Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. SZEPT. 9. Tekergők vackolnak a lapos tetőn Egyszemélyes bizottságosdi BELÜGYEINK 3 • Vajon hol van - bűnelköve­tés szempontjából - Szeged legkényesebb pontja? Kapás­ból halljuk a választ: a Mars téren. Valóban, a zsebesek és az alkalmi tolvajok mellett a nagyobb stílű bűnözők is sűrűn megfordulnak itt. Ma azonban a Mars teret övező házak közül az 1-3. szám alatti épületről lesz szó - az ott lakók állítása szerint ők különösen ki vannak téve a csavargóknak, a teker­gőknek, a hajléktalanoknak. Bodoni Károly nyugdíjas, a la­kók képviselője meg is mutat­ta: a lapostetőn immár negye­dik hónapja lumpentársaság vert tanyát. Megfigyelésük szerint a személyek változnak. az újság- és hullámpapírból, valamint a lakások elől ellopott lábtörlőkből kialakított vackok lakóinak szokásai azonban ma­radandó nyomokat hagynak az épület tetején. • Hogy jutottak ebbe a helyzetbe? - A két lépcsőház 54 lakását javarészt idős, vagy magános személyek lakják. Jellemző, hogy amikor híre kelt, mi­szerint megvásárolható a tömb, huszonötén vállaltuk volna ezt az áldozatot. A tulajdonképpe­ni g«nd akkor kezdődött, ami­kor négy évvel ezelőtt elhunyt a kapus (IKV-alkalmazott volt), aki az udvari bejáratot őrizte. Onnan látják el a Mars Új elnök a Pen Clubban Ronald Harwoodot, az an­gol PEN Club elnökét válasz­tották szerdán a Nemzetközi PEN Club elnökévé. A döntés a nemzetközi szervezet Santi­ago de Compostelában megtar­tott, 60. kongresszusán szüle­tett. Haarwood a magyar Konrád Györgyöt váltja fel az elnöki poszton. Az 58 éves színpadi és tv-szerző az egyedüli jelölt volt, így egyhangúlag válasz­tották meg - jelentette a dpa. Harwood 1934-ben született a dél-afrikai Fokvárosban, egy Litvániából érkezett zsidó be­vándorló fiaként. Szülei korán felismerték színészi tehetségét, és Londonba küldték tanulni. A fiatal fiú hét évig színész­ként dolgozott a brit fővárosban, mindaddig, amíg 25 évesen nem kapott egy írógépet. Per - politikai felhangokkal Rapcsák: 50 ezer, Horváth: felmentve, Lehmann: megróva (Folytatás az I. oldalról.) ségeit a honorárium reményé­ben vetette papírra. A szegedi bíróság Rapcsák Andrást nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vét­ségéért ezért 27 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. A „vi­szontvádolt" Horváth és Leh­mann ellen becsületsértés ügyé­ben megszüntette az eljárást. A fellebbezések miatt teg­nap a megyei bíróságon tár­gyalta az ügyet Tóth Tiborné tanácsa. Felajánlott egy lehető­séget a „békülésre" — a jog le­hetővé tette volna — , ezzel a polgármester élni kívánt, a kép­viselő viszont nem. Ha per, hát... Rapcsák András jogi képvi­selője, Szilvásy László kifo­gást emelt a városi bíróság el­járásával kapcsolatban. Mert milyen alapon rendelte el ügy­fele elmeorvosi vizsgálatát, és hogyan fordulhatott elő, hogy a tárgyalás végén szóban meg­rótták Lehmannt és Horváthot, ennek viszont nem maradt nyoma az írásos ítéletben. A polgármester nem magánsze­mélyként bírálta őket, hanem közéleti szereplésük ellen emelt kifogásokat. A másodrendű vádlott védő­je, Dobozy Levente viszont ép­pen arra hívta fel a figyelmet, hogy gátat kell vetni az alpári hangnem eluralkodásának, a bíróság feladata megszabni, hogy hol a határ. Siket István ügyvéd szerint a vásárhelyi polgármester tudatos „sárdobá­lásának" az a célja, hogy ellehe­tetlenítse politikai ellenfeleit. A bírónő végig azt hangsú­lyozta, hogy poltikai kérdések­kel egyáltalán nem foglakoz­nak. Azt sem vizsgálták meg tételesen, hogy a polgármester egyes állításai és a valóság kö­zött mi az összefüggés. Azt viszont mérlegelték, hogy hol húzódik az egészséges kritika és a becsület csorbításának ha­tára. Alaptalannak ítélték az el­meorvosi vizsgálat elrendelé­sét, erősnek a Beríja-módszer és a pénzéhes kifejezéseket. A „szamárság" nem tűi sértő, a Münchausen viszont igen. Ezek szellemében változtatták meg az ítéletet. Rapcsák And­rás pénzbüntetését 50 ezer fo­rintra emelték, Lehmann Ist­vánt megrovásban részesítették Horváth Lászlót felmentették a vádak alól. ¥. Fekete Sándor Fotó: Somogyi Károlyné térre nyíló vas- és halasüzletet, valamint az ABC-t áruval. A kapubejáratot jelenleg nem tudjuk lezárni, ugyanis szabá­lyosan lebetonozták, miközben kilincs- és zárrendszerét lesze­relték. A bejáratnál a Tilos be­hajtani, kivéve az IKV en­gedélyével rendelkezőket tábla eltűnt, csak a csöve maradt meg. • A kereskedőknek nem ér­dekük az udvar zárhatósá­ga? - Remélem, igen. Jelenleg külföldi gépkocsik parkíroznak e területen, minden következ­mény nélkül. • Menjünk tovább. - A két lépcsőház bejáratát négy hónapja nem tudjuk le­zárni. Az IKV nem tesz új zá­rat, a házmesterrel üzentek: te­gyenek a lakók! Egyúttal utasí­tották alkalmazottjukat, már­mint a házmestert, hogy csak az életveszélyes dolgokat je­lentse. Néhány hónapja itt gyil­kossági kísérlet is történt, éppen az épület „átjárhatósá­ga" miatt. A Mars téri csavar­gók ki is használják a lehetősé­get, s míg fölérnek a lapos te­tőre, összegyűjtik a lábtörlőket - ez lesz a fekhelyük alapja. A lakók nevében kijelenthetem: veszélyeztetve érezzük magun­kat. A központi antennánkat is megrongálták a tetőn, a veze­tékrendszer elvágásával. Nem tudjuk, mi vár ránk... Már az ajtót sem merjük kinyitni. • A lakók között nincs „társuk" a tetőn vendéges­kedőknek? - Nem hiszem. Bár van egy szeszkazán a szomszédságunk­ban... • Mit várnak el a hatósá­goktól? - Azt, hogy a Mars téri rendőrjárőr tartson terepszem­lét a lapos tetőn. A lakók nem vennék rossz néven. Körözött személyeket is begyűjthetné­nek a nyugalmunkat zavarók közül. Másrészt az IKV egyér­telmű válaszát várjuk; ameny­nyiben nem szerelnek zárakat, a házmester révén az 54 lakó­tól gyűjtsék be annak ellenérté­két. Huszonkilenc éve lakom itt, ehhez hasonló állapotra nem emlékszem. S hogy e tör­ténet életízű legyen, elmon­dom, hogy a feleségem az IKV Jósika u. 27. sz. alatti irodájá­ban panaszt tett; kijelentették, hogy már kiszállt egy bizottság a helyszínre, erre föl tegnap megjelent egy hölgy, mint az egyszemélyes bizottság, aki egy fürdőszobai beázást vizs­gált meg... • Mit vár az életízü törté­net közlése után? - Nyugalmat. Pataki Sándor NE KERESGELJEN! SZEGED, STEFANIA 10., SAJTOHAZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÖL ESTE 7-IG! DÉLMAQYARORSZÁQ © ptimizmust sugárzó, vidám arcokkal teli fotót keres­tem a minap egy különben nagyon is szomorú képet festő demográfiai elemzés illusztrálásához. Öt olyan köz­ség van Csongrád megyében, ahol úgy növekedett a népes­ségszám, hogy többen születtek, mint ahányan meghaltak, valamint a bevándorlás egyenlege — a beköltözők és elköl­tözők különbsége - is pozitív volt. Ezekről az élő, növekvő, épülő-szépülő, az emberek számára vonzó kistelepülések valamelyikéről szerettem volna azonnal egy olyan koráb­ban készült képet, amiben mindez egyszerre van benne. Szép utcát, mosolygó embereket. Az archívumban egy ideje már külön borítékokban gyűjtjük a településekről megjeleni fotókat, kézenfekvő volt tehát, hogy gyorsan végigpörgettem őket. legnagyobb meglepetésemre alig találtam nekem megfelelőt. Úgy lát­szik, amikor a szerkesztők képeket kérnek kollégáimtól, gyakoribb, hogy valami problémás esethez kapcsolódik az illusztrálás. Nem sok fotókiállításon jártam a közelmúlt­ban, de az bizonyos, a díjazott képek döntő többségén nem mosolyogtak a megörökített emberek. Sőt, még közömbö­sek sem nagyon voltak, inkább szomorúak. Sokkal elkese­redettebbek, mint az élet, úgy általában. Lassan már közhelyszámba megy, hogy a magyarok pesszimizmus tekintetében dobogósak Európában. Nem is olyan régen, amikor elkezdett gyorsulni az infláció, akadt olyan napilap, amelyik mélyebb elemzés, értékelés helyett egyszerűen kukázó öregasszonnyal - a változatosság ked­véért öregemberrel - illusztrálta a stasztikai hivatal inflá­ciós adatait. Amikor a csúcson, a 35 százaiák közelében jártunk, talán volt is benne valami, az is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjak nem tartottak lépést az áremelkedéssel, de ez a kényelmes fotós megoldás sokáig folytatódott a sajtóban. Akkor is amikor már lementünk húsz százalék közelébe éves szinten, márpedig ilyen gyors, látványos visszafordu­lásra közgazdászaink sem számítottak. Emlékszem, nem is olyan régen kellett választani az lakáshitelek megfelezett visszafizetéséről, vagy az üzleti kamat melletti törlesztésé­ről. Sokan adtak tanácsokat a döntéshez, modellezték az inflációt, de a táblázat mindenütt 32 és 60 százalék közötti éves áremelkedéssel számolt. Ez akkor nem is tűnt pesszi­mistának, mégis megcáfolta az élet. Pozitív irányban. Idén januárban egyetlen hónap alatt 7 százalékos volt az árszínvonal-emelkedés, nem csoda hát, ha újra előke­rült a kukázó öregasszony illusztráció, j y t aradi is az újabb és újabb havi adatok nyilvánosságra (J/J kerülésénél. Májusban, amikor már négy tized százalékra csökkent az egy hónap alatt regisztrált áremelés mértéke - ez tőlünk nyugatra Ls nagyon szép eredménynek számít -, akkor is akadt napilap, amely úgy kommentálta: „akkor is emelkedik". És persze a már megszokott fotó. Nehogy már jól érezzük magunkat! JzJiJl • (Folytatás az 1. oldalról.) alkalmanként jelentkező geny­nyes gócok levezetésére, illet­ve megelőzésére szolgál. Többféle tervezet forog köz­kézen már, de azt csak később döntik el, hogy az egymástól néhány száz méterre lévő két határállomás egyformán enge­di-e át a ki- és belépő forgal­mat, vegyesen a személykocsi­kat és a terhet szállítókat, vagy célszerűen porciózzák a föl­adatokat. Arról is hallani, ha majd valóban üzembe léphet az új átkelő, a szomszédos or­szág hatóságai a magyarokkal egy „födél" alatt végzik majd forgalomellenőrző munkáju­kat, így a mostanában némely átkelőknél tapasztalható óriási várakozási idők töredékükre csökkenthetők. Mikor lesz mindez? Auguszths 2-án kezdték meg a munkát, és még ebben az évben készen lesznek a „művakbéllel". Pontosabb idő­pontot is mondhatnánk, de bennünk van még a régi görcs, hogy minden építkezés késni szokott, ezért most erről nem szólunk. Hatalmas pénzekbe kerül az útépítés, még akkor is, ha mindössze egy kilométeres szakaszról van szó, megkér­deztük tehát a Közúti Igazgató­ság embereitől: honnan van rá pénzünk? A PHARE-program ad rá vissza nem térítendő hi­telt, hallottuk. Hogy mi az a Vakbélül épül Röszke alatt Még az idén elkezdődnek az M5-ös munkálatai PHARE? Az Európai Közös­ség szervezete, az említett program pedig Tompa, Rédics, Rábafüzes és Röszke határát­kelőjének környezetvédelmé­hez és közlekedés-fejlesztésé­hez ad súlyos pénzeket. Ha nagy a hajtás, több hibát is bele szoktak építeni új út­jainkba. Az összes eddigi autó­pályánk esete a példa rá. Meg­lepődve hallottuk, még csak első osztályúnak se sorolják be az itt folyó munkálatokat, mert egyszerűen nem létezik osz­tályba sorolás. Vagy megfelel, vagy nem felel meg! Ha nem felelne meg, természetesen nem veszik át addig, amíg meg nem felel. Elsóhajtom maga­mat: de jó lett volna ezt az osz­tály nélküli építkezést az osz­tálynélkülinek mondott társa­dalomban is bevezetni már! Például az új szegedi híd Új­szegedre vivő oldalán, ahol ak­kora hepehupák vannak, élet­veszélyes a fölhajtás rá. Bin­dervfzszint cfmen (rtam már hasonló esetről, de az paprika­szárítóra vonatkozó külföldi követelmény volt. A recept po­fonegyszerű: ez a vízszintes, ez a függőleges, ez pedig a pontos idő. Talán nem sértek vele sen­kit, ha a bindervfzszintet vi­szem át mos^az útépítésre. Ki tud nálunk ilyen precíz utat építeni? Nyilvános pályá­zaton a legkedvezőbb ajánlatot a Hódút kft. adta, az ő emberei és gépei dolgoznak itt. Láthat­tunk olyan szakaszt is, ahol már a kőalapot döngölik az út­hengerek, és a padkát rakják mellé a lapátosok. Egyelőre fél útpálya épül csak, három for­galmi sávval, de ha a szükség úgy kívánja, bármikor kiegé­szíthető a másik féllel. A vasútépítések kezdete óta nemzeti betegségünk a telek­spekuláció, és rémisztő híreket kaptunk a mostani útépítések tájékáról is. Börcsök Istváné­kat krumpliszedés közben kér­deztem, örülnek-e, hogy ilyen nagy forgalmú út mellé kerül­nek. Azt mondják, jöjjek ki csak két hétre, majd meglátom. Ha a fehér ingemet kimossák és kiterítik, azon is majd meg­látom. A privatizáció során egyébként olyanok szerezték meg leginkább az útvonalba eső területeket, akik azelőtt azt se tudták, hogy itt fold is van. Egyik téesz-illetékesről - kö­zönségesen csak téesz-kutyá­nak említik, meglehet, érdem­telenül - azt hallották például, odament az egyik öregasszony­hoz, adja el nekik a jussát, mert úgyse ér az semmit. Meg is vették, ötven forintért négy­zetméterét, és el is adták ugyan­csak négyzetméterenként két­száz forintért. Találtunk egy nagyszerűen helyrehozott ta­nyát is, a fél út nyomvonalának közvetlen tövében, azt meg azért csinosították ki, mert fgy többet kapnak érte, amikor le­bontják. Bent vehetnek házat rajta, a faluban. Ezt az utóbbi lépést természetesnek találom, hiszen laknia ezután is kell va­lahol mindenkinek, legföljebb a kicsinosítást találom fölösle­ges kényszerűségnek, az előb­bire viszont egyszerűen nem tudok mit mondani. Az útügyi igazgatóságon azt is hallottam, két konzorcium tett értékelhető ajánlatot a Kecskeméttől folytatódó út építésére, külföldi szakértők bevonásával döntenek majd. A kormány szándéka szerint még ebben az évben megkötik a szerződést valamelyikkel. Mi­vel koncesszióban épül az au­tópálya, bármelyik nyeri is el az építés jogát, érdeke lesz, hogy a lehető leghamarabb, és a létezhető legjobb minőség­ben el is készüljön.

Next

/
Thumbnails
Contents