Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-14 / 189. szám

TINI SZOMBAT, 1993. AUG. 14. Legendás Lemezek Supertramp: Breakfast in America Ez az a lemez, amit egy jó lemezlovas, vagy rádiós mindig kéznél tart, és ha baj van, gyakran leforgat róla egy-két számot, megmentve ezzel az egész műsort. Nem is kell figyelni arra, hogy melyik nóta szóljon, hiszen mindegyik nagyszerű. A Supertramp korábbi felvételei is elsőrangúak voltak, és a későbbi korszak terméséből szintén érdemes válogatni, de kétségtelen, hogy ez a zenekar csúcsa. Maguk a tagok nyilatkoztak így, amikor már Roger Hodgson énekes, gitáros kiválása napirenden volt. Szerintük erre az időre érték el a művészi teljesítőképességük maximumát, és ekkor voltak a zenélésben együtt igazán. Már az LP megjelenésének időzítése is nagyon jól sikerült. Angliában ugyanis 1979. a pangás éve volt. A nagy öregek, mint pl. a Rolling Stones egész évben nem csináltak semmit. A progresszív bandák fáradni látszottak; a Yes a babérjain ült, az ELP pedig már gyakorlatilag nem létezett. A punkról kiderült, hogy egy céltalan svindli, a disco pedig már kezdett snassz lenni. A Pink Floyd hagyott még októberig - a Fal megjelenéséig - egy kis időt, de a Dire Straits-er\ kívül ezt nem sokan tudták kihasználni. Az USA-ban a west coast előretörése (Toto, Styx, Journey) biztatónak tűnt, de ott is hiányzott egy univerzális nagy dobás, ami nemcsak egyes rétegek igényeit elégíti ki, hanem mindenki kedvence lehet. Ekkor kezdték a rádióállomások játszani a Logical Song-ot, a brit származású, Amerikában élő muzsikusok által alapított Supertramp hatodik lemezéről kimásolt frenetikus slágert. Erre a számra és az egész lemezre valóban rá lehetett csettinteni, hogy „Na végre! Ez az!" Ha van a rockzenében tökéletes lemez, akkor a Breakfast in America az. Alapvetően zongoraközpontú a muzsika, amelyet műfajilag behatárolni nem lenne szerencsés. Vannak ugyanis stílusok, irányzatok és van a Supertramp. Óriási előnye ennek a zenének, hogy két szólóénekesre épül. Egyrészt az említett Hodgson „szopránja", másrészt a zongorista Rick Davies blues-os hangja színesíti a mintaszerűen megkomponált dalokat. Rendkívül jó arányban használ az együttes fúvós hangszereket (szaxofon, klarinét, harmonika, tuba) úgy, hogy azok remekül kiegészítik, és nem uralják a hangszerelést. Olyan kiválóan muzsikál a kétvezéres banda, hogy az ő interpretálásukban viszonylag ötlettelen kompozíciókat is érdemes lenne meghallgatni, csak a kimunkált hangzás miatt. A Breakfast in America esetében ráadásul a témák olyan zavarbaejtően jók, hogy még egy gyengébb banda tolmácsolásában is bízvást megállnák a helyüket. Nincs persze az a nagy ötlet, amit sajnálni kellene ezektói a vérbeli zenészektől, akik koncerteken is olyan profin játszanak, hogy az ember azt hihetné: playback az egész. De a Supertramp nem az a csalós fajta! Aki a kábító effektusok, vagy a sok mindent eltakaró szintetizátor parádék híve, annak persze lehet, hogy ez a lemez első hallásra csalódás lesz. De ha végighallgatja a Gone Hollywood-ot, vagy a Take The Long Way Home-ot, egész biztos, hogy úgy fogja érezni; valójában ez az, amit már nagyon régen keres. A dogmatikus rockertől kezdve a könnyű élvezeteket hajtó hallgatón keresztül mindenkit megfog a Supertramp azzal, hogy nem zenél mellé, nem emészthetetlenül elvont, hanem magától értetődően teszi, amit kell: lenyűgöz és szórakoztat. A lemez megjelenését egy nagyszabású világkörüli turné követte, amelynek öszszeállítása a Paris című albumon hallható. A repertoár megszerkesztésénél természetesen nagy hangsúlyt kapott az új anyag, de úgy tűnt, hogy az már sehol sem szorul bemutatásra. A „Breakfast" olyan pillanatok alatt futott be, hogy egy-egy előadáson a közönség a dalait még lelkesebben üdvözölte, mint a régebbi - és jegyezzük meg: nem gyöngébb - számokat. A Supertramp-et ha másért nem, azért érdemes hallgatni, mert közben teljesen hihetőnek tűnik még akár az is, hogy világunk a lehetséges világok legjobbika. (A Disciplina CD-szaküzlet kínálatából ajánlotta Papp Zoltán a lemezt.) Legendás Kérdések Mikor vált ki Roger Hodgson a zenekarból? a) 1978 b) 1984 c) 1988 A helyes megfejtést a Tinimagazin címére küldhetitek be a megjelenést követő szerdáig. A szerencsés nyertes a Disciplina CD-szaküzlet által felajánlott Supertramp CD-t nyerheti meg. Előző rejtvényünk megfejtése: a Led Zeppelin szólógitárosa volt Jimmy Page. és-a Deep Purple után - a Whitesnake énekese Dávid Coverdale. akik a közelmúltban közös lemezt csináltak. Nyertesünk: Jáger László (Domaszék). Gratulálunk, a nyeremény átvehető az Oskola utcai Disciplina boltban. Szegedi diákköltők antológiája Egyedülálló ötlettel állt elő nemrég a Ságvári Endre Gimnázium három, irodalomkedvelő diákja: ha elegendő, és megfelelő színvonalú anyag áll rendelkezésükre, még ebben az évben összeállítják a Szegedi diák-költők antológiáját. A készülő kötet a város középiskolás diákjainak versterméséből ad majd körképet, és nyitott valamennyi szegedi gimnazista, szakközépiskolás vagy szakmunkástanuló írása számára. Hackl Krisztián, Labádi Gergely és Németh Dezső már felhívással fordult a szegedi középiskolák diákjaihoz, s szerkesztőségünk ehhez kíván most segítséget nyújtani. Felhívjuk tehát az érintettek figyelmét, verseiket a következő címre is eljuttathatják: Délmagyarország szerkesztősége, 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra kérjük, írják rá: Szegedi diák-költők antológiája. A kezdeményezők a művek megítélésére és a kötet szerkesztésére műbírálatban jártas szakembert kérnek majd fel, a kiadás támogatására pedig a szegedi cégek és intézmények segítségét várják. Jean-Michel Jarre a Népstadionban augusztus 19-én Gigantikus zene varázs Jean-Michel Jarre különleges művész. Indulásától kezdve egyike a szintetikus zene újító úttörőinek. Az elektronikus művészet és előadás mezején alkotta meg egyéniségét, anélkül, hogy közönsége életkori vagy osztályhatárok közé szorítható volna. Jelensége valóban példátlan, az őt izgató vakmerő témák skálája és előadásainak tiszta, hamisítatlan hangulata leírhatatlan. Művészete átnyúlik a hangokébői a vizuális képek és a pirotechnika birodalmába is. A legújabb technológiát alkalmazva Jean-Michel Jarre komplex élményt teremt, nemcsak történeteket mesél el a dalokon keresztül, érzéseket is közvetít a fényeken és képeken át. A zene, a fény- és a pirotechnika egymásra hatása kihangsúlyozza kompozícióinak különbözőségét. Azonban mindent a zene vezérel. Jarre szinte egycsapásra változtatta meg a járt utat. The Cage, 1969-ben jelenik meg az első elektro-akusztikus zenei album. 1972-ben muzsikája bejut a Párizsi Operába, az „AOR" előadásával. Egy esztendővel később megjelenik a 2. album, a Deserted palace. Filmzenét ír Jean Chapot-nak, a Les Granges Brulees-hez, különféle háttérzenéket komponál hirdetések, színház-, balettelőadások és repülőterek számára. Világviszonylatban listavezető lesz 1976-ban, az Oxygene megjelenésekor, ekkor vonul be először a Guinness Rekordok Könyvébe. A produkciót máig is a francia lemezkiadás legfantasztikusabb eredményeként tartják számon. Két év múlva az Equinoxe megerősíti ezt a sikert, és újít az elektronikus ritmusok szekJean-Michel Jarre hét óriáskoncertjét eddig milliók látták a világon. Lemezeiből több tízmilliót adtak el világszerte. De még nem volt egyetlen koncertturnéja sem. Mostanáig. Néhány hete ugyanis turnéra indult, melynek során augusztus 19-én Budapesten, a Népstadionban mutatja be gigantikus show-ját. venciájának bevezetésével; ezt már 35 országban adják ki. 1979 július 14-én egymillió ember nézi Jean-Michel Jarre koncertjét Párizsban, a Place de la Concorde-on. Év múltán újabb nagysikerű album, a Magnetic Fields, az atmoszféra most jobban kötődik a Földhöz. A zene történetének egyik leglátványosabb koncertjét adja 1986-ban Houstonban, másfél millió ember ment el a „Rendez Vous"-ra. A következő óriáskoncertre 1990ben jelenik meg a Waiting for Cousteau, mely két elkülönülő részt tartalmaz: „Calypso" - találkozása a szintetizátornak és a trinidadi acéldoboknak; „Cousteaura várva" - környezetorientált, lebegő zene. Ebben az esztendőben a francia főváros ultramodern negyedében, a La Defense-ban kerül sor, amelyet két és félmillió lenyűgözött ember nézett meg. Újra bekerül a Guinessbe. 1993 május 24-én pedig megjelent vadonatúj lemeze, a Chronologie. Az új album mögötti inspiráció jóval szélesebb, mint szigorú szótári értelemben vett jelentése a kronológia szónak. Az album zenei kifejezése annak, amit JeanMichel Jarre „az élet ritmusának" tart, az életerő möJE^N MICHEL J^RRe 'cieqfu* götti mintáknak és szekvenciáknak. A DNS-től a kromoszómáig, reproduktív körök, szívverések, napok, hetek, hónapok, évszakok, évek, generációk jelennek meg előttünk. Az életünk kronológiája. Maga az album egy kört formál, az utolsó hang visszavisz minket a kezdethez. De nemcsak az új lemez jelent meg május 24-én, hanem ekkor nevezték ki Jean-Michel Jarre-t az Unesco jószolgálati nagykövetének, hogy hirdesse világszerte a „tolerancia" üzenetét. - Ez nem díj vagy kitüntetés, hanem egy útlevél, hogy az ingujjamat feltűrve hasznos munkát végezhessek az Unesco-n keresztit mondotta a díjról Mr. Jarre. Ezt a célt szolgálja koncertsorozata, melynek első, európai része július végétől októberig tart. A világkörüli út Ázsiától Amerikáig terjedő szakaszát 1994-ben teszik meg, majd 1995-ben, a „Tolerancia Evében" Párizsban fejezik be a gigantikus turnét. Július és október között Jean-Michel Jarre 25 koncertet ad Európa-szerte. Négyszer annyit, amennyit az elmúlt 10 évben játszott. Óriási cuccal utazik végig a világon, szakértők szerint még soha nem használt művész ennyi technikai eszközt egy koncerten. Az eddigi, helyszíneken meglévő építészeti hátterek helyett most létrehozta saját „hátterét": egy 150 méter hosszú és 24 méter magas fantáziavárost, amely variálható nagyságú modellekből és 12 gigantikus képernyőből áll. A kétórás vizuális megjelenítés mellett az illusztratív hanganyagot eddig nem publikált zenei részletekből szerkesztették össze. JeanMichel Jarre meggyőződése, hogy a zenének teljesen körbe kell ölelnie a nézőket, ezért különleges hangsugárzó berendezést fejlesztett ki, felhasználva a Párizsi Zenei Kutatóközpontban eltöltött éveinek tapasztalatait. Maga ügyelt a látványtervezésre is. Nyolc emelet magas képernyőkre vetítenek 2 automata vetítőről, 5 nagyerejű lézer teszi lehetővé a dinamikus grafikus elképzelések megjelenítését, s még az égboltra is táncoló sugarakat rajzolnak. Turnéján kétszáz fős csapat kíséri, zenészek, művészek, roadok. A központi színpadon Jarre-t 7 zenész veszi körül, plusz egy százfős kórus. Az Európa-turné Mont Saint Michel történelmi helyszínén kezdődött, a spanyolországi santiagói Katedrálistól a brüsszeli Atomiumon és a Wembley arénán keresztül a Versailles-i kastélyokig tart. De ne feledjük: a turné része Budapest. Augusztus 19-én. HE CSAK OLVASD - HALLGASD IS A TI NI MAGAZINT! Minden csütörtökön: 17.30 - 18.00 94.9 MHz