Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
10 SZENT ISTVÁN ÜNNEPE aszályos korszaka arra ösztönzött, hogy a legfontosabb tényezőket számba véve kialakítsak egy mutatót, aminek segítségével számításokat lehet végezni, támpontokat lehet adni az öntözési tervek készítéséhez, gazdaságosságához. Az egész Kárpát-medencében. Egyébként éppen az a szép a mi szakmánkban, hogy az egykori Magyarország egészét, a Kárpát-medencét kell számba vennünk: a vízügyekkel foglalkozni igazi magyar műszaki feladat. S itt Szegeden, ahol a Tisza gyöngye a város, ez különösen szép. Sok lehetőség, sok feladat adatik számunkra. A megoldások nem könnyűek, de kötelességünk a lehető legjobbakat megtalálni, méghozzá költségkímélő módon. Maximálisan erre törekszünk. • Személyes terveiben pedig mire? - Mindig a soros feladatokra koncentrálok, de ezek mellett szeretném tömören összefoglalni azt. amit eddig csinaltam, hogy a publikáció segítségére legyen másoknak. A gyakorlatra épített kutatómunka-.ak amiben egyébként igaz i jól érzem magam - eddigi Koncepcióit, eredményeit igényes dokumentálással lenn? jó közreadni. S persze megtartani állandóan ösztönző késztetésemet a továbblépésre. Szabó Magolna Csongrád megye alkotói díjasai • A régiához, az itteni önkormányzatokhoz földrajzilag, eredményeiben, vagy hatásában kötődő alkotómunkát ismer el a Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói Dija. A társadalmi, a gazdasági, a tudományos, a kulturális és a művészeti élet területén kimagasló eredményt előrő alkotókat, kiemelkedő alkotásokat kitüntető díjat 1992-ban alapította a területi önkormányzati testület. Először a múlt évben, az augusztus 20-i ópusztaszeri ünnepségen adta át e kitüntetést a közgyűlés elnöke, Lehmann István. Az alapító dokumentum szerint ez a díj egyéneknek és közösségeknek is adományozható. Erre javaslatot a megyei közgyűlés tagjai és bizottságai, a térség településének önkormányzatai, az itt működő társadalmi szervezetek, szövetkezeti szövetségek, kamarák, szakmai egyesületek, érdekképviseleti szervezetek, művészeti szövetségek, tudományos, felsőoktatási, illetve más intézmények tehetnek. A díj éremből, oklevélből és pénzjutalomból áll. Évente legfeljebb három egyéni és két közösségi alkotói díj adományozható. A díjat a közgyűlés elnöke az augusztus 20-i állami ünnepen adja át a kitüntetettnek. Csongrád Megye Alkotói Díjasai 1993-ban: Jámborné Balog Tünde batikművész, dr. Pálfai Imre okleveles vízépítő mérnök. Sütő András író, a Csongrád Megyei Népművészeti Egyesület, a sándorfalvi Budai Sándor citerazenekar. Tiszteletre méltó iamatuzsálemek Jámborné Balog Tünde batikművész Csongrád Megye Alkotói Díját az idén egy képzőművész, nevezetesen a makói Jámborné Balog Tünde batikos is megkapta. A batik a képzőművészetben nem egy bevett, általánosan elismert eljárás, nálunk szinte kizárólag iparművészeti technikaként használják. A batikolás Délkelet-Ázsiából származik, az ottani nők ezzel a módszerrel díszítik a textilt, a kendőket és egyéb használati tárgyakat. Jámborné Balog Tünde más módszert használ, és motívumrendszere is erősen különbözik. Eleinte ő is olajjal, temperával dolgozott, rajzokat készített, de saját bevallása szerint nem érezte magát igazán jól ezekben a technikákban. A batikolással iskolai munkája során került kapcsolatba, szakkörön gyerekekkel készített batikolt terítőcskéket. Akkortájt éppen alkotói válságban volt, el is határozta, leteszi az ecsetet, örökrfc hátat fordít a festészetnek. Batikolt képeken kezdett el dolgozni, először selyemre, majd áttért a vászonra. Első munkáit, Szent Antalt és Szent Terézt a makói kápolnának ajándékozta. Mikor Bálint Sándor néprajzos, Jámborné Balog Tünde közeli jó barátja meglátta ezeket az alkotásokat, röviden csak ezt állapította meg róluk: „Na, ezek képek!" Ezt követően már a művésznő is tudta, vége a bolyongásoknak, tévelygéseknek, sikerült megtalálnia az igazi formát. Dolgozott is rendületlenül, egymást érték a kiállítások, műveit az ország szinte valamennyi városában bemutatták. Legnagyobb élmény számára talán az volt, amikor egy budapesti bemutatkozás alkalmával Domokos Pál Péter a következő sorokat írta be Tünde vendégkönyvébe: „Tovább, tovább, az út a csillagokig vezet." Ez a lökés újabb erőt adott, bátorítást számára, hogy kitartson a megkezdett úton. A művésznő egyik fő ihletforrása az irodalom, ettől nem tud és nem is akar elszakadni. Krúdy álmoskönyvéhez, népi gyermekmondókákhoz, az Erdélyi Zsuzsa által gyűltött archaikus népi imákhoz készített sorozatot, s ezáltal még közelebbi kapcsolatba került a néprajzosokkal. Élete nagy ajándékának tekinti a Bálint Sándorral és Erdélyi Zsuzsával kötött életre szóló barátságát. Tünde másik nagy inspirációja a természet, annak szelleme, lelke, antropomorf volta érdekli. Meggyőződése, hogy egy öreg famatuzsálem is tud lenyűgöző, tiszteletere méltó lenni, emberi karakterisztikák fedezhetők fel benne, csakúgy, ahogy az emberben is megtalálhatók például növényi eredetű vonások. Nem sokan tudják, hogy Jámborné Balog Tünde irodalommal is foglalkozik. Néhány hónappal ezelőtt a Haza és Haladás Alapítvány, meg a Heti Fotó: Enyedi Zoltán Magyarország irodalmi pályázatot hirdetett Anyák a történelemben címmel. Tünde édesanyja történetét írta meg, és első díjat kapott. Önvallomásnak is beillenek az alábbi sorok: „Hódmezővásárhelyen születtem 1938. október 3-án, anyai ágon katolikus székely, apai ágon református makói parasztcsaládból. Itt-ott közéjük keveredett egyegy sváb, lengyel, tót és bolgár ős is; ha rajzolok, mindnyájan fogják a ceruzámat. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, meghatározó élményem az, hogy magyar vagyok. Amit megértem és megéltem, annak lenyomatát vásznaim őrzik, mint ama régi embert a turini lepel". T.T. Értékel védő, teremtő szolgálatban Dr. Pál fai Imre vízépítő szakmérnök lehető legjobb és leggazdaságosabb megoldásokat alkotó együttműködéssel, természeti szemlélettel kell keresnünk. Erre most kedvezőek a lehetőségek: igyekszünk védeni sajátos értékeinket, megtartani az adottságokat, például a Tisza holtágainak, hullámterének rendezése során, a folyó hasznosítási lehetőségeinek feltárásakor. - Adottságainkra építve alkotott ön egyedit az „aszálykezelésben". Mi a lényege? - A 80-as évek elejének Fotó: Révész Róbert Dr. Pálfai Imre vízépítő szakmérnök az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási .osztályának vezetője. Tevékenységéhez fűződik több, Csongrád megyét érintő vízgazdálkodási és fejlesztési terv - például vízrendezési, öntözésfejlesztési koncepciók -, a Tisza védelmére és hasznosítására kidolgozott elképzelés. Aktívan dolgozik a megyei közgyűlés területfejlesztési bizottságában. Tudományos dolgozatait rendszeresen olvashatjuk a Hidrológiai Közlönyben, a Vízügyi Közleményekben és az Alföldi Tanulmányokban. • Kollégáitól rendkívüli szakmaszeretetéről, sokoldalúságáról, precizitásáról hallottam, tisztelik érte. Hogyan lett otthonos a vízügyi munka minden területén? - Orosházán születtem, éret-tségi után Budapesten mélyépítőknél dolgoztam, jó iskola volt, ott ivódott belém a műszaki gondolkodásmód. Vonzott a geológia és a hidrológia tudománya, elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen a vízépítő szakot, s friss diplomásként 1960-ban Szarvasra kerültem. Ott az öntözési kutatóintézetben négy évig mezőgazdasági, műszaki jellegű tapasztalatokat gyűjtöttem, aztán Szegedre jöttem, az Ativizig tudott lakással segíteni a családalapításhoz. A terepet részben már ismertem, szarvasi éveimben több Csongrád megyei állami gazdasági öntözési tervet készítettem. Az Ativizignél a műszaki tervezési osztályon kezdtem, foglalkoztam az 1400 hektáron üzemelő szentes-donáti öntözőfürttel, a Maros bal parti belvízrendszerével, az 1970-es makói buzgár utáni helyreállítási tervvel. • Később nagyobb volumenű, átfogó koncepciójú munkákkal bízták meg. Közülük melyek a legfontosabbak? - Csoportmunkával 76-tól dolgozni kezdtünk Csongrád megye belvízrendezésének átfogó koncepcióján. Később, 1986-87-től a megyei vízgazdálkodás távlati fejlesztési elképzelésein. Örömmel vettem részt mindebben, mert az Ativizignél Simády Béla igazgató alkotó légkört teremtett és csapatmunkát, ami a hidrológiai kutatásoktól a korszerű műszaki megoldásokig összefogja tevékenységünket, közössé teszi eredményeinket. Ezért is érzem úgy, hogy ebben a díjban kifejeződik a szakmánkrafigyelés, valamennyiünk munkájának az elismerése, s ez külön öröm számomra. • A közösségi munka lehetőségei mostanában bővülnek, egyre erőteljesebb az együttműködésük a természetvédőkkel, az önkormányzatokkal... - Ez szükségszerű. A vízgazdálkodási tevékenység segítő szolgálat, ami a jólét előmozdítására, és a természeti értékek megóvására hivatott. A