ezután arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban az égi és a földi táplálékot el kellett választani egymástól, méghozzá a földi táplálék javára. Az a rendszer, amely ezt hirdette/csúfosan összeomlott, egyúttal azonban súlyos örökséget hagyott maga után. Ennék a terhét mindannyian viseljük. Örülünk viszont, hogy ezt a korszakot magunk mögött tudhatjuk, hiszen körülöttönk még mindig olyan problémák vannak, amelyek árnyékot vetnek a demokratikus átalakulásra. A napokban a moszkvai események felvillantották ismét azt a lehetőséget, hogy könnyen lehet visszarendeződés, s azok az orosz csapatok, amelyek innen kivonultak. Isten tudja hova akarnak majd menni... A veszély az fennáll, de a frakcióvezető meggyőződése szerint megtörhetetlen a haladás útja, s akkor is, ha nehézségekkel jár a fejlődés, nem tud már visszajönni erre a földre az az ateista-materialista uralom, amely alatt itt mi évtizedekig nyögtünk! Ezt követően beszélt a délszláv háború okozta veszélyekről, egyben pedig reményét fejezte ki, hogy a határon túl élő magyarok helyzete is egyszer megoldódik majd. magyarán: jobb lesz. A továbbiakban pedig annak a véleményének adott hangot, hogy ennek az országnak igenis van jövője, s helyes volt az az út, amelyen 1990-ben elindultunk. Az eltelt időszakban ugyan nem tudtunk elérni annyi és olyan eredményt, amelyre számítottunk, de egyedül ez az út - a demokrácia és a szabadság útja - .amelyen majd az itt látható gyügyörű termények is bőségesebben kerülhetnek az asztalunkra. Ehhez kell a közös összefogás, az együttes munkálkodás - a szebb magyar jövő érdekében. Mert, ha ez az ország elveszíti a bizalmát és a hitét ebben a kérdésben, meg a keresztény értékrendben^tkkor újból oda fogunk süllyedni, ahol voltunk, vagy talán még mélyebbre... Ezért apellált újfent a nemzeti összefogásra, amely még hiányzik a magyar társadalomból, s kifejezte reményét, hogy miként a természet megújul, úgy fog majd a mi nemzetünk is megújulni egy szép, virágzó tavaszban. Kisimre Ferenc Egyházi hirek A Szent Jeromos Bibliatársulat Szeged-Csanád Egyházmegyei alközpontjának alakuló ülését szeptember 30-án, csütörtökön 17 órakor tartják a Katolikus Házban (Dugonics tér 12.). A központ küldöttje, Székely István tart előadást a társulat céljáról. A szegedi alI A Kalocsai Székesegyház Énekkara vasárnap, október 3án 17 órakor hangversenyt tart a Szegedi Dómban. Vezényel és orgonál Leányközpont terveit (előadások, bibliaórák szervezése) Ábrahám István egyházmegyei koordinátor ismerteti. A szervezők javaslatokat, indítványokat hallgatnak meg, egyúttal belépési nyilatkozatokat fogadnak el. I falusi Vilmos. Orgonán közreműködik Kiss István és Simon Tamás. Közreműködik a Szegedi Dóm Énekkara. • Szegedi koncertsiker Valenciában A Musica Parlante meghódította a spanyolokat Tavaszi belgiumi fellépése után ismét a siker hírével érkezett haza külfüldi turnéjáról a szegedi konzervatórium hallgatóiból álló Musica Parlante Kamarazenekar. A Meszlényi László által vezetett együttes szeptember 13. és 18. között a spanyolországi Valenciában hetedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Zenekari Fesztiválon vett részt, amelyen hét hangversenyt adott Spanyolországban. A környékbeli kisebb városokban tartott koncerteken kívül a Musica Parlante fellépett a fesztivál nyitó-.és gálakoncertjén is, a Palau de la Música de Valencia hangversenytermében. A hatalmas zenepalota nagytermében a fesztivál zárókoncertjén ezerkétszáz hallgató búcsúztatta spanyol szokás szerint ujjongva és bravózva a fiatal szegedi zenekart. A Musica Parlante fesztiválprogramján hét barokk szerző - Vivaldi, Tartini, Hándel, J. S. Bach és Marcello - darabja (valamint, ráadásként, egy Weiner Leó tétel) szerepelt. Az. előadásokon Meszlényi László vezényelt: szólószerepet S. Dobos Márta, a konzervatórium fiatal tanárnője, valamint Borhi Éva és Tábori Péter hallgatók kaptak. A szakmabeli hallgatóság a szegedi zenekar teljesítményét értékelve, szép vonóshangzását és a friss, fiatalos előadásmódot emelte ki elismerően. Szereplésük sikerére jellemző, hogy a fesztivál igazgatója, Vincent Vera i Chanqes máris bejelentette: szeretné viszontlátni az együttest.