Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 18. • Nyugodtan alhatunk Milyenek a szegedi gázvezetékek? BELÜGYEINK 3 A Dégáz Rt. arra is fölké­szült, ha mégis megtörténne a legrosszabb: gázrobbanás ese­tén nyomban életbe lép a ria­dóterv, s a nemrég korszerűsí­tett jármű- és műszaki park se­gítségével azonnal mentik a menthetőt, s hatástalanítják a veszélyforrást. Ennél is fontosabb persze az, hogy elő se fordulhasson ilyesmi, ezért - tapasztalatot merítve a korábbi balesetekből - inkább a megelőzésre for­dítanak nagy gondot. A Dégáz Rt. fő feladata az utcai gáz­elosztó hálózat működtetése, karbantartása, felújítása (a Bel­városban épp ezekben a hetek­ben folyik a vezetékhálózat re­konstrukciója, elkerülhetetlen akadályokat állítva a közle­kedők elé). Nagy érzékenységű műszer­rel ellenőrzik az utcai veze­tékek zárását: a gép már egy­milliomod (!) sűrűségű szivár­gást is kimutat. Ezután ter­Bár a vizsgálatok egyértelműen tisztázták, hogy nem gázrobbanás okozta a békásmegyeri tragédiát, valószí­nűleg sokakban fölmerül a kérdés: kell-e félniük a ház­ban futó gázvezetékektűi? Farkas Zoltán, a Délalföldi Gázszolgáltató Részvénytársaság főosztályvezetője sze­rint semmi okunk az aggodalomra: baj csak a szabály­talan gázhasználatból adódhat. mészetesen a hibaforrás föl­derítése, s a vezeték javítása következik. De mi történik a házakon belül? Az alap- és felszálló ve­zetékek mind hegesztett acél­ból készülnek, így a szivárgás lehetősége kizárt. Ezenfelül a vezetékeket a falakon kívül helyezik el, ily módon is mér­sékelve egy esetleges robbanás következményeit. A fogyasztók által használt gázkészülékekben égésbiz­tosító szolgálja a megelőzést. A gyújtóláng föllobbanása után bioáram gyújtja be a gázt, de csak akkor, ha megfelelő a nyomás. Ezért kell egy ideig benyomva tartani a gombokat. A házon belüli vezetékeket a tulajdonosnak kell ellenőriz­tetnie. A jelenleg érvényes, gázenergiáról szóló törvény a lakásba épített „belső fogyasz­tói vezetékek" ellenőrzését öt évenként teszi kötelezővé. A fogyasztók viszont gyakran zo­kon veszik a „zaklatást", ame­lyet kötelesek eltűrni, sőt, még fizetni is érte... Ha valami hi­bára akadnak, akkor muszáj kijavítani, ellenkező esetben a fogyasztót kizárják a szolgál­tatásból. Farkas Zoltán ezúton nyug­tat meg mindenkit: a Dégáz Rt. felkészült, magas szakmai színvonalon álló szolgáltató, amelynek megvannak az esz­közei a biztonságos működés­hez. Ezt az is bizonyítja, hogy az elmúlt években nem történt olyan komoly baleset, amely az ellenőrzés, vagy a meg­előzés hiányosságaiból fakadt volna. Az igazi veszélyforrás a „házilagos" bütykölés, no és a gázlopás... Az ügyességében túlságosan is bízó „szakember" leszereli a gázórát, és a veze­téket közvetlenül köti a gázzal működtetett eszközökre. Ilyen okokból már előfordultak rob­banások is. Ezért a Dégáz Rt. kéri mindazokat, akik rendel­lenes gázhasználatról tudnak, jelentsék - tragédiákat előz­hetnek meg ezzel. Aki gázszagot érez, semmi­képpen se gyújtson villanyt, ne csöngessen a szomszédhoz; minden olyan tevékenység tilos, amely elektromos szikrát idézhet elő. Ha lehet, szellőz­tessen, és azonnal értesítse a Dégáz Rt. éjjel-nappali ügye­leti szolgálatát. Akkor megelő­zi a bajt... Ny. P. A szegedi képviselő­testület két naposra si­keredett, első őszi köz­gyűlésén számos olyan döntés született, mely közérdeklődésre tarthat számot. Ezekből adunk most közre néhányat. Városházi mozaik A harmadik körút idén be­fejezendő szakaszán az épít­kezés költségvetésének össze­állításakor nem jutott fedezet a közvilágításra - az önko­rmányzat várható bevételtöbb­letéből 4 millió forintot e célra szavaztak most meg a képvi­selők. A Cserepes sor harmadik körút és Kaszás utca közötti, jelenleg földes útszakaszán hamarosan szilárd lesz az út­burkolat, s az út alatti csator­naszakaszt is átépítik. Nyolc milliót szán erre a város, s így a piac területét teljes egészé­ben út határolja majd körül, talán javítva a most igen ne­hézkes forgalmi helyzeten is. Jó üzletnek bizonyult, ha valaki az önkormányzattól bérelt eddig például üzlethe­lyiséget, s azt - főbérlőként vi­selkedve - albérletbe tovább­adta, a saját bérleti díjának többszöröséért. Az önkor­mányzat — tulajdonosi jogait védendő - megszigorította az albérleteztetés szabályait. Eszerint „a bérlő a részére kiutalt helyiség igényét meg­haladó részét határozott időre, a kiutaló határozatban emgedé­lyezett rendeltetésének megfe­lelő, illetve az eredeti rendel­tetéshez kapcsolódó tevékeny­ség céljára a Polgármesteri Hivatal jegyzőjének a hozzá­járulásával albérletbe adhatja. Az albérletbe adás időtartama legfeljebb egy év lehet, és az albérletbe adott helyiségrész területe nem haladhatja meg a bérlő számára kiutalt helyiség területének 50 százalékát." A bérlő a rendelet hatályba­lépését követő 30 napon belül az albérleti szerződést az új rendeletnek megfelelően köte­les módosítani. Ha ezt nem teszi, akkor a bérbeadó a bér­leti szerződést 1993. december 31-ére, amennyiben a rende­letben foglaltak megsértésével létesít albérleti jogviszonyt, akkor pedig azt azonnali ha­tállyal, cserehelyiség bizto­sítása nélkül felmondja. Szeged részt kíván venni az alföldi megyék és megyei jogú városok várhatóan hamarosan megalakuló szövetségében ­így döntött szeptember 16-ai ülésén a képviselőtestület. Az önálló jogi személyiséggel ren­delkező, társadalmi szervként működő szövetséget azért sze­retnék létrehozni, mert a terü­leti, térségi fejlesztés koncep­cionális elképzelései, tényleges feladatai a kapcsolatformákban is új minőséget követelnek, s mert a „központi akarat" re­gionális érdekeken alapuló el­lensúlyozására határozott igény mutatkozik. Mivel az alsóvárosi ABC korábbi, értékesítésre kiírt pá­lyázata nem hozott eredményt, azaz senki sem akarta megven­ni, most bérbeadására írnak ki újabb pályázatot. A licitálás alapja 100 ezer forinfhó bérleti díj lesz, s öt évben határozta meg a közgyűlés a bérbeadás időtartamát. Eladó az ásotthalmi, volt gyermekotthon épületegyütte­se, mely - mióta a gondozot­takat Szegedre költöztették ­üresen áll. A polgármesteri hi­vatal szakértői szerint az in­gatlan Szegedtől mért távol­sága a gazdaságos hasznosítást lehetetlenné teszi, noha jól megközelíthető, fekvése ked­vező. Közepes állagának meg­óvása is milliókba kerülne ­ezért érdemes inkább pénzzé tenni. Az eladást pályázat előzi majd meg. Négy, Szegeden alkotott, s élt zeneszerző és -művész emlékének tiszteleg a város azzal, hogy emléktáblát állíttat. Október 27-ére készül el Vántus Istváné (Kölcsey utca 10.), december 20-ára Vaszy Viktoré (Somogyi utca 17.). 1994. május 21-én avatják Fricsay Ferenc emléktábláját a Kazinczy utca 6-8. számú házon, Király-König Péterét pedig ugyancsak jövőre, május 29-én, a Tisza Lajos körút 79­ben. Az emléktáblák kivitele­zésével - több ajánlat közül választva - Lapis Andrást bíz­ták meg. • Diskurzus a gazdaságtól Nagy esélyünk a határ! - Térségünk nagy lehe­tősége éppen az, ami év­tizedeken keresztül csak hátrányunkra vált, a ha­tár menti fekvés - mon­dotta tegnap, pénteken délután dr. Ugrai András a Dél-magyarországi Ke­reskedelmi és Iparkama­ra elnöke az Elsa-Szeged első önálló rendezvényén, amely a Di§kurzus nevet viselte. A JATE Állam- és Jogtudo­mányi Karának előadótermé­ben javarészt egyetemisták előtt megtartott előadásában a DmKIK elnöke részletesen ele­mezte a dél-magyarországi ré­gió gazdasági fejlődését és állapotát. Sok jót természe­tesen nem tudott mondani a számok tükrében. A három megyés régióban ugyanis 1 millió 400 ezer ember él, s eb­ből mindössze 100 ezer dol­gozik az iparban, miközben 100 ezerre emelkedett a mun­kanélküliek száma. A konjunk­túra legjobb mutatója - mondta -, hogy hány lakás épül a ré­gióban. Nos, a közel másfél millió emberre tavaly mind­össze nyolc-kilencszáz új ott­hon jutott. A mezőgazdaság, amely legnagyobb „erőssége" volt a térségnek, összeomló­ban. Még ennél is szomorúbb az infrasturktúra elmaradottsá­ga, az információ hiánya. Az előadó igazi nagy lehetőség­ként jelölte meg régiónk ge­opolitikai helyzetét: a határ menti fekvés idővel hozzásegít­het bennünket ahhoz, hogy észak és dél, kelet és nyugat között közvetítők lehessünk, a szervezőerő szerepét tölthessük be. Ehhez azonban nem elég csak az, hogy belső gond­jainkon úrrá tudjunk lenni. Szomszédaink között ugyanis több országban jellemző, hogy az állam nem képes megszer­vezni a gazdaságot, s helyette a maffiák vették át ezt a szere­pet. Nekünk viszont nagy elő­nyünk, hogy közelről ismeijük ezeket a térségeket, s ha rende­ződik a helyzet, jó eséllyel in­dulhatunk a gazdasági verseny­ben. A nagy érdeklődéssel kísért előadás után dr. Kósik Tamás az ÁVÜ Jogi Igazgatóságának munkatársa mutatta be az Ál­lami Vagyonügynökség tevé­kenységét, majd dr. Papp Ist­ván az APEH megyei igaz­gatóságának elnökhelyettese az adózás jogi szabályozásának anomáliáiról tartott előadást. R. G. A | dolognak botrányszaga van. Kétszeres erősségű. Mert­LLá hogy kétfelől is „bűzlik". Magam is hallgattam már (mitagadás ámulva, s megrökönyödve) „menő üzletembe­reket" arról, mint lehet kozmetikázni az adóalapot külön­féle alapítványi felajánlásokkal. Az igazán ügyesek („há­la" a joghézagoknak, meg az ellenőrzés lazaságának) ké­pesek az egész adóalapjukat „lejótékonykodni", s jópénzű vállalkozásaik jövedelméből egy forintnyit sem adóznak. A rosszabb pénzűek, a bérből és fizetésből élő fillérre elszá­moltathatók szerint ( s egyetértek velük); ez botrányos. Most hírlik, pénzügyeink állami felelősei is botrányos­nak minősítették a dolgot, és eldöntötték, tesznek ellene valamit. Mondom rá; éppen ideje, tegyenek; mindent, ami ésszerű. Am olyat ne, ami nem racionális, sőt, újabb bot­rányt keverő lehet. A tervezett „szigorkodás" sajnos ilyesféle. Az adózási módosító javaslat ugyanis úgy szól, hogy a jövőben a vál­lalkozások és a magánszemélyek az alapítványoknak jut­tatott adományaikat legfeljebb az előző évi befizetett adó 5 százalékáig vonhatják le az adóalapjukból, az azon felüli adomány már adóköteles lenne. Számítgatások szerint ez­zel az államkassza nyerne cirka 1,5 milliárd forintot. Más számítások szerint az alapítványoknak pedig kb. 3,5 mil­liárddal adnának majd emiatt kevesebbet. Azt nem számítgatták, hogy az igazi veszteség mennyi lenne. Gyanítható, hogy jóval nagyobb az adóbevételnél. Ugyanis ha az áj adózási forma miatt kevesebben fognak adakozni a közhasznú alapítványokra, akkor azokból majd kevesebbre futja. Pedig, hej, de nagyon számítunk rájuk olyan feladatok megoldásánál, amikre a költségvetésben nincs elég pénz (lásd: egészségügy, szociális ellátás, okta­tás, kultura, sport). Ezek a közhasznú alapítványok való­jában az állami feladatokat is finanszírozzák, átvállalva azokat. I ) jamármost: ha nem lesz elég alapítványi pénz, keve­iSJ sebb feladat megoldására telik belőle; a megoldat­lanul maradók pedig visszatestálódnak az államra, illetve az önkormányzatokra. Hogy a helyi elöljáróságok miként fognak megbirkózni a gondokkal, azt nem lehet tudni. Csak azt, hogy máris háborognak. Egyetértve a civil (non­profit) szervezetekkel (amelyek tiltakoznak, még demons­trációt is kilátásba helyezve) úgy vélik, nem kellene drasz­tikus adóintézkedésekkel visszafejleszteni az adományozó kedvet. Jó volna ellenben eltüntetni a joghézagokat, a visszaélés lehetőségeit, szigorítani az ellenőrzéseket. Akkor kevésbé lenne botrányszagú az alapítványok körüli helyzet. Sertésfordulat Augusztusban teljes fordulat következett be a hízottsertés­értékesítésben — állapítja meg a szaktárca egy friss elemzése. A kínálati piacot keresleti váltott fel. A helyzet gyökeres meg­változására jó példa Bács me­gye, ahol egy hónapja a kis sú­lyú kész hízó kilogrammjáért csupán 65 forintot adtak, jelen­leg pedig már 92 forintos kilónkénti áron is csak elvétve lehel felvásárolni. A malacér­tékesítésben még nem mutat­koznak igazi piaci mozgások. Ezt mutatja: a választási mala­cok kortól függő ára ország­szerte 90-150 forint körül mo­zog kilogrammonként. A hízó ára jelenleg stagnál, a kész hí­zó felvásárlási ára pedig emel­kedik. A nagyüzemi telepekről 95-100 forintos kilogrammon­kénti áron lehet vásárolni, míg a magántermelőktől 85-95 fo­rintért. • A Progress Alapítvány Csongrád Megyei Vállalkozói Központját választotta partne­réül az Állami Vagyonügy­nökség, azaz Szegeden, a Tisza Lajos körút 63. szám alatt tegnap nyílt meg az ÁVÜ sor­rendben 13. vidéki ügyfélszol­gálati irodája. Az ünnepélyes aktuson - a számos érdeklődő vállalkozón túl - megjelent Farkas László államtitkár, Lippai Pál polgármester, vala­mint Lehmann István, a me­gyei közgyűlés elnöke. Az ÁVÜ képviseletében Zsigmond Éva köszöntötte a vendégeket, s vázolta az iroda célkitűzéseit. Szeretnék minél szélesebb körben teríteni az in­formációkat, hogy azok ne csak Budapesten legyenek elérhetőek. Ezeknek a cé­loknak próbál megfelelni az eddig megjelent 18 priva­tizációs füzet, összefoglalva egy-egy részterület praktikus információit. Az irodában egyébként minden érdeklődő olyan színvonalú kiszolgálás­ban részesül, mint a fővárosi ügyfélszolgálaton. Két mun­katárs fogadja a betérőket, s el­látják azokat az ÁVÜ kiad­ványaival, valamint privatizá­f» Irodát nyitott az ÁVÜ Szegeden Jobb később, mint még később w ciós szaktanácsokkal szolgál­nak. Mi a decentralizált privati­záció lényege, melyek a meg­vásárolható állami vagyonré­Fotó: Somogyi Károlyné szek, hogyan használhatók fel a kárpótlási jegyek, mit takar a privatizációs lízing, hogyan le­het bekapcsolódni a Munka­vállalói Résztulajdonosi Prog­ramba. melyek az E-hitel felté­telei? - Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ az érdek­lődők. Rövid időn belül rendel­kezésre fog állni a kínált állami vagyonrészek teljes listája, megyénkénti lekérdezéssel. Heti frissességgel tudnak infor­mációt adni a legnagyobb ér­deklődést kiváltó témakörben, az aktuális részvény-, kárpót­lási jegy cserében. Ez mind nagyon gyönyörű ­mondta Farkas László állam­titkár -, de talán elkésett 2-3 évvel. Véleménye szerint azonban jobb később, mint még később, különben is a hely szelleme - egykor a lakás­hivatal kellőképpen látogatott volt - sok embert vonzhat. In­dulásul egyszerűen csak azt kí­vánta az irodának, hogy segít­sen lebontani az állami va­gyont. K.A.

Next

/
Thumbnails
Contents