Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-17 / 217. szám

PÉNTEK, 1993. SZEPT. 17. • Halnap jól lógsz lakni? Indokolatlan a lisztáremelés BELÜGYEINK 3 Dr. Tráser Ferenc, a Csongrád Megyei Gabona­forgalmi Vállalat igazgatója: - Az a tapasztalatom, hogy a gabonaszállítók legnagyobb része tartalékolja a búzát. Nekünk például 20 mező­gazdasági üzemmel van elő­szerződésünk a szállításra, de csak egy tartotta be az ígéretét, a többiek „akadályt" közöltek, azaz kivárnak a búza árával. Olyan esettel egyáltalán nem találkoztunk, hqgy egy terme­lőszövetkezet nekünk azt mondta volna: de most mind­járt vegyétek meg a búzánkat, készpénzt szeretnénk érte. Inkább az a gyakorlat, hogy minden jaj ellenére a téeszek a jobb tavaszi ár reményében, visszatartják búzájukat. A szomszéd megye angol tőkével erős társasága most megkeresi Tegnap a makói Hagymafesztivál nyitónapjáról hazafelé utazván, több illetékes agáripari szakember töltött néhány percet Szegeden, s ezt az alkalmat ragadtuk meg arra, hogy érdeklődjünk a lassan alakuló „lisztháhorúrőr. ügyfeleinket, és felvásárlási áraink alá ígérnek. Mi az or­szágos tendenciával szemben most nem emeljük a liszt árát, ezzel próbálunk versenyben maradni. Dr. Botos Károly, az Ag­rárrendtartási Hivatal elnök­helyettese: - Mivel az állam nem ad ártámogatást a búzára, ezért a termelőkre bízzuk, hogy meny­nyit fizetnek érte. Csongrád megye vállalta azt, hogy nem emel árat, de ez veszélyes fo­lyamat. A partnerek megtartása miatt mindenképpen előnyös a vásárló szempontjából, de kér­dés, meddig bírja a Csongrád megyei cég ezt az árháborút. Ő ugyanis nincs úgy „kistafí­rungozva" tőkével, mint a konkurencia. Szerintem az a baj, hogy a beharangozott ár­emelést mindenképpen a fogyasztó fogja megfizetni, de ezt szívből nem kívánom. Medgyasszay László, FM­államtitkár: - Hogy emelik a liszt árát? Először azt kellene tudato­sítani, hogy a búza és kenyér folyamatban hol csapódik le a legnagyobb nyereség. Talán nem mindenki tudja, hogy a kereskedelem 100 százalék haszonnal dolgozik. Közben a felvásárlási ár is emelkedett tavalyhoz képest, 60 száza­lékkal. Szerintem egyáltalán nem indokolt, hogy a kenyér ára csaknem felével emelked­jen. A kormány ebben a hely­zetben tehetetlen, hisz nem térhetünk vissza a közvetlen piacirányításhoz. Meg kellene tanulnunk, hogy épp a piaci viszonyok szabályozására ho­gyan működjön jól a termék­tanács. Az pedig egyáltalán nem szerencsés, hogy száz­forintos kenyérárakról cikkezik a sajtó. A társadalom tűrőké­pessége adott, nagy tragédia lenne, ha ez átszakadna. Az éhes embereknek nem mond­hatjuk azt, hogy holnap jól fogsz lakni. A kormány ebben a helyzetben egyet tehet: jó­zanul elmondjuk, hogy mi várható. Mindenesetre élel­miszerhiány nem lesz. V. I. P. • Messziről és több felől kell kezdenünk. 1. A közoktatási koncepció a következő tan­években a gimnáziumi diák­létszám növekedésével számol - ám új épületekkel semmi­képpen. 2. Következmény: a meglévő általános iskolák fognak átalakulni fokozatosan, illetve részben középiskolákká. 3. Az idén a továbbtanulásra jelentkezettek nagy többsége gimnáziumban kívánt menni. 4. A már így is 900-as tanuló­létszámú, nagy középiskolák a 3,8-4,3-es tanulmányi ered­ménnyel végzett nyolcadiko­sok felvétele elöl elzárkóztak. 5. Nekik kínálkozott lehető­ségül, hogy a Csongor téri általános iskolában lényegében adottak voltak egy, 36 gye­rekkel indítható, gimnáziumi osztály oktatásának személyi és tárgyi feltételei. A tanítás szeptember elején mindenki megelégedésére megkezdődött, noha a jólius 8-ai közgyűlés ezzel kapcsolatos két határo­zata egymásnak ellentmondóra sikeredett. 6. A közgyűlésnek • Egyetlen szavazaton múlott... Közgyűlési „miértek 99 az alapfokú és a középiskolai oktatás párhuzamosságát tegnap végre szentesítenie kellett. 7. Volna... Hogy mindez miért nem történhetett meg, annak csak egyik magyarázata, hogy nem volt meg a kétharmados sza­vazattöbbség a döntéskor. A másikat, az érdemit alighanem a frakciók házatáján kellene keresnünk. Miután azonban még folyosói pletykákból sem sikerült méltányolható érveket kiszűrnie a tudósítónak, a puszta tényekre szorítkozhat: egy szavazat hiányzott hozzá, hogy a Csongor térre járó 36 gimnazista megnyugodhasson. Persze, tanulnak tovább ott, ahol elkezdték az évet, s re­mélhetőleg a további sorsukról folytatandó vizsgálat sem okoz majd törést az életükben. Mindebben azonban egyelőre csak bizakodhatnak. A követ­kező, októberi közgyűlésig csak annyi tudható bizonyosan: nem tudni, hogy miért épp a Csongor tériek folyamodványa vált a tegnapi közgyűlés név szerinti szavazásokkal, egy teljes frakció kivonulásával, ügyrendi és jogi vitákkal tar­kított „nagy falatjává". Oly­annyira azzá, hogy a délutáni napirend megszavazásakor ismét része lett a tárgysoro­zatnak, ám újra lemaradtak ­egy szavazattal - azok, akik sürgős és igenlő döntést tartottak kívánatosnak. Levél a közgyűlésnek Dr. Szilvásy László képvi­selő a következő szövegű levelet juttatta el tegnap kép­viselőtársaihoz: „Tekintettel arra, hogy a t. Közgyűlés elvetette az SZKV Felügyelő Bizottsága előter­jesztését a vállalat 1993. évi működési támogatása 70 millió forinttal történő megeme­léséről, s mert a póttámogatás szükségességéről a magam személyében meg vagyok győződve azzal, hogy ennek hiányában a vállalati csőd elkerülhetetlennek látszik, ugyanakkor az elutasításban a Felügyelő Bizottság iránti — soha nem volt - bizalom hiányát lehetetlen nem belátni, mindezekből okszerűen más következtetést levonnom nem lehetséges, mint hogy a Fel­ügyelő Bizottság elnöki tisz­téről és felügyelő bizottsági tagságomról lemondok." A képviselő a tegnapi ülésen előre bejelentetten nem vett részt, leveléről a testület szót nem ejtett. P. K. > minősítetten elmaradottaknak Homoki falvak ügye Egy '92-ben született tör­vény alapján megpályázható a mezőgazdasági célú földhasz­nálat támogatása. Még mielőtt túl sokan magukra értenék a lehetőséget, szűkíteni illik a körön. Erre csak 17 arany ko­ronás átlag alatti szántóterü­letű, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott és munkanélküliséggel sújtott települések jogosultak. Az elmaradottság szubjektív értel­mezését kizárandó, az ország összes ilyen települését köz­ponti listára vették. A Csong­rád megyei felsorolás kizárólag Kistelekre és a környékbeli községekre, Balástyára, Csen­gelére, Opusztaszerre és Pusz­taszerre korlátozódik. A felmé­rés alaposságában nem ké­telkedve, más homoki falvakat felületesen szemlélve, az én listám kissé bővebb lenne, de aki a pénzt adja, annak a szava számít. E minősített településeken élő egyéni és társas földhasz­nosítók vissza nem térítendő támogatásra jogosultak. Szán­tó, kert, gyümölcsös és szőlő után hektáronként 1800 forin­tot, gyep után 500 forintot kap­hat az a pályázó, aki fél hektárnál nagyobb területet használt ez év május 31-én. Feltétel a mezőgazdasági ter­melés, vagy ugarolás. A tá­mogatási igénylőlapok a helyi önkormányzatoknál szerez­hetők be. T. Sz. I. Kerékpárút a Stefánián Lapunk Csörög... rovatában tette szóvá egyik olvasónk, hogy a Stefánián kerékpározók veszélyeztetik a sétálók testi épségét. Miután e veszélyhely­zetet a kerekezők jobb belátás­ra bírásával aligha lehet meg­szüntetni, megoldásként kerék­párút kialakítása kínálkozik. A szegedi képviselőtestület is így látta ezt jónak, amikor a Ste­fánián keresztül vezető, rész­ben új járdaszakaszok megépí­tésére pénzt különített el a költségvetésből. Ez a kerék­párút része lesz a belvárosi észak-déli tengelynek, s össze­kapcsolja a József Attila su­gárúti, valamint az Oskola ut­cán, s a Dóm tér nyugati ol­dalán a közeljövőben az út­testből leválasztandó, kétirányú forgalmú kerékpárutakat. • A Budapesti Nemzetközi Vásár őszi programjában a Dél-magyarországi Aram­szolgáltató Részvénytársaság ma, szeptember 17-én mu­tatkozik be a BNV Járműipari Szabadterületének 22/A jelű pavilonjában. A szakmai na­pon Tamás Miklós, a Démász Rt. műszaki igazgatója a kör­A Démász a Bll¥-ii nyezetvédelem érdekeit szol­gáló technikai lehetőségekről beszél, Zelena Ferenc, a Dé­mász Rt. Szegedi Üzletigaz­gatóságának főmérnöke pedig a szegedi tornádó áramszol­gáltatást érintő következmé­nyeit elemzi. M ooo I a-f a Lengyel nem hír magával. Fölveszi az elnyúlt •—I pulóvereit, s nem átallja lekorruptozni az állami hiva­talnokokat. Folyik is a per lengyel IMSZIÓ ellen, s ha nem jön valami változás, alighanem meg is nézheti magát a közgazdász-politológus. Nemrégiben Németországban alkudoztunk egy használt autóra a barátommal. Fgyetlen gond volt csak az öreg Audival - a magyar vámosoknak már jócskán túlkoros­nak számított, s így mégegyszer ki kellett volna idehaza fizetni az árát büntetővámként. Sebaj! - vetette oda a kereskedő, elmegyünk a lengyelhez. S hogy biztos értsünk a szóból, már hozzá is tette, egy lengyel barátja olyan for­galmit kanyarít nekünk ötszáz márkiért, amilyet csak aka­runk, a magyar vámhivatal megnyalja mind a tíz ujját tőle. Szóval a lengyelekkel csak gond van. Odakinn is, ide­haza is. Mint ahogyan korrupció ott is van, meg itt is. Ahol pénzről van szó, ott igyekszik mindenki megtakarí­tani egy kicsit. Külkereskedő cégnél vendégeskedtem az ország túlsó szegletében a minap. Fülem hallatára jött a telefon, hogy odafönn valaki nem akarja aláírni a kiviteli engedélyt. Ha nem, hát nem - gondolná a józan paraszti ész, de aki üzletet akar csinálni annak más csavarra jár az esze. Kétmilliói ígért a telefonba az ügyvezető-főmufti egyetlen kiviteli engedélyért, a vonal másik végén persze nem a sarki zöldséges kuksolt. Pillanatra sem zavarta, hogy ketten is fültanúi vagyunk a beszélgetésnek. Számára természetes, hogy csúszópénz nélkül semmi sem megy. A lét le kell adni, ha vinni akarjuk valamire - summázta a beszélgetési. (Jü zóval lengyel úr aligha nem tévedett. Ebben az or­—t szagban nincs korrupció, itt csak a lé folyik egyik zsebből a másikba, mindenki megelégedésére. A gazdasági maffiák pedig elvégzik azt, amire a hivatalok nem képesek: működtetik a gazdaságot. Lassan-lassan behálózzák az egészet, a lé csorog, csorog, búvópatakként elindul, s folyammá szélesedik. Mert gondoljunk csak bele, jó egy hónapja az ominózus kijelentésnek, s azóta minimum három-négy nagy korrupciós botrányról számolt be a sajtó: húszmilliárdos bankbotrány, olajpanama, hu­szonnyolc millió egyetlen forgatókönyvért, s még sorolhatnánk. Elképzelem lengyel urat, egyszer leveti megnyúlt puló­verét, kimegy Németországba és alkudozik egy hétéves autóra. Talán neki is felkínálják a lengyel segítségét. Ő meg csak legyint egyet, s magában dörmögi: nincs, korrupció, nincs korrupció... í pílCiiTi/uitt)^ jiUaipLÍÜU si HS©lLWlfiI iD^lfi'GíG^fAIFDir MODUL-BAU 2®% KFKGIBIBMlÉNmflBIL i MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022 Nyitva tartás: h-p. 730-16.30, sz.: 8-12 óráig. Fortuna Panzió Újszegeden, a Termál fürdő közelében kétágyas szobák zuhanyzóval, telefonnal. Minibár, színes tévé, faxszolgáltatás. Szeged, Pécskai u. 8. Telefax: 62431-585. • Megkezdődött a makói Hagymafesztivál A föld aranya Fotó: Enyedi Zoltán • A városi zászló felvo­násával, hagymával teli foga­tos kocsik parádés felvonulá­sával, a Csanád és a Maros Táncegyüttes, valamint az apátfalvi, földeáki és pitvarosi pávazenekarok fellépésével tegnap megkezdődött a négy­naposra tervezett makói Nem­zetközi Hagymafesztivál. Dr. Mihály Zoltán ország­gyűlési képviselő és a Hagy­mafesztivál Alapítvány ala­pítója köszöntőjében elmondta, hogy az immár harmadik alka­lommal megrendezett fesztivál azoknak óhajt tisztelegni, akik fáradságot nem ismerve dol­goznak a földeken, termelik, pucolják és értékesítik a föld aranyát, a megélhetést jelentő hagymát. A kiállítás és a vásár megnyitójára az Aradi utcai tanműhely területén került sor. Dr. Sánta Sándor polgármester a város nevében üdvözölte az ünnepségen megjelent Med­gyasszay László -államtitkárt, az Országgyűlés Mezőgaz­dasági Bizottságának elnökét, Lehmann Istvánt, a Csongrád megyei közgyűlés elnökét, dr. Zsíros Gézát és a mezőgaz­dasági bizottság minden tagját.

Next

/
Thumbnails
Contents