Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. AUG. 26. Pénz ki, kamion be, Szeged tönkre KAPCSOLATOK 9 A DM augusztus 4-i számában két cikk szól Szeged közlekedéséről. Az egyik a harmadik körút befejezését adja hírül, a másik a dorozsmai kamionrakodó átadásáról tudósít. Úgy véljük, mindkét létesítmény merénylet Szeged ellen, mégpedig egymást erősítő módon, évtizedekre szólóan. Hogy miért? Menjünk sorjában. Ismeretes, hogy a szegedi közlekedés nagyobbik fele a Nagykörúton bonyolódik le, megtetézve Európa leghoszszabb útjának, az E75-ösnek, valamint a legnagyobb romániai átkelő útnak minden füstjével, zajával, lerobbant buszával, dübörgő kamionjával. Ha Szeged térképére pillantunk, láthatjuk, hogy a Nagykörút a sűrűn lakott városi terület kellős közepét szeli át, azaz semmi sem „vész kárba" az emberrongáló közlekedési melléktermékekből. Nyilvánvaló, hogy az új körútszakasznak csak egy értelme lehet, a Nagykörút tehermentesítése. Az is világos, hogy e tehermentesítést csakis az E75-ös útnak, főleg a teherforgalomnak e külső körútra terelése jelentheti. A kérdéses út szerencsére alig érint lakott területet, meglevő szakaszai kellően szélesek, illetve könnyen kiszélesíthetők, forgalom alig jár rajta. Minden együtt van tehát Szeged legégetőbb közlekedési gondjának megoldásához, ám mint a DM cikkéből megtudhatjuk, éppen ez az, amiről szó sincs. Az új körútszakasz csak személyautókat és kisebb teherautókat fogad majd, mert legalábbis az új, most épülő részét gyengére tervezték, gyengére építik. Forgalomelterelésről tehát szó sem lehet, sőt a fő gondot jelentő nehéz járműveket éppenséggel be fogják terelni a város szívébe, a Nagykörútra. Kérdés, hogy az átmenő forgalom kis járművei igénybe veszik-e majd az új utat, s kérdés az is, hogy kiknek épül egyáltalán az új út, melyik az a jelentős járműtömeg, amely a Nagykörút heKözjáték a Korzón Hangos sivalkodás reggel 8 órakor a Kárász utcán. „Illegális" valutázók és ügyfeleik tépik egymást. A járókelők nagy ívben elkerülik a küzdelem színhelyét. Kifosztotak egy vajdasági magyar családot sötétbőrű honfitársaink. Megszabadították őket tizenötezer forintnak megfelelő'valutájuktól. Úgy kellett nekik, miért szabálytalankodtak, miért álltak szóba kétes egzisztenciájú üzletelőkkel. így is fel lehet fogni. Na persze, ha lócitrom nincs az utcán, a verébnek sincs mire rászállnia. Nem vártam meg a rendőri intézkedés végét, nem volt nehéz következtetni a hatékonyságára. Nincs új a nap alatt: nem lepett meg ez az újabb Kárász utcai közjáték sem. Ez volt az ötödik eset fél év alatt, ebben az övezetben, melynek napi félórás itt-tartózkodásom alatt tanúja lehettem. Balkáni viszonyok Szeged belvárosában, a Nagyáruház előtt, a Dugonics téren és végig a Kárász utcán. HangosOLVASÓSZOLGÁLAT IS lyett ezen jár majd, van-e ilyen egyáltalán. Az új út valósággal lebetonozza a mai áldatlan helyzetet. Ha megépülése után ki is derül, hogy semmit sem segít a Nagykörúton, illetve Szegeden, átépítésére nyilván nem kerül sor egyhamar. A cikk szerint Szeged város pénzéből 260 milliót költ a vezetés az új útra, vagyis ennyit dob ki az ablakon, ennyit herdál el értelmetlenül. A kamionok meg csak jönnek és jönnek, sőt ha eddig jöttek, ezután majd özönlenek, ez derül ki a DM másik említett cikkéből. Dorozsmán ugyanis vasútra szállhatnak az országon átkelő kamionok. A felszállójegyek Nagylak, Gyula, Artánd, Röszke és Tompa határátkelőhelyeken vásárolhatók meg. Magyarán ez azt jelenti, hogy amely kamionok eddig elkerülték Szegedet, eztán azok is átmennek rajta. Odafelé is, visszafelé is. A Nagykörúton. Ki engedte ezt meg? Ki nem akadályozta ezt meg? Nehogy abban tessék bízni, hogy majd megépül az E75-ös, meg a déli autópálya. Még ütemezve sincsenek. Majd egyszer, valamikor, a ködös jövőben, sohanapján. Addig tessék szívni a füstöt, hallgatni a dübörgést és közben hálásan gondolni Szeged mostani illetékes uraira, meg a MÁV vezérekre, akik szó szerint együtt fojtogatják Szeged lakóit. Hogy mit lehetne tenni itt és most az évi 60 ezer kamion és a még több teher- és egyéb autó ellen? A legkézenfekvőbbnek az alábbi megoldást véljük: a MÁV saját bevallása szerint évi 540 milliót vesz be a kamionszállításból. Adjon extraprofitjából Szegednek annyit, hogy rendes, teherbíró harmadik körút épülhessen. Most még nem késő, el lehet hárítani Szeged környezeti katasztrófáját. Csak a felelősök felelősségére van szükség. Marton János LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Szeged-Röszke országút Lassan egy éve már, hogy hiányzik a buszmegálló tábla, amit egy kamion kinyomott, amikor a megálló járda sávját használta pihenőnek. Ezért aztán ha nem helybeli a buszvezető, akkor bizony otthagyja az embert a megállóban; többször kellett stoppal bejönni Szegedre dolgozni, a gyerek meg elkésett az iskolából. A tavasszal nyílt egy új üzemanyagtöltő állomás, ami miatt a régi bekötőutat, ami körülbelül 60-80 tanyát érint, megszüntették. Először lezárták terelőkorláttal a bejárónkat és csináltak egy új átkötőt a benzinkúthoz, hogy azon keresztül járjunk ki a nemzetközi útra meg a buszmegállóhoz. Később aztán felárkolták, felbontották a stabil bitumen és cementréteget, a mellette levő kis bevezető földutat is. Ez a bekötő út pedig legalább száz éve ott van, de most a benzinkút miatt kitoltak velünk, mert ott közlekedni, a rengeteg autó közt nem leányálom. Nem is szólva arról, hogy ha sokan vannak a kútnál, lehetetlen a bejárás, kénytelenek vagyunk szlalomozni a volt legelőn keresztül a hepehupás területen autóval, motorral, gyalogosan, ha bejön a rossz idő, akkor meg a sárban! Mi, a furusközi tanyák lakói igen fel vagyunk háborodva, de sajnos, nincs időnk a hivatalos fórumokat felkeresni ez ügyben, mivel dolgozni kell a munkahelyünkön, a kertban vagy a földben - ezért fordulunk Önökhöz, s bízunk abban, hogy az illetékesek elolvassák és orvosolják bajunkat. Annál is inkább, mert amikor reklamáltunk, azt mondták, csak 2-3 hétig lesz ez így, amíg az autósok meg nem szokják a bejárást a benzinkúthoz. Úgy látszik, ezt csak megnyugtatásul mondták, mert a helyzet változatlan. Tisztelettel: a Furusköz lakói Válaszok a Csörögre • Július 27-én megjelent panaszra a Mávtours Utazási Iroda azt válaszolja, hogy a vasúti menetjegypénztár.- szeméjyi feltételek hiányában - valóban ideiglenesen szünetelt, de augusztus 16-tól újra árusítják a belföldi és a nemzetközi vasúti menetjegyeket - hétfőtől péntekig 9 és 16 óra között. • A Tisza Volán Rt.-tői érkezett válaszok: „Augusztus 5-én azt érdeklődte a Csörögben a telefonáló, hogy miért nem indít a Volán Röszkére 16.55-18.30 óra között még járatot? Szegedről 16.30, 16.35, 16.55, 18.30 órakor induló és Kecskés-alsónál Röszke irányába az utasszám 32, 30, 21, 24 fő átlagosan, 80, 100 személyes autóbuszon. További járat az utasszámot öt részre osztaná meg. Gazdálkodási szempontokat és a létszámot figyelembevéve nem indokolt új járat beindítása; - a 476-576-os telefonról kifogásolta K. I.-né, hogy Kecskés-alsónál nem állnak meg 13.10 órakor a helyközi járatok. A jelzett megállóba a 76os helyi autóbusz 13.04. a röszkei 13.05, a mórahalmi 13.15 órakor érkezik. A jelzett térséget rendszeresen ellenőrizzük, a helyközi járatnak is meg kell állni. Amenynyiben ismét tapasztal megállás elmulasztást, rendszám feljegyzése mellett kérjük részvénytársaságunknak bejelenteni." • Balázs Imre, a Super-Man Közvetítő Iroda vezetője reagál az augusztus 13-i Csörögben megelent, Palotás Károlyné által elmondottakra: „Amikor Palotásné befáradt az irodába, elmondta, hogy dolgozni szeretne. Közöltük vele, hogy milyen lehetőségek vannak, ő csodálkozott, hogyan lehet egy közvetítő irodának ilyen sok munkaajánlata, mivel Szegeden jónéhány irodában járt és mindenhol előjegyzésbe vették 400 forint befizetése mellett, de még munkát nem kapott. Elmondtuk, Szegeden, illetve a megyében állandó, illetve alkalmi munkát tudunk számára biztosítani, megyén kívül csak bedolgozói jellegűt. Közöltük vele hogy a közvetítési díj 250 forint plusz áfa, és ezen összeg befizetése után egy munkahelyre ki tudjuk közvetíteni. Palotás Károlyné esetében nagyon nehéz helyzetben voltunk, mivel neki bármit mutattunk, semmihez sem értett, és egy munka helyett 15-öt közvetítettünk neki, egy összegért. Ezt ő sajátos módon köszönte meg az augusztus 13-i cikkben. Sérelmezte, hogy egy közvetítő irodában közvetítési díjat kell fizetni. A jövőben csak olyanok jöjjenek az irodába, akiknek megér egy biztos munka 300 forint közvetítési díjat és valóban akarnak is dolgozni és együttműködni az irodánkkal." • A Démász Rt. K. S.-né észrevételére, hogy miért „0" forintos áramszámlát kap az áramszolgáltatótól, a következőket válaszolja: „Bejelentését kivizsgáltuk és megállapítottuk: még a múlt év végén történt, hogy K. S.-né fogyasztásmérő óráját nem sikerült leolvasnunk. A számla így úgynevezett „becsült" fogyasztás alapján lett kiállítva, ami azt jelenti, hogy az előző hónapok fogyasztásához hasonló értéket számláztunk ki. A számla ellen kifogás érkezett, melynek helyt adtunk és elkészítettünk egy „soron kívüli" számlát a tényleges fogyasztás alapján. Ezzel párhuzamosan értesítettük fogyasztónk számlavezető OTP fiókját, hogy előző - becsült számlánk összegével ne terhelje meg az egyszámlát, azt teljesítetlenül küldjék vissza. A pénzintézet a számla összegével azonban már megterhelte fogyasztónkat. Kirendeltségünk májusban észlelte, hogy K. S.-né kétszeresen fizetett, kezdeményezte a hiba korrigálását oly módon, hogy „0" értékű számlát állított ki. Augusztus 17-én felvettük a kapcsolatot fogyasztónkkal és soron kívül intézkedtünk a számlák rendezésére. K. S.nétől ezúton kérünk elnézést, bízva abban, hogy hasonló ügyben nem kell sem neki, sem társaságunknak eljárnia." Becsületes megtalálót keresünk Pluhár Jánosné (Békéscsaba, Veres utca 2.) augusztus 24-én 14 órakor Szegeden, a 11-es Kórháznál személygépjármű tetején felejtette kézitáskáját, benne irataival, orvosi leleteivel. Az idős, nyugdíjas hölgy cukorbeteg, a táskában lévő irataira igen nagy szüksége lenne. Kérjük a becsületes szegedi megtalálót, ha a táskát nem is, de a benne lévő iratokat - jutalom ellenében a fenti címre, akár utúnvétu is, de szíveskedjen eljuttatni. kodnak, viháncolnak, keresztbe állják az utcát a valutázók. Alig lehet tőlük közlekedni. Mindig ugyanazok az arcok. Molesztálják a járókelőket bankjegykötegeket lobogtatva, mosdatlan ajánlatokat tesznek a nőknek és leánygyermekeknek. A tisztességes kiskereskedőket a bódéjukkal együtt kitiltották a Dugonics térről. A valutázók törvénybe ütköző tevékenységük ellenére ugyanott kiváltságot élveznek. Ugyan miért? Miért kell elszenvednünk a zaklatásokat, az atrocitásokat? Miért nem érezhetik megukat nagyobb biztonságban Szeged polgárai meg a város vendégei: hovatovább a legforgalmasabb közrerületeken sem? Miért nem számolják fel a bűnözés egyik bázisát azok, akiknek ez. a kötelességük!? Nem igaz, hogy nem ismerik a polgármesteri hivatalban és a rendőrségen ezeket az állapotokat. T. I. Nem tudjuk, mikor hurcolták be az országba. Még kevésbé azt, hogy hogyan. Csak annyi bizonyos, hogy őshazája az USA volt. Hogy miként terjedt el a cudar gyomnövény, amit tévesen vadkendernek neveznek, már könnyebb elképzelni. Rendkívül igénytelen gaz és nagyon erőszakos. Valahogyan megvan. Gyeppel együtt is. Igazán azonban a roncsolt területeket szereti. Olyanokat, mint amilyen az építkezések után viszszamaradt táj mifelénk. Ahonnét elvonultak az építők és jó szokás szerint odahagyták Isten nevében. Ahonnan kiirtottak fát, bokrot és ahol úgy tönkretették a talajt, hogy a fű sem él meg többé. íme a vadkender ideális termőterülete. Virágporát a hátán akár száz kilométerekre is elviszi a szél. A baj csak az, hogy sok ember rendkívül érzékeny rá és belebetegszik. Az okozott tünetek gyakran nem csupán kellemetlenek, de súlyosak. A hatvanas évek orvosi könyvei még csupán foltszerű megbetegedésekről tudnak, kizárólag a Dunántúlon. Mára azonban a gyom megfertőzte mondhatni az egész országot. Minden túlzás nélkül új népbetegségről beszélhetünk. Szeged sem kivétel. Bár pontos statisztika nem áll rendelkezésre - a fölmérések most vannak folyamatban Kendertánc föltételezhető, hogy legalább tíz-tizenötezer ember szenved a kellemetlen betegségében. Ami teljesen nem is gyógyítható és esetenként súlyos tüneteket produkál. Ezen túlmenően egyáltalán nem lebecsülhető az a költség, amellyel a betegbiztosítás kasszáját terheli. Feltételezve, hogy a betegek száma... mondjuk... tizenötezer és föltételezve, hogy a betegség időtartama átlag három hónap, összesen negyvenötezer kezelési hónappal kalkulálhatunk. Ha pedig a kezelési költség legalább két, de nem ritkán hatezer forint havonta, évente legalább 90 de akár 200 millió forint megy erre a célra. És akkor még nem esett szó az egyéb károkról, csökkent értékű munkavégzésről és a kiesett munkaidőről. Bizony csinos summa ez! Különösen akkor, amikor a betegbiztosítás maga is keservesen gyengélkedik. A kérdés önként adódik... miként lehetne ezt a kiadást megspórolni, vagy legalább okosabb célra fordítani? A válasz valójában egyszerű. Ki kell irtani a vadkendert. Ahogyan ezt tőlünk nyugatabbra meg is teszik. Igaz végérvényesen megszabadulni nem lehet tőle, de a rendszeres irtás kordában tartja. Hihetnénk, hogy a szegedi önkormányzat kezét-lábát töri ebben a súlyos helyzetben, hogy irtsa, illetve irtassa ezt az istenátkát. Ez azonban nincsen így. Tötyörgés folyik. Egy lépés ide, egy lépés oda. Senki sem tudja, hogy menynyi is a megtisztítandó terület, senki nem ellenőrzi a növény előfordulását. Marad a gyalogos módszer, s az önkéntesség. A jobb lelkű városlakók, telefonálgatnak ide is, oda is. Van parlagfű alapítvány is. Tele lelkesedéssel. Csak éppen a tehetsége, ahogy mifelénk mondják. Nincs mani. Erre nincsen. Tegyük hozzá, önmagában az egyelőre hiányzó szegedi jószándék sem volna elég. Mert hiába irtják a növényt itt, ha másutt békésen tenyészhet. Össze kellene fogni tehát. Az önkormányzatok meg kellene értsék, első az egészség és még a kátyús járda is csak utána következik. A város feladata kettős volna. Egyrészt maga is telektulajdonos és gyaníthatóan igen sok elvadult területért maga a felelős. Másrészt kötelezővé kellene tegye az irtást minden tulajdonos számára, és meg kellene szervezni a végrehajtás ellenőrző szolgálatát. A kár nagyságáról már szóltunk. De vajon mennyit költ a város a megelőzésre? 650 ezer forintot mindössze. Amiről csak azt lehet sejteni, hogy nem elég. Az orr-fülgégeklinikán vészesen szaporodnak a jelentkező betegek máris, pedig a nagy roham Szent István után szokott megindulni. A szegedi közgyűlés a közelmúltban kidobta azt a helyi rendelet-tervezetet, amely többek között intézkedett volna ebben a kérdésben is. Cinikus és hebehurgya döntés volt. Nagyon is bölcs dolog volna visszatérni az ügyre, hiszen az irtás költsége tört része annak, amibe a gyógykezelés kerül. Hogy ezért fájjon a betegbiztosítás feje... Ha azoknak volna némi pedagógiai érzéke, a felmerülő költségek legalább felét viszszaterhelné azokra az önkormányzatokra, akik csak vakaródznak, amikor csinálni kellene valamit. Szeged esetében ez kitenne vagy ötven-százmilliót évente! Hogy egy ilyen gesztus micsoda jajveszékelést váltana ki a városi vezetésből, elképzelhető. De hogy azonnal kimódolná a közgyűlés és a hivatal is, hogy mit kell tegyen, az biztos. Borvendég Béla, a VKM-bizottság elnöke