Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

mitfimmMy » ) övid pályafutásom alatt sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy nem tudtam, hogyan lehet egyes emberekhez viszonyulni, mert egyik találkozásunk alkalmával azt az oldalát mutatta, mint jóbarát, mint cimbora, máskor meg hivatalos hangot ütött meg, olyat, amilyenre az előző alkalommal gondolni se mertem volna. Vagyis egyszer, mint magánszeméllyel, másszor meg mint bizonyos hivatali beosztásban szenvedő emberrel találkoztam. Persze ezekután fogalmam sem volt, hogy akkor mi van. Leginkább tudathasadásnak nevezném. De, gondoltam, ha már nem lehet egyféleképpen viszonyulni valakihez, akkor sehogyan se. így tűnt tisztességesnek. Egy és ugyanazon emberben nem lakhat kettő, legalábbis számításaim szerint. Mert élek a gyanúperrel, hogy ez neki sem jó. /TI képlet ekkor úgy alakul, hogy amit megtehet magánszemélyként, azt nem teheti meg hivatalosan, és fordítva: amely dologban hivatala szabadságot enged neki, azt magánszemélyként soha nem tehetné meg. De akkor, kérdezhetjük jogosan, ki ez az ember? Gyanítom, valójában egyik sem: két szék között a padlón. Pedig azt sem lehet kétségbe vonni, hogy bizonyos helyzetekben mindenki magánszemély, s ha a helyzet úgy kívánja, akkor hivatalból tesz meg dolgokat. Csak valahogy azt nem tudom bevenni, ha a kettő között nincs meg az a szünet, ami a tisztes átmenetet jelenti. Mert akkor nincs átmenet, gondolom, bár ez csak magán vélemény. BELÜGYEINK 3 KEDD, 1993. AUG. 31. témáját folytatta - leszűkítve azt az Alföld idegenforgalmi értékeinek, kihasználatlan turisztikai kincseinek számbavételére. Ami persze fontos, de ha reálisan akaijuk megítélni a helyzetet - mint tette Lengyel Márton, a még igencsak gyerekcipőben járó hazai turizmuskutatás egyik felelőse - , akkor nemzetközi összehasonlításban a „futottak még" kategóriába tartozó Balatonnál is hátrébb sorol az Alföld. Szemenkár Erika, az IBUSZ Rt. vezérigazgatója sem optimistább - idézte fel a Szolnokon hallottakat Varga József - : szerinte is nehéz eladni külföldön az Alföld idegenforgalmi áruját, s hogy a kínálatunk igazán igényes lehessen, kellene úgy egy milliárd dollárAmiből aztán többféle következtetés adódik, de most csak egyet említsünk: a hazai turisztikai szakemberek pontosan tudják, hol szorít a cipő. Csak ezért nem szükséges felkérni külföldi szakértőket, mint tette legutóbb Szolnok megye. „Ha helyzetértékelésük azt tárja fel, amit mi mondanánk el, ha megkérdeznének bennünket, akkor kár a fáradságért. " Valószínűleg nem a „futókonferenciákon" elhangzó, rögtönzött hozzászólásokra célzott Varga József, hanem arra: időt kellene kapniuk, hogy elmélyült alkotómunka után maguk a hazai szakmabeliek tehessenek le az asztalra átgondolt helyzetelemzéseket és közeli-távlati koncepciókat. P. K. • Három megye idegenforgalmi étlapja m Az alföldi turizmus esélyei Helyünk a „futottak még" kategóriában? A múlt héten két alföldi város, Kecskemét és Szolnok is vendégül látta a hazai, turizmussal hivatásszerűen foglalkozó szakemberek egy-egy csoportját. - A hírős városban majdnem úgy jártunk, mint a tévés reklámbeli, az elvesztett betétszámlakönyv gazdáját kereső lány, csak éppen fordított végeredménnyel - meséli Varga József, a Csongrád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. - Arra a kérdésre ugyanis, hogy a turizmus új koncepciójának a szövege arról folyt az eszmecsere - kinek van birtokában, egy kéz nyúlt a magasba. Ami eddig napvilágot látott a szóbanforgó turizmus-koncepcióból, az ugyanis inkább csak vázlatnak tekinthető. Minek másnak, ha például a falusi turizmusról annyit mond az írás, hogy „falusi" - így ítélt a szakma. A kecskeméti tanácskozás tehát jobbára kívánságműsornak volt tekinthető. Annak az óhajsorozatnak lett a fórumává, hogy ki mit szeretne valaha megvalósítani szűkebb működési területén. Ami pedig a tágabb földrajzi egységet, az alföldi megyék régióját illeti, egyelőre nem jutottak tovább a megállapításnál: attól, hogy régiónak mondjuk Bács-Kiskunt, Csongrádot és Békést, turisztikai értelemben „egység" még nem lesz belőlük. (Abban mindenesetre megállapodtak a Már ez sem keresett látványosság? (Fotó: Enyedi Zoltán) jelenlévők, hogy az alföldi megyék idegenforgalmi kínálatát közös prospektusban foglalják össze, megyénkénti egyegy millió forintos támogatással.) A szolnoki eszmecsere lényegében a kecskemétinek a • Vidéki nap az ÁVÜ-ben Kísértés a meggazdagodásra a katonák? A Katonák Érdekvédelmi Szövetsége (KÉSZ) azt fontolgatja: csendes, egyenruhás tüntetést szervez a Parlament elé, hogy a katonák ily módon is sürgessék a honvédelmi és a tiszti szolgálati törvény megszületését, továbbá illetményük növelését. Ez a Katonák Érdekvédelmi Szövetségének hétfőn tartott tájékoztatóján hangzott el. Sörös István alezredes, a szervezet elnöke hozzátette: a tüntetés tervéről a jövő heti választmányi ülésükön tárgyalnak. Ha a tagszervezeteknél jelentős lesz az igény és a részvételi szándék, akkor döntenek a demonstráció megtartása mellett. A tájékoztatón indoklásként elmondták, hogy tovább csökkent a honvédségi dolgozók életszínvonala. Egy felmérés szerint két éve a katonák 11, tavaly 23, az idén pedig már 30 százaléka élt, illetve él a létminimum alatt. A polgári alkalmazottakat is figyelembe véve az idén már 43 százalékos ez az arány. Jövőre ráadásul 100 millió forinttal kisebb lesz a Magyar Honvédség béralapja az ideinél, miközben az infláció 20 százalék körül van. Sörös István szólt arról is, hogy hamarosan 1500 „kényszerrabszolgája" lesz a Magyar Honvédségnek, ugyanis jövőre a tervek szerint 2000 polgári alkalmazottat elbocsátanak, közülük azonban 1500-an tiszthelyettesként folytathatják munkájukat. Ez számukra azt jelenti, hogy szándékuk ellenére kikerülnek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, és mint katonák több juttatástól elesnek, hacsak addigra nem születik meg a tiszti szolgálati törvény, amely a béreket is szabályozná. • Vidéki napot tartott tegnap az Állami Vagyonügynökség. A fogadtatásra nem lehetett panasza az újságíróknak igazán szinten kezelték őket maga Szabó Tamás, a privatizációért felelős miniszter, valamint Csépi Lajos, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója beszélgetett a ország különböző pontjairól érkező vendégekkel. Szabó Tamás tömör tájékoztatójában leszögezte, Magyarországon a magángazdaság megteremtése - kedvenc kifejezésével élve: magánosítás folyik, s az induló 1800 cégből eddig 800 került valamilyen arányban magánkézbe. Ez a szektor adja már a GDP, az export, valamint a foglalkoztatás több mint ötven százalékát. Véleménye szerint részint ennek is köszönhető a mára 5 milliárd forint feletti müködőtőke-beáramlás. A magánosításhoz kapcsolódó közérzet(Folytatás az 1. oldalról.) A városnak égető szüksége van a csatornahálózat teljes kiépítésére, de az elöregedett vízvezetékek fölújítása sem tür haladékot. Emellett sok szakember vélekedik úgy, hogy az egyre szigorúbb környezetvédelmi normák szorításában a városban termelődő szennyvizet nem lehet tisztítatlanul a Tiszába engedni, ezért megalapozottnak látszik egy tisztítómű felépítésének igénye is. A tervek megvalósítása elsősorban a finanszírozási modell kidolgozásától függött, vagyis attól, hogy milyen forrásokból lehet pénzt szerezni a beruházáshoz. Az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a város anyagi erejét meghaladja a feladat nagyságrendje. Két és fél éve még úgy látszott, számítani lehet a kormány támogatására: ez a teljes költségek 50 százalékát jelentette volna. Időközben viszont egyre csökkent az állami seromboló felhangok nagyrészt a privatizáció kezdeti, spontán szakaszához kötődően fogalmazódtak meg - mondta a miniszter -, de aggódik, hogy „nincs már olyan elsöprő igenlése a magángazdaságnak, mint '91-ben volt". Csépi Lajos a sajtókapcsolat megújításával kapcsolatban elmondta, igyekeznek a vidéki napilapokban is előkészíteni azokat a döntéseket, amelyek az adott megyében előbb vagy utóbb meg fognak születni. Változatlanul kérdés maradt az, miként fogja ezt segíteni az egyszerre 10-12 céggel is foglalkozó ügyintéző, akinek kötelező feladatai mellett gítség esélye, míg végül kiderült, hogy az illetékes minisztérium nem tartja fontosnak a szegedi kezdeményezést, és kizárólag a csatornaépítést tudja támogatni. Mindezek eredményeképpen a tervezett mechanikai és biológiai tisztítómű zsugorodni kezdett: 1993. márciusában már csak a teljes iszapkezeléskellene találni időt erre a plussz tájékoztatásra. A privatizáció folyamatával kapcsolatban az ÁVÜ ügyvezető igazgatója elmondta, valószínűleg nem sikerül minden céget időben magánkézbe adni. Ez azonban nem kudarc, hiszen a volt NDK-ban is megmaradt magnak 25 százalék, pedig ott jobban kistafírozták a cégeket. Érts: ott pénz pumpálnak a privatizációs folyamatba, míg nálunk ez a költségvetés stb. bevételi forrása. A visszaélésekről mindössze annyit mondott, ő nem tud igazán csodálkozni, hiszen óriási a kísértés, hogy valaki meggazdagodjon. Ha bejön a stikli, akkor át is csúszik, de a sel összekapcsolt mechanikai tiszítólépcsőről beszéltek. Ez viszont már erősen sértette a Krüger érdekeit, hiszen a dánoknak éppen a biológiai tiszítómú fölépítése volt a legfontosabb. S bár egy ideig úgy volt, hogy a Krüger még a csökkentett programban is részt tudna venni, mégis másképp fordult a megtámadhatatlanság érdekében nem szabad befagyasztani a privatizációt. Ezek a meg nem érdemelt kiugrások most sajnos benne vannak a pakliban. KI. Ne füstieleket küldjön! TELEFONJMdPN! Hirdetéscjj&pPj'Jy felvétel: * 7 ,9, 4^-444 »-12,14-17-ig: 31 8-999 7-15 ig: 320-239 DÉLMAGYARORSZÁQ dolog. A cég élére új vezető került, aki áttekintve a szegedi beruházási terveket úgy döntött, hogy a Krüger visszatép a munkától. Elhatározását a várt támogatások bizonytalanságával indokolta. A francia CGE viszont arról értesítette a szegedi önkormányzatot, hogy egyedül is vállalná a csökkentett program végrehajtását. Ebben az eredetinél kisebb, 300 ezer helyett 250 ezer lakosra tervezett mechanikai szennyvíztisztítómú építése, valamint az egész városra kiterjedd víz- és csatornahálózat építése foglaltatik benne. A CGE képviselői nemrég több napon át tárgyaltak a város vezetőivel, s a franciák szeptemberre ígértek részletes 4 javaslatot a tiszítómú, valamint a vízvezeték- és csatornarendszer üzemeltetési módjára vonatkozóan. Ny. P. Mennyi is a te nettód? (Fotó: Gyenes Kálmán) • Hogyan tovább a franciákkal? • A Krüger kivonult Vízvezeték, csatorna Szabó Ferenc önkormányzati képviselő, tagja annak a közműfejlesztési munkabizottságnak, amelyet a városi közgyűlés hozott létre, éppen a szennyvfztisztó épitcsi programjának, valamint a víz- és csatornahálózat bővítési terveinek előkészítése céljából. Szabó Ferenc arról tájékoztatta lapunkat, mi húzódik meg a Krüger döntése, s az eredeti program megváltozása hátterében.