Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-14 / 189. szám

SZOMBAT, 1993. AUG. 14. KULTÚRA 5 Biológusnapok Hétfőtől három napon keresztül ismét tudományos konferencia színhelye lesz a Szegedi Biológiai Központ. A XXXVI. országos biológusnapok a Magyar Természettudományi Társulat Biológiai Szakosztálya, a Magyar Biológiai az SZBK-ban Társaság, a Szegedi Akadémiai Bizottság és az SZBK rendezésében a biológusnapok megnyitója 16-án, 14 órakor kezdődik, dr. Czimber Gyula egyetemi tanár, az MTT biológiai szakosztály elnökének köszöntésével. • Az évtizedekben eltöltött kisebbségi sorsból táplálkozó életérzéssel járó szorítottság, bezártság állapota a diktatúrákban az egyén kiszolgáltatottsága és keserűsége az, ami a makói művésztelep határon túlról érkező vendégei alkotásainak többségében annyira közös és evidensen nyomon követhető, hogy a forró és számukra szokatlan augusztusi napfény delejező hatása ellenére sem oldódik fel a vásznakon. Ha tematikailag nem is, de a koloritban minden bizonnyal gazdagabbak, színesebbek lesznek az itt keletkezett alkotások. Ez érthető is, hiszen Plugor Sándor erdélyi művész szavaival élve: „Nem tudunk úgy eljönni, hogy ezeket a bajokat, keserűségeket otthon hagyjuk. Igaz, gondtalanabbak vagyunk, mások az itteni munkakörülmények is, de a lelkünk az megmaradt. Sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy igazából kicsit lelket is cseréljünk, a lelkekben is kitavaszodjon. " Az említett életérzés, hangulat természetesen mindenkinél más-más formában jelenik meg. Plugor Sándornál például az otthonról hozott lómotívumban, amely a béklyókból való kitörni vágyást, a szabadság utáni sóvárgást jelképezi, a szenvedést, de a népköltészeti hagyományokhoz, a legendákhoz oly szorosan kapcsolódó mitikus ősképet is. A természetből átvett motívumok a csíkszeredai Fekete Miklósnál erősen stilizált formában jelennek meg, s ilyképpen teljesen átértékelődnek. Antal Imre Gyimesfelsőlokról származik, s a művésztelep törzsvendégének számít. Az idén harmadszor látogatott Makóra, ahol - mint mondja döntő hatással volt rá a fény és a velejárója, a meleg. Ez az izzás képeinek tónusából is átsugárzik. A kimeríthetetlen gyimesi táj és az ottani ember élete, sorsa érdekli, de élénken A Horváth Mihály utcai Képtárban: Testvéri diptychon. Temes megye és a Vajdaság képzőművészeinek munkáiból rendezett Szegedi Fesztivál Tárlat Fekete-ház Baross Gábor, a vasminiszter Ortodox egyházművészet Ifjúsági Ház Werner Degreif képzőművészeti kiállítása A Bálint Sándor Művelődési Házban Kicsinyek, színházak, istenek - fotók és festmények Kína életéről. ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK Móra Ferenc Múzeum Lucs-képgyűjtemény Patika-múzeum Csak egy földünk van (természettudományi kiállítás) Móra-emlékszoba „avarnak mondták magukat" (régészeti kiállitás) Csongrád megyei népművészet (néprajzi kiállitás) Mai magyar szobrászat Válogatás a múzeum képzőművészeti törzsanyagából A Szegedi Vár Szeged múltja, jelene, jövője (várostörténeti kiállítás) Fekete-ház Csongrád- és Csanád megyék társadalma 1867-1945 Buday György élete és művei Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 1VA) Díszlettervek, grafikák, kerámiák (14-18 óra között) Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó u. 4.) Szélmalom - berendezett malom (Szeged-Kiskundorozsma, Bölcs u.) • A makói művésztelep vendégei között A kisebbségi sors lenyomatai Hetek Szombaton este fél 9-kor bemutató a Dóm téri szabadtéri színpadon: Lehár Ferenc: Cigányszerelem cfmű daljátéka. A második előadás vasárnap, szintén fél 9-kor kezdődik. Az ötödik nemzetközi néptánctalálkozó külföldi együttesei szombaton délelőtt 10-től a Kárász utcán adnak bemutatót. Vasárnap a csoportok a Sziksósfürdőn táncolnak. A néptánctalálkozó gálaestje hétfőn este 6 órakor kezdődik, az Ifjúsági Házban. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK Juhász Gyula Művelődési Központ H. Nagy Anikó festőművész kiállítása szombat és vasárnap kivételével naponta 10 és 18 óra között. A Somogyi-könyvtárban Ötszázhúsz év könyvei a száztíz éves Somogyi-könyvtárban. Naponta 10 és 18 óra között Kálvária Galéria (dr. Boross J. u. 27.) Plein Air '93 Csongrád, a nemzetközi alkotótelep kiállítása. Móra Ferenc Múzeum Kőbezárt világ (kövületek) az I. emeleten. Ókori művészet - kiállítás a Szépművészeti Múzeum válogatott gyűjteményéből - a II. emeleten. Miholcsa József munka közben. (Fotó: Fnyedi Zoltán) foglalkoztatja a népköltészet, ezért népdal-ihletésű kompozíciókkal is kísérletezik. - Nagyon jó, hogy megismerhetjük egymást, hogy találkozhatunk, és betekintést nyerhetünk egymás munkájába, a magyarországi képzőművészeti életbe. Ez csak szorosabbra fűzi a baráti szálakat, elmélyíti az anyaországgal való kapcsolatot. A keramikusokat a szabadkai Nemes Fekete Edit képviseli. Ő még az 1973-as makói tábor munkájában is részt vett, és a következő években is meghívták. Az 1990-ben új koncepcióval induló művésztelepnek megalakulása óta oszlopos tagja. Az alföldi tájat, az itt élő asszonyt, a folyó hullámait sajátságos formában örökfti meg. A kárpátaljai Földessy Péter - a júliusi kiállítás nagydíjasa - világa egészen más, groteszk, valahol meseszerű, ugyanakkor torz kreatúráival, gonosz manóival, elrettentő szörnyeivel és eszelős bolondjaival vészesen fenyegető, figyelmeztető is egyúttal. Akvarelljeiről egy sötét álomvilág tárul elénk, melyben marionettfigurákként rángatják, taszigálják a kiszolgáltatott, megalázott embert, bolondok hajója tart felénk, pokoli lények orgiáznak rajta, minden egy haláljátékra emlékeztet, melyben sajnos, magunkra, áldozatmivoltunkra ismerünk. A marosvásárhelyi Miholcsa József faszobrász Antal Imréhez hasonlóan ugyancsak a hagyományokból táplálkozik. - Engem is a gondolati rokonság. a kisebbségi sorsnak az azonos ieszűrődése ragadott meg - meséli. - Megdöbbentem, s nagy élmény volt számomra, amikor Gyurkovics Hunor szabadkai barátom megmutatta a festményeiről készült reprodukciókat, és felfedeztem ratuk a tűzmadármotívumot, amely fafaragványaimon is gyakran jelen van. Jó érzés, ha az ember rádöbben, nincs egyedül. A makói kezdeményezés kezd kifelé rajzani, az itt megfordult művészek Kárpátalján és Erdélyben hasonló művésztáborokat hoznak létre. A város szellemét, amely nemcsak a hagymában és a Marosban ölt testet, magukkal viszik, de reméljük, jövőre meg az elkövetkező években újra vissza is hozzák majd hozzánk. T.T. Még ma is szegedinek 77 erzem magam A sztárszubrett Kovács Zsuzsa - Ha valamit szeretek csinálni, akkor mindig jókedvű vagyok, és akkor általában sikerül is minden. Inteijút is szeretek adni, csak ne fotózzanak, mert attól borzasztó ideges leszek. A vitalitásomat egyébként sokszor tudatosan korlátozom. Ha otthon pihenek, akkor olyasmivel foglalom el magam, ami kikapcsol. De ha két előadásom van egymás után, akkor legszívesebben semmit sem csinálok. • A Szegeden eltöltött sikeres évek után sokan azt hiszik Önről, hogy a város szülötte. - Pécsi születésű vagyok, de hét éves korom óta Szegeden éltünk, tehát amióta az eszemet tudom, szegedinek érzem magam. Minél jobban múlnak az évek, annál jobban becsülöm a szegedi éveket. Annyira jól éreztem magam, mások voltak az emberek, más volt az emberek viszonya egymáshoz, a színházhoz, a művészethez. Épp ma akadt a kezembe egy régi szegedi újság kritikája arról a Csárdáskirálynőről, amelyben még apukám játszott. Fél oldalon keresztül méltatja. Úgy látszik, akkoriban még erre is volt hely, és az újságíró sem érezte kínosnak, hogy egy operettről ennyit írjon. Ma már kicsit lenézik ezt a műfajt... • Gyakran jár még SzegedA ma esti Cigányszerelem-premier Jolánja, Kovács Zsuzsa sok szegedi polgár kedvence. A színház balettkarában kezdte pályáját, de sokoldalú tehetségének, remek humorának és ragyogó megjelenésének köszönhetően hamar énekes-színészi főszerepeket kapott. A Fővárosi Operett Színház szerződésére sem kellett sokáig várnia. Az első pesti szerepe, a Péntek Rézi óta az operettirodalom szinte valamennyi jelentős szubrettjét eljátszotta. Mindig sugárzik belőle a jókedv, jólesik ránézni, mert rögtön mosolyra fakasztja az embert - Minden évben legalább kétszer. Édesanyám sajnos már meghalt, de a nővéremék, unokaöcsém és rengeteg barátom él itt. Amikor az autóból meglátom a Szeged-táblát, mindig megdobban a szívem, mert nagyon szeretem, és rengeteg emlék köt ide. • A szabadtérihez milyen emlékei fűződnek ? - Utoljára 1983-ban a Vámos László rendezte Piros karavánban játszottam a szabadtérin, de gyerekként rengeteget táncoltam. Már az 1959-es nyitó évadban statisztáltam a János vitézben. Később a tánckarral nagyon sok darabban szerepeltem. 1963-ban egy angol basszista, Peter Glossop énekelt A trubadúrban. Borzasztóan tetszettem neki. Akkoriban Király Levente udvarolt nekem, ő volt az első nagy szerelmem. Levente nagyon dühös volt a dolog miatt. Peter Glossop Irt is nekem egy levelet, hogy találkozzunk. Nekem rendkívül imponált, hogy jött külföldről egy ilyen nagy sztár, és pont én tetszem meg neki a balettkarból. Emlékszem, hogy az egyik este Házy Erzsébettel és Darvas Ivánnal vacsoráztunk a Hágiban, amikor megjelent Glossop, és leült a szemközti asztalnál. Levente irtózatosan ideges lett, Darvas Iván meg csak cukkolta: „Miért nem vágod pppofon?!" A p betűt legalább háromszorosan ejtette, és vagy ötször elmondta. Persze se pofon nem lett belőle, se találka az angollal... Levente akkoriban is a közönség kedvence volt, nagyon tehetséges, vékony, csinos színész. • Szinetár Miklós, az új direktor kicsit költőibb, ironikusabb Operett Színházat szeretne a jövőben. Mit gondol erről? - Örülnék, ha szélesebb réteg jönne be az előadásokra. Ennek máris tapasztalom jeleit. Amikor a fiam barátai a sztárzenekarokból eljöttek megnézni bennünket, akkor elcsodálkoztak, hogy ilyen jót még nem is láttak. Nem gondolták, hogy az operett is jó lehet. Az utóbbi években bemutatott musicalekre pedig kifejezetten sok fiatal vált jegyet. Ugyanakkor nem szeretném, ha elveszítenénk az igazi, tősgyökeres operettközönségünket. • Ha újra születne, akkor ugyanezt a pályát választaná? - Ugyanezt választanám, ugyanezzel a küzdelemmel. Szörnyű idegőrlő, hogy az embernek ki kell állnia, mosolyognia kell, szépnek kell lennie, és egy picit sem szabad mutatnia, hogy ezért mekkorát kell dolgozni. Ezzel együtt is ezt választanám, mert csodálatos pálya. Ha nem lehetnék színésznő, akkor anyuka lennék. Lenne nyolc gyerekem, és annyit ennék - mert annyit ehetnék - amennyit akarok. Most vigyáznom kell minden falatra, cukrot és édességet nem eszem, üdítőt sem iszom, főzni se szoktam túl gyakran, mert félek, gyorsan meghíznék. Ha nagy családom lenne, ilyesmivel nem törődnék, egy nagy kertes házban boldogan, csak a gyerekeimnek és a férjemnek élnék. Hollós! Zsolt lálynók a hangszerek királynőjén Az egyházzenei napok zárókoncertje óta nem volt orgonahangverseny a dómban. Akkor Elekes Zsuzsa nagyszerű játékában gyönyörködhettünk. Éppen ezért nagy várakozás előzte meg a Nemzeti Filharmónia nyári orgonaestjeit, melyeken ismét hölgyek szerepelnek a plakát hirdetése szerint. Mintha érezték volna a szervezők, hogy ezen a hangszeróriáson az orgonaművésznők „királynővé" növik ki magukat. Hétfőn este a svájci Roswitha Hachler azonosult az orgonával és művészi képességeit, biztos hangszerkezelését és műismeretét hálálta meg a dóm hangszere, de a közönség is. Volt bátorsága a műsorváltozáshoz. Miután rövid ismeretséget kötött a hangszerrel, felismerte, hogy a kinyomtatásban szereplő Couperin mű helyett inkább a 19. századbeli vallon Lemmens művét a Fanfaré et cantabile-t játssza el és így a műsorív is teljesebb lesz, hiszen a zárószám szerzőjének, Widornak is mestere volt. Igazi nyitányként hangzott a Fanfaré /és az azt követő cantabile a maga dallamos, romantikus szerkezetével igazán kedvet csinált a hallgatóságnak. Utána két Bach művet hallhatott a közönség, a G dúr concertot és az Orgelbüchlein bűnbánat korálját: Ó ember, gondold meg, mily nagy a vétked... Ennek hangvételéből csodálatosan nőtt ki a szegedi származású énekesnő, Szőkefalvy Nagy Katalin előadásában három ária, Bach három különböző kantátájából. Az első a hűséges megbízhatóság, a másik a fájdalom és a szenvedés, a harmadik pedig az öröm gondolatát vetítette elénk, melyet a művésznő mély átérzéssel és igazi stílusérzékkel tárt elénk. Szűkebb hazájába vezetett az orgonaművésznő a következő műsorszámmal. Willy Burkhard, az 1955-ben elhunyt svájci zeneszerző annak a zürichi konzervatóriumnak volt tanára, ahol a művésznő is tanult. A Szonatina orgonára, amennyire modern, annyira könnyed hangvételű mű. Egy kicsit mintha a svájci hegyek friss levegője és népzenéje is helyet kapott benne. Liszt: XXIII. zsoltára sokféle formában és átiratban szerepel. Most Kovács Endre neves orgonaművészünk átiratában énekelte Szőkefalvy Nagy Katalin: „Az Úr énnékem pásztorom ... biztos úton vezet engem." Mintha születésnapim ajándék lett volna édesapja, a neves matematikus. Szeged díszpolgára részére. A zárószám Widor 5 orgonaszimfóniájának három tétele volt. így ízelítőt kaphattunk a 93 évesen elhunyt nagy francia orgonaművész zeneszerzői kincstárából. Sokan játsszák ebből a szimfóniában a „slágerszámot", a Toccatat, de mennyivel másként élt a művésznő keze alatt a megelőző tételek, az Allegro és Adagio után. A közönség vastapssal fejezte ki tetszését és elismerését, amit a művésznő ráadással hálált meg, Boellmarm Gótikus szvitjének zárótételével. Sok ilyen művészt és sok ilyen koncertet szeretnénk még a dómban hallani. M. H.