Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-17 / 217. szám

89 PÉNTEK, 1993. SZEPT. 17. A VÁROS 5 A tudomány ünnepe - Szent-Györgyi Albert centenáriumán Fotó: Nagy László Z

súfolt teremben, nagy érdeklődés mellett kezdődött tegnap a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában a Szent-Györgyi centenárium első napja. A délelőtti tudományos ülést a Nobel-díjas tudósra emlékezve dr. Dux László, a SZOTE oktatási rektorhelyettese nyitotta meg és olyan világhírű tudósokat köszönthetett, mint Fodor Gábor professzor a NyugatVirginia Egyetemről, aki Szent-Györgyi munkatársa volt a Woods Hole-i laboratóriumban, Ernster Lars professzor Stockholmból, Dirk Pette, a Konstanzi Egyetem professzora, vagy a szegedi születésű Martonosi Antal professzor, aki elfogadva a felajánlott professzúrát, hamarosan ismét a szegedi egyetemen ad elő. Délután a stockholmi Karolina Kórház professzora, Diczfalusy Egon tartott nagy sikerű, és Szent-Györgyi szellemében fogant előadást a világ népesedési és humánreprodukciós problémáiról. Szent-Györgyi Albert centenáriumán ünnepi fogadással tisztelgett Szeged város önkormányzata is, melyen dr. Lippai Pál polgármester idézte Szent-Györgyi díszpolgárrá avatásakor elhangzott híres mondatát: „szegedi polgárságomra is büszke voltam, díszpolgárságomra kétszeresen büszke leszek". A városházi megemlékezésen ismét hangsúlyt kapott Szent-Györgyi szegedisége, hiszen, mint elhangzott, a nagy tudós munkájáért és tudományos sikereiért nemcsak az egyetem, hanem a város polgársága is lelkesedett. Ünnepi folytatásként ma délelőtt 11 órakor dr. Surján László népjóléti miniszter megnyitja a Fekete Házban azt a kiállítást, amelyet a nemrég hazahozott Szent-Györgyi hagyatékból állítottak össze, majd 12 órakor megkoszorúzzák a Dóm téri Pantheonbéli mellszobrot. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem és a József Attila Tudományegyetem közös ünnepi egyetemi tanácsülésén a Szegedi Nemzeti Színházban - ahol Mádi Ferenc kultuszminiszter mond megemlékező beszédet - délután 15 órakor adják át Diczfalusy Egon és Straub F. Brúnó professzoroknak a Szent-Györgyi emlékérmet. P. J. • Ha a szegedi újságtól jött, akkor magával beszélek először. Nekem a szegedi éveim voltak a legtermékenyebbek és a legemlékezetesebbek. Fiatal voltam, azt csinálhattam, amit szeretek és olyan emberektől tanulhattam, mint SzentGyörgyi Albert és Bruckner Győző, akire Albert teljes mértékben rábízta a hivatalosan általa vezetett intézetet. Középiskolába Aradon, az ottani katolikus gimnáziumba jártam és két évig a graz-i egyetemen voltam vegyészhallgató, de haza kellett jönnöm, mert a nagybátyám nem tudott tovább anyagilag támogatni. A Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkoztam be, de ott a szerves kémiának, ami már akkor a legjobban érdekelt, nem volt igazán jó tanára. Ezért jöttem le a szegedi egyetemre, ahol Szent-Györgyi és Bruckner olyan szellemben működtek, ami nekem nagyon imponált. Szent-Györgyi valahogy felülről nézte a tudományokat; nem egyszerűen szaktudós volt. Amerikai barátaim is azt mondják, hogy Einstein után a század legnagyobb gondolkodója. Nagyszerű tudós - és filozófus. Bruckner pedig nagyszerű, precíz szerves kémikus, akitől alapos kutatási iskolát kaptam. 1937-ben doktoráltam, „Summa cum laude", én voltam a szegedi egyetem első Horthy Miklós ösztöndíjasa, amit természetesen Albertnek köszönhettem, hiszen ő akkor már Nobel-díjas és roppant presztízsű tudós volt. De aztán nem tudtam itt állást kapni, a Chinoinba kutatónak hfvtak, egészen '45-ig dolgoztam ott. Földi Zoltántól, a gyár igazgatójától aki ugyancsak a szegedi „Végül csak a magyar szól értette meg Fodor Gábor a Woods Hole-i családról ff Bizonyára rajta kívül is sok nagy tudós és különlegesen érdekes személyiség tartózkodik most Szegeden; hiszen Szent-Györgyi Albert közelében - még akkor is, ha „csak" a tudományában, s nem a személyes körében - általában színes egyéniségek voltak. De a 78 esztendős Fodor Gábor professzor, aki Woods Hole-ban családtagnak számított, olyan izes fordulatokkal és olyan kitüntető szívélyességgel mesél Szent-Györgyi Alberthez fűződő kapcsolatáról és a saját eseménydús életéről, hogy „kapkodják" egymástól az elragadtatott újságírók. > Fotó: Nagy László egyetemnek volt magántanára, megtanultam az úgynevezett kvantitatív szemléletet. Hogy megértse: a szerves kémiában semmi nem száz százalékos; ha a kémiai reakciók 60 százaléka „bejön", a kutatók boldogok, de nem Földi; ő akkor azt mondja: na és mi van a 40 százalékkal? Kemény ember volt. A nyári vakációkat azonban mindig Szegeden töltöttem, Brucknerrel dolgoztam, az Eötvös Kollégiumban laktam, közösen publikáltunk. 1941ben habilitáltak magántanárrá, adjunktusi állásba jöhettem vissza, mondanom sem kell, negyedannyi fizetésért, mint amit a Chinoinban kaptam, viszont végre taníthattam. • Gyors karrier következett, 49-ben átvette Bruckner tanszékét, kétszer kapott Kossuth díjat, 1950ben megválasztották az egyetem rektorának. Gyökeresen átalakította a szerves kémia oktatását - s ebben mintha a Szent-Györgyi-féle ,Jölülemelkedésszemléletet" követte volna. - A szerves kémia adathalmaz volt. De a világtudományban már érezhető volt a tendencia: keressük a lényeget, az indukció helyett a dedukció kezdett érvényesülni, s ezt követtem a szerves kémia könyvemben - ami persze egyéb tekintetben már elavult, de a gondolkodásmódja, a szemlélete ma is helytálló. Bernáth Gábor is, Bartók Mihály is, a mai egyetem kiválóságai a tanítványaim voltak és persze sokan mások, a budapesti kémiai kutatóintézet sok vezető kutatója. • Hogyan került Ottawába? - Amikor megalakult itt a MTESZ, azon kevés professzorok között voltam, akit a diákok meghívtak. Két évvel ezelőtt a szegedi újságban megjelent egy fénykép az alakuló ülésről, Baróti Dezső ült a jobb oldalon én a balon, de akkor ezt nem említették, valahogy nem voltam divatos... Nos, ez volt a „bűnöm", menesztettek. '51 óta voltam akadémikus, talán ezért engedtek tovább dolgozni, gyógyszeripari szaktanácsadó lettem. Később ígéretet kaptam, hogy a Műegyetemen tanszéket kaphatok, közben meghívtak Ottawába, ahol egy hónap múlva arról értesültem, hogy kineveztek valakit a nekem ígért helyre. Ezt annyira méltánytalannak találtam, hogy eldöntöttem: nem jövök vissza. • Szent-Györgyi Albert volt az első a kinti magyarok közül, aki telefonozott önnek. Mennyiben köszönhető az együttműködésüknek, hogy professzor úrnak egy újabb, páratlanul termékeny kutatói korszaka kezdődött a 80-as évektől? - Azt mondhatom, hogy az impulzust tőle kaptam, s (gy sikerült a C-vitaminnnak egy teljesen új kémiáját megnyitni, amire aztán most nagyon odafigyelnek Amerikában, mert minden bizonnyal nagy szerepet kapnak az eredményeink a gyógyításban, nevezetesen a gyulladásgátlásban. • Hogyan működött a Woods Hole-i család? — Szent-Györgyinek kitűnő érzéke volt aziránt, hogy kit kell megkérdezni, ha valamit nem tudunk. Hihetetlenül széles hálózata volt, de nem egyszerűen tudósok együttműködésének kell ezt elgondolni; testi-lelki jóbarátaim mindazok, akikkel nála, Woods Hole-ban időről időre együtt lehettem. Mindig valami konkrét probléma miatt hívott: Gáborkám, mondta, meg kéne nézni, hol van ez a metildioxál, mért nem találja ezt senki, pedig ott keli lennie az állati szervezetben, hiszen ott az enzim, amelyik elbontja. Erre mi nekimentünk a borjúmájnak... Rendszerint mi van? Előbb megtalálják a szubsztrátumot és utána keresik az enzimet; de ez az enzim már megvolt 50 éve és sehol a szubsztrátum. Megtaláltuk, publikáltuk, a biológusok odavoltak... Aztán újra fölhívott, szép, hogy kiszedted ezt a metildioxált. de beadagoltam az egérnek és leesett a farka, ez nagyon mérges; mi lenne, ha találnánk egy védőt, ami elviszi a szervezetben a megfelelő helyre és ott szép lassan elbocsátja... így kapcsoltuk össze a C-vitaminnal, de nem voltam elégedett vele, mert nekünk, biokémikusoknak nem elég egy anyag, nekünk vegyület kell; módosítotam a molekulát, csináltam egy rokon vegyületet - és tgy fejlődött szépen a C-vitamin új kémiája, többek közt lett egy új gyulladásgátló, s legalább 12 egyéb, új vegyület. • Szóval állandóan dolgoztak? - Persze. Amikor a hallása már nagyon megromlott, csak velem tudott telefonon érintkezni. Mert - csak a magyar beszédet értette meg; ha valaki szemközt ült vele, s figyelhette a szájmozgást, megértette az. angol szót is; de telefonon csak a magyart. Sulyok Erzsébet • Az idők változásával nagyobb lehetőségek nyíltak a benti lelkipásztori munkálkodásra, s magam nyitottam meg a Csillag börtönben való misézések sorát, amelyet szegedi viszonylatban éppen Majzik Mátyás kezdeményezett és ő tárgyalt azokkal, akik neveltetésük folytán nem a hitben nőttek föl, de bfztak abban, hogy a börtön hangulatán és lekületén ezzel is lehet javítani. Bizalmuk beigazolódott. Az itteni tapasztalatok alapján úgy láttuk jónak, hogy jobb lenne országos mozgalommá fejleszteni, s a különféle börtönökben dolgozókat, vagy ahova még nem jutottak be. újabb lelkipásztorokat elindítva, közösen föllépni szervezeti formában, s lehetőségeket biztosítani, sőt széiesbfteni. Közben megindult a MÉCSES névre hallgató, börtönben szétosztandó lap, aminek ^ugyancsak lelkes motorja Majzik Mátyás volt. Éjszakába nyúlóan szerkesztette össze ennek a lapnak az anyagát. A megalakulásnál figyelemmel voltunk arra is, hogy ne csak lelkipásztorok legyenek ebben a társaságban, hanem az alapszabályokat ismeijék és fogadják el a börtönben dolgozók közül azok is, akik belépni akarnak. Ők ugyan nem lelkipásztori munkával, de a belső lehetőségek mind nagyobb biztosításával segítsék, vagy akik az országos vezetésben a börtönnel foglalkoznak, látva terveinket, belülről is tudjanak segítségünkre lenni. Nagy csodálkozással fogadtuk Roszik Gábor képviselő úr Magyar Börtöntársaságának alapftását, hiszen célja körülbelül azonosak a Börtönpaszto• Majzik Mátyás kezdeményezte Börtönök ós pasztoráció Az „Újfent a Börtönpasztorációs Társaságról, smaszszer volt az ügyvezető elnök" cfmen megjelent cikkükre a következő megjegyzéseket szeretném megtenni: A Börtönpasztorációs Társaság megalakulását sok kísérletezés előzte meg. Majzik Mátyás úr valóban a börtönben dolgozott, tiszti beosztásban. Abban az időben, amikor ez tilos volt, megpróbált közvetíteni a rabok és az egyház között. Kispapokkal beszélve, levelező társakat keresett, akik ilyen formában támogatták és formálták a bent lévő rabokat lelki vigasszal és segítéssel. Pontosan azért, hogy a hit ismereteiben elmélyedjen, a Hittudományi Főiskola levelező tagozatára beiratkozott és azt jó eredménnyel elvégezte. rációs Társaság céljaival, de úgy látszik, hogy ha itt nem lett elnök, akkor kellett valahol egy társaságnak lenni, ahol ő az elnök. A közgyűlésre - éppen az új alapítás miatt - nem kapott meghívást, mivel az elnökség tagjai közül volt olyan vélemény, hogy ezzel kizárta magát a Börtönpasztorációs Társaságból, amit azonban az alapszabályokból nem lehet egyértelműen bizonyítani. Őt valóban személyesen megkérték, hogy ne lépjen be, nem azért, hogy a Börtönpasztorációs Társaság ne szembesüljön önmagával, hanem azért, hogy az időt ne töltsük vég nélküli vitákkal. Nem történt azonban semmi az ellen, hogy Írásait szét ne osszák. Az ő általa emlegetett Nemzetközi Börtöntársaságba, éppen az ott támasztott föltételek miatt tudatosan nem lépett be Társaságunk. Hosszasan letárgyalta a vezetőség egy évvel ezelőtt ezt a kérdést. A Nemzetközi Börtönlelkészek Szövetségének viszont tagja a Börtönpasztorációs Társaság, mert itt mind továbbképzésre, mind egyéb európai kapcsolatokra bővebb lehetősége nyílt. Lehet, hogy a Parlamentben érdekes ilyennek vagy olyannak nevezni a másik oldalon ülőket, a Magyar Börtöntársaság elnökének azonban talán nem kellett volna le-„smaszszer"-oznia a Börtönpasztorációs Társaság ügyvezető elnökét. A fentiekből azt hiszem az látszik, hogy inkább javára írandó volt foglalkozása, mint emiatt elítélendő. Gyuiáy Endre szeged-csanádi püspök