Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-22 / 221. szám

SZERDA, 1993. SZEPT. 22. Két szegedi könyv a Biblia világáról Majdnem egyszerre két olyan munka látott napvilágot, amelyet dr. Benyik György, a szegedi Hittudományi Főiskola bibliatanára szerkesztett. Kezd kibontakozni azoknak a témáknak a köre, amelyek a neves bibliakutatót foglalkoztatják. Önálló munkái a szentírás magyarázatára szorítkoznak, az általa szerkesztett kötetek pedig valamiképpen kapcsolódnak a szegedi biblikus konferenciákhoz. Az idei konferencia közvetlen megelőzéseként jelent meg a két korábbi esztendő tudományos tanácskozásának anyaga. Az első fele (1991) az Apokalipszis cfmet viseli, a másik fele (1992.) pedig A föltámadást. Az előszóban mindjárt megemlttődik, hogy magyarul beszélő biblikusok egyetlen kötetben még sohasem mutatkoztak be. Sajnos, valamennyi ebben sem szerepel, csak azok, akik a két konferencián előadtak. Ökumenikus törekvések is tükröződnek, hiszen a testvéregyházak kutatói is megszólalnak. Hogyan kerülnek ők a katolikus hittudomány előterébe? A szerkesztő személyes kapcsolatai révén. Szerencsésnek tartjuk, ha végre nem az egymástól való elzárkózás jellemzi a Bibliára, mint ősforrásra támaszkodó egyházak kiftatóit, hanem a kapcsolatkeresés. Siet leszögezni Benyik tanár úr, semmiképpen nem akar ez kirekesztés lenni azokkal szemben, akik kimaradtak a kötetből. Talán bízhatunk benne, hogy ez az együttműködés szép eredményeket hoz még, és megtermékenyftőleg hat az azonos témákon dolgozókra. A másik kötet - Dániel J. Harrington: Evangélium Szent Máté szerint - a Szegedi Bibliakommentár sorozatban jelent meg. Bár a sorozat első kötete jelzetet hordja boritóján, a harmadikról és az ötödikről korábban volt már alkalmunk szólni. Számos tudományos munkánál ismerős a szokás, az egyes kötetek csak a legvégén rendeződnek egységes sorozattá. Mindenesetre jelenti ez a sorozatszerkesztő céltudatosságát is. Nem nagyon tartották számon akkoriban, ki egy-egy munka szerzője, a „Máté szerint" föltehetően csak később került a szöveghez, és arra sincsen utalás, hogy szemtanúja lett volna az eseményeknek. Az, evangéliumi névtelenség azonban nem jelenti azt, hogy semmit sem tudunk róla. Zsidó tanítási módszerekben jártas keresztény volt az illető, föltehetően Szíriában élt, vagy olyan más területen, ahol erős zsidó hatás érvényesült. Vámszedő volt, ami meglehetősen alantas foglalkozásnak számított, és később apostol lett. (Nem minden vámszedővel esik meg ilyesmi.) Ismerte Márk szövegét, támaszkodott rá, de ki is egészítette azt. Jézus születésére és gyermekkorára itt találunk a legtöbb utalást. Erősen föltételezhető, hogy ismerte és forrásként kezelte azoknak a jézusi mondásoknak a gyűjteményét is, amely az evangélium keletkezése idején (85 körül) közkézen forgott, görög nyelven. Márk evangéliumával összevetve fontos különbség a Jézus gyermekségére való szegényes utalás mellett a föltámadás utáni események rögzítése, és a jézusi tanok terjesztésére vonatkozó fölhívás. H. D. • A „divatos" Gorecki után két majdnem elfelejtett szerző... Nem tűnik kissé eklektikusnak? - Egy előkelő olasz operai folyóirat kritikája - nemrég olvastam - az egyik cataniai előadás után másodvonalbali műnek nevezte Verdi Machbethjét. Az ember ilyenkor felkapja a fejét. De. ha jobban utánagondolunk, a mű korában az ilyesmi természetesnek tűnt volna. Vagy, itt van Richárd Strauss, aki halála előtt elképesztő listát adott át az operavilág legnagyobbjairől. A saját művein kívül Wagner szerepelt rajta, meg egy-két jobb Verdi darab. Pucciniról szó sem lehetett. Ehhez képest ma... Mint régóta, ma is a művek állandó átértékelődése tapasztalható, aminek következtében az újra felfedezetteket ugyanolyan becsben tartják, mint az újakat. • Az új lemez a milanói Arkadia céggel készül. Gondolom, a kiadó elképzelése is meghatározta a darabok kiválasztását. - Ez szerencsésen összetalálkozott a mi elképzeléseinkkel. Félig a megélhetésünk miatt is, de (gy folytatni tudtuk azt, amit annak idején a Hungarotonnal elkezdtünk, vagyis a kevésbé ismert és értékes zeneművek felvételét. Most hat Wagenseil és négy Vanhal darab felvételét kezdtük meg, s összesen 4 CD-t készttünk a két szerző műveiből. Szerencsére nem ímmel-ámmal elfogadott darabokról van szó, hiszen, amikor az ajánlatot megkaptuk, az Arkadia igazgatója már jól ismerte a zenekart, s ennek alapján javasolta ezt a programot. Ugyanezzel a céggel lesz majd egy másik lemezfelvételünk is, amit a mi javaslatunkra fogadtak el: Michael Haydn Andromeda e Perseo című operáját vesszük majd fel, Gregor Józseffel, KULTÚRA 5 ieri Kamarazenakar évadjáról Felfedezések és újrafelfedezések A Salieri Kamarazenekar a milánói Stradivarius lemezkiadó megbízásából nyár elején a Felsővárosi templomban elkészítette Henryk Gorecki két művének (Kopernikusz szimfónia és Beatus Vir) felvételét. A lengyel zeneszerző II. Szimfóniája pár nappal ezelőtt viharos közönségsikerrel nyitotta meg a Strasbourgi Nemzetközi Fesztivált, s jópár éve már, hogy Gorecki neve a kortárs zene új útjait járó őstehetségével azonosult. A Salieri zenekar a napokban ismét lemezfelvételt készit - a krónikásnak azonban ezúttal, a Wagenseil és Vanhal szimfóniák után bizony fel kellett lapoznia a lexikont. A Salieri karnagya, Pál Tamás mosolyog, és azt mondja, nem csoda; Robbins Landon, a világ talán legnagyobb élő zenetudósa írja az egyik Vanhal partitúrához: elképesztő, micsoda alkotásokat volt képes elfeledni a kor. Kertesi Ingriddel, Korondy Annával és egy nemzetközi hírű tenorral, Emesto Palacioval. • A Gorecki-szimfónia előadása jóval meghaladja egy kamarazenekar kereteit. Nagykórus, nagyzenekar, két zongora kell hozzá. Hogy sikerült összehozni? - Gorecki Kopernikusz szimfóniája valóban igen nagy apparátusra Íródott. Robosztusán, elemi erejű egyszerűséggel szerkesztett hatalmas zenetömbökből áll, gondoljunk csak arra, hogy a zenekarban 4 tubát (r elő. Nos, sikerült öszszegyűjteni az előadókat, s elmondhatom, sokan vannak, akik szívesen dolgoznak velünk. Szegeden egyrészt nem nehéz jó hangszereseket találni. másrészt viszont - joggal vagy sem - a szimfonikus zenekar, vagy a konzervatórium sérelmezheti, ha elhívjuk az ott dolgozó zenészeket. Ez időnként összeütközéseket okoz. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy e feszültségek feloldhatóak - és szükségtelenek. • Térjünk rá az évadra. Bérletmunkára nem gondoltak? - Azért nem, mert az együttes félig-meddig mégiscsak privát és amatőr. Mindössze egyesületi keretünk van, a zenészeknek hivatalos fizetése nincs, állami támogatásban ritkán részesülünk. Szegeden vannak sokkal biztosabb együttesek, amelyek jobban megtervezhetik az évadjukat. Így mi kényszerűen, de örömmel alkalmazkodunk a többiek évadjához. A programunk rendszerint úgy alakul, hogy a; év első részét felkészüléssé1 töltjük, s mire Szegeden ösz szeállt az operai, szimfonikus és kamarazenei naptár, ebbe próbáljuk elhelyezni saját ötleteinket. • Elárulna néhányat? - Szeretnénk itthon is megszólaltatni a franciaországi Vichy fesztiválon általunk eljátszott operákat, csakúgy, mint a már lemezre vett darabokat. Ezen kívül vannak még felkéréseink: ősszel, november 11-én a konzervatórium nagytermében Márta István új művét adjuk elő, majd •- a zenekartól először Mozart nagy g-moll szimfóniáját hallhatja a közönség. A hangverseny műsorán szerepel még Beethoven G-dúr zongoraversenye Maczelka Noémi közreműködésével, és már nem kell sok idő, hogy a Gorecki-lemez is a boltokba kerüljön. Panek Sándoi • Hajdú Géza a Bartók új igazgatója „1 közművelődés olyan, mint a futball Fotó: Nagy László Az újságolvasó jól ismerheti a Bartók művelődési központ utolsó két évének történetét, hiszen a sajtó hírt adott róla, hogyan történt az intézmény „kitelepítése" s hogy a munkatársak milyen körülmények között kénytelenek dolgozni a Petőfi telepi klubkönyvtárban. A széthullott, takarékon működő „háznak", két évi pályázgatás után, végre van kinevezett vezetője, Hajdú Géza személyében, aki tizennégy éve dolgozik a Bartókban az utóbbi két évben mint megbízott igazgató. A kívülálló, aki csődtömegnek látja a kultúrának eme intézményét, elgondolkodik: vajon megtiszteltetés-e itt vezetőnek lenni, vagy inkább mazochisztikus vállalkozás. Apropó, pályázata beadása után pár héttel megkérdeztem Hajdú Gézától, miért nem vállalkozik inkább? Minden bizonnyal, sikeres üzletember válna belőle. A válasz ez volt: „Hiszem, hogy a jövőben is szükség lesz állami művelődési házakra. S nekem ezen a területen a helyem." Film A világ arca - Baraka • Mennyit tehet a Bartókért az öt évre kinevezett igazgató? - Talán többet, mint a megbízott. Az utóbbi két év alatt a maximális teljesítményem anynyi lehetett, hogy megóvtam az intézményt a teljes leépüléstől. Most hosszabb távra tervezhetek. Helyesebben, a korábbi terveket elkezdhetjük megvalósítani. A legégetőbb feladatunk. helyet találni a város szívében. A dolog látszólag egyszerű lenne, hiszen érvényes építési engedélyünk van a Csanádi utcai épület helyreállítására. s a munkálatok elvégzésére papfron akár húszmillió forint is rendelkezésünkre állhat, hiszen a Schilling cégtől eddig körülbelül ennyinek kellett befolynia.Nemrég még abban reménykedhettünk, hogy a Juhász Gyula művelődési központ épületét eladja a fenntartó. s az önkormányzat azt megvásárolja. Mára kiderült, mégsem eladó az ingatlan, s ha valaha az lesz , beköltözés előtt a házat fel kell újftani. • A városba költözés után mi lenne a Bartók feladata? -Több rétegintézmény működik Szegeden, nekünk valami olyat kell kitalálnunk, ami még egyik helyen nincs. Ha kapnánk megfelelő épületet, az helye lehetne a város fórumainak. A polgárokat érintő fontos dolgokat itt lehetne megvitatni. De a munkanélküliséget enyhítendő, átképzési funkciót is vállalhatnánk. Befogadhatnánk a civil és karitatív szerveződéseket. alapítványokat, különböző egyleteket, egyesületeket.Úgy gondolom, az értékes kultúrát közvetítő csoportjainkat is meg kell tartani. Kórusaink most a karnagyuk munkahelyén kunyerálnak maguknak próbahelyet. Ha nem vigyázunk elveszítjük a Molnár Dixielandot, a Szegedi Fotóklubot és még sorolhatnám. A művészetek háza is lehetne a Bartók, ahogy húsz évig az is volt. Ha széttekintünk a városban láthatjuk, nincs kollektív műterem, nincs helye a SzögArtnak, a Tömörkény gimnáziumba jelentkező fiatalokat felkészítő rajz szakkörnek. Munkatársaim nagy tapasztalattal rendelkeznek és örömmel teremtenek lehetőséget az említett csoportok befogadására is. • Mennyit ér ma a népművelő? - A kultúra közvetítőinek mestersége olyan, mint a futball: mindenki ért hozzá. Pedig, bármilyen hihetetlen ez is egy szakma. Aki nem e területen dolgozik, nem tudja, mennyi apró fortélya van az itteni munkának. Ma már nem elég a néptanító, vagy a plébános személye ahhoz, hogy valódi kulturális szerveződések jöjjenek létre. Természetesen óriási szükség van az ő közösségteremtő erejükre, de a mindennapi szervezési gondokat le kell venni a vállukról. A népművelő dolga segédkezni és otthont teremteni a helyi kezdeményezéseknek. S itt említeném meg, hogy okos dolog lenne, a hálózati intézményeket a Bartókról leválasztani.A szőregi. vagy a tápéi emberek sokkal inkább arculatot tudnának adni a falu művelődési házának. • Tudom, hogy szükség van afféle pénzteremtő tevékenységre is a művelődés házaiban, a Bartók hogyan jut bevételekhez? - Sajnos, az állam ki akar vonulni a kultúra, a közművelődés területéről, csak az alapellátásra akar pénzt biztosítani. Az úgynevezett nagy piacon, mi nem vagyunk versenyképesek, a művelődési ház a szegények háza. Szerencsére, számos olyan alapítvány működik az országban, amely hajlandó szponzorálni a rendezvényeket. Csak fel kell őket kutatni, oda kell a kiírásaikra figyelni. S persze tudni kell jó pályázati dolgozatokat írni.Mi az utóbbi két évben több mint három millió forintot „szereztünk" az alpítványokhoz benyújtott pályázatokkal. Ez kollégáim munkáját dicséri.Ismétlem, ez egy szakma, melynek fontos helye van a nap alatt.még akkor is, ha e pillanatban a Bartók ma nem valódi művelődési központ. Hogy azzá válik-e. az bizonyára a vezetőn, rajtam is múlik. Mindazonáltal számomra az új státusom, nem rangot jelent, hanem töméntelen feladatot. Pacsika Emília Olyan képeket láthatunk zenei aláfestéssel a Baraka című filmben, amit egyébként nagy valószínűséggel soha életünkben még csak meg se pillantanánk. Egyes kritikák szerint a film hatásvadász. Ezt nehezen tudnám osztani, mivel elég ügyetlenül van megszerkesztve a film egésze; a végére még unalmassá is válik. Persze mindaddig roppant élvezetes a produkció, amíg új és új képekkel szerez meglepetéseket, de a végén már önmagát ismétli. A filmben egyetlen szó sem hangzik el. mégis számos kérdést vet fel az egész emberi civilizációra vonatkozóan, képekben: Elpusztítja-e az ember önmagát? Vajon lehet-e ez ellen bármit tenni, vagy csak a pusztulást elodázni? Mennyiben természetes része az ember a természetnek, s mennyiben függ ez össze az előbbi kérdésekkel? És még sorolhatnám a világ jelen állapotában megválaszolhatatlan, filozófiai kérdéseket. A filmet főként a természetvédők Üdvözítik, de érzésem szerint a szimpla természetvédelmen túljutott az alkotás. Sőt: ennek elenkezője is „kiolvasható" belőle: hiába oly nagyszerűen sokszínű és sokrétű a világ, hiába minden, az egyetemes pusztulás megállíthatatlan: nem életek, hanem halálok születnek. Persze ez kissé pesszimista felhangnak tűnik, ám mégis inkább ténv ként kezelendő. Tévedés ne essék, a képen nem a világ arca látható. Podmaniczky Szilárd