Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

KEDD, 1993. AUG. 17. HANGSÚLY 5 A Szegedi Biológiai Központban előadásokkal folytatódnak a XXXVI. országos biológus napok. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK Juhász Gyula Művelődési Központ H. Nagy Anikó festőművész kiállítása szombat és vasárnap kivételével naponta 10 és 18 óra között A Somogyi-könyvtárban Ötszázhúsz év könyvei a száztiz éves Somogyi-könyvtárban. Naponta 10 és 18 óra között. Kálvária Galéria (dr. Boross J. u. 27.) Plein Air '93 Csongrád, a nemzetközi alkotótelep kiállítása. Móra Ferenc Múzeum Kőbezárt világ (kövületek) az I. emeleten. Ókori művészet - kiállítás a Szépművészeti Múzeum válogatott gyűjteményéből - a II, emeleten. A Horváth Mihály utcai Képtárban: Testvéri diptychon. Temes megye és a Vajdaság képzőművészeinek munkáiból rendezett Szegedi Fesztivál Tárlat. Fekete-ház Baross Gábor, a vasminiszter Ortodox egyházművészet Ifjúsági Ház Werner Degreif képzőművészeti kiállítása A Bálint Sándor Művelődési Házban Kicsinyek, színházak, istenek fotók és festmények Kfna életéről. A Népművészti Alkotóházban (Árboc u. 1-3.) Dr. Szabó Irméné népi iparművész, a népművészet mestere kitiltása. Az Impala Házban (Zárda u. 9.) Orosz István grafikusművész Vigyázat, lépcső! cfmű kiállítása tekinthető meg. „Határtalanul" címmel lapot indít a Jákó Vera Alapítvány és a Dunasat Alapítvány, várhatóan szeptember közepén. Az újság kiadásáról az augusztus elején, Budapesten megrendezett Határon Túli Magyar Lapok Szemléjén határoztak, s a lapot a tervek szerint zömében a határon túl élő magyarok szerkesztik majd. A cikkek így egy időben jelenhetnek meg a „Határtalanul" hasábjain és a szomszédos országok napilapjaiban. Az új lap pártsemleges lesz, tiszteletben tartja más nemzetek és nemzetiségek érdekeit, kultúráját, valamint bizonyos írásokkal szembeni érzékenységét. Megnyitották a biológusnapokat Több mint kétszáz hazai biológus és biológiatanár részvételével nyílt meg tegnap a Szegedi Biológiai Központban a XXXVI. Országos Biológus Napok előadássorozata. Az évente megrendezendő találkozó egyben továbbképzés is a biológiával foglalkozó oktatók számára. Idén a rendezvény SZBK-centrikus lesz, a konferencia témái a biofizikától, biokémiától a növénytanig lefedik a szegedi központ egész kutatási területét. A három nap alatti húsz eló'aűás szerzői valamennyien a szegedi kutatók. Püspöki kenyérszentelés augusztus 20-án m A magyai ember munkájának gyümölcsét mindig Istentől várta és kérte Egy jelkép, amely az életet jelenti - A magyar paraszti életet körülbástyázták a vallási szertartások. Mindegyiknek megvolt a maga mondanivalója, a kenyér pedig mindig valami egészen kiemelkedő szerepet játszott a magyar ember számára. Az életet jelentette. A kenyérhez kapcsolódó szertartásoknak három fázisuk van. Az első a búza megáldása, búzaszentelő körmenetekkel rögtön a tavaszi kisarjadás után. Szent Márk napja körül. A második Péter-Pál körül van, az aratóünnep. Az arató nekiindul a péter-páli miséről, hogy felkészüljön a termés begyűjtésére, és nagyjából Szent István körül a beérett termés első zsengéjét Istennek szentelik, és az ő áldását kérik rá. Ugyanígy a bűzaszentelő napon, szőlős vidéken szőlőmegáldások vannak, valamint a kipréselt és kiforrt termést karácsony után vitték a Szent János-áldásra. Ezek az alapvető élelmiszeri szokások, melyek a magyar ember életében nagyon fontosak voltak, s összekötődtek az egyház szertartásaival. A magyar ember munkájának gyümölcsét mindig Istentói várta és kérte. • Hogyan került együvé a kenyérmegáldás és Szent István ünnepe? - A kenyérmegáldás nem szükségképpen volt a Szent István ünneppel összekötött. Eleinte az apostolok szétoszlásának ünnepén, július 15-én tartották. Talán azért kötődött össze így, mert Szent Istvánt mindenütt megünnepelték, nagyon sok Szent István templom is épült, és erre a napra az új lisztet már kihozták a maA magyar népszokás és az egyházi szertartás augusztus 20-án a kenyér megáldásának hagyományában találkozik. Hogy miként, az ünnep előtt erről kérdeztük Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspököt, aki pénteken Szegeden, a Napfény-fesztivál megnyitása után áldja majd meg mindennapi kenyerünket. lomból, kenyeret süthettek belőle. Nincs szükségszerűen egymáshoz fűzve a két ünnep. • Milyen a kenyéráldás egyházi szimbolikája? - Ez tulajdonképpen összefügg az élet kenyerével, az oltáriszentséggel, a kenyér és a bor színe alatt jelen lévő Jézus Krisztussal. Tehát a szentmisében a kenyeret és a bort változtatja át a miséző pap Jézus testévé, vérévé. • Sajátosan magyar egyházi szertartás ez? - Maga a szimbolika az természetesen egyetemes. A kenyereskosár és a hal, vagy az öt árpakenyér borral a közepében, mindenütt az oltáriszentségre utaló jelkép, a hal pedig Krisztus-monogram, ez volt az őskeresztények maguk között és a sírjaikon használt ismertetőjele. Régen külföldön is volt a magyarhoz hasonló kenyérmegáldó szertartás, de a janzenista időkben elszoktak tőle. Manapság nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele más külföldi egyház életében. • Az elmúlt évtizedekben igyekeztek elvenni a jelentőségét az egyházi szertartásnak, és világi, állami jelképekkel helyettesíteni. Mennyire sikerült? -Én egymás után láttam, mind az aratóünnepnek, mind a kenyérmegáldásnak a szertar-, tását bevezetni a szeged-csanádi egyházmegye legkülönfélébb községeiben: nem is a helyi plébános kezdte, hanem az emberek emlékeztek vissza és kívánták újra az egyházi szertartásokat. Valamilyen formában megmaradt a kommunista érában is, hiszen a nemzeti színnel átkötött kenyeret hol Rákosinak adták át, hol ennekannak. Ha nem is megáldott kenyér volt, a magyar ember számára az életet jelképező kenyér szimbóluma, a kenyéradás szertartása ekkor is megmaradt. • Mennyire áll közel a magyar lélekhez ez az ünnep? - Azt hiszem, a legközelebb állók egyike. Emlékszem, hajdan, akár Mezőhegyesen, a munkásemberek között, Domaszéken, Röszkén, vagy az ásotthalmi tanyákon, a kenyér szerepe nagyon-nagyon jelképes, misztikus volt a magyarok életében. Tanyai emberek között tapasztaltam meg, hogy a lehullatott kenyeret a gyerekekkel felvétették, s azt mondták, ez az élet. Krisztusra emlékeztet. A gyerekkel lefújatták, megcsókoltatták és meg kellett ennie. Városban a kenyér megbecsülése már nem ennyire nagyon tapasztalható, de a magyar paraszt életében, aki rettenetesen megdolgozott érte, igen. Panek József • Szegedi egyetemi körökben többször felvetődött, hogy a JATE struktúrájából hiányzik a művészettörténeti tanszék, illetve csak kisebb szemináriumok, kurzusok léteznek ilyen címen — kezdi Gyukity Márk, az Európa Alapítvány ügyvezető igazgatója, az Impala házigazdája. - A csak tervben létező, majdani művészettertönéti tanszék vezetésére felkért emberek mindig azzal a felkiáltással utasították vissza az ajánlatot, hogy egyrészt nincs jelen Szegeden a kortárs képzőművészet, nincsenek szentélyek, zarándokhelyek, másrészt a művészettörténeti illusztrációs anyag enyhén szólva hiányos. Ekkor rettenetesen nagy fába vágtuk a fejszénket, féléves munka után elkészítettünk egy FEFA pályázatot; a vizuális kultúra szegedi számítógépes könyvtárát szerettük volna megalapítani ilyen egyébként nemhogy Magyarországon, de még KeletEurópában sincsen. Beadtuk ezt tervet a bölcsészkarra, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Továbbment az egyetemi tanács elé - ott megbukott. Ezzel párhuzamosan gondoltunk arra, hogy itt van az Európa Alapítvány Zárda utcai központja. Miért ne adjunk teret, a szó szoros értelmében, a kortárs művészeteknek? így indult a kiállítás-sorozat. • S megnyílt Szegeden a negyedik galéria? a Zárda utcában Kortárs művészetek háza Az Impala Ház, méreteit tekintve ház is lehetne, mert az összes alapterülete 340 négyzetméter. A valóságban azonban „csak" egy pince a Zárda utcában. Csak egy pince, ahol a közelmúltban volt Wahorn András és Milorad Krstic kiállítása, Krasznahorkai László, Szilágyi Ákos és Karátson Gábor beszélgető-estje. Most pedig Orosz István grafikusművész „Vigyázat, lépcső!" című tárlata várja a látogatókat. Gyukity Márk, az Impala házigazdája (Fotó: Révész Róbert) - Szerintem Szegeden nincs galéria. Még az Impala Ház sem nevezhető annak a kis kuckónak, szentélynek, amit ezalatt értek. Galériában nem szednek belépőjegyet, teljesen privát és intim légterű helyiség. Mindig tökéletesen jellemzi a kiállított mű, vagy alkotó a galériásnak ízlésvilágát és szemléletmódját. A látogató mindig azt tapinthatja ki, ami a kortárs képzőművészetben éppen zajlik, abszolút „up lo date", korszerű minden, ami ott van. És megvásárolható. Ha ezt végiggondoljuk, akkor nem hiszem, hogy Szegeden létezne egyetlen galéria is. Senkit nem akarok megbántani, de szerintem mindaz, ami Szegeden a képzőművészet címszó alatt megtalálható, nem igazán korszerű. Mi pedig abban az értelemben nem számítunk galériának, hogy nem foglalkozunk képkereskedelemmel. • Az Impala Ház az Európa Alapítványé, többen viszont azt hihették a megnyitón, hogy a budapesti Roczkov nővérek leányvállalatáról van szó. - Az Európa Alapítvány idestova öt éve működik, az első négy évben elsősorban ösztöndíjakat adott ki. Bizonyos alkotócsoportokat és írókat támogatott, illetve kiadványszerkesztő műhelyünkben számtalan kiadvány készült. Csak néhány név a támogatottak közül: Szörényi László, Krasznahorkai László. Bíró Péter, Karátson Gábor, Bojtár Endre, Szilágyi Ákos. Szerettünk volna egy olyan helyet, ahol a mai magyar művészet megjelenhet. Nagy örömmel fogadjuk be az alkotókat és műveiket, álljuk a kiállítások költségeit, ugyanis az alapítvány a magyar közművelődés támogatására jött eredetileg létre, s négyéves könyvkiadói és kiadványszerkesztői munka után nyitott a szélesebb publikum felé. Ennek az eredménye többek között az Impala Ház kiállítás-sorozata. Szakmai menedzsereink és egyébként személyes jóbarátaink a Roczkov galéria tulajdonosai, a Roczkov lányok; Radmila, Hermina és Angéla, akik Pesten a legkisebb, ámde legizgalmasabb kortárs galériát menedzselik. • A kiállítások mellett másféle rendezvényeknek is otthont adott az Impala Ház. - Úgy gondoltuk, szép dolog, hogy a vizuális művészeteket lehozzuk ide, de ha már van egy ilyen hangulatos terünk, akkor jobban is kihasználhatjuk. így született meg a beszélgető estek terve Olyan írókat, publicistákat és gondolkodókat szerettünk volna meghívni, akik a magyar szellemi, tudományos és művészeti életnek az élvonalába tartoznak. Vendégünk volt Karácsony Gábor, Szilágyi Ákos, Horváth Iván, Krasznahorkai László. Ősztől szeretnénk folytatni a sorozatot, pontos programot még nem tudok mondani, de szeretnénk vendégül látni Jeles Andrást, Eörsi Istvánt, Presser Gábort, Snétberger Ferencet és Ferenczi Györgyöt. Az utóbbi három úriembert természetesen azzal a feltétellel engednénk be az Impala Házba, hogy a beszélgetés után egyórás szólókoncertet adnának saját hangszerükön. • Nemrég utcára került az Impala Ház kiadásában egy ingyenes hetilap, a Szegedi Est, amiben bár vannak hirdetések, nem igazi hirdetőújság. - Ez nem junk-mail, azaz szemétposta, ahogyan az amerikaiak hívják ezt a műfajt. Az újság megteremtésének ötlete szintén a kiállításokhoz kapcsolódik, bár ezektől függetlenül is éreztük egy szegedi kulturális tájékoztatónak a hiányát. Voltak kísérletek, ám az emberek nem nagyon hajlandók fizetni értük. A meghívókkal és a plakátokkal is küszködtünk, a meghívottak általában nem jöttek el, utóbbiakat pedig letépkedték. Ezért gondoltunk ingyenes programújságra, mely Pesten funkcionáló testvéréről kapta nevét, lett Szegedi Est. A nyomdaköltséget pedig csak a reklámokból tudjuk kifizetni, ezért vannak benne reklámok. Az újságokat nem dobáljuk be sehova, szórakozó- és vendéglátóhelyekre rakjuk ki, kis formatervezett kosárkákba. Takács Viktor