Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-13 / 188. szám

6 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. AUG. 13. • A közelgő választások miatt nemcsak a politiku­sok, de az átlagemberek körében is egyre gyakrab­ban esik szó a Parlament, illetve a kormány eddigi tevékenységéről. Ön miként értékeli az elmúlt három esztendőt? - kérdeztük dr. Grezsa Ferenc MDF-es vásárhelyi országgyűlési képviselőt. - Az Országgyűlés és a kor­mány munkakapcsolata az elmúlt években nagyjából megfelelt a parlamentáris de­mokrácia szokásainak. Mivel a kormányzatot a parlamenti többség állította, így nyilván­valóan támogatta is annak célkitűzéseit. Amit a lakosság mostanában tapasztal a Parla­ment munkájával kapcso­latban, az persze teljesen szo­katlan, hiszen évtizedekig nem voltak érdemi viták, a kormány csak formálisan vitte a Parlament elé javaslatait. A mostani kemény szócsaták ezért visszatetszőek lehetnek. Ez persze nerqcsak a kormány­zópártok, hanem az ellenzé­kiek miatt is alakult így. Azt kell azonban mondani, hogy ez természetes. A nyugati demok­ráciákban az ellenzék sokszor erőteljesen szembeszáll a kormányzattal. Magam mégis több parlamenti helyet mi szerezzük majd meg. Az 1994­es választások kimenetele fő­ként attól függ, hogy a társa­dalom mennyire tudja reálisan megítélni a folyamatokat. Azt is mondhatom, hogy a józan észben bízom, abban, hogy az emberek értékelik: az ország független, szabad, valóban a parlamenti demokrácia műkö­dik, egyetlenegy pártköz­pontból sem utasíthatják a minisztereket, de a polgárokat sem, és a vállalatok, az egész gazdaság megszabadult a keleti kötöttségtől, amit a KGST jelentett. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez az or­szág az elmúlt években képes volt egy óriási adósságtömeget is a hátán cipelni, és a nehéz­ségek ellenére mégis megőrizte stabilitását, társadalmi békéjét. Ezenkívül tény az is, hogy több százezer ember jut föld­höz, illetve lesz résztulajdonos vállalatoknál, kezd önálló vállalkozásba, továbbá a ma­gyarság tudta Közép-Kelet­Európában a legerősebben kiépíteni nyugati kapcsolatait. A külföldi kitekintést abból a szempontból is érdemes meg­tenni. hogyan élnek az em­berek a környezetünkben, mert az egész keleti térségben sokan éheznek. Ezenkívül meg vagyok győződve arról, hogy az általunk elért fél sikerek is olyanok, amelyeknél többet, jobbat egyetlen parlamenti párt sem tudott volna felmutatni. Azaz, a legkisebb rossz volt, és lenne a jövőben is az MDF. Mindezek alapján nézek bi­zakodva a választások elé, bár hangsúlyoznom kell: ennek alapvető feltétele volt, hogy az MDF megnyugtatóan leren­dezze belső problémáit. Ez a közelmúltban sikerült is. Persze tudni kell, hogy más pártokban is vannak nézet­különbségek, csak ők az ilyen típusú problémáikat elég kő­keményen elfojtják, nem en­gedik nyilvánosságra jutni. Ugyanakkor az MDF-en belüli véleményeltéréseket széltébcn­hosszában lehet taglalni, amely bizonyos értelemben az MDF belső demokratizmusának is köszönhető. Mindezek ellenére tudom, hogy lehet indulatból is szavazni 1994-ben. Lehet pusztán az alapján, hogy társadalmi, megélhetési ne­hézségek vannak, de ezzel nem lesz senkinek sem jobb. Az elmúlt négy évtized alatt ugyanis ez az ország gya­korlatilag felélte a jövőjét, most ennek terhe hárul ránk. N. Rácz Judit „A legkisebb rossz az MDF lenne" Interjú dr. Grezsa Ferenc vásárhelyi országgyűlési képviselővel úgy vélem, nálunk nem volt szerencsés, hogy így alakult a helyzet, mert egy nagyot) sajátos időszakot élünk. Nincs megfelelő tapasztalatunk a parlamenti demokráciáról, ezért szerencsésebb lett volna egy kicsit több megértés egymás iránt, sőt az, ha az ellenzék inkább segítette volna a kormányt rendszerváltoztató munkájában. • Az említett ellenzéki reakciók mennyiben húz­hatták keresztül az MDF elképzeléseit? - Bizonyos célkitűzéseket valóban emiatt nem sikerült megvalósítani. Sajnálatosnak tartom, hogy a kormányzat és a parlamenti többség nemcsak magára maradt bizonyos igaz­ságtételi törekvéseiben, hanem kezdettől nagyon éles táma­dásokat is kapott. A kor­mányzati, társadalomirányítási rendszer megváltoztatásával kapcsolatos személyi dönté­seknél szintén nagyon heves ellenállásokba ütközött a kor­mánytöbbség, holott a vá­lasztások előtt e kérdésekben a pártok teljesen azonos né­zeteket vallottak. Bár az is igaz, hogy valójában mi sem ismertük az ország valódi állapotát, azt gondoltuk, sokkal könnyebb lesz a kormány dolga. Emellett tudni kell, hogy nemigen létezhet a világon olyan kormány, ame­lyik három év alatt az összes elképzeléseit meg tudja va­lósítani. • Milyen esélyeket jósol pártjának a jövő évi vá­lasztásokra? - Abban bízom, hogy vala­mennyi párthoz képest a leg­• Nézetem szerint egy ország valamely településének jelen­tőségét, történelmi súlyát két hatásos tényező determinálja: a település szerencsés földrajzi helyzete és lakossága szellemi­ségének értékszintje. Az két­ségtelen, hogy a szellemi ér­tékek stabilabb megtartó alapot szolgáltatnak, mint a szeren­csés földrajzi helyzet. A több évszázados tapasztalat azt mu­tatja, hogy a földrajzi helyzet kedvezőtlen volta, sok esetben nullszintre való csökkenése korszakaiban is, a szellemiség, a kultúra magas szintje egye­dül is képes a település létét életben tartani. E két determináló tényező harmonikus együttese viszont hallatlan felfutását eredmé­nyezheti a település nemzet­közi kulturális tekintélyének. Szabad legyen Szeged tör­ténetéből vett két tragikus eseménnyel alátámasztanom, bizonyítanom a mondottakat: egyik a török hódoltság száz­ötven éve, a másik az első világháború következménye­ként 1920. június 4-én keletke­zett, új határok adta katasztró­fális helyzetünk. De előbb tekintsünk vissza arra az aranyporos-ködben űszó korszakára városunknak, amikor az említett két deter­mináló tényező harmonikus hatással, eggyütt érvényesült. Ez a korszak a XIV-XV. szá­zadi késő középkor idejére tehető, amikor is Zsigmond király (a császár), majd a Hunyadiak csodálatos családja kormányozta az országot. Ez időben a Tisza és Maros találkozása általi szerencsés földrajzi helyzetünk nagyban gazdagította Szeged kereske­delmét, mert vízi úton szállítot­ta Erdély mesés ásványi kin­cseit városunkba és innen a Tisza, majd a Duna vízi útjain Nyugat nagy piacaira. így összekötötte Szeged életét Európával, amely viszonzásul fejlett, nagyszerű ipari cikkei­vel módossá tette Szeged polgárságát. E korszakban nem egy ízben országgyűlés hely­színe is volt Szeged Szt. Dö­mötör temploma, melynek nyolcszögletű tornyocskája a Dóm téren látható ma is. A ha­zai, valamint a nyugati kora­beli irodalmi emlékek bizony­ságaként, a gazdagnak, mű­veltnek mondott virágzó kul­túrájú Szeged polgársága, illő kényelemmel, méltóan tudta ellátni az ország nemessége színe-javát képező családokat, e nagy találkozók alkalmával. Ekkor már Szeged erős kultu­rális várát képezte a Johanniták után, 1440-ben ide telepedett Szent Ferenc rend. Az atyák iskolát tartottak fenn és a korabeli leghíresebb egyete­meken: Krakkóban és Bo­lognában képzett szerzetesek a város humán és orvostu­dományi szintjét igen magas fokra felemelték. E virágzó felfejlődést az 1526-os mohácsi vész által ránk zúdult „török hódoltság" 150 éve szinte tőbül elmet­szette. Megsemmisült a szerencsés földrajzi helyzet minden adott­sága, mert a kereskedelminek éppen nem nevezhető, rablott bőséges áru, a keleti ozán birodalomba irányult. A zsar­noki fosztogatás elől a népes­ség részben a Habsburg uralom alatti területekre menekült, az itt maradt megcsappant lakos­ság szép fiait és lányait rab­szolgasorsra elhurcolták. Vá­rosunk egy kisszerű török helytartóváros rangjára süly­lyedt, hol a mecsetek sokasága és az iszlám térítő tevékeny­sége kötötte fizikai és szellemi gúzsba a lakosságot, hogy magyarságát lassan megsem­misítse. Ámde meggátoló erővel közbelépett a nagy virágzás korából itt maradt „erős vár", a ferencrendi atyák jelenlétében. Ők az elnyomó üldöztetések alatt sem hagyták abba a tanító munkát. Mind iskolájukban, mind a szónokla­taikban a templomban hir­dették a népnek az erőt adó igéket. Az ő szellemiségük: e vékonynak látszó, de vaskötél erősségű köldökzsinórja kö­tötte Szeged népét euró­paiságához, kereszténysé­géhez, melynek tudata majd négy generáción keresztül is töretlenül megmaradt. így tartotta meg Szeged létét, magyarságát és szellemiségét a 150 évig tartó rabiga alatt. 1686-ban, a török kitakarodása után hajnalodott Szeged második virágzása. A város értelmes vezetősége 1719-ben meghívta a korabeli oktatás és tudomány nagyhírű művelőit: a Piarista Atyák tanítórendjét. Az ő nyugati, keresztény kultúrára épült nevelésük egy új, művelt potgárságot alakított ki ittlétük alatt. Bár ez az űj polgárság A szellem győzelmei Gondolatok egy történelmi jelentőségű szegedi képzőművészeti találkozó kapcsán Városunk képzőművészeti vezetősége már a szovjet szocializmusnak nevezett sokkoló, lidércnyomásos korszak után közvetlenül, az 1991. év január havában aktív lépéseket tett Szeged képzőművé­szetének új fejlődése irányába. így azonnal megszüntette a 45 éven át kényszerűen elviselt - a megyénk területén belüli - egy másik város - művészeti szellemiségének alárendelt, megalázó, úgynevezett „Filia­helyzetünket". Megszervezte két tekinté­lyes művészeti csoportját, melyek egységes célul tűzték ki Szeged sajátos karakterű, egyéni képzőművészeti arculatának kialakítását. Fnnek a gondolatnak a szolgálatában megvalósította a triennálé-rendszerű (három éven át ismétlődő) tárlat-típu­sunkat, melynek kultúrtörténeti jelentő­ségét adja az a tény, hogy a politikai határokon túl élő és alkotó magyar kép­zőművészeket a tárlatra meginvitálva ki­fejezi összetartozásunkat. Ezáltal az európai közös fejlődésünket munkálva, mindannyian előbbre jutunk. E szinte seregszemle-tárlatunk nagy­szerű alkalmát megragadva, szeretnék néhány gondolatot felvetni és közölni, melyet a több évszázados történelem tanulsága, valamint a Nesztori hosszúságú szemlélődő élet súg a figyelő gondol­kodónak. Hiszem azt, hogy a nagyon távoli és közeli múlt tapasztalatai útmutatóink lehetnek a jövőbe most, amikor a történelem buktató szakadékain, mély vfzárkain sikerrel kívánunk „száraz lábbal" átkelni. nem mutat tiszta magyar neveket, mert a biztonságot kereső néptöredékeket Szeged szívesen betelepítette. A pia­rista atyák nevelése által jó, a hazához hú állampolgárokká lettek. így az új polgárság ra­gyogó szellemi arculata kez­dett hasonlítani a török hó­doltság előtti, szegedi karak­terre. Ma már csak a nevek mutatják e színmagyar polgár­ság valamikori eredetét. Hangsúlyozni kívánom ismét, hogy ennek az új pol­gárságnak a fejlődése olyan jó ütemben haladt a piarista atyák majd 200 éves hatása alatt, hogy nem torpant meg az 1848-as szabadságharc viharai által, valamint a nagy szegedi 1879. évi árvíz fizikai pusz­títása alatt sem. Sőt, ez a nagy árvíz is csak hasznára lett •városunknak. Az árvíz által földdel egyenlővé téve a régi­módi vályogvárost, helyére egy új, Európa-szerte korszerű település emelkedett ki a Tisza habjaiból, mely vénusi szépsé­gű eklektikus-szecessziós stílusú, új gyönyörű Szeged­ként uralta immár a délvidék tájait. Tisza Lajos, e kitűnő szer­vező, kormányzati hatalommal felruházott államférfiú, a Mo­narchia legnagyobb városter­ÍH-H" H?r-' H • H-i+H H ' •H-H-H-r+H t-H-H+H -t * ? t- * t i I ÍTTfTTT TESTVÉRI • DIPTYCHON SZEGED! FESZTIVÁL TÁRLAT TEMTS MEGVS (ROMÁNIAI ÉS A VAJDASÁG IJOGOSEIAVIAI KÉPZŐMŰVÉSZEINEK AE.K0TASAÍBŐL A MÓRA FERENC MÚZEUM KÉPI ARABAN SZEGED. HORVÁTH VTHÁLV u 5, MEGTEKINTHETŐ. 1993 JtA.CS tt«H SZEPTEMBER U19. 10 19 ŐRAIS hETPŐN ZAAVA vezői, építőművészei, valamint a szegedi és környező falvak szorgalmas paraszti népének segítségével, Európa, majd minden államának hatalmas pénzajándékai által, alig 10 év alatt felépítette a ma is látható Szeged belvárosi részét. De(sajnos, jött a bevezeté­semben említett második történelmi tragédiánk, az első világháború és annak minden ismert következménye, kezét­lábát elvesztett torzóvá bé­nította Szegedet. Határszéli helyzetével megfosztotta min­den gazdasági előnyétől, me­lyet régebben szerencsés földrajzi fekvése biztosított. A lassú sorvadás és a szellemi halálréme fenyegette ismét a várost. Ámde Szeged új kul­turált vezető polgársága már nem volt az a képlékeny szellemi massza, mint a török hódoltság katasztrófája idején. Jogászi műveltséget magasan megemelték az ideköltözttett Kir. ítélő Tábla országos hírű jogtudósai. így a polgárság kitűnő éleslátással megvá­lasztotta országgyűlési kép­viselőjének, a kor talán leg­nagyobb kulturpolitikusát, gróf Klebelsberg Kunót, aki egész életében Szeged védelmezője és patrónusa volt. Gróf Kle­belsberg Kunó megtalálta azt a gyógyító injekciót, melynek ereje évszázadokra megala­pozta Szeged létét és kulturális jövőjét. Ez a nagyerejű gyógy­szer a több évtizedes akkor menekülni kénytelen kolozs­vári tudományegyetem ide­telepítése volt. Az erdélyi fe­jedelmek által patronált euró­pai hírű szellemi öröksége mind ide került. Drága hu­muszával megtermékenyítette Szeged szellemi talaját. Ki­épült a Tisza-part parkokkal övezett nagyszerű egyetemi városrész, klinikáival, kutató­intézeteivel, melynek tudós professzorai hírneve egész Amerikáig ismertté tették Szeged tudományos hírnevét. Végül is mindezt megkoro­názta a Nobel-díj, Szent­Györgyi Albert személyében. A Szegedre menekült Csa­nádi püspökség díszére, be­fejeztette gróf Klebelsberg Kunó a megkezdett hatalmas Fogadalmi templomnak neve­zett dómot, melynek nagy­szerűsége csodálattal tölti el az idegent. A lassan két egye­temmé oszlott alma mater vonzásában számos felsőfokú oktatási intézmény és közép­iskola, valamint a most 120. évét ünneplő tanárképző fő­iskola jelenléte tette hfres iskolavárossá Szegedet. Ezek a példák bizonyítják, hogy egy város szellemisége erejével képes legyőzni a sze­rencsétlen földrajzi helyzete tragédiáját is. Kopasz Márta képzőművész c. főiskolai tanár

Next

/
Thumbnails
Contents