Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

KEDD, 1993. AUG. 24. BELÜGYEINK 3 Merre van a mi is? (Fotó: Gyenes Kálmán) • Dózsa utcai bosszúságok A felbontott város • (Folytatás az 1• oldalról.) Tegnapi tapsztalataink azt bizonyítják (s a mellékelten közölt olvasói panasz is), hogy az emberek nehezen veszik tudomásul az ilyen kényszerű változásokat. A Múzeumkert­nél sokan rémült arccal for­dulnak a troli vezetője felé, hogy most mi történik, miért kell befordulni a Vár utcába? Persze, azután mégis beletö­rődnek a változtathatatlanba: lassan „hadrendbe fejlődnek" és átsétálnak a Stefánián az új Hungáriához, ahol a trolipótló 9-es várja és szállítja őket a Lugas utcai végállomás felé. A mintegy 300 méteres sétát egyesek nehezen, mások köny­nyebben veszik. Jellemző egyébként egy anyuka-utas megjegyzése hároméves forma kisgyerekéhez, aki nyűgösen, pityeregve fogadta a „muszáj­sétát": - Ne sírj, gyerekem, máskor úgy sem sétálunk eb­ben szép parkban. Legalább most lehetünk egy kis ideig a szabad levegőn... Szóval, az építkezés folyik, ássák a csatornát, izzadnak a munkások, bosszankodnak a gépkocsivezetők, akik a terelő­táblák előtt kénytelenek fékez­ni és irányt változtatni, tilta­koznak az utasok, először számon kérik a trolivezetőtől, hogy miért nem megy tovább, azután őt szidják az átszál­lásért, holott semmi köze az egészhez... Mi viszont olva­sóink ismételt tájékoztatására elmondjuk, hogy az érvényesí­tett jegy a teljes vonalszakasz­ra való utazásra jogosítja fel tulajdonosát, tehát az átszállás után nem kell ismét jegyet váltani és érvényesíteni a jár­művön. Információink szerint a Dó­zsa utcai utcalezárás előre­láthatólag egy hétig tart. Akkor újra teljes vonalszakaszon köz­lekedik majd a 9-es. K.F. Az utas panasza Az útfelbontások miatt az ember lépten nyomon terelőtáblákkal, útlezárásokkal találkozik a városban. A tömegközlekedést is érintik az útfeltörés miatti kényszervál­toztatások. Az egy hétre lezárt Dózsa utcában sem közlekedik a kilences troli, s mint ahogy hírül adtuk, a járat megszokott közlekedési útvonala megváltozott. Mindez természetesen igen sok utasnak okoz bosszúságot, mint például a szerkesztőségünket felkereső nyugdíjas hölgynek, P. A.-nének is (név és cím a szerkesztőségben): - Csak a Vár utcáig tudtam utazni a trolival, ahol a sofőr közölte velem, s közel ötven útitársammal, hogy át kell gyalogolnunk a Hungária másik oldalára. Még annyit mondott, elege van már a sok magyarázkodásból, nem győzi az útba­igazítást, tehát végállomás, kiszállás... Nem azért vesszük meg a bérletünket, hogy utána keresztülgyalogoljuk a fél várost, s a leg­közelebbi megállóban szálljunk fel a következő trolira. A sofőr csak annyit mondott, bánja is ő, hogy miként jutnak oda az utasok. A sok bosz­szúság, a drága bérletek mellett a melegben egy kis udvariasság azért nem ártana... P. T. P. zrével mondanak le szlovák állampolgárságukról - a Csehországba szakadt - szlovákok. Alig néhányan vannak, akik mégis megtartják szlovák polgári mivoltukat, hivatalosan is. Hogy miről is van szó? Nos, a cseh törvények nem te­szik lehetővé a kettős állampolgárságot Szlovákiával. Azaz: a Csehországban élő szlovákoknak el kell dönte­niük, mely állam polgárai akarnak lenni, hivatalosan. Nagy többségük pedig fölveszi a cseh állampolgárságot. Nem szeretnék hát Szlovákiát? Elemzők szerint egyszerű az eset. Csehország nemzeti összterméke alig csökken (nem úgy, mint Szlovákiáé!). Emellett Csehországban alig van munkanélküliség (nem úgy, mint Szlovákiában!). Az életszínvonal is jobb azon a tájon. Arról nem is beszélve, hogy minden esély megvan rá, hogy a liberálisabb Csehország meglehetősen gyorsan fölzárkózzon Nyugat-Európához (nem úgy, mint Szlová­kia!). Szóval ennyi, néhány rút, pragmatikus szempont a dolog magyarázata? Ennyire egyszerű lenne az ügy? Hát mindeme szem­pontokat még az sem semlegesíti, hogy Szlovákia a gazda­ságépítés meglehetősen lassú és unalmas teendői közben vagy helyett olyan izgalmas, azonnali sikerélményekkel kecsegtető produkciókkal szolgál polgárainak, mint az újnacionalizmus vagy a kekeckedés a magyar települések névtábláival? És ezek ellenére sem a szlovák polgárságot választják a Csehországban élő szlovákok? egvallom, én megértem őket. Mert lehet ugyan, hogy csak sikeresebben, jobban szeretnének élni. De szerintem szabadabban is. Szabadon lélegezni, kedvük szerint és sokféleképpen gondolkodni, világot járni és látni. Ez viszont kétségessé válhat egy újnacionalizmusok­kal terhelt és terhes országban. Talán az sem véletlen, hogy Németország a 30-as években veszítette el legtöbb kivándorló tudósát, művészét, mint ahogyan Magyaror­szágról is akkor távoztak legtöbben, amikor így vagy úgy, de kötelező normává vált valamilyen gondolkodás. És a Csehországba szakadt szlovákok azért még nagyon szeret­hetik szlovákságukat, no meg még Szlovákiát is. És csak remélni tudom, Szlovákia (no meg mondjuk például Magyarország) nem néz elébe újabb exodu­soknak! • Hétvégén, a Kamionos countrytalálkozó „Néhány férfi össze­hajolt, hogy kamionos barátuknak szerezzenek egy vidám hétvégét, ami­kor családtagjaival, gyer­mekeivel, s barátaival lehet" - mesélte a teg­nap délutáni sajtótájé­koztatón az egyik fő­szervező. Ennek már há­rom esztendeje, a baráti találkozóból pedig idő­közben nemzetközi ka­mionos countrytalálkozó lett, melyet harmadik izben rendeznek meg a hétvégén. Sziksóstón. Bevonulással kezdődik a látványos program, augusztus 27-én 17 órától vonulnak fel Szegeden a kamionok, vég­céljuk a Szőkét Tisza előtti rakparti parkoló. Másnap dél­előtt 10 órakor Sziksóstón Sző­ke Péter, városi rendőrkapitány nyitja meg ünnepélyesen a ka­mionos jamboree-t. Aki előző nap lemaradt a Tisza-parti ka­mion kiállításról, az itt egész nap megcsodálhatja a gépeket. Ráadásul még szavazhat is, hogy melyik tetszik neki a legjobban, hisz kamipn szép­ségverseny is lesz. ígéretes favoritja lesz a programnak a TurTrans valódi festménnyel díszített MAN-je, a nullkilo­méteres „csőrös", fekete színű. krómtól csillogó amerikai Ken­worth, vagy a szintén tenge­rentúlról érkezett Peterbuilt és Mack. De nemcsak álló helyzetben ámulhatunk, hanem menet közben is. A tavaly nagy sikert aratott kamionos ügyességi versenyt megismétlik, s a lát­ványosságot növeli, hogy egy­szerre két kocsi indul a pályán. A régi látogatóknak pedig szinte természetes, hogy ide még amatőrök is benevez­hetnek. A csimoták sem unatkoz­nak, rájuk is gondoltak a szer­vezők, a tavalyi gyermek-Ki mit tud? győztesei lépnek majd színpadra - s szórakoztatják a gyerekeket. A söröskorsó emelgetésen kívül a sportolást szolgálja a mini-focibajnokság, ahol a határőrök, a vámosok, a szegedi személyfuvarozók, a rendőrök, és a kamionosok válogatottja csap össze - barát­ságos körülmények között. A happening fénypontja az esti koncert, ahol a modern cowboyok muzsikájáé, a countryé a főszerep. A házi­gazda River mellett koncertet ad Ausztria első számú countryénekese Tex Robinson és csapata, egy prágai country tánccsoport, valamint Buda­pestről Kaszab Tibor és zene­kara. T. ¥. Napközis kedvezmények A rászoruló családok gyer­mekeinek napközis térítési dí­jának átvállalásához a kérelme­ket az iskolák ifjúsági felelősei már eljuttatták a polgármesteri hivatal egészségügyi és népjó­léti irodájához. Azok a szülők, akik még az iskolától nem kérték ezt a.támogatást, és a család egy főre jutó jövedelme 12 800 forint alatt van, még szeptember 15-éig igényelhetik az iskolán keresztül a térítési díj elengedését. A beérkezett kérelmeket az iroda szeptem­ber 30-áig bírálja el. • (Folytatás az 1. oldalról.) Miklós József mosolyogva meséli, lassan telt a hétvége, nagyon várták már a hétfőt, amikor átvehetik a nyere­ményt, amelyből lányukat, s unokájukat is segítik majd. Nyereményüket, a 150 ezer forintot ma délelőtt vehették át a Sajtóházban. A játék azonban folytatódik tovább. A tegnap délutáni sor­• ISO ezer forint gazdára lelt A Horoszpók boldog nyertesei solás után immár tizenhar­madik hete izgulhatunk a Ho­roszpók (a Délmagyarország, a Délvilág és a HDS-Délmadár közös családi bingójátéka) miatt. Tegnap délután ismét kihúztak tíz nyerőszámot meghívott olvasóink. Hogy melyek ezek? A csütörtökön megjelenő HDS-Délmadárból megtudhatják. A tét 25 ezer forint. P. T. P. -fViIsmét ií^J vállaljuk Nappabőr­ruházatának szakadásait, kü­lönleges módszerrel javítjuk, festéssel, béléscserével fel­újítjuk. Vállalási idő: 10 nap. Atvevőhelyeink: Sze­ged, Jókai Üzletház, Jókai u. 6. (Egri Borozó mellett.) Ca­succi Bolt, Nagy Jenő u. 1. • Az ország 112 településén 11 ezer önkéntessel karitatív tevékenységet folytató Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapí­tója, Csilla von Boeselager bárónő tegnap látogatást tett a szegedi városházán. Fogadta őt dr. Ványai Éva alpolgármester, akivel - dr. Avramov Kata­linnak, a szegedi máltais cso­port vezetőjének és Lengyel Gyulának, a régióvezetőnek a társaságában - arról beszélget­tek, miként lehetne szorosabb­ra fűzni a város és az érte (is) dolgozó szeretetszolgálatosok kapcsolatát. A szuverenitásáról - politi­kától, vallásoktól függetlensé­géről - világszerte közismert, s elismert munkát folytató máltai szervezet a dél-alföldi régióért és Szegedért hosszabb távon szeretne tevékenykedni. - Meg akar gyökeresedni a városban, hogy annak hasznára lehessen a jövőben - fejtették ki az MMSZ vezetői szándékaikat. Melyeknek komolyságát bizo­nyítja az, hogy már eddig is százmilliós nagyságrendű se­gítséget nyújtottak a szegediek­nek. Többször osztottak pél­dául a rászorulóknak élelmi­szereket, (tavaly négy és fél millió forint értékben). Ruha­csomagokat, gyógyszereket rendszeresen juttatnak az el­esetteknek, kiterjedt szociális­gondó-hálózattal segítik az öregeket, a betegeket, utóbbia­kat orvosi ellátással, a városi egészségügyi intézményeknek adott ápolóeszközökkel is. Segítettek berendezni a Pi­arista Gimnáziumot, a Karoli­na iskolát, idén pedig több milliós támogatással a Teleki • A máltaisok segítik a várost Szegelen szeretnének gyökerekel ereszteni Csilla von Boeselager a városházán, dr. Ványai Éva alpolgármesternél. (Fotó: Schmidt Andrea) utcai krízishelyzet-megoldó szeretetotthont. Szerteágazó, aktív, önkéntes és önzetlen segítő tevékeny­ségüket igen mostoha körül­mények között végzik: igazából nincs hol fogadni és osztani az adományokat, nincs megfelelő telephelyük, raktárbázisuk, olyan épületük, ahol például komplex segélyhelyet rendez­hetnének be. Pedig az MMSZ szándéka az, hogy az egyre több szociális gonddal küzdő Szegednek minél több segítsé­get nyújtson, együttműködve az önkormányzattal. Amelytől azt kérik - mint ezt a dr. Tóth László jegyzővel folytatott megbeszélésen is kifejtették -, hogy megfelelő épületek ren­delkezésre bocsátásával járul­jon hozzá a városi és a régiós máltais központok kialakításá­hoz. A városházi megbeszélések után Csilla von Boeselager lá­togatást tett a ferencesek rend­házában, majd a Dugonics téri katolikus házban találkozott a szegedi máltaisokkal, karitatív tevékenységet végzőkkel. Ma a bárónő a régióban mostanában a „török invázió" miatt különö­sen sok aktuális feladattal bir­kózó makói máltaisokat keresi fel. Szabó Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents