Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

HÉTFŐ, 1993. AUG. 23. HAZAI TÜKÖR 5 • Klimatizált konténer Capsula Hotel • Magyarországon a szegedi Forrás Hotel nyári kertjében mutatták be először a svéd Capsula Hotel prototípusát. A modell neve beszédes: ezúttal ugyanis nem valamiféle felhőkarcoló-szállót kell elképzelnünk. A Capsula Hotel csakugyan alig nagyobb, mint egy doboz, kényelmesen elfért a Forrás Szálló kertjének egyik kis dombján. Mégis megvan benne minden, amire a szálláskeresőnek szüksége van: légkondicionált klíma (télen még fűthető is!), hajszárítóval és szagelszívóval fölszerelt fürdőszoba, kényelmes ágyak, étkezősarok. Az egy emelet magasságig, szinte tetszőleges változatban, és igény szerint összerakható „szobadobozok" méreteit úgy állapították meg, hogy megfeleljenek a nemzetközi konténerszabványok (ISO) követelményeinek. így könnyen szállíthatók, bárhol telepíthetők, s mivel minden gépészeti berendezést tartalmaznak, csak vízés árambekötést igényelnek. A megközelítőleg 12-13 négyzetméteres, kétszer kétágyas blokkot tartalmazó konténeregység télen-nyáron fölFotó: Hárs László használható kempingezés, munkás- vagy diákszállás, esetleg szükségelhelyezés céljára is; néhány órás szerelés után már bele is költözhet a lakó. Dr. Imre András ügyvéd, a Capsula Hotel LTD képviseletében elmondta, hogy a szegedi bemutató jól sikerült, a frissen kifejlesztett modell fölkeltette a hazai idegenforgalmi szakemberek érdeklődését. A Capsula Hotel LTD célja magyarországi gyártókat és forgalmazókat keresni - ez irányban is mutatkoznak kedvező jelek. Nem közömbös persze az sem, mibe kerül egy „kapszula" hotel: a bemutatott kétszer kétágyas egység ára hozzávetőlegesen 1,5 millió forint. A cég képviselői szerint a hagyományos szállodaépítés ennél jóval drágább. Szeged után Magyarországon már csak Budapesten mutatják be a Capsula Hotel prototípusát, amelynek „leszármazottait" akár az 1996-os világkiállításon is viszontláthatjuk. Ny. P. • Az orfűi Csendes utcából ebbe a forgatagba pottyantál. Otthon érzed magad? - Persze, hogy otthon. A régi ifjúsági napok hangulata jár a fejemben, amikor ugyanilyen tömeg volt, és óriási buli, mint most. Örülök hogy ismét végignézhetek a közönségen. • Nosztalgia Nagy Bandával, ez a műsorod címe. Ma nem politizálsz? - Nem, azért is kértem ezt a címet, mert ma a régi számaimból szeretnék tallózni. Ezt a napot nem ítélem alkalmasnak ahhoz, hogy itt az én politikai kabarémat vezessem elő. És attól félek, nem is maradhatok addig, amíg szeretnék. Délután lett volna Szarvason egy előadásom, aminek elszúrták a szervezését, s ma este vissza kell mennem oda. • Ekkora gyűrődésben honnan veszel erőt a humorhoz? - A közönség előtt lenni, az különleges állapotot jelent. Egyébként magam sem értem, miért jön ki annyi bolondság belőlem. Belülről pedig, és, ugye, kifelé is, inkább komolyan gondolkodó embernek érzem magam. De lehet, hogy éppen ebből adódik. Ha az ember eléggé komoly tud lenni az életben, átgondol mindent, amiről beszélni szeretne, és humorérzéke is van hozzá, akkor képes megfordítani ezt a valós komolyságot egy látszólagos vidámságra. Ami persze csak itt a pódiumon él. Azt hiszem, ez a kettősség kihallatszik a műsorból is. • A pódium más világ? - Annyiban igen, hogy a magánéletemben a mozgásra, egészségre sokat adó ember vagyok, aki mellette nyomon követi a politikát, kultúrát, társadalmi életet. De aztán a pódiumon elfeledkezem erről. A színpadon persze kinyílok, és aztán történnek a dolgok, Nagy Bandó autogramot oszt. (Fotó: Schmidt Andrea) • Szombati íesztíválforgatagban Pillanatkép Nagy Bandé Andrástól ahogy történnek. Néha engem is magukkal ragadnak. • Nem vagy depresszív alkat? - Inkább olyan vagyok, aki sok minden miatt emészti magát, de aztán képes egy másik látszatot teremteni azzal, amit mond. Eközben a szövegekből kiderül, hogy ott, a színpadon is tart az önemésztés. • Mivel készülsz a választási kampány idejére? - Különösebben nem készülök, de a műsoraimban igyekszem utalni arra, hogy a polgárok programra szavazzanak, és ne ábrázatra. Ha a választási kampányban megint csak az lesz a pártok szövege, hogy a másik rossz, vagy miért volt rossz, akkor nekem az kevés. El akarom hitetni mindenkivel, hogy ez számunkra kevés. Ez valami papolás ugyan, de hátha nem papolok hiába. Előbb-utóbb mindenki rájön majd, hogy ha a programot fogja voksolni, akkor lesz mit számonkérni. Ha viszont az ábrázatra szavaz az ember, akkor nincs mit számonkérni. Nézheti, hiszen ő jutatta oda. • Hallottam, hogy rövidesen két új hangfelvételed is megjelenik. - Igen, októberben és novemberben az elmúlt négy év terméséből jelenik meg válogatás, két kazettán. Az egyik arról szól majd ami '89 után, a másik, ami '94 előtt történt. S. P. s. Attila tleau de Dieu Avagy Istennek kardja? (Budapesti tudósítónktól.) Világtörténelmi figura volt a hun király, akiről sajnos nem sokat tudunk, s még annyi se, amennyit lehetne, mert a legjelentősebb ókori - görög nyelvű forrás - máig sincs magyarra fordítva. A maga idejében, s még azután is, ma is, izgalomban tartotta és tartja az eurázsiai térséget, nincs abban semmi rendkívüli, ha könyvek, filmek után, olykor Arany János költői nyomdokain haladva, születik róla egy nagy shaw is. Az augusztus 20-i bemutatóra valószínűleg ráköltötték néhány produkció árát. Igazi lovak szaladgáltak a színpadon, volt füst, volt tűz, táhckar, római katonák, hun vitézek, csillogó hercegek, világító kard, tűzokádó trónus, amin a nagyobb tömegjeleneteknél Atilla úr, a hunok és germánok fejedelme, vagyis Vikidál Gyula foglalt helyet. (Énekhangja elég indiszponált volt az ünnepi estén.) Több hang is megszólalt az ősi messzeségből, úgymint Nimrud őshangja, meg a mindenható atyaistené, ez utóbbit Ütő Endre bocsátotta ki. És persze a nézőtéren is kivonult a politikai elit. Protokoll-listát beszerezni meg se próbáltam, de például a piszoárban igazságügyi miniszterrel lehetett együtt pisilni, láttam a Például izgalmas francia film is készült a hun királyról, vagy negyven évvel ezelőtt, Anthony Quinn, Sophia Loren és Henri Vidal főszereplésével. És senki se mondta Sophia Lorenről 1954-ben, amikor a filmet bemutatták, hogy magyarkodik. Úgyhogy nem igazán értem, miért idegeskedik, aki idegeskedik, amikor a margitszigeti szabadtéri színpadon meglátja Szörényi Levente történelmi rockoperájának címét: Atilla, Isten kardja. (A nyelvészek szerint mindkét írásmód helyes. Az Attila is, és az Atilla is.) belügyminisztert, a miniszterelnököt, számos volt és jelenlegi államtitkárt. Minden azt súgta, odafönn a színpadon, és idelenn a nézőtéren, hogy „ez a mi művészetünk". (Gondolati mandiner kizárólag az érzékeny lelkű olvasónak: „A tükrözéselmélet talán a művészet területén mutatkozott meg legjobban lemeztelenített formájában, a platóni árnyék árnyéka - ami tökéletesen megfelel a tükrözéselmélet szellemének - melyet egyébként Aquinói Szent Tamás is buzgón hirdetett az ismeretelméletben - a kicsit is következetesebb gondolkodót szükségszerűen el kellett juttassa a művészet elvetéséig. Ha a művészet csak az anyagi világ tükröződése - ahogy Platón és a tükrözéselmélet állítja -, akkor ez a tükrözés valami haszontalan és értelmetlen dolog, mert puszta árnyék és másolat, illetve a való Világ megkettőzése. Ezért kell minden képmutatás nélkül tagadni a művészetet, ahogyan Platón következetesen teszi, ezt azonban a tükrözéselmélet hirdetői sem a középkorban, sem ma nem kívánják ilyen tisztán megerősíteni, mert nem akarnak lemondani arról a haszonról, melyet számukra a mi művészetünk hozhat." Danko Grlic: Művészet, esztétika, tudomány, Forum, Újvidék, 1986.) Lehet, hogy azokat, akik úgymond a „magyarkodás" miatt idegeskednek, ez a haszon irritálja? De hogy mi volna ez a haszon, az a bemutatón nemigazán derült ki. Lezsák Sándor - akinek szövegei gyakran jobbak, mint Bródy János hasonló kategóriájú dalai - egy elejtett interjúban arról beszélt, hogy Atilla (Attila) volt az európai gondolat első nagy politikusa, aki látta, hogy az Líráitól az Atlanti-óceánig terjedő térség egységet képez... Halálával ez omlott össze... A Nyugat ármánykodása miatt?... Szörényi Leventének a Magyar Vetésben megjelent friss interjúi ebbe az irányba fordítják az érdeklődő figyelmét, bizonygatva, hogy nekünk is épp annyi közünk van az őskultúrákhoz, mint bármely másik népnek. De mért kell ezt bizonygatni? Miért vagyunk mi magyarok olyanok, hogy mindig „az" jut eszünkbe? Egy opera kapcsán az egész múlt, a régi dicsőség... Elkaparnám magam, ha augusztus 20-án este úgy éreztem volna, hogy igen, ez volt az az este, amire negyven éve várok, ez volt az a mű, amiben összpontosultak történelmi és nemzeti gondjaim. Ettől függetlenül, a rockopera jó volt. Annyira, amennyire jól a Kádár-korszak tömegjelenetein edződött Koltay Gábor az új korszak örömére meg tudta csinálni. Előző nap is szabadtéren voltam. Augusztus 19-én a Népstadionban, Jean Michael Jarre koncertjén. Utána, este tizenegy tájban, egyetlen közlekedési eszköz sem állt a mintegy negyvenezres tömeg rendelkezésére. Huszadikán, a szigeten szolgálatkész békávés buszok vártak jóval később, a jóval kisebb tömegre. A rosszindulatú kérdés sajnos teljesen jogos: Jarre csak a közönség ügye volt, a hun bemutató pedig a nemzeté? Szegediek e világból - Szegeden lövőre - ugyanitt. Ezen tiszai kiránduláson Sándor József és felesége, Csepregi József és felesége (mindannyian Párizsból), Magyari Kossá János és Violett, Mikovics Ágoston és Teréz (Kaliforniából), Pető Ferenc (New York-ból), Győry István (Münchenből) és Tóth Domonkos (Torontóból) vett részt. A vendégeket a polgármesteren kívül elkísérte dr.Berekné dr. Petri Ildikó, Borvendég Béla és Jankó Attila képviselő is. A kellemes hajóutat követően a társaság a Horváth Mihály utcai Képtárban megtekintette a Temes megyei és a délvidéki képzőművészek munkáiból rendezett tárlatot és meghallgatta Tandi Lajosnak, lapunk felelős szerkesztőjének a város kulturális életéről tartott átfogó tájékoztatóját. A külföldön élő szegediek itthoni látogatásuk végén a Torony alatt találkoztak a város kiemelkedő gazdasági vezetőinek egy csoportjával, majd dr. Lippai Pál fogadást adott tiszteletükre. A vendégek egybehangzóan hasznosnak ítélték a hárommnapos találkozót és köKellemes, baráti, oldott hangulatban fejeződött be az egykori szögediek itthoni látogatása. Külföldön élő valamikori polgártársaink az ünnepek idején a város vendégeiként részt vettek a szegedi és az ópusztaszeri ünnepségeken, szombaton pedig sétahajózásra invitálta őket dr. Lippai Pál polgármester. szönetüket fejezték ki a város első emberének és munkatársainak a lehetőségért, hogy szülővárosukban tölthették az ünnepet. Elmondták, hogy hazatérve választott hazájukba, azon fognak munkálkodni, hogy lehetőségükhöz mérten segítsék a szegedi gazdasági, kulturális és sportéletet. Kifejezték készségüket aziránt is, hogy jövőre ugyanebben az időben, ugyanitt találkozzanak. Még nagyobb számban... K.F. Turgenyev-konferencia Nemzetközi Turgenyevkonferenciát rendez Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karának Orosz Filológiai Tanszéke és az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Magyarországi Egyesülete. A rendezvényen - amelyet az író születésének 175. évfordulója alkalmából, augusztus 26-tól 28-ig tartanak meg - a hazaiakon kívül az USA-ból. Kanadából és Európa több országából is érkeznek előadók.