Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

T(N( SZOMBAT, 1993. AUG. 28. ^ Kullsszakukkoló Rapülők - hátulnézetből - Elég sok koncertet csi­náltunk már, s minden sze­rénytelenség nélkül állítha­tom, hogy ez egy nyugat­európai színvonalú produk­ció. Nagyon kemény munka előzte meg a turnét, a terve­zés még februárban kezdő­dött, s még az utolsó pilla­natban, a Budapest sport­csarnokbeli főpróba után is változtattunk a technikán. - Mekkora az áramigé­nye a produkciónak? - Iszonyatos. A világítás 300 ampert vesz fel, fázi­sonként, tehát összességé­ben 900 ampert. A hang és egyéb berendezések 100 ampert fázisonként, a pro­dukció összáramfogyasztá­sa így 1200 amper. Ez egy község komplett áramelá­tása. Négy kamion hozza a hang és fényberendezése­ket, s van két kisteherautó, mely közül az egyik a szín­padi rekviziteket és a cate­ringet szállítja, a másik pe­dig dugig van kábellel. Öt tonna kábelt cipelünk, Egy hete megígértük, hogy a Tinimagazin olvasói bekukkanthatnak a Rapülók-koncert kulisszái mögé. Nos, itt az alkalom. Az óriási díszletek és technikai felszerelések között a turnévezető, Dudás Béla, a Multimédia „szakértője" segített nekünk eligazdoni. ugyanis bizonyos helyeken 300 méterről kellett hozni az áramot. Itt Szegeden sze­rencsénk volt, mert csak 150-160 méterről. Keszthe­lyen azonban világcsúcsot döntöttünk 310 méterrel. Ehhez kellettek a combnyi vastagságú kábelek. - Hány ezer vatt a tel­jesítmény? - A hangtechnika 45 ezer watt, a fénytechnikában 350 hagyományos - tehát nem digitális vezérlésű - lámpa mellett 24 komputervezérlé­sű lámpa dolgozik, össze­sen 380-390 ezer watt tel­jesítménnyel. - Mekkora a színpad? - A színpad maga egy 12 lábon álló TomCat rendszer, aminek a tetejét egytonnás motorok húzzák föl 9,2 mé­ter magasra. A teljes alapte­rület 24x15 méter, a szín­pad pedig 12 méter széles és 15 mély. A technikai stáb 46 főből áll, ezenkívül érke­zik egy külön security bri­gád, ami általában 44 fős. S vannak még a művészek, akik külön busszal érkez­nek, s vannak negyvenen. Úgyhogy a teljes stáb 130 fő körül mozog. A világsztárok koncertjei­re járóknak egyébként nem véletlenül volt ismerős a színpad, hiszen ezen ját­szott Bryan May és Carlos Santana is, s ugyanez a hangrendszer szólt Róbert Plánt koncertjén is. Már csak ezért sem szerényte­lenség azt állítani, hogy ez egy világszínvonalú produk­ció volt. T. V. A popdal - propaganda — mondja Jean Miche! Jarre Somló, a sztárvendég A szintetizátormágus mintegy negyvenezer em­bert varázsolt el augusztus 19-én a Népstadionban. A gigantikus koncert, a lézer­árbrák, a különböző kivetí­tők, az eget pásztázó fény­nyalábok és természetesen a különös zene már a jövő évezredet idézte. Megszó­laltak a Chronologie dalla­mai, működött a lézerhárfa, csápolt a tömeg az Oxy­gene-nél, s kiszakadt az nosztalgikus örömkiáltás az Equinoxe akkordjainál. Jean Michel Jarre már hétfőn megérkezett Buda­pestre, s egyenesen a Gel­lért Szállóba ment, hogy ott találkozzon a magyar sajtó képviselőivel. - Nagyon boldog vagyok - kezdte kérdezés nélkül -, hogy Budapesten lehetek, valóságos ünnep, hiszen ez az első fellépésem kelet-eu­rópai országban. Ráadásul ebben a pillanatban ez a Swatch által támogatott „Europe in Concert" a leg­nagyobb turné, ami zajlik a világon. Megpróbálok sza­badulni a hagyományos rockkoncertektől, s ezen fe­lül új minőséget teremteni. Remélem, sikerül. - Hány koncertet ad az Európa-turné keretében? - 15-17-et. Mont Sainf Michelen kezdtünk egy hónapja, majd Lausanne­ban léptünk fel, Budapest után pedig Brüsszel, Lon­don, Lengyelország és Bar­celona következik. Minden koncert más és más, hiszen a helyszínek sem egyfor­mák. A turnén a Chronolo­gia című lemez anyagát mu­tatom be, mely az idő as­pektusait tárgyalja. Emellett azért felhangzanak dalla­mok az Oxygene-ről és az Equinoxe-ról is. Az instru­mentális zenében az a jó, hogy nemzetközi, minden nyelven érthető. A 60-as években megteremtették a háromperces daltípust, melynek nyelve általában az angol, s ez mindjárt egyfajta diszkriminációt is jelentett a nem angolul éneklők szá­mára. Az instrumentális ze­ne ezzel szemben határok nélküli. - Mi volt az első elekt­ronikus hangszer az életé­ben? - Volt egy angol gyártmá­nyú szintetizátorom már '67­Üdvözlet Budapestnek ben, ekkor még gyerekcipő­ben jártak ezek a dolgok. Én klasszikus és kísérleti zenét tanultam, játszottam francia rockzenekárban, majd miután láttam a szinte­tizátorban rejlő lehetősé­geket, végleg ebbe az irány­ba fordultam. Egyébként na­gyon élvezem, hogy mosta­nában újra dolgozom régi szintikkel, s ha előveszem például az Asymuth-ot, az olyan, mint amikor egy he­gedűművész a valódi Stra­divariját „dédelgeti".A Chro­nologie-n is használtam régi hangszereket, ezért is áll közel az Equinoxe-hoz. - Hogyan születnek ezek a „gépzenék "? - Az alapdolgokat mindig zongorán komponálom, majd csak ezután megyek a stúdióba, hogy kidolgoz­zam, kiterjesszem a zenét. Véleményem szerint egyéb­ként nem gépzene, ugyanis addig nem embertelen egy zene, amíg kapcsolat van a muzsika és a játszó között. Amíg bele tud szólni, közbe tud avatkozni, s nem egy beprogramozott sort indít el, addig nem gépzenéről van szó. - Néhány lemezén erős népzenei hatások figyel­hetők meg. - Igen, dolgoztam például arab zenészekkel, de Sang­hajban és Pekingben is együttműködtem a kínai mu­zsikusokkal. De az angol rockzenészektől - ha az én viszonyomban őket is az et­no-zenészekhez sorolom ­is sokat tanultam. Ám ezek az etno-hatások igazán a 80-as években jellemezték a zenémet, mostani kompo­zícióimban már nem me­rültem el ezekben. - Milyen más zenei ha­tások érték, mit hallgatott fiatal korában? - A 60-as években vol­tam fiatal, tehát természete­sen rockzenét, emellett pe­dig jazz-t és kortárs zenét. A családi kapcsolatok révén jól ismertem Chet Bakert és Don Cherry-t, s ők is nagy hatással voltak rám. Ezenkí­vül imádom a cirkuszi ze­néket, meg Nino Rota-t, Fel­lini állandó zeneszerzőjét. Edith Piaf és Charles Trenet voltak még a kedvenceim ­10 éves koromban. Később érdekelni kezdett az indiai és a kínai zene, majd a hardrock és a klasszikus dalművészet. - Van-e kapcsolata a kortárs zenével? - Igazából Laurie Ander: sonnal dolgoztam együtt, bár az instrumentális zené­ben sokkal több művésszel kerülhetek kapcsolatba, mintha csak egy szimpla rockzenész lennék. A pop­dalok szövegét én egyfajta propagandának tartom, ami elveszi a lehetőségét, hogy csak a zene fejtsen ki hatást a hallgatóra. Irányít, és ez nem jó. Takács Viktor ^ Szeptember 12., Mórahalom Bounty Szórakoztatóközpont - Az utóbbi időben mintha átmentél volna fő­foglalkozású sztárvendég­be... - Már többen is mondták, hogy én vagyok az utóbbi év vendége. Most a Rapülő­kön vagyok vendég, de vol­tam Demjén Rózsin, jövőre Fotók: Révész Róbert az Omega-bulin is az le­szek. A Loksin is vendég voltam. - Megjelent azért egy szólólemezed is, a Som­Ló. - Ott is vendég vagyok. - Mi lett ezzel az album­mal? - Valószínűleg nem tet­szett a kiadónak, mert nem sokat költött reklámra. De jövőre lesz helyette egy másik lemez. - Annak mi lesz a cí­me? - Az. már csak: Ló. - ÖnálLó turné? - Az talán csak jövőre, mert idén már annyit vendé­geskedtem, hogy biztos megunták a képemet az emberek. - Rövidesen jön a Ra­peta, meghívtak rá? - Igen, ott is vendég le­szek a Rángasd el magad című nótában. - A Look of the year döntőjében mutatkozott be először a Rapülők a Nem adom fel új verziójá­val, s akkor Geszti Péter téged is felhívott a szín­padra. Egy legenda sze­rint te nem is tudtál előre erről. Igaz ez? - Majdnem így volt. Annyi a valóság, hogy tudtam ar­ról, benne leszek valami show-ban, csak arról nem szóltak, milyenben. Ott az­tán kiderült a turpisság. Takács

Next

/
Thumbnails
Contents