Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

T(N( SZOMBAT, 1993. AUG. 28. ^ Kullsszakukkoló Rapülők - hátulnézetből - Elég sok koncertet csináltunk már, s minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez egy nyugateurópai színvonalú produkció. Nagyon kemény munka előzte meg a turnét, a tervezés még februárban kezdődött, s még az utolsó pillanatban, a Budapest sportcsarnokbeli főpróba után is változtattunk a technikán. - Mekkora az áramigénye a produkciónak? - Iszonyatos. A világítás 300 ampert vesz fel, fázisonként, tehát összességében 900 ampert. A hang és egyéb berendezések 100 ampert fázisonként, a produkció összáramfogyasztása így 1200 amper. Ez egy község komplett áramelátása. Négy kamion hozza a hang és fényberendezéseket, s van két kisteherautó, mely közül az egyik a színpadi rekviziteket és a cateringet szállítja, a másik pedig dugig van kábellel. Öt tonna kábelt cipelünk, Egy hete megígértük, hogy a Tinimagazin olvasói bekukkanthatnak a Rapülók-koncert kulisszái mögé. Nos, itt az alkalom. Az óriási díszletek és technikai felszerelések között a turnévezető, Dudás Béla, a Multimédia „szakértője" segített nekünk eligazdoni. ugyanis bizonyos helyeken 300 méterről kellett hozni az áramot. Itt Szegeden szerencsénk volt, mert csak 150-160 méterről. Keszthelyen azonban világcsúcsot döntöttünk 310 méterrel. Ehhez kellettek a combnyi vastagságú kábelek. - Hány ezer vatt a teljesítmény? - A hangtechnika 45 ezer watt, a fénytechnikában 350 hagyományos - tehát nem digitális vezérlésű - lámpa mellett 24 komputervezérlésű lámpa dolgozik, összesen 380-390 ezer watt teljesítménnyel. - Mekkora a színpad? - A színpad maga egy 12 lábon álló TomCat rendszer, aminek a tetejét egytonnás motorok húzzák föl 9,2 méter magasra. A teljes alapterület 24x15 méter, a színpad pedig 12 méter széles és 15 mély. A technikai stáb 46 főből áll, ezenkívül érkezik egy külön security brigád, ami általában 44 fős. S vannak még a művészek, akik külön busszal érkeznek, s vannak negyvenen. Úgyhogy a teljes stáb 130 fő körül mozog. A világsztárok koncertjeire járóknak egyébként nem véletlenül volt ismerős a színpad, hiszen ezen játszott Bryan May és Carlos Santana is, s ugyanez a hangrendszer szólt Róbert Plánt koncertjén is. Már csak ezért sem szerénytelenség azt állítani, hogy ez egy világszínvonalú produkció volt. T. V. A popdal - propaganda — mondja Jean Miche! Jarre Somló, a sztárvendég A szintetizátormágus mintegy negyvenezer embert varázsolt el augusztus 19-én a Népstadionban. A gigantikus koncert, a lézerárbrák, a különböző kivetítők, az eget pásztázó fénynyalábok és természetesen a különös zene már a jövő évezredet idézte. Megszólaltak a Chronologie dallamai, működött a lézerhárfa, csápolt a tömeg az Oxygene-nél, s kiszakadt az nosztalgikus örömkiáltás az Equinoxe akkordjainál. Jean Michel Jarre már hétfőn megérkezett Budapestre, s egyenesen a Gellért Szállóba ment, hogy ott találkozzon a magyar sajtó képviselőivel. - Nagyon boldog vagyok - kezdte kérdezés nélkül -, hogy Budapesten lehetek, valóságos ünnep, hiszen ez az első fellépésem kelet-európai országban. Ráadásul ebben a pillanatban ez a Swatch által támogatott „Europe in Concert" a legnagyobb turné, ami zajlik a világon. Megpróbálok szabadulni a hagyományos rockkoncertektől, s ezen felül új minőséget teremteni. Remélem, sikerül. - Hány koncertet ad az Európa-turné keretében? - 15-17-et. Mont Sainf Michelen kezdtünk egy hónapja, majd Lausanneban léptünk fel, Budapest után pedig Brüsszel, London, Lengyelország és Barcelona következik. Minden koncert más és más, hiszen a helyszínek sem egyformák. A turnén a Chronologia című lemez anyagát mutatom be, mely az idő aspektusait tárgyalja. Emellett azért felhangzanak dallamok az Oxygene-ről és az Equinoxe-ról is. Az instrumentális zenében az a jó, hogy nemzetközi, minden nyelven érthető. A 60-as években megteremtették a háromperces daltípust, melynek nyelve általában az angol, s ez mindjárt egyfajta diszkriminációt is jelentett a nem angolul éneklők számára. Az instrumentális zene ezzel szemben határok nélküli. - Mi volt az első elektronikus hangszer az életében? - Volt egy angol gyártmányú szintetizátorom már '67Üdvözlet Budapestnek ben, ekkor még gyerekcipőben jártak ezek a dolgok. Én klasszikus és kísérleti zenét tanultam, játszottam francia rockzenekárban, majd miután láttam a szintetizátorban rejlő lehetőségeket, végleg ebbe az irányba fordultam. Egyébként nagyon élvezem, hogy mostanában újra dolgozom régi szintikkel, s ha előveszem például az Asymuth-ot, az olyan, mint amikor egy hegedűművész a valódi Stradivariját „dédelgeti".A Chronologie-n is használtam régi hangszereket, ezért is áll közel az Equinoxe-hoz. - Hogyan születnek ezek a „gépzenék "? - Az alapdolgokat mindig zongorán komponálom, majd csak ezután megyek a stúdióba, hogy kidolgozzam, kiterjesszem a zenét. Véleményem szerint egyébként nem gépzene, ugyanis addig nem embertelen egy zene, amíg kapcsolat van a muzsika és a játszó között. Amíg bele tud szólni, közbe tud avatkozni, s nem egy beprogramozott sort indít el, addig nem gépzenéről van szó. - Néhány lemezén erős népzenei hatások figyelhetők meg. - Igen, dolgoztam például arab zenészekkel, de Sanghajban és Pekingben is együttműködtem a kínai muzsikusokkal. De az angol rockzenészektől - ha az én viszonyomban őket is az etno-zenészekhez sorolom is sokat tanultam. Ám ezek az etno-hatások igazán a 80-as években jellemezték a zenémet, mostani kompozícióimban már nem merültem el ezekben. - Milyen más zenei hatások érték, mit hallgatott fiatal korában? - A 60-as években voltam fiatal, tehát természetesen rockzenét, emellett pedig jazz-t és kortárs zenét. A családi kapcsolatok révén jól ismertem Chet Bakert és Don Cherry-t, s ők is nagy hatással voltak rám. Ezenkívül imádom a cirkuszi zenéket, meg Nino Rota-t, Fellini állandó zeneszerzőjét. Edith Piaf és Charles Trenet voltak még a kedvenceim 10 éves koromban. Később érdekelni kezdett az indiai és a kínai zene, majd a hardrock és a klasszikus dalművészet. - Van-e kapcsolata a kortárs zenével? - Igazából Laurie Ander: sonnal dolgoztam együtt, bár az instrumentális zenében sokkal több művésszel kerülhetek kapcsolatba, mintha csak egy szimpla rockzenész lennék. A popdalok szövegét én egyfajta propagandának tartom, ami elveszi a lehetőségét, hogy csak a zene fejtsen ki hatást a hallgatóra. Irányít, és ez nem jó. Takács Viktor ^ Szeptember 12., Mórahalom Bounty Szórakoztatóközpont - Az utóbbi időben mintha átmentél volna főfoglalkozású sztárvendégbe... - Már többen is mondták, hogy én vagyok az utóbbi év vendége. Most a Rapülőkön vagyok vendég, de voltam Demjén Rózsin, jövőre Fotók: Révész Róbert az Omega-bulin is az leszek. A Loksin is vendég voltam. - Megjelent azért egy szólólemezed is, a SomLó. - Ott is vendég vagyok. - Mi lett ezzel az albummal? - Valószínűleg nem tetszett a kiadónak, mert nem sokat költött reklámra. De jövőre lesz helyette egy másik lemez. - Annak mi lesz a címe? - Az. már csak: Ló. - ÖnálLó turné? - Az talán csak jövőre, mert idén már annyit vendégeskedtem, hogy biztos megunták a képemet az emberek. - Rövidesen jön a Rapeta, meghívtak rá? - Igen, ott is vendég leszek a Rángasd el magad című nótában. - A Look of the year döntőjében mutatkozott be először a Rapülők a Nem adom fel új verziójával, s akkor Geszti Péter téged is felhívott a színpadra. Egy legenda szerint te nem is tudtál előre erről. Igaz ez? - Majdnem így volt. Annyi a valóság, hogy tudtam arról, benne leszek valami show-ban, csak arról nem szóltak, milyenben. Ott aztán kiderült a turpisság. Takács