Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. SZEPT. 23. • Büszke „dadás" osztályok Felelés cukros bácsibél BELÜGYEINK 3 Idézzük dr. Salgó László szavait: - Szegeden mindig történik valami. A napi szen­zációk mellett most nevelő célzatú kezdeményezésünkről is szólhatunk. A Madách isko­lával már régebbről gyümöl­csöző a kétoldalú kapcsola­tunk, hisz a kisdiákok a kapi­tányság tornatermét használ­hatják, és ifjúsági rendezvé­nyeikre is nyitottak vagyunk. Mostantól egyenruhás rendőr­tisztek oktatnak két első osz­tályban - az osztályfőnöki órák keretében -, évi hat órán át speciális tananyagot. Az év vé­gén levonjuk a tapasztalatokat, az esetleges továbblépés ér­dekében. Dr. Lajkó Lajos igazgató: ­Az osztályfőnökök is részt vesznek a rendőrségi szakértők óráin. Bfzunk a sikerben. A két első osztály, felmenő rendszer­ben, a tanulók életkori sajátos­ságaihoz igazítva sajátíthatja el a tananyagot. Szűcs László százados, a Csongrád Megyei Rendőr­Hfrül adtuk: Gödön a D. A. D. A.-program keretében kurzust tartanak a rendőröknek. A dohány-alkohol­drog-AIDS szavak kezdőbetűiből egyértelműen követ­keztethetünk a program célkitűzéseire. Tegnap a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapitányság szegedi székházában dr. Salgó László ezredes, megyei főkapitány és dr. Lajkó Lajos, a Madách Imre Általános Iskola igazgatója alá­írta azt az együttműködési megállapodást, amely a D. A. D. A.-program kísérleti bevezetését célozza a taninté­zetben. főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetője elmondta, hogy a gödi kurzuson Kispál László főhadnagy és Török József hadnagy képviseli a megyei, illetve a városi rendőr­séget. Az 1983-ban, Los Ange­lesben elsőként alkalmazott program magyarországi adap­tálását, kísérleti jelleggel Bu­dapesten és Veszprémben már kipróbálták. Az ottani tapasz­talatok biztatóak. A gyermekek büszkék a „dadás" osztályukra. Ahhoz, hogy a városokban és megyeszerte is elterjedjen ez az oktatási rendszer, a rendőr­ség fel kell, hogy készüljön. Az amerikai programot a ma­gyar sajátosságokhoz kell át­alakítani. Anyai vonzata is van e kérdéskörnek - minden osz­tály külön munkafüzettel dol­gozik, ami a kifestő jellegtől a logikai megoldásokon át (az életkori sajátosságoktól füg­gően) képes rávezetni a gyer­mekeket az önvédelmi reflexek kialakítására. Mindez akkor válik igazán hitelessé, ha egyenruhás rendőrtiszt végzi az oktatómunkát. Az 1.-8. osztályig kidolgozott különféle munkacsomagok adottak; át­lagosan 700 forint az egy ta­nulóra számítható költsége. Előteremtésére több lehetőség van - a szegedi kísérlet, a 60 gyermekre számított 42 ezer forint, a város önkormány­zatának elvi állásfoglalása szerint biztosított. A lényeg: tiltás helyett a nevelést és az okítás legváltozatosabb mód­szereit vethetik be a bűnmeg­előzők. Programcsomagok és szakkönyvek mellett, a mód­szer továbbfejlesztésével vi­deó- és hangkazettás módsze­reket is alkalmazhatnak a to­vábbiakban. Kitérhetnek a közlekedésbiztonságra is, s miközben a dohányzás, az alkohol, a drog és az AIDS az egyénre és a társadalomra veszélyes és káros hatásaira figyelmeztetik a gyermekeket, életkorukhoz alkalmazkodva felhívják a figyelmüket arra, miként kerülhetik el, hogy a nemi erőszak vagy a perverzió áldozataivá váljanak, miként térjenek ki a bűnöző életmódot folytató egyének közeledésé­től, a veszélyes baráti körök befolyása alól. Patald Sándoi Tehetséggondozási konferencia Mától két napon keresztül a szegedi Talent Centerben tart­ják a tehetséggondozó alapít­ványok országos találkozóját. A konferenciát, melynek szer­vezésében többek között részt vesz a G-2000 Tudományos Tehetségkutató és Gondozó Alapítvány és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is, délelőtt 10 órakor dr. Kapás Fe­renc, a G-2000 Alapítvány ku­ratóriumának elnöke nyitja meg. Az első nap programjában nyolc előadás szerepel a személyiség­és képességfejlesztés témáiból. Békásmegyer holttest a romok megkezdték az orvosszakértői vizsgálatot. A robbanás okát vizsgáló szakértői jelentés várhatóan napokon belül elké­szül, s ezt követően Bodrácska János főkapitány sajtótájékoz­tatón ismerteti annak tartalmát. A Főber és a Barlangi Men­tőszolgálat szakemberei szer­dán kiszabadították a romok alól az elmúlt heti békásme­gyeri robbanás két áldozatának hottestét. A két férfi holttes­tének azonosítása érdekében Médiahajó 93 A politikai és társadalmi köz­élet, valamint a tömegtájékoz­tatás több mint 800 képvise­lőjének részvételével zajlott szerdán - immár harmadik al­kalommal - a Médiahajó ren­dezvénye. A mintegy 12 órás dunai hajókirándulás során az egymáshoz kapcsolt Táncsics és Hunyadi sétahajók fedélze­tén a média helyzete, a sajtó és politika viszonya állt a beszél­getések középpontjában, és mindez már a közelgő válasz­tások tükrében. A pénzügyminiszterek reg­gelije címmel megtartott ke­rekasztal-beszélgetésben há­rom egykori pénzügyi vezető ­Békési László, Rabár Ferenc és Kupa Mihály - fejtette ki nézeteit a gazdaság helyzeté­ről, mindhárman igen borúlá­tóan nyilatkoztak a kilábalás esélyeiről és a jelenlegi gazda­sági mutatókról. A médiaügy­gyel kapcsolatos vitában a résztvevők szintén nem jósol­tak közeli megoldást a köz­szolgálati rádió és televízió, valamint a kereskedelmi mé­diumok helyzetének rendezését illetően. Valamennyi hozzá­szóló azon a véleményen volt: már csak a választások után kerülhet sor a média törvényi szabályozására. A Médiahajó '93 legna­gyobb érdeklődéssel kísért programja a Startfotó cfmű volt, melynek során tíz parla­menti, illetve parlamenten kí­vüli párt vezető képviselője vá­laszolt a jelenlévők kérdéseire. A fórumon kiderült: a válasz­tásokra készülő pártok többsé­ge a politikai centrumban, vagy legalábbis annak közelé­ben jelöli ki saját helyét. A pártok képviselőinek szavaiból továbbá az is kitűnt, hogy szinte valamennyien a bizton­ságos jövő ígéretét és egyfajta nemzeti kiegyezés megterem­tését állítják majd választási programjuk középpontjába. A fórumon emellett szó volt a közszolgálati televízió és rádió helyzetéről, szerepéről, a kor­mány és a sajtó közötti kap­csolatról. Rácz Sándoi az FKGP-ben Az 56-os Szövetség és az FKGP a két szervezet prog­ramjában meglévő hasonlatos­ság és elkötelezettség alapján szövetségre lépett egymással. A magyarság alapvető érdekeit szolgáló, a keresztény esz­meiség alapján nyugvó szövet­séget reprezentálja, hogy Rácz Sándor, az 56-os Szövetség elnöke tegnap ünnepélyesen belépett a Független Kisgazda­párt tagjai sorába, azzal az elhatározott szándékkal, hogy személy szerint ő maga és az általa képviselt 56-os Szövet­ség minden erejével azon mun­kálkodik a kisgazda tömegek­kel közösen, hogy a Független Kisgazdapárt megnyerje a jövőre esedékes választásokat - szól egyebek között a két szervezet Országos Sajtószol­gálat útján kiadott közleménye. Az ipari termelés alakulása Az ipari termelés értéke júliusban valamivel több mint 185 milliárd forintot tett ki. Ez mennyiségében 8,9 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában - tájékoztatta a Központi Statisztikai Hivatal az MTI-t. Az első héthavi termelési volumen 2,5 százalékkal ha­ladta meg a múlt év azonos időszakának értékét. A meny­nyiséget tekintve az értékesítés összességében 1,2 százalékkal - ezen belül a belföldi érté­kesítés 2,2 százalékkal - növe­kedett az előző év első hét hónapjához képest, miközben az export 2,1 százalékkal csök­kent. A gazdasági ágazatokat ele­mezve kitűnik, hogy a termelés volumene az első hét hónapban a feldolgozóiparban 20 száza­lékkal nőtt, míg a villamos­energia-, gáz-, hő- és vízel­látásban 2,6 százalékkal, a bá­nyászatban pedig 20,4 száza­lékkal csökkent az előállított mennyiség a múlt év azonos időszakához képest. A feldol­gozóipar főbb ágazataiban - az élelmiszerek, italok és dohány­termékek gyártása és a kohá­szat kivételével - a termelés bővülése szinte általános. Leg­nagyobb mértékben - minegy 13 százalékkal - a gépipar ter­melése és a nemesfém ásványi termékek gyártása nőtt az idén. FLJ ogózkodjék meg - kezdi olvasónk. - Elmesélem, ho­LT gyan jártam meg az Adriai tengerpartig a feleségem útlevelével. Pedig, esküszöm, még csak nem is hasonlít rám. Ha a következő történet pár határral nyugatabbra törté­nik, bizonnyal sem meglepő, sem mulatságos nem lenne. Dehát errefelé mindig is fontos ügy volt az országhatár. Herke István tanár úr egy szeptemberi reggelen benyúl a fiókba, magához kap egy útlevelet, és már siet is: hosszú át áll előtte. Barátait kell gépkocsin elvinnie Rijekáig. l-ete­nyét választják; útlevélvizsgálatkor a magyar határőr átlapozza a paszportokat, csak annyit kér, akinek nincs aláírva, írja alá. A horvát határposzt. Ellenőrzés. Tovább. Jól bent járnak Horvátországban, amikor hősünknek eszébe jut az aláírás. Előveszi az okmányt - a fényképről a felesége mosolyog rá. Mit lehet tenni? Ha tájékozottabb, biztosan visszafordul. De nem tudja, hogy a tengerpartig még (már) jópár határt kell átlépni. Hát nekivág. Maribor előtt ismét vám van. A horvát oldalon fel sem tűnik semmi. Csakúgy a szlovénon. De innentől egy kissé már mintha remegne a keze. Hallani ezt-azt a hírekben. Odamenet még rendben van, de hogyan jön majd egyedül vissza? Rijeka. A szlovénok ismét átengedik, a horvát határ előtt már ágy érzi, baj lesz. Felismerik, vagyis: nem ismerik feL Azt azonban nemigen tudják, mi ilyenkor a teendő. Jelbe­széd, mutogatás, ahogy ilyenkor lenni szokott. Forduljon vissza, azt mondják. így - kérdezi- útlevél nélkül? Megint mutogatás. így. Végre éjjel II körül hazatelefonál. Majd a fia utánajön. De nem. Ő is elutazott. Hát akkor isten neki! Vissza. A teljes horvát határállomás azon szurkoL vajon a szlovénokon átjut-e. Átjut. Nézik, forgatják az útlevelet, aztán mehet. Az autópályán még egy rendőri ellenőrzés is közbejön. Tovább. Ismét Maribor, ismét át a szlovénokon s a horvárokon, most már csak a magyar határ van hátra. Hősünket már kettős lázban tartja a kaland. Ahogy a megkönnyebbülés növekszik, növekszik a kíváncsiság is, vajon mit szól a magyar határőr? Ha elkap, megszidom ­gondolja. Hát nem kapta el. I^lényénél még a kocsiba is benéznek. Útlevéllapozás, aztán tovább. Nem fordult vissza, hogy leszidja. De nem is indulna el még egyszer. ® sak annyit jegyez meg, miközben önmagára is bosszús, hogy minek a zöld határon sárban, bájkálva szökni? Jó utak vannak erre. 'A £ ja'rccCr-r NE KERESGELJEN! ITT SZEGED, STEFANIA 10., SAJTOHAZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÖL ESTE 7-1G! DÉLMAQYARORSZÁG • (Folytatás az 1. oldalról.) Nem akarom bántani, aki rendelkezésünkre állott, de támadt olyan érzésem, ugyan­úgy nehezen nyílnak meg az információs csatornák, mint az elmúlt rendszerben. Odáig is eljutottunk már, hogy elnézést kellett kérnem, amiért nem én hoztam a mérget, csak tudni szeretném, mi történt. Nehezen sikerült megtudnom a német Báchter cég nevét, és a magyar közvetítőét, a Plichtimpex Bt­ét. Hogy az utóbbi mögött Plichta Géza rejtőzködik, az már csak Kelebián derült ki. Ásotthalmon, a tönkretett gátsori tanyai iskola mögött gépműhelyt épített hajdanában a termelőszövetkezet, azt vette meg állítólag a kelebiai illető­ségű férfiú, és ide raktározta be az illegális holmit. Ablakon át tudtunk csak belesni, de sze­rettünk volna mindenképpen találkozni a hazai közvetítővel, ezért mentünk Kelebiára. Meg­találtuk a házat, dudáltunk, zörögtünk, a szomszédokat is megkérdeztük, nem jött elő senki. Vissza Gátsorra, a ba­romfinevelő tanyába, ott azt mondták, tegnapelőtt tojásszál­lítás volt, és ilyenkor soha nem lehet megtalálni a gazdát. Jobb híján nem tehetünk mást, mint fölsoroljuk, mire akartunk feleletet kapni. Meg­kérdeztük volna, hogyan lehet kapcsolatba kerülni a mérgeket utaztató német céggel. Arra is kiváncsiak voltunk, tudhatta-e a vállalkozó, mi van az álcá­zott cimke mögött. Ha netán nem tudta - biztosra vehetjük, hogy ezt a választ adta volna-, • Nyakunkon a méreg Álcázott hordókban hozták mit kezdett volna a rézgáliccal és a lúgkővel? Megérdeklődtük volna azt is, mit fizetnek ilyes­miért, bár ezt a kérdést is tiltja a vállalkozói illemkódex. Arra is kiváncsiak lettünk volna, hány helyre utaztatnak bizo­nyos cégek bizonyos mérgeket, előszeretettel hangolódva a hajdani szocialista országokra. Ahogy fölpanaszoltam már, hogy Nyugat összes bóvliját a magyarok vették meg, amíg még kötöttebben lehetett csak külföldre jutnunk, fölpanaszo­lom most is, hogy ráadáskép­pen a világ szemétlerakóhelyét akarják meghonosítani nálunk. Sajnos, nem találtam, aki-, nek föltehettem volna. Fotó: Gyenes Kálmán Ismeretlenül nem mondha­tok róla semmit, de azt el se hallgathatom, hogy a gátsori népek túl jó véleménnyel nin­csnek róla. Azon viszont min­denki meglepődött, hogy az országos hírűvé pöndült mé­reglerakó ott van a közelükben. Szerencsére attól nem kell tartanunk, hogy elfolyik ennek is a leve, mint ahogy a tévében láthattuk, talán a keceliekről szólva, mert itt a nagyszerű műanyaghordók nagyszerű raklapokon állnak, és az egész hajdani műhely nagyszerűen ki van betonozva. Nem tudni, meddig állt volna itt, ha valami véletlen folytán le nem-buknak a szállítók, de az tovább is rág­ja az oldalunkat, mi lett volna mindezzel, ha nem buktak volna le. Hová lehet eltüntetni húsz tonna vegyszert? Ha az űrbe lődöznék föl a sok szeny­nyet, akkor is elhomályosulna fölöttünk az ég. Záros határidőn belül vissza kell szállítania a beszállítónak a teljes készletet, mondták a felügyelőségen. A már ismerős bizalmatlansággal végre közöl­ték, szeptember végéig szól a záros határidő a szomszédos megye két kényszerállomására vonatkoztatva, és október vé­géig kell eltakarítaniok az ásotthalmit. Arra nézve viszont semmit nem tudtak mondani, hajlandó-e visszafogadni a né­met cég, de már az is ered­mény, hogy még nem oszlott föl időközben. Hogy mire gyanakszanak a hordókba rejtett vegyszerek mibenlétét illetően, szintén nem kaphattunk választ. Bátor­talan föltételezésük, hogy be­zárt kémiai laboratórium kise­lejtezett anyagát indfthatták útnak, és amfg utaztatják, ad­dig se botlanak bele az otthoni, a hírek szerint a miénknél sok­kal szigorúbb környezetvédők. Vigasztal bennünket a tudat, hogy környezetszennyezés még nem történt, a hordók jól zárnak. Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents