Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

KAPCSOLATOK 13 Táborozás után # PÉNTEK, 1993. AUG. 6. Szociális otthon a Holt-Tisza partján Bizonyára sok magányos, idős embert érdekel a hír, hogy Szolnokon, a Vízpart körút 3. szám alatt Öregek Otthona létesül, augusztus 20-i beköltözéssel. A szobákat két-három idős ember számára alakították ki, minden lakóhelyiséghez fürdőszoba tartozik. A Holt-Tisza környéke és a 12 ezer négyzetméternyi park kellő biztosíték lehet a nyugodt környezetben pihenni vágyók számára. Az beköltöző idős emberek életük végéig megfelelő gondoskodásra, állandó orvosi ellátásra számíthatnak - biztonságukról ápolói személyzet gondoskodik. A tulajdonos - Beledy Károlyné és dolgozói szeretettel várják az érdeklődőket. Az 56/373-284-es telefonszámon további információkat adnak. MDF-es képviselők a földtörvénytervezetről „Alulírott Csongrád megyei MDF-es országgyűlési képviselők megütközéssel értesültünk a Földművelési Miniszter által aláírt és nyilvánosságra hozott földtörvény-tervezetről, mivel az több lényeges pontban szöges ellentétben áll a Magyar Demokrata Fórum agrárprogramj á val. A törvénytervezettel szemben - nemzeti kincsünk, a termőföld védelme érdekében továbbra is ragaszkodunk a külföldiek általi termőföld tulajdonszerzés célszerű ideig tartó tilalmához, továbbá a megszerezhető földbirtok • A posta válasza táviratügyben Akár vasárnap is kézbesítenek IS nagyságának ésszerű maximálásához. Ugyanakkor megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a KDNP egyes politikusai minapi nyilatkozataiban - bár pártunk említése nélkül - a földtörvény tervezetével kapcsolatban az MDF-állás'pontjával egyező véleményt hangoztattak." Dr. Grezsa Ferenc, dr. Papp Lehel György, dr. Mihály Zoltán, dr. Kószó Péter, Póda Jenő. Mártély, 1993. aug. 04. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Emlékmű repülősöknek A Magyar Veterán Repülők Egyesülete az algyői és szegedi repülő-halált halt bajtársai tiszteletére emlékművet kíván állítani a szegedi repülőtéren. Kérik a volt bajtársak hozzátartozóit, ismerőseit - a megemlékezés teljessége érdekében -, hogy az elhaltak nevét és a baleset dátumát közöljék az egyesület titkárával: Kocsondi Zoltán 6725 Szeged, Kinizsi utca 2. Telefon: 62/330-986. Lapjuk hasábjain a közelmúltban több olvasói panasz és cikk jelent meg a hétvégi táviratkézbesítéssel kapcsolatban. Ezúton tájékoztatom a lap olvasóit a hétvégi táviratkézbesítés lehetőségeiről. Az a tapasztalatunk, hogy sokan nem ismerik az idén február l-jétől életbe lépett új szabályokat, ezért meglepődnek, illetve kínos helyzetbe kerülnek, amikor például szombaton délben aznapra szóló esküvői dísztáviratot szeretnének feladni és a távirat szombati kézbesítését a posta nem tudja vállalni. Ilyenkor sokan talán arra gondolnak, hogy a posta figyelmen kívül hagyja a közönség igényeit és önkényesen, saját kényelme szerint szabja meg a hétvégi táviratkézbesítés szabályait. Természetesen nem arról van szó, hogy szombaton vagy vasárnap nem visz ki táviratot a posta, hanem arról, hogy csak akkor tudja megoldani a kézbesítést, ha a feladó vállalja annak magasabb költségeit, illetve dísztávirat esetén megfelelő időben feladja a táviratát. Köztudott, hogy a kisebb településeken hét végén zárva van a postahivatal, nem oldható meg az érkező táviratok fogadása és onnan történő kézbesítése. Ezért ekkor a forgalmasabb városok úgynevezett góchivatalai fogadják és juttatják el a közeli kisebb településekre a sürgős jelzéssel feladott táviratokat. Szombati napokon csak azoknak a sürgősként feladott táviratoknak a kézbesítését tudjuk vállalni, amelyek városokban 14 óráig, egyéb településeken pedig reggel 8 óráig a kézbesítő postahivatalhoz beérkeznek. Munkaszüneti napokon csak az „MSZ" jelzésű, 415 forint pótdíjjal feladatott sürgős táviratok kézbesítését tudjuk biztosítani, ha azok a fenti időpontig megérkeznek a kézbesítő postahivatalba. Szombati és munkaszüneti napokon kézbesítjük ezen kívül az egésségügyi intézmények véradásra behívó vagy elhalálozásról szóló táviratait, a külföldről érkező, továbbá a „H" jelzéssel feladott táviratokat. Szombatra vagy munkaszüneti napra ez utóbbi formában, tehát „H" jelzéssel adhatók fel dísztáviratok. A feladó ugyanis bármilyen táviratát - így természetesen dísztáviratát is - feladhatja 2-15 nappal a kívánt kézbesítési időpont előtt, kikötve, hogy melyik napon történjen a kézbesítés. Ez a „H" jelzésű távirat. Az ilyen táviratokat a posta külön kezeli és a kért napon kézbesíti. Egy szombati névnapra, esküvőre, ballagásra szóló dísztávirat az esetek legnagyobb részében bizonyára feladható 2-3 nappal előtt - tehát legkésőbb csütörtökön - természetesen szombati kézbesítést kérve. A „H" jelzésű, szombaton kézbesítendő távirat díja azonos a hétköznapi tarifával, vasárnapra és más munkaszüneti napra viszont 415 forint kézbesítési pótdíjat kell fizetnie a feladónak, tekintettel a munkaszüneti napon történő kézbesítés többletköltségére. Folyamatban van annak vizsgálata, hogy megteremthető-e a dísztáviratok sürgős különszolgáltatással történő felvételének és kézbesítésének feltétele (ez esetben az is küldhetne dísztáviratot a hét végén sürgős jelzéssel, megfelelő díj ellenében, aki csütörtökig nem tudja feladni „H" jelzéssel). Addig is, amíg e kérdésben döntés születik, hétvégi dísztávirat feladása esetén azt javaslom minden kedves ügyfelünknek, éljen a fent ismertetett „H" jelzésű különszolgáltatás lehetőségével, azaz hétvégi dísztáviratát adja fel legalább két nappal a kívánt kézbesítési időpont előtt. Gyimesinó dr. Etsady Sarolta igazgató Júliusban három ország kisdiákjait látta vendégül Szeged. A szlovákiai Csallóközből, Arad megyéből és a kisjugoszláviai Vajdaságból érkeztek a Csongrád megyei szervezők meghívására a hazájuk magyar nyelvű iskoláinak legjobbjai. Közös jellemzőjük még, hogy valamennyiüknek kedvenc tantárgya a matematika és a fizika. Kimondottan ilyen érdeklődésű 7. osztályos diákok számára szerveződött a II. Nemzetközi Matematika-Fizika Szaktábor, amelynek természetesen voltak honi résztvevői is. A négy ország szaktanárai a tábor ideje alatt folyamatos tárgyalásokon, szemináriumokon keresték az érintett tantárgyak oktatási gyakorlatában fellelhető közös pontokat. Érdekes színfoltjai voltak a szakmai programnak a négy különböző országbeli bemutató foglalkozások, amelyeket ki-ki saját „hazai" tanterve, szemléletmódja és módszertana szerint vezetett. A résztvevők kellemes közérzetét kellően biztosította Valamennyiünk előtt ismeretes a szegedi Belváros arca: megragadó épületegyüttesek, hangulaos térségek - és pöfögő autók, dugók mindenütt, szmog, zaj és poj. Vajon örökre így kell ennek maradnia? Bizonyosan nem. A szakemberek régóta foglalkoznak a belvárosi forgalom mérséklésével, ami már a polgármesteri programban is szerepelt. 1991-ben a város megbízásából a Délterv megvizsgálta a Belváros forgalmát és programot készített annak csökkentésére. Gondolták volna, hogy: - A Belvárosi hídon nagyobb forgalom megy át, mint a kétszer olyan széles Északi Tisza-hídon. - A Belvárosi híd - Stefánia irány forgalmának 40 százaléka a Kossuth Lajos sugárútról érkezik, illetve arra halad tovább, tehát csak átszei a Belvárost, annak ellenére, hogy:, - mérések bizonyították: az Új szegedi Gyermekkórház és a Mars tér közötti útvonal az Északi Tisza-hídon át gyorsabb és kisebb üzemanyagfogyasztást igényel, mint a régi hídon és a zsúfolt Belvároson át haladó. (A Bakay Nándor utca és a Nagykörút kereszteződésénél egyenértékű a kétféle átkelés.) - A vizsgálat idején a Belvárosi híd-Oskola utcai irány forgalmának 30 százaléka volt a Kálvária sugárút átmenő forgalma. A város képviselőtestülete úgy döntött, hogy a belvárosi forgalom hosszú idő óta töretlen növekedését meg kell állítani, a folyamatot vissza kell fordítani. A szakemberek a tervezés során a következő szempontokat követték: - A Belvárosi hídról a személygépkocsikat teljesen kitiltani nem lenne célszerű, mert a déli területekről (Alsóváros stb.) túl nagy kerülővel lehetne csak átjutni (és viszont). - Úgyanakkor ki kell zárni a Belvároson átáramló forgalom azon részét, mely az Északi Tisza-hidat is igénybe vehetné. - Ha a Belvárosba irányuló közlekedést, vagyis a célforgalmat is kitiltanák, az túl sok nehézséget okozna, hiszen akkor sem az itt lakók nem tudnák házukat megközelíteni, sem az itt található számos közintézményt, egyetemet, klinikát, üzletet stb. nem lehetne gépjárművel elérni. - A célforgalom azonban lehetőleg ne „tekeregjen" a Belvárosban, hanem minél rövidebb úton étje el úticélját és hagyja el azt. El kell érni, a kielégítő ellátás. Megható segítőkészségét élvezhették a köztudottan nehéz körülmények között élő táborozók Balázs András sütő kisiparosnak, Nyári Mihályné üdítő árusnak és az Ady Éndre Kollégium konyhai dolgozóinak. Valamennyi táborlakó hálával gondol rájuk. Köszönet illeti a tábor további támogatóit: a Csongrád Megyei Diáksport Szövetséget, a Csongrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Szolgáltató Intézetet, az Értelmiség Bt-t, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Fizika és Matematika Tanszékét, a Mozaik Oktatási Stúdiót, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot, az Országos Közoktatási Szolgáltató Irodát, a Soros Alapítványt, a Szegedi Konzervgyár Kft.-t, a Tisza Füszértet, a Tisza-pari Általános Iskolát, a Rókusi 1. Számú Általános Iskolát, a Tisza Volánt és a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságát. Juhasz Nándor táborvezető hogy minél kevesebben járjanak autóval a Belvárosba. Ezért a terv szerint a Belvárost körül lehetne járni a Tisza Lajos körúton és a Dózsa György utca-Oskola utca-Kelemen utca tengelyen, a belső utcákba behajtva pedig egy kör leírásával egy közeli utcában tudna kijönni. Ez lehetővé teszi az Aradi vértanúk tere-Belvárosi híd-Újszeged átkelést, meg fogja szüntetni viszont a Kálvária sugárút és a Kossuth Lajos sugárút kapcsolatát a régi híddal. A célforgalom mérséklése érdekében a belvárosi parkolóhelyek nagy része már fizetővé vált, várhatóan további utcákat is kijelölnek majd erre a célra. Hangsúlyozom, hogy ez elsősorban a járműforgalom csökkentését célozza, hiszen a városnak ebből származó bevétele nem jelentős. A forgalomkorlátozásokat elsőként a Híd utcától délre eső részeken kezdték el bevezetni tavaly ősszel. Az eredmény ellentmondásos: néhány utca megkönnyebbült ugyan, másutt azonban növekedett a forgalom, dugók alakultak ki. A gyalogos és a kerékpáros közlekedés lehetőségei tovább romlottak. Ennek oka meggyőződésem szerint a részleges bevezetés volt: nem került sor ugyanis az átmenő forgalom két fő tengelyének elzárására (Kálvári és Kossuth Lajos sugárút), sem a kerékpársávok kijelölésére. A Belváros déli felén elmulasztott intézkedéseket a következő hetekben fogják pótolni: július 30-án további egyirányúsításokkal megszüntetik a Kálvária sugárút kapcsolatát a régi híddal, a Szabadtéri Játékok befejezése után pedig kerékpárutat választanak le az Oskola és a Somogyi utcában. Az északi részen tervezett intézkedéseket (pl. a Széchenyi tér nyugati és északi oldalán az átmenő forgalom kizárása) várhatóan az ősz folyamán foganatosítják. Bizony, ezek az intézkedések sértik a személygépkocsival közlekedők érdekeit, viszont egy kissé fellélegezhetnek az ott lakók és azok, akik a tömegközlekedést vagy a kerékpárt választják. Úgy vélem, hogy ebben az érdekütközésben a város lakosságának egészét képviselő önkormányzat helyesen döntött, amikor egy lakhatóbb, emberi életre alkalmasabb Belváros érdekében szembehelyezkedett az autósok igényeivel. oki. közlekedésémök, képviselő (Fidesz) Panaszolja a szomszédbeli ötemeletes ház lakója, hogy a zavaros ügyek - amelyekről immár az egész város beszél - megfélemlítették a közösséget. Kilépnének abból a nagyközösségből, amelynek már sok éve tagjai, de soha nem voltak igazán elégedettek. Kivált mostanában, hogy zűrös ügyek rontják az amúgy sem jó hangulatot. Ráadásul félelmetesen emelték a közös költséget. Ezt már nem lehet elviselni, és - ők úgy vélik - nem is kötelező. Kilépési szándékukat megbeszélték a házban, majd amint már komolyabban léptek volna, kiderült valami. Akadály. Mindenki úgy tudja, nem lehet kilépni. Valami törvény, szövetkezeti szabály vagy miféle egyszerűen megtiltja, hogy kilépjenek. Ez a panasz. Morfondíroztam rajta egykét hétig, de csak úgy, magamban. Sehogyan sem értem, miképpen lehetséges ez: válni akar valaki, és ennek lehet akadálya? Szerintem csakis megoldási útja és módja lehet. Akadálya nem. A legbonyolultabb családi válási ügyekben is van megölVáláspénzek dás Európában. Hogy ne lenne egy lakóházi vitában, még ha szövetkezeti is az? Időnként megjelenik a panaszos, és elmeséli az új meg új fejleményeket. Már majdnem minden lakótárs a válásra szavazna a házban. Mondom, szavazna, ha nem jelentkezne újabb és újabb akadály. Például legutóbb, hogy az a törvény vagy szabály valóban létezik. Vagy a másik gát, amit néhányan nem akarnak „átugrani", hogy aki tartozik a nagyközösségnek, amelyik kilépnének, annak rendeznie kell a rendeznivalót. Hát ezt nem. Kiderült, hogy majd félszáznyi családból öt-hat rendszeresen nem fizeti a közös költséget vagy annak egy részét. Csak úgy, egyszerűen nem. Nem! Mi az ördögöt lehet csinálni ilyenkor? A többség rendes, fegyelmezett, kötelességtudó, pontos. Öten-hatan meg másfélék. Köztük nem egy olyan, aki tudna fizetni, lenne miből, elvégre szeszre is van nekik, tudja az egész ház, mennyit isznak. Csak a közös költséget fizesse helyettük más. Senki se köteles erre. De részben emiatt, az ilyenek miatt nem lehet kilépni. A válásból nem lehet semmi, amíg azt az ötöt-hatot móresre nem tanítják. És ki tanítsa móresre őket? Tán az ENSZ? A polgármester? A miniszterelnök? Hogy a magyar ég alatt lehet ilyen! Már kezdtem belefáradni a szomszéd ház ügyeibe, pedig csupán hallgatója voltam eddig az egésznek. Közben örült a lelkem, hogy milyen jó nálunk. A mi házunkban nincs ilyen baj, nincsenek olyan emberek, mint a szomszédban, ahol öt-hat tulajdonostárs fütyül a rendre, a szabályra, az aláírt szerződésre, mifenére, és egyszerűen nem fizet semmiért, ami pedig pénzébe kerül mindenkinek. De mennyire! Egyre több pénzbe kerül a fűtés, a víz, a csatorna, a kábeltévé, a gáz, a villany, az egész házfenntartás egyre többe kerül. De szerencsére nálunk megértők az emberek. De jó, hogy így van! Mit törődünk mi avval, hogy a szomszédban válnak. És hogy tilos - állítólag. Hetek múltak, már kezdtem megbékélni ebben az ügyben, amikor ismét felkeresett a szomszéd. Újságolta, hogy - bár a válás tényleg tilos, úgy tudják, sőt lehetetlen, ám - valamiféle út mégis kínálkozik, csak pénz kell hozzá. Hogyan? Hát ajánlkozott egy szakértő. Jó pénzért elintézné a kilépést. Hogy elválhassunk a nagy házközösségtől. Jó pénzért. Már itt tartunk hát. A pénzvilágban nincs akadály. Törvény, szabály, előírás, szerződés lehet, megszabhat akármit. A pénz viszont elintézheti bárminek az ellenkezőjét is. Csak a megfelelő ember kell hozzá, aki tudja a dolgok útját. És van szakértő. A válásból lesz valami. Csak fizetni kell. Ha maradsz, ha válsz. Kaczúi István A Belváros forgalmáról