Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-04 / 180. szám

SZERDA, 1993. AUG. 4. EGI OÁYM GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Havonta kilencven temetés „Nem voltam szomorú alkat" A középiskolában telefon­szerelőnek tanult, dolgozott matrózként a Fokán, jelzőt szerelt az SzKV-nál, majd bevonult katonának. - Leszerelés után, 1988-ban mindenütt hatezer forintot akartak adni. A temetkezési vállalatnál ennek közel dup­láját ígérték. Az elejében kicsit furcsán néztek rám a barátaim, hiszen nem voltam kifejezetten szomorú alkat, de velük együtt én is megbarátkoztam a dologgal. Lóti-futiként kezd­tem, rohangáltam a plébáni­ákra, a temetőkbe, a bonctanra és az anyakönyvi hivatalba. Bizonyára elégedettek voltak velem, mert egy év múlva már rám bízták a szervezést is. - Ez minden más területen gyors karriernek minősülne. - Megbízott bennem a fő­nök, én osztottam be a munkát. Nem lettem igazán vezető, inkább csak szerveztem. Talán máig is változatlan a felállás, ha nem kezdődnek el a bajok 1991-ben. Nem úgy jött a fize­tés. ahogy kellett volna, prob­lémák voltak az adóelőleg- és a tb-befizetésekkel is. A baba­ruha akkor szakadt, amikor megjelent a felszámolóbiztos. Kétgyermekes családapaként ­ikreim vannak - nagyon meg­ijedtem. Nem volt mindegy, én alakítom a jövőmet vagy a véletlen. - A saját lábára állt? - Azt biztosan éreztem, hogy ezt nem csak veszte­séggel lehet csinálni. Megmu­Fotó: Somogyi Károlyné Szögi József: Lóti-futiként kezdtem Ha egy gyermeket arról faggatnak, mi lesz belőle, ha felnő, bizonyára csak nagyon sokára bökné ki a temetkezési vállalkozót. Szögi József a Szögi és Társából is inkább szeretett volna pilóta vagy mozdonyvezető lenni, de máshogy alakult. Lehet, hogy túl sok westernt nézett, és szivébe zárta azokat a sötét ruhás kis embereket, akik egy-egy lövöldözős jelenet végén feltűntek mérőszalagjaikkal. tattam a számításaimat gyer­mekeim keresztanyjának - ma is ő a könyvelőm -, aki biz­tatott, s alakítottunk egy betéti társaságot. Először csak néhá­nyan jöttek át velem a kollégák közül, később, mikor látszott, hogy megállunk a lábunkon, kiegészült a csapat. A boltot az elmúlt év végén nyitottuk meg a Hajnóczy utcában. - Hány alkalmazottja van? - Hat ravatalozó és szállító, két irodai és egy telepvezető hölgy, egy kétdiplomás szó­nok, mind főállásban. - Sírásó? - Azok a temetőkhöz tartoz­nak, nem hozzánk. - Mi mindennel jár ma egy temetés, ha komplett szolgálta­tást kérnek. - Végig nem fogom sorolni, de el kell menni néhány hiva­talos helyre, az anyakönyvi, a nyugdíj, illetve a hagyatéki hivatalba, van boncolási jegy­zőkönyv, sírhelyválasztás, (hamvasztás) időpontegyez­tetés, plébánia, koporsó, sajtó­közlemények, koszorúrendelés, legalább egy óra, mire mindent megbeszélünk az ügyféllel. - Ön eltart egy virágost. - Hát sokat kifizetek neki, de nincs is problémám vele. Körülbelül 90 temetésünk van egy hónapban - a városban összesen 200-220 -, s bizony előfordul, hogy egyetlen szertartáshoz több koszorút is rendelnek. - Mit csinál egy temetkezési vállalkozó, amikor fejleszt? - A régi Barkast Nissanra cseréli, hogy akár külföldre is vállalhasson szállítást. (Repü­lőről egyelőre nem álmodunk, bár volt már tengerentúli meg­rendelés is.) Felújítja két teme­tőben a ravatalozót, hogy ott ne megrendelni kelljen, hanem maga csinálhassa a ravatalo­zást. Minden olyan dologra költ, amivel olcsóbb lehet a konku­renciánál. Kovács András Frommer pisztolya Frommer Rudolf, a nagy műszaki alkotó 125 éve, 1868. augusztus 4-én született, Pesten. Nem készült műszaki pályára. A Kereskedelmi Akadémiát végezte, és ezután a Tőzsdére került, majd a Hitelbankban volt tisztviselő. Frommer megtanult németül, franciául és angolul olyan tökéletesen, hogy 1896-ban ő készítette el a német-magyar­német tőzsdei szótárt. Még ebben az évben a Fegyver- és Gépgyár Rt. cégvezetője lett, és itt maradt 1935-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Négy évtizedet töltött a Sorosksári úton, ahol 1903-ban a gyár igazgatójává nevezték ki. Érdeklődése ekkor fordult a fegyvergyártás felé. Frommer Rudolf ötleteivel, találmányaival, szabadal­maival ablakot nyitott a világra. Megindította a kéz-, marok-, vadász- és gépfegyverek, valamint a sörétes puskák és az önműködő Frommer-féle pisztolyok gyártását. E termékekből évente egyre többet adtak el, a fél világ felfigyelt rá, és 1908­ban már japán kereskedelmi delegáció is járt a Soroksári úton. A róla elnevezett Frommer-pisztolynak első darabjai 1901­ben jelentek meg, és ez már öntöltő pisztoly volt. Ezt a modellt 1910-ben már markolatbiztosítóval is ellátták, majd az első világháború alatt nagy mennyiségben szállították az osztrák-magyar hadseregnek. A harmincas évek elejéig több mint 100 találmányt je­lentett be, és ezek nagy részét külföldön is szabadalmaztatta. Vadászpuskájának összes rugóját nem lemezrugőhől, hanem tekercsrugóból készítette. Különleges esztergapadot is szerkesztett, éppen eme igények szolgálatára. Frommer műegyetemet nem végzett, de műszaki munkásságának elismeréséül a Mérnöki Kamara tiszteletbeli mérnök címmel tüntette ki, miként a Szegeden született Csonka Jánost, a hazai motor- és autógyártás úttörőjét. Frommer a Soroksári úton hatalmas szellemi tőkét ko­vácsolt össze. Fiatalon itt dolgozott Schimanek Emil, a Mű­egyetem későbbi professzora, a transzformátor nagy triumvirátusának egyik tagja, Bláthy Ottó Titusz, azután Bánki Donát és Csonka János is szívesen részt vett egy-egy szakmai diszkutáláson. A tanácsköztársasági hatalom 1919­ben Frommert eltávolította a gyárból, és csak 1920. júniusában térhetett oda vissza. Ezután jelentkeztek új termékekkei, mint háztartási mérlegek, esztergapadok, fúrógépek, és nem egyet Frommer szabadalmai alapján. A fegyverprofilból csak a lég- és vadászpuskagyártás maradt meg, olyan szinten, hogy ezek a fegyverek az 1929-es stockholmi Európa-bajnokságon legyőzték Európa és Amerika fegyvergyárainak termékeit, majd a magyarok Monte-Carlóban világbajnokságot nyertek egy ilyen fegyverre). Sikeres gyártmány volt ebben az időben a Frommer-Liliput mellényzsebpisztoly, amely rugós szerkezettel készült és 6,35 mm-es kaliberrel. A nagy termelési és piaci sikerek ellenére egyre nőtt a gyár adósságállománya. A Hitelbank ugyan elismeréssel, adózott Frommer sokoldalú felkészültségének és képességének, de a pénz szigorú törvényei elől Frommer 1935-ben nyugdíjba ment, és a következő évben meghalt Bátyai Jenő Poligrupo: egy híján húsz Nálunk még nem nyereséges Az elmúlt héten Szegeden járt a Poligrupo Kft. portugál ügyvezető igazgatója, Victor Pais úr, hogy megismerje a cég helyi irodájának munkáját. Ez a látogatás adott alkalmat arra, hogy a legilletékesebbet kérjük meg az elmúlt hóna­pokban sok vitát kiváltó Poli­grupo bemutatására. - A Poligrupo Hungária Fo­gyasztói Csoportokat Szervező Kft. nevében is benne van, hogy mi gyakorlatilag csak szervezünk, koordinálunk. Azaz összehozunk olyan em­bereket, akiknek egy összeg­ben nincs elég pénzük valami­lyen nagyobb értékű dolog vagy szolgáltatás megvételére. Havi részletek befizetésével előbb-utóbb a csoport minden tagja hozzájut a kívánt tárgy­hoz. Van, aki már a második hónapban, de legkésőbb 108 hónap múlva. A világ több országában általában autó vá­sárlására szerveződnek a cso­portok, Magyarországon fele­fele arányban ingatlanra is. Ez utóbbira egyébként nő az ér­deklődés. - Mennyire terjedt el ez a rendszer? - Az ötlet Brazíliából indult 1961-ben. Azóta meghódította Dél-Amerikát, Portugáliát, Lengyelországot, Csehszlo­vákiát és 1991 májusában eljutottunk Budapestre. Másfél éve kezdtük el kiépíteni háló­zatunkat, s ma már 25 képvi­seletünk van az önök orszá­gában. - Roppant csábító lehető­ség, hogy a csoportok tagjai közül minden hónapban, sor­solás útján valaki mondjuk gépkocsihoz jut, még egy / személy pedig licittel. Hogyan működik ez? - Például egy 120-as lét­számú társaság - amely hatvan hónapra vállal befizetéseket ­az első alkalommal összeadja két autó árát. Ez tehát a fede­zete a már a második hónapban átadott két gépkocsinak. A sorsolás szerencse dolga, a licit pedig azt jelenti, hogy bárki tehet ajánlatot arra (zárt bo­rítékban). hány hónapi rész­letet fizet be előre. A legjobb ajánlatot tevő viheti a második autót. - Akkor gyakorlatilag a tagok maguknak vásárolják a kocsikat? - Igen, a mi szerepünk „mindössze" a szervezés. Hoz­zátesszük még a Magyar Hitel Bank garanciáját, ügyfeleink pedig a biztosítékokat. - Nyugat-Európában miért nincs jelen a Poligrupo? - Mert ott nincs komoly inf­láció. A módszernek ugyanis az a legnagyobb előnye, hogy az inflációt követő áremelé­sekkel együtt is alacsonyabb a havi befizetési díj, mint az egy összegű vásárláshoz szükséges pénz banki kamata. Nyugat­Európában ez már nem lenne így­- Mennyire jó üzlet a cég­nek ez a rendszer? - A világon 200 társulás működik, ezek szerény nyere­sége tartja el a 19 magyar cso­portot. Ezek még nem hoznak nyereséget számunkra. Körül­belül 20 ilyen szerveződésből lesz rentábilis ez a vállalkozás. V. I. P. A napfény, a talaj, a hagyo­mányok révén átadott tapasz­talás, s még számtalan tényező együttállása kell ahhoz, hogy a szemre szép barack, paprika vagy dinnye finom is legyen. Külföldi élményem, a gyönyö­rűen csomagolt, fényesre vik­szolt, valószínűtlenül telt ido­mú, de mégiscsak fűízű pap­rika. Azt mondják, a volt en­dékások ma is keresik odahaza az esetleg itteni nyaralásukkor megismert fehér ceceit. Egye­lőre hiába. Pedig ezt a keleti piacunkat csak úgy vesztettük el, hogy nyugati lett. Mezőgazdasági termékeink eladása alaposan megnehezült. Joggal mondhatjuk, az udvari­as hang és mosoly mögé rejtez­ve kemény konkurenciának kijáró az óvatlan pillanatokban a betolakodóra mért bokán rúgás. Az éhezés enyhítésére szánt nemzetközi élelmiszer­segélyek közpénzeit elköltők sem szívesen térnek le a járt útról. Még racionális magyará­zattal is szolgálhatnak, mond­ván - a támogatásokat halmo­zó - közös piaci éléskamrából a lehető legolcsóbb boltot köthették. A nemzetközi kereskedelem ringlispílje sohasem áll meg, jeggyel is csak menet közben lehet rá fölugrani. Aruk, kap­csolatok, protekciók kelnek el árukban.' Az automatizmus velejárója, hogy a futtában vásárló a szemével választ, s a kihívót, a külsőre tökéletest részesíti előnyben. Az egyedi, a márkás, netán a különc egy sokkal szűkebb, mélységében igényes csatornával kell, hogy beérje. Az itt elérhető árak már alig kötődnek a termék önkölt­ségéhez. Aki egyszer ide beju­tott, annak érdemes ragaszkod­nia hozzá. Nem volt véletlen a Pick cég aggodalma, amikor a soro­zatos húsbehozatali tilalmak Made in Szatymaz Cégéres vállalkozások Fotó: Somogyi Károlyné Barackok gledában. Talán így szőrözés nélkül elkelnek kiskapuit kereste. Az eljárás hosszadalmas heteit, hónapjait nem várhatta meg az ottani partner áruházlánc. A kénysze­rű hűtlenséget az utolsó pilla­natban oda ért szállítmánnyal sikerült csak megelőzni. Nem kevésbé ismert márkáinknál, a szegedi paprikánál, vagy a makói hagymánál nem mindig sikerült összeszedni magun­kat. Egymással konkuráló, „egynyári" cégecskék rövid távú érdekei győzedelmesked­tek a minőség, a hírnév, s egyéb közkincsek felett. A méltatlanul bűnhődő termék kínkeserves visszaútja nap­jaink valósága. Pedig e cikkeink körét gya­rapítanunk illene inkább, hogy a mezőgazdaságból élők a tisztes szegénység helyett a tisztes gyarapodást választhas­sák. Óriási előnyeinket, az almába, barackba vagy homoki borba zárt harmóniát kellene sokszor, hangosan elismételni. Az első lépés, amikor a terme­lő legyőzi kishitűségét, s csele­kedni, önmaga útját egyengetni kezdi. Zákányszéki gazdától hallottam maga kárán tanult igazságát. Akkor kelt el elő­ször árában a hatalmasra nőtt almája, amikor nem sajnálta a kilónként tíz forintot is kitevő csomagolást, kikészítést. Egyéb­ként a környékünk gyümölcs­termesztését, barackját régi hí­rébe visszaállító kezdeménye­zés is ennek példája lehet. A szatymazi termőtáj védjegye ma már a termést óvó papírre­keszeiken is látható. Csak arra kell vigyázni, hogy az indulás­kori aranyfedezet szélhámosok kezébe sohase kerülhessen. Új­kori szövetkezéseink számára nem lehet ennél fontosabb fel­adat. Tóth Szeles István

Next

/
Thumbnails
Contents