Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-03 / 205. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. SZEPT. 3. • Az asztma hörgőgörccsel, fulladással járó légúti megbetegedés, amelyet fertőzés és allergia egyaránt kiválthat. A korai asztmás rosszullétek javulhatnak, de előre nem lehet tudni, hogy a kisgyerek később kinövi ezt a betegséget vagy sem. s akkor krónikus légúti beteg lesz. - Ma már közismert tény, hogy a jól fejlett szervezet jobban leküzdi ezeket a rohamokat, mint a gyönge - magyarázza dr. Bittera István, a pulmonológiai és allergológiai részleg vezető főorvosa. Ezért rendkívül fontos különösen a törzsizomzat erőteljes fejlesztése... •... holott a fizikai megterhelés, a futás, a kerékpározás rohamot válthat ki ezeknél a betegeknél. - Érdekes azonban, hogy egyes sportok viszont kifejezetten ajánlottak az. asztmások számára. Úszás közben például soha nem jelentkeznek görcsös tünetek. Ez a mozgás egyenletes, mély légvételt kíván a környező páradús, por- és pollenmentes levegőből. Emellett azonban, megfelelő szakmai irányítással, labdázhatnak, pingpongozhatnak, tornázhatnak a légúti betegségben szenvedő gyerekek is. Ez adta az ötletet, hogy a nálunk gondozottakkal - egy komplex as/.tinaterápia részeként - meg kellene szerettetni a mozgást, a vizet. A kétszer egyhetes nyári foglalkoztatásokon alkalom kfnálko/.ik arra, hogy mindez beépüljön később a gyerekek megszokott életmódjába. A kórház parkszerű kertje, hangulatos pinceklubja, a • Tábor a kórházban Sportterápia - asztmás gyerekeknek Fotó: Révész Róbert szomszédos sportuszoda, a közeli vidámpark valóban ideális adottság ahhoz, hogy ez a kórház gyermekparadicsommá váljék. Az árnyas fák alatt beszélgető szülők arcán nyoma sincs az errefelé oly megszokott aggodalomnak. Megnyugtatók számukra is azok a percek. amikor az iskolai testnevelés alól fölmentett gyermekeik éppúgy labdáznak, tornáznak, akár a töhbi. egészséges, élénk nebuló. A makói Annamária négy hónapos korában kezdődött betegségéből, úgy tűnt, kigyó• Aki sokat ad, vagy lop, vagy... „Barna Lajos nem Tapie és nem Zemplényi!" „Sajnálom azokat, akiknek tartozik..." (Fotó: Hárs László) • A tény hetek óta ismert: Barna Lajos, a sportbarát vállalkozó, a Kisbojtár vendéglő már-már „városképi jelentőségű" üzletvezetője eltűnt. E hfr hallatán néhányan (például a hitelezői...) csak annyit mondtak. egy szélhámossal kevesebb. Mások, akik Barnában nem az udóssághalmozót, hanem az adakozót látták, inkább csak csodálkoztak, és önmaguktól kerdezték: vajon mi késztette ezt l embert a megfutamodásra? Kovács Zsolt, a szegedi Lagúna és mórahalmi Bounty harmincegy esztendős főnöke (az ügyvezető igazgató titulus valahogy nem illik hozzá) azok közé tartozik, akik jó darabig üzleti kapcsolatban álltak Barna Lajossal. így aztán jogosan tételezhettük fel, hogy van véleménye az ügyről. • Mikor tudta megyhogy eltűnt az az ember, akivel az esztendő végén rendszeresen vendégül látták a környék legjobh sportolóit? - Az újságban olvastam a hírt. Én persze nem eltűnésről beszélnék, inkább csak arról, hogy Barna Lajos elment pihenni. Talán elfáradt egy kicsit az üzleti életben eltöltött évek alatt. Akárhogy is. felháborítónak tartom, hogy a sajtó foglalkozik vele. • Miért? - Nem vagyok benne biztos, hogy megalapozott dolgok jelentek meg az újságokban. Azt természetesen nem vonom kétségbe. hogy a vádak egy része kellőképpen „alátámasztott", de úgy érzem, akadt néhány pletykaszintű találgatás is. Az is bosszant, hogy olyan emberek is hozzászólnak ehhez az ügyhöz, akik soha nem voltak vállalkozók. Ők nyilván nem tudják, hogy egy-egy üzletben a milliós nyereség és a csúnya bukás is benne van. Természetesen én is sajnálom azokat, akiknek Barna Lajos tartozik, mégis azt mondom, még nem kellene csámcsogni az ügyön. Illene megvárni, mfg előbukkan, vagyis amíg védekezni tud. • Kegyetlen dolog, de a sajtónak elsősorban a tájékoztatás a feladata. Méghozzá a lehető leggyorsabb tájékoztatás. - Én csak azt furcsállom, hogy olykor ennél nagyobb horderejű dolgokról sem tudnak az olvasók. Mert azt nem kellene elfelejteni, hogy Barna azért nem Tapie, de mégcsak néni is Zeniplényi. Még szegedi viszonylatban sem. Ettől függetlenül a tartozásaiért mindenképpen vállalnia kell a felelősséget. • Szóval, Ön szerint Barna Lajos nem olvan rossz ember? - Páran most biztosan rossznak tartják, a többiek szemében viszont ő csak egy jó vendéglátós. Aki picit azért gigantomániás. • Ezért „költött" annyit a sportra? - Ez egyértelmű. Barna úr hirtelen ugrott fejest a csöndből a népszerűségbe, és ezt nehezen viselte. A mai világban az a (közép)válalkozó, aki 100-200 ezer forintnál többet ad bármilyen nemes célra, az vagy lop, vagy „hülye". A játékszablyokat betartva ugyanis egyszerűen nem marad elég pénz a jótékonykodásra. Talán ezért is kellene jobban megbecsülni azokat, akik még mindig hajlandóak áldozni a sportra... • Barna lúgosra visszatérve: ön szerint az eltűnése nem beismerés? - Szerintem a félelem nagyon is emberi tulajdonság. Mindenesetre, amíg nem tudjuk, mit csinált, nem érdemes bántani... Réthi I. Attila „Évek óta nem volt ilyen jó nyaram!" El sem hiszi a kedves olvasó, hogy eme lelkes kijelentést egy 13 esztendős ifjú hölgy tette, no, nem egy tengerparti üdülés, haneni az újszegedi gyermekkórházban eltöltött napok után. Judit 21 asztmás társával cgyíitt niost úgy vendégeskedett egy hétig ebben az egészségügyi intézményben, akár egy vidám gyermektáborban. „ Az egészségügynek ebben a válságos időszakában valamit tenni akartunk a túlélésért" - mondta dr.Tekulits Péter igazgató főorvos -, „valamit, anii a gyerekeknek hasznos, a kórháznak szakmai tapasztalat és tudományosan földolgozható téma, ugyanakkor az intézmény arculatát gazdagító, hagyománnyá váló program." gyúlt, 10 esztendősén azonban ismét allergiás lett a pollenekre, a házi porra, az állati szőrökre. Gyakran fullad, van, amikor éjjel, rohamszerűen. Ilyenkor mindig az esti ügyeleten kötnek ki. Számára sajnos a tábor is balul kezdődött: az első három napot az intenzív osztályon töltötte. A maradék időben azonban igyekezett némi kárpótlást szerezni a szenvedésekért. A hétéves Jenőke Bordányból érkezett, odahaza három testvére vár rá. - Nagyon hálás vagyok ezért a táborért -, mondja az édesanya -, rengeteget jelent az ilyen gyerek számára a mozgás, az. hogy több levegő jut a kis tüdejébe. Megnyugtató, hogy az. orvosok a szivükön viselik a kicsik sorsát, azon leszek, hogy otthon is kövessük azokat a tanácsokat, amelyekkel elláttak bennünket. Jó ötlet volt, hogy a gyerekeket elvitték a vidámparkba, a vadasparkba, hogy megszervezték a rendszeres úszást is, s mindezt ingyen. Tudja, mi az idén nyaralni se voltunk, merthogy építkezünk... Az egyik testvérpár édesanyja az ifjú testnevelő tanárt, Pétert és a még főiskolás Juditot dfcséri: ügyesen bántak a gyerekekkel. Kisfia ugyanis ' eddig valósággal félt a futástól, mert „itt szúrt, ott fájt", most azonban megszerette a mozgást. - Különös kórházi tartózkodás volt ez, hiszen a főorvos úr is beállt röplabdázni, együtt pingpongozott, úszott a gyerekekkel. A sajátjaival se bánhat különbül. Ebben a családias hangulatban barátságok születtek, a lányom a végén azt kérdezte: nem lehetne még maradni? Ennél nagyobb dicséretet nem kaphat orvos, akinek éppen az a célja, hogy egy gyógyító életmódot fogadtasson el betegeivel. A kérdés csak az: ebben a pénztnséges időben hogyan tudtak megajándékozni 22 jóétvágyú gyereket egy gazdag programú, egyhetes, bentlakásos táborozással. - Nyáron, amikor nincsenek tömeges, hurutos megbetegedések, számos ágy üresen áll a kórházban. Ez az. időszak kínálkozott arra, hogy megszervezzük - az országban egyedül álló módon - tudományos méréseinkkel alátámasztott mozgalmunkat egy sajátos tábor formájában. A gyógyszeres kezelés mellett célunk az állóképesség növelése. Ehhez rengeteg külső segítséget kaptunk. Egy pedagógusjelölt foglalkozott a gyerekekkel, első kérésre fölajánlotta támogatását a sportcsarnok igazgatója, a tanárképző főiskola testnevelés tanszéke, vendégei voltunk a vidámparknak, a vadasparknak, ingyen szállította a táborlakókat a Rádiótaxi, és természetesen jelentős pluszmunkát vállaltak a kórház nővérei is. A szülők finom falatokat hoztak - kiegészítésként. • Az eredmény? - A legtöbb gyereknél máris lényeges javulás tapasztalható a légzésfunkcióban: nőtt a terhelhetőségük. Ha az itt megtanult példát otthon is követik, bizonyára tartós lesz ez a hatás. Mi minden esetre igyekszünk gondoskodni a rendszerességről: nyaranta folytatjuk a barlangterápiás programot is. az idei télre pedig sttábort szervezünk asztmás betegeinknek. Chikán Ágnes • A zsúfoltság minden érzékszervvel érzékelhető. A mozgolódásból ítélve ellenőrök lepik el (és meg) a „tisztelt utazóközönséget". Karszalag helyett arcképes kitűző igazolja: „hivatalos közeg" kéri tőlünk az utazásra jogosító igazolványt. Mindenki tudja és teszi a dolgát. Az ellenőr ellenőriz, az utasok bérletet, jegyet mutatnak. Úgy tűnik, minden rendben. Az utolsó ajtónál a buszra préselődött ellenőr bliccelőre lel, a középső ajtónál is folyik a csöppet sem föltűnő egyezkedés. A zsúfolt busz a zsúfolt belvárosba ér. Sok a leszálló. A két potyázó előtt ott áll a két ellenőr. Megegyezni itt nem tudnak, ezért a végállomás a cél, ott az ellenőr majd rendőrt hív segftségül... Egy horogütés. Az ellenőr a tagbaszakadt férfi karja után kap. Az. ismét üt. Az ellenőr a hátsó ajtó korlátjának tántorodik, s egyensúlyát vesztve legurul a lépcsőn. A tagbaszakadt pasas átugorja. Az ellenőr szemüvege az útpadkán landol. Az. ellenőr talpra ugrik. Megragadja a srác karját. Az lendületben van, kiszabadítja magát, elrohan... A nem mindennapi esetről minden szemtanú véleményt mond. A zsúfolt busz kigördül a megállóból. Az utasok egymást győzködik: néhányan a két bliccelőnek, mások az ellenőröknek adnak igazat... - Látod, ezért utálom a Tarjánból induló járatokat! mondja az egyik „hivatalos személy" a másiknak, miközben arcát törölgeti. - De, hogy megüssenek, arra azért nem számítottam, mikor ellenőrnek álltam... Mondom neked, Tarján a szegedi Harlem! Micsoda emberek laknak ott! - A srác, meg a pasas is notórius bliccelő. Arcról már rég ismerem mindkettőt - legyint a tapasztaltabb. - De addig éljek, egyszer még elkapom őket! - Egyetlen hónap alatt közeI 70 ezer járaton portyázhatna a Tisza Volán 16 ellenőre. De csak minden 10. buszra jutnak el kollegáink. Milyen eredménnyel dolgoznak? - kérdez vissza mosolyogva Tóth István. a Tisza Volán Rt. közúti és menetjegy ellenőreinek vezetője. - Negatív rekordként • Portyán, a buszokon: „Bliccelőt fogtam!" A srác az ellenőr hóna alatt próbál átbújni, a középső ajtó felé lódul. Az ellenőr útját állja. A srác meglöki, arcon üti. Míg a „hivatalos személy" a járomcsontjához kap, a srác a megdöbbent utasok közt szlalomozva az ajtóhoz ér, leugrik. Az ellenőr utána. A srác kicselezi, s elinal... tartjuk számon, mikor 15 utas közül 10 se jegyet, se bérletet nem tudott fölmutatni. De azt a péntek este zsúfolt algyői járatot is megemlfthetem, melyet teljes egészében vissza lehetett volna fordítani, mert kollegáim egyetlen olyan utast találtak, aki megfizette a szolgáltatás árát. Természetesen sok az olyan ellenőrzött járat, melyre minden utas joggal szállt föl. • A bliccelők mekkora kárt okoznak a Volánnak? - Becslésem szerint naponta 360 ezer forintot. Legalább kétszer ennyi ellenőr kellene. De egy-egy kolléga foglalkoztatása túl sokba kerül. • Az ellenőrök módszereiről a „kedves utas" saját tapasztalata alapján mond véleményt. De mi motiválja az ellenőröket? Mit vár tőlük a Tisza Volán? f/ií tesznek azért, hogy az eddig kialakult kép finomodjék? - Őket munkaidejük kihasználására úgy ösztönözzük, hogy meglehetősen alacsony alapbérüket kiegészíti a pótdíjakból származó, 18-20 százaléknyijutalék. - Éolyamatosan képezzük az ellenőrnek jelentkezőket, hogy udvariasan, de határozottan meg tudják oldani a munkájukból adódó konfliktusokat - egészíti ki munkatársát Klonkai Lászlóné, az ellenőrzési iroda vezetője. - Ezért számukra kommunikációs tré-' ninget szervezünk. A nyugateurópai szokások meghonosítását azzal kezdjük, hogy egyenruhába bújtatjuk ellenőreinket. A buszokra jegyautomatákat szereltetünk. így a potyautasok arra nem hivatkozhatnak, hogy nem volt hol menetjegyet váltani. A Bartók téren irodát nyitottunk, ami az utaskapcsolat javítását szolgálja. ® /Vem tű! népszerű, ráadásul egyre veszélyesebb szakmának számít ez is. kiből lehet jó ellenőr? - Az első szovjet jegyautomaták bevezetése után feleslegessé vált kalauzokat képeztük át. Ez azt is jelenti, hogy ellenőreink többsége nő. A bliccelők számának és agresszivitásának növekedése arra int, hogy inkább férfiakat bízzunk meg ellenőri feladattal. Az alkalmazás egyik feltétele: az érettségi bizonyítvány. • Az ellenőrnek nincs mérlegelési jogköre. Minden rajtakapott bliccelőt „le kell fülelnie". Mit jelent ez? - Pontosan szabályozzuk, munkatársunkak mi a jogköre, mi a dolga - mondja az ellenőrök közvetlen főnöke. - Udvariasan kell kérnie az utazásra jogosító jegyet vagy bérletet. Ha az utas egyikkel sem rendelkezik, akkor neki az ellenőr átnyújt egy tájékoztatót a pótdíj összegéről és felszámításának eseteiről. Ha az utas a helyszínen nem fizet, akkor közösen kitöltenek egy nyilatkozatot, mely tartalmazza a potyázó adatait, majd az ellenőr átnyújtja a pótdíj befizető sére szolgáló csekket. • Milyennek látja az utasokat az ellenőr, aki a legtöbb reklamációban főszereplő? - Az utasok 25-30 százaléka bliccel - állítja Cs.-né. - Azt tapasztalatom, hogy az egyszerű, kispénzű emberek megveszik a bérletet vagy a menetjegyet. A potyázók közül azok a legszimpatikusabbak, akik annyit mondanak, „most nem volt szerencsém", s rendezik a számlát. A bliccelésen kapott utasok többsége azonban „a legjobb védekezés: a támadás" elvét követi, azaz még neki áll följebb. Még ő szidalmazza az emberlányát. Még ő az, aki reklamál. Egyegy diplomás képes a pótdíj kifizetése előtt 40 percig is telefonon magyarázkodni, meg minden feljebbvalónknak levelet Imi, bélyegre pénz. költeni... - A buszokon is tapasztaljuk, az állampolgári fegyelem romlik. A bliccelők száma az emberek életkörülményeinek romlásával arányosan nő összegzi tapasztalatait az iro davezető. - A tömegközlekedést sokan „szociális járandóságnak" tekintik, holott ezért fizeni kell, mert ez szolgáltatás. Újszászi Ilona *