Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19 / 193. szám

12 SZENT ISTVÁN ÜNNEPE CSÜTÖRTÖK, 1993. AUG. 19. Szer kultuszából a megye is töltekezhet A megyék első országos gyűlésének tiszteletére rövid egy hónap alatt készült el Balzovich László és Kristó Gyula A csongrádi régió 1100 éve című könyve. A régió, a megye, a középszintű közigazgatás históriájáról beszélgettünk a szerzőkkel. • Hogyan fér össze a magyar nép kárpát-medencei történetét jelző 1100 esztendő, és egy modern fogalom, a régió? K. Gy.: - A régió kifejezés az utóbbi évtizedben igazgatástörténeti jelentést is kap, de e munkában mi tájegység értelemben használjuk. A címválasztást indokolja, hogy a csongrádi térség 1100 évének históriáját foglaljuk össze. Ez pedig 140 évet jelent a megye előtti időből, illetve arra utal, hogy megszületése után Csongrád megye sem állandóan ugyanazon határok között működött. • Mi a magyarázata annak, hogy a Körös és a Maros torkolata közti, a Tisza két partjára kiterjedő területet máig Csongrád megyének nevezik, holott a régió közigazgatási központja már régen nem a Köröstoroki település? K. Gy.: - A megye történetében az állandóságot a középszintű közigazgatási funkció jelenti. A megye kiterjedése, hatásköre az idők folyamán változott. Az első megyeközpont ténylegesen Csongrád volt, s úgy rögződött, hogy bizonyos területek Csongrádhoz tartoznak. Ezért a változó kiterjedésű és szerepű megye legitimációját az eredeti elnevezés megőrzésében találja meg. • Magyar sajátosság a területi igazgatás megyei szervezetének létrehozása, közel ezeréves fennmaradása. A megye azonban korszakonként mást és mást jelent. Melyek a megye történetének főbb szakaszai? K. Gy.: - A középkor két megye-típusa: a királyi, illetve a nemesi vármegye. A tatárjárásig létező királyi vármegyére a megyén belüli királyi birtokok és királyi joghatóság túlsúlya jeliemlő. A XIII. század második felében, a XIV. században létrejövő nemesi vármegye egyfajta demokratizálódást indított el: a visszaszoruló királyi hatalom helyére, a király rovására megerősödött nemesség lépett. B. L.: - Az 1848-ig fennmaradó nemesi vármegye kettős funkcióval rendelkezett. Közvetítette a központi akaratot, de önkormányzati funkciója is létezett, az adott politikai erőviszonyoktól függő erősséggel. A kiegyezés hozta létre a polgári vármegyét, mely 1945-ig funkcionált. Az 194550 közötti átmeneti időszakban a közigazgatást „ellepték" a pártok, vitatva a középszint sorsát. A pártok elképzelése közül az egyik legismertebb az Erdei-féle város-megye koncepció. A vitát a szovjet típusú tanácsrendszer bevezetésének elrendelése „lezárta". Az 1950től élő szocialista megye önkormányzati jellegének látszatszerűsége a tanácstörvények következtében változott: a kettős funkció helyreállításának irányába mozdult. A rendszerváltozás utáni megyének viszont mindkét funkcióját megcsonkították. • A megyék tán épp ezért összefogtak: első országos gyűlésüket tartják. A megyék szövetkezésének mely történelmi példájából meríthetnek erőt? K. Gy.: - A XIV. században már kitalálták, hogy 3-5, egymással határos, hasonló problémákkal küszködő, (gy azonos érdekű megye gyűlését hívta össze a király megbízásából kiszálló nádor. Arra is van példa, hogy egyetlen királyi megbízott 4-5 megye ispáni tisztét is betöltötte. Tehát a megyék egymásrautaltságának királyi hatalom által való legitimálása középkori találmány. B. L.: - A polgári időszakban a megyék levelezés útján tartották egymással a kapcsolatot. A megyéknél rosszabb érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkező városok tartottak országos gyűlést, adtak ki lapot. • Tehát a megyéknek eddig nem volt szükségük arra, hogy országos gyűlésen tisztázzák helyzetüket és jövőbeli esélyeiket. Az első ilyen összejövetelnek különös atmoszférát ad, hogy az ópusztaszeri Arpád-emlékmű köré gyűlnek a megyei önkormányzatok képviselői. K. Gy.: - Szernek, a mai Ópusztaszernek a XIII. század elején, Anonymus munkájában fordul elő az a szerepköre, rtuU fclurtf nutmdmír mi} ftimutr* 4 tik cup4#ae-tttd*wA JpAh Mi& r 4Aepta tttffem Innc t (fagmmt cj* *iafv cuftud tUum jtmdfWj^Wtt s *itít!tttt$mttr imtus c "nu lutíi qmlcer utí <p4tr uiHmunt eatm bup , Blazovich László Kristó Gyula A CSONGRÁDI RÉGIÓ 1100 ÉVE <Fr \*cum tUuxtl CLi tlw Ab ftaqtui &rtu< mintha itt a honfoglalás korában „országgyűlést" tartottak volna, ahol elrendelték az ország ügyeit, „szerét ejtették" az ország dolgainak. Ez történetileg aligha valószínű. Nem vitás, hogy a honfoglalás időszakában is voltak „megbeszélések", de nem a mai értelemben vett „országgyűlés" jellegűek. Szerre legalább egy középkori adat van. melynek 99 százalékos a hiteltelensége, mégis elfogadhatóbb zarándokhely, mint egy önkényesen. ma kijelölt pont az ország területén. Egy nemzetnek szüksége van egy olyan helyre, ahova elzarándokolva szembesülhet múltjával, föltöltekezhet a történelmi inspirációk révén. A történész is elfogadja, hogy Ópusztaszer a magyar honfoglalás szimbóluma, a magyar államalkotó géniusz kifejezője lett. B. L.: - Szernek e középkori hagyományokon alapuló kultuszát éltetni kell. Újszászi Ilona • Mi lehettem volna, ha születésemtől fogva a szülőfalumban maradok? Boldog traktoros, könyvelő, valamiféle jobb sorsra érdemes tisztviselő? Esetleg tanító? Talán az utóbbi. Csakhogy én a virágzó mezőgazdaság korszakában gyorsan és lelkesen elszakadtam a földtől, a parasztizálástól, meg a falumtól. Egy időben az a gondolat is foglalkoztatott, hogy esetleg agrárértelmiségként feltaláltam volna-e magamat a nagyüzemi gazdálkodás keretei között? Elképzelhető. Bár, annak ellenére, hogy még most is élekhalok a munkáért, nem tud/om/tam volna elviselni, ha lépten-nyomon belebeszélnek (parancsolnak) az önmegvalósítási terveimbe, törekvéseimbe, s ha annyi önállóságot - felelősséggel együtt persze sem hagynak, mint amennyi a személyiségi jogaimmal jár. Ma meg ugye a magyar agrárételmiségiek helyzete elég labilis. Mit is csinálhatnék, ha a helyükben vagyok? Mi lenne a tipikus reagálás a társadalmi változásokra? Biztos vagyok abban, hogy néhány hónapon belül már látványosan választ kapunk erre a kérdésre is, elcsitulnak. elrendeződnek a föld-ügyek (már amennyire), s kiderül/het/, ki, mekkora területeket (értékeket) hasított ki (vett, bérelt, csalt stb.) magának. Most úgy tűnik, állandósult a csatazaj. Előbb a különböző törvények - melyek átalakítják az agráriumot - Nyugathoz közeittik a gazdálkodásunkat, aztán a mezőgazdaság mély Kinek sül az új kenyér? válsága következtében a szövetkezetek és más csatlakozó érdekképviseletek demonstrációval, tiltakozó megmozdulásokkal való fenyegetőzése, a panaszuk meg nem hallgatása, és természetesen a nagyfokú jövedelemhiány miatt, legutóbb pedig a föld-ügy borzolta fel a kedélyeket. A magyar föld ügye. Nem egy párt azt vallja ugyanis, akié a föld, azé a haza. Semmiképpen nem szeretnék tehát, ha az őszi hónapokban parlament elé kerülő földtörvény-tervezetben olyan kitételek is szerepelnének, amelyek a külföldi tőkének korlátlan (vagy akár kismértékben is) vásárlási lehetőséget nyújtanának. Szerintük ugyanis ez a cselédsorshoz, a zsellérvilághoz vezetne. Valóban, napjaink egyik izgalmas és hosszú évtizedekre, generációkra kiható kérdése, kié is lesz a magyar föld? Az átmeneti állapot, amely talán nem törvényszerűen kialakult, igen hosszúra nyúl/hat/ik majd, tehát úgy kell szabályozni a legértékesebb kincsünket - hiszen a magyar termőföld értéke nagyobb, mint az összes ipari objektum értéke -, hogy ne idegenek prédája legyen! Néhány sajnálatosan szerencsétlenül nyélbe ütött privatizáció - akár az Tóth Valéria domborműve ágazatnál maradva is - elriasztó képe is motiválhatja a pártokat eme véleményük megfogalmazásában. Elég volt a csődökből és a félresikerült privatizációkból! Ne áruljuk ki lábunk alól a szülőföldet! Könnyen meglehet, hogy ez a csatazaj elhúzódik a parlamenti választásokig. Tőkét is kovácsolnak belőle - nem kevesen. Hiszen szépen hangzik: az itt élők tulajdonába kell adni a földet, s azt is maximálni, bizonyos nagyságrenden felül fenntartani a tilalmi listát. Nincs nálunk értéke még a földnek, potom pénzért juthatnak hozzá a licitálók, de egyáltalán (sajnos), a magyar paraszt nem képes arra, hogy nagyobb területeket vásároljon és ütőképes birtokot varázsoljon elő egyik napról a másikra. A szakminisztérium (a föltörvény-tervezet készítője) sorolja a maga érveit. S nem minden ráció nélkül. Érdemes figyelni rá! Melyek ezek? Éppen a nyugati világ tapasztalatait vették figyelembe, ahol már igencsak busás ára van a földnek, s miért ne jöhetne be fgy legálisan a külföldi tőke - legalább ellenőrizni lehet -, különben is a háború előtt, pontosabban a két háború között Magyarországon voltak külföldi tulajdonú birtokok. S nem pusztult bele az ország. Valóban, a krónikás találkozott több ilyen gazdasággal is, például a Viharsarokban. Meglepődve tapasztalta, hogy amikor a „felszabadító" szovjet csapatok elözönlötték a szóban forgó vidéket, egyik kezükben a géppisztolyt, másikban a csokoládét, zászlajukon pedig a szabadságot hozva, ezeket a birtokokat nem fosztották ki. Ha tehették persze, elcserélték szovjet érdekeltségűre! Azzal is védekezik még a miniszter: nem érti, miért követelik egyesek a fejét, hiszen ez csupán egy tervezet, amelyet a tárca megvitat, majd az Országgyűlés, tehát lehetőség és mód van a korrigálására. Különben is, az egypárti diktatúrában volt jellemző az ilyen - csak nem cipeljük tovább, nem fáradtunk el abban a negyven évben? -, hogy ajánlások helyett utasításokat adjanak, sugalljanak a szaktárcának. Nemzeti kérdés a föld. Sokat és sokáig vitatkozhatni rajta. Annak örijlni lehet, hogy nem a jelenlegi siralmas állapotokat tekintik alapnak, amikor is ugye megdöbbentően lecsökkent az állatállomány - a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest 41 százalékkal -, kevesebbet terem a föld, s a még exportra jutó termékeket elkótyavetélyik az egymással szóba se álló, versengő külkereskedők, amikor is az állambácsi nem fogja már senkinek sem a kezét, hogy éppen most vess, arass, házasodj és szüljél sztahanovistákat, nagykorú polgárként magad döntessz - és magad mehetsz tönkre! Hol van itt a bor, búza, békesség? Örülhetünk, hogy az ország kenyere megtermett. S az már igazán művésze a szakmának, aki ilyen viszonyok közepette (aszály, jégverés, adózás stb.) egy fillérből két krajcárt tud csinálni. Épeszű ember irigyelheti? Sz. Lakács Imre