Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-12 / 187. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. AUG. 12. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 A képviselet rendszerváltozatlanságai KI Két (abszurd?) ötlet Sátort a Dóm tér fölé! Végre megoldódott Szeged népének kívánsága, eltűnik a Dóm térről az állandó nézőtér, és helyét, csak a Játékok idejére felállított szétszedhető, mobil nézőtér kerül. Így ismét gyönyörködhetünk Szeged legszebb és KözépEurópa egyik legmutatósabb terében. Van még egy másik probléma is a térrel, ami szintén összefügg a szabadtéri játékokkal. Ez az - eső! Bár vannak előre betervezett „esőnapok" a Játékok idejére, de ezek a meteorológiai időjelzések sem mindig válnak be, ezért időnként az eső miatt elmaradnak előadások. Kézenfekvőnek tűnne a Dóm teret a Játékok idejére befedni. Természetesen ezt is mobil megoldással, egy könnyen •felállítható és lebontható sátortetővel. Négy-hat oszloppal fel lehetne ezt a tetőt állítani, és ezzel függetleníteni tudnánk az előadásokat az időjárástól. Könnyű fehér átlátszó ponyvára gondolok. A gazdaságossági számításokat a szakembereknek kellene elvégezni. Biztosan felmerülne az az érv is, hogy például az utolsó tíz évben, hányszor maradtak el vagy szakadtak félbe előadások eső miatt, bár ez elenyészően csekély lehet az egészhez képest. Mégis szerintem, egy-egy előadás elmaradásának nem csupán anyagi kihalása van a közönségre. Esztétikai hiányérzettel is számolni kell. Más „haszna" is lehetne ennek a megoldásnak. Közismert tény, hogy még meleg napok után is a téren este tíz óra körül már igen érezhetően lehűl a levegő. A tér felépítésénél fogva - huzatos. A sátor ezt is kompenzálná bizonyos mértékig. Talán még szúnyog is kevesebb lenne a téren. Érdekes hang- és fényhatásokat is lehetne létrehozni a sátoros megoldással, a zene is másképpen szólna, figyelembe lehetne venni a felül részben zárt teret, ezzel a „kőszínház felé" való eltolódást is! így másféle esztétikai élményt lehetne elérni, az előadások hangulatát lehetne fokozni, vagy más variációban is előadni. Buszmolorokat a trolikba és a villamosokba is! Akkor vetődött fel bennem ez a gondolat, amikor ültem a troliban vagy a villamoson és álltunk áramszünet miatt. Idegesen várakoztunk, vagy gyalog indultunk tovább. Szegeden nem ritka az áramszünet, akár egyes vonalra, akár az egész városra is vonatkoztatva. Lehet egy felsővezeték leszakadás, vagy a központban valami üzemzavar. Ez a helyzet mennyire lehet a berendezés vagy az emberek hibája, azt nehéz eldönteni, a kettő között nem éles a határ, mert egy meghibásodásnak is lehet emberi tényezője, ha idejében az ellenőrzés nem tudta elhárítani az üzemzavart. Milyen jó lenne, ha ilyenkor, akár a villamosban, akár a troliban lenne egy Diesel-motor, amivel a jármű ismételten üzemképessé lenne! Nem kellene várni a „pótló" buszokra, időt lehetne megtakarítani a közlekedésben, talán gazdaságosabb is lenne ez a megoldás, mint a buszokat mobilizálni! Az utasok komfortérzése is fontos, nem vesztenének időt, nem keletkezne bennük harag a tömegközlekedést működtető szervek ellen. Mert az indulatok mintha egyre jobban nőnének az emberekben. Az, hogy egyre drágul és egyre jobban ritkul a közlekedés, már megszokott gyakorlat. Örömmel olvastam dr. Dux László oktatási rektorhelyettes nyilatkozatát, hogy csökkent az orvosi pálya vonzereje! Igen! Ha nem lesz majd orvos, nem lesznek betegek sem! Ha nem járnának a buszok, villamosok és a trolik, járnánk gyalog - és nem háborognánk! Visszatérni a gyalogláshoz - ez a nehéz, de mintha előbb-utóbb erre fogunk majd rákényszerülni! ? Dr. Varess Sándor Bevallom Önnek, Csapó Balázs képviselő úr, hogy kezdeti optimizmusom elszállt, s korántsem hiszek már az alábbi ügy helyi érdeket is figyelembevevő - tehát demokratikus - elintézésében. Más választásom nem lévén, 140 tiltakozó társam nevében is kénytelenek vagyok most a nyilvánosság előtt szólni Önhöz - képviselőnkhöz. Három hónappal ezelőtti(l) levelemben az alábbiakat írtam Önnek: „1933. március 29-én megkerestem Önt a Csongrádi sugárút és a Vértói út közötti területre tervezett 250 garázs építése ügyében - tiltakozva ellene. Akkor Ön azt mondta, ez lakossági igény, s egyébként pedig a többségi álláspontot fogja képviselni." Nos, mint a mellékelt 141 aláírás bizonyítja, a Zsitva sori lakók többsége -61 százaléka - határozottan tiltakozik ellene. Ez az arány természetesen nem azt jelenti, hogy a többiek kivétel nélkül garázsigénylők lennének, hanem azt is tartalmazza, hogy az utca 230 lakásában az aláírásgyűjtéskor nem volt mindenki otthon, több lakásban albérlők élnek csak, illftve többen közömbösen voltak a kérdéssel szemben. Vagyis: a Zsitva sori lakók igényére hivatkozni nem helytálló érv. Ezért a fentiek alapján kérjük, hogy - képviselve érdekeinket - már az 1993. április 22-i városi közgyűlésen interpelláljon az építkezés ellen. Kérjük továbbá, hogy a későbbiekben is tegyen meg mindent az ügy helyi érdekeken alapuló rendezésére..." Ön természetesen(?) nem interpellált, sőt, semmit nem tett. Azaz, íratott - maga helyett - egy válaszlevelet a Városrendezési és Építésügyi Irodával. Végigolvasva e levelet, melyet tájékoztatásul!?) Ön is megkapott, engedjen meg néhány kérdést/ megjegyzést. 1. Az Iroda - mellékletekkel dokumentáltan - tájékoztat a garázsépítés eddigi igazgatási eljárásáról, s mintegy adu ászként közli, hogy „lakossági észrevétel nem volt". 1989/90ben?! Miért, lehetett volna? Számított volna? Azokon az ún. lakossági fórumokon, amelyekre - jól ismerve azok stílusát, áldemokratizmusát az emberek már eleve el se mentek? Nem arcpirító egy sokak érdekét sértő beruházás elleni tiltakozást az előző rendszer döntéseivel lesöpörni az asztalról? Nem tartja Ön politikailag és erkölcsileg abszurdnak, hogy a Müller Józsefné tanácselnök-helyettes aláírásával hitelesített/?) vbhatározat legitimáljon egy áldemokratikus döntést 1993ban? Ilyen alapon ma már a nagymarosi gát is duzzasztaná a Dunát! 2. Az Önhöz írt első levél mellékletében mi érveket soroltunk. Ezzel szemben az Iroda csak annyit tudott válaszolni, hogy „meggyőződésünk, hogy a terv szerinti beruházás nem zavaró a Zsitva soron lévő lakások lakóira ... kérjük tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét". Nem vesszük, nem vehetjük tudomásul, hiszen ez nem meggyőződés, hanem alapos helyszíni, a valós igények feltárásán is alapuló szakértői munka függvénye. Kérdésünkre válasz csak így születhet. 3. Végül, tisztelt Képviselő Úr, szabadjon magáról a képviseletről szólnom. Ön márciusban azt állította: a többségi véleményt képviseli. Nos, az Önnek átadott 141 „nem" a Zsitva soron 61 százalékos többség. Ha azonban ez nem jelent Önnek kötelező érdekegyeztető cselekvést, ha e süketek párbeszédére emlékeztető levélváltás Ön szerint kimeríti a demokratikus ügyintézés tartalmát, s ha Ön szerint most már minden rendben van ... nos, akkor meg kell állapítanom, hogy Ön nem képviseli érdekeinket. Ez az egész kezelési stílus ugyanis félelmetesen ismerős a közelmúltból... írhatnék még a majdani szétrombolt környezetről, maradék életterünk zsugorodásáról, fölkínált kompromisszumunkról ... de minek. Törvénysértés megint nem történt. Mi meg legfeljebb majd a gépek elé fekszünk mondá egyik szomszédunk, így képviselünk mi. Török József Zsitva sor 3/A. mely cégünket nem a legjobb színben tünteti fel. Megjegyezni kívánjuk, hogy a cikk tényleges célját elérte, mivel a Polgármesteri Hivatalból jelentkeztek, de nekik is csak az előbb leírtakat tudtuk elmondani. Mint minden cég hiú hírnevére és észrevételünket ezért tettük meg. Üdvözlettel: Aczál Tibor a Labor-Market Kft. ügyvez. ig. Kié a fekete pont? • Népünk hagyományvilágából Két Boldogasszony köze Tisztelt Szerkesztőség! Az 1993. augusztus 05-én a Délmagyarország 12. oldalán megjelent „A fekete pont" rovatban egy cikk, mely cégünket rossz színben tünteti fel. A cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt szeretnénk tenni. A képen látható konténer már közel 10 éve az adott helyen található. Használója és üzemeltetője a Centrum Áruház. Ebben a konténerben tárolják az áruk kibontása során keletkezett papírhulladékot. Sajnálatos dolog, hogy az elmúít 10 év során, ezt eddig nem vették észre. A cikk fogalmazása kissé félreérhető, Az egészségügy ellentmondásai Sajnálatos módon, az egészségügy szinte minden nap az újságok címlapján így a Délmagyarországén is szerepel. Személyi torzsalkodások és szakmai vádaskodások, megmagyarázhatatlan halálesetek és más bakik - például az oxigén és az altatógáz esete - borzolják az érintettek és az érdeklődők neuronjait. Na és a pénz, a fizetés, a költségvetés és más anyagi ügyek állandóan forró tűzön vannak. Közben, szép kis - de nem valós - közgazdasági magyarázatot is kapunk, hogy miért előnyösebb az ötmillió forintos Cadillac, mint az egy-két millió forintot érő és szintén komfortos Renault, Passat, vagy Opel. Mindenesetre, szeretnék néhány godolatot fűzni a kérdéskörhöz. Kezdem azzal, hogy az államosítások idején, mai áron számítva, legalább egy billió forintot - ezer milliárd - vettek el a társadalombiztosítási alapoktól, ami aztán elveszett a szocializmus kanyargós útjain. így, a biztosítás kifejezés már paródikusan hat, mivel a folyó bevételekből kell fedezni a kiadásokat és ennek következtében az ellátás is ki van téve a recessziós hatásoknak. Tehát, ez az egész ügy nem a derült égből szakadt ránk. Más oldalról, az intézmények szempontjából azonban, azt is kell érzékelni, hogy az egészségügyi és minden költségvetési intézmény rendelkezik egy, viszonylag stabil bevétellel, amelynek nominális értéke ugyan növekszik, de a reálértékét jelentősen megtépázzák az áremelkedések. (A vállalkozási területeken nincs semmiféle biztosíték és pardon.) Tapasztalataim szerint, a költségvetési intézmények helyi és országos management-je még eléggé alacsony színvonalon van. Különösen sújtja ez az egészségügyet, amelynek tevékenységi köre és szervezeti rendszere igen összetett, valamint az anyagi fogyasztása nagyon magas. Ráadásul, az egészségügyi intézményekben a testületi vezetést - orvosigazgató, ápolási igazgató, gazdasági igazgató - terjesztették el, ami egy alapvető vezetéselméleti tévedés. Mindezek következtében, főleg a nagyobb intézmények esetében, a működés és gazdálkodás csaknem teljesen spontán jellegű, ami számottevő pazarlást, továbbá különböző konlfiktusokat és feszültségeket eredményez. Ugyancsak elméleti tévedés volt az a szemlélet is, hogy a költségvetési intézményeknél nem kell törődni a teljesítményekkel, csak a pénzt kell elkölteni. Ezért, a teljesítmény finanszírozás bevezetése, elkezdése az egészségügyi intézményeknél is időszerű volt. (Más területeken, a normatív finanszírozás ezt már korábban biztosította.) Az más kérdés, hogy az egész rendszer kialakítása szakszerűtlenül és spekulatív módon történt, amelynek hatékonysága erősen kétséges, bár a teljesítmények azonos értékelése, egyelőre nem valósult meg, holott ez a dolog lényege. Megítélésem szerint, az alacsony fizetések is a szocialista örökség részét képezik. A korábban, minimális szintén kiegyensúlyozott és a külföldi kölcsönökből megvalósított életszínvonal a pártállam utolsó évtizedében már berezonált és a szükségszerűen bekövetkezett válság körülményeinek közepette nem biztosítható az elvárt növekedési ütem. A szolgáltató szakmákban és az értelmiségiek körében még külön megszorításokat is tettek. Most, többszáz milliárd forintra lenne szükség csak ahhoz, hogy az aránytalanságokat megszüntessék. A szakképzett egészségügyi dolgozókhoz és orvosokhoz hasonlóan, pedagógusok, mérnökök, levéltáriak, szociális munkatársak, stb. is illetlenül alacsony fizetésekért dolgoznak. Megjegyzem, hogy nagyobbnak tűnő bruttó fizetéseknek is jórészt csak tonikus- és presztízsértéke van, mert a progresszív adó sok-sok lelki és anyagi bánatot okoz. Az adómentes költségtérítés. az az igazi. Végül megemlítem, hogy az 1992. évi LXXXIV. törvény szerint, az Egészségbiztosítási Alap 1993. évi költségvetési kiadása 287 milliárd forintot tesz ki, ami 37 milliárd forinttal - 14,7 százalékkal - több az 1992. évinél. Egyébként ez, mintegy 8,5 százaléka az összes várható GDP-nek, ami nem olyan rossz arány. (Egy-két Cadillac-re és az önkormányzati képviselők fizetéseire, költségtérítéseire biztosan futja.) Sisak István Nagyboldogasszony - egyes vidékeken Nagyasszony (augusztus 15.) - Mária mennybemenetelének, egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emléknapja. És mivel ezen ünnepünk nyolcadába Szent István napja is beleesik, ezért a magyar egyházi esztendőnek kiemelkedő időszaka ez. Felénk, a szegedi tájon, Csongrádon, Kiszomboron és Csanádapácán van tiszteletére szentelt templom. Sajátos az a tápai hiedelem, mely szerint Nagyboldogasszony vigíliáján (előestéjén), amikdr is idős asszonyok a temetőkápolnában gyertyákat égettek, közben halottas, illetve Mária-énekeket énekeltek, a tisztítóhelyen éppen szenvedő lelkek megnyugodtak. De csak azoké, akik életükben sokat imádkoztak a Nagyboldogasszonyhoz. A hajdan minden magyar helységben szokásos Nagyboldogaszszony-napi virágáldás lassan elenyész. Pedig az ekkor szentelt és megáldott virágokat amelyek a Mária sírjába tett virágokat idézik - sok betegség ellen tartották foganatosnak. A szegedi tájon comborkát (más nevén mentafüvet), ökörfarkkórót, illetve napraforgóvirágot szenteltettek, amit régen - az olvasó és az imakönyv, illetve a szentelt gyertya mellé - a halottak koporsójába tettek, hogy a mennyországba jussanak. Hajdanvolt tápai eleink az új ház alapjába is tettek belőle, sőt a kisgyermek bölcsőjébe, az új pár ágyába, és természetesen itták meghűlés ellen a teafőzetüket. Kisasszony - ritkán Kis-, boldogasszony - bő három héttel később, szeptember 8-án van: Szűz Mária születésének emléknapja. Felénk Szegváron és Kövegyen van temploma. Ma élő idős tápai asszonyoktól hallani még, hogy Kisasszonynap hajnalán a régi tápai asszonyok lementek a Tisza partjára, a Maros-torkolathoz, hogy ott megpillanthassák a fölkelő napban Máriát, a Napbaöltözött Asszonyt, másként Kisaszszonyt. Sokan idézik édesanyjukat, nagyanyjukat, akiktől azt hallották: „Mária mellett ott látták a bölcsőjit", „Rózsa hullott körülötte a féhőkre". Ugyanekkor - mivel a radnai Kisasszony-napi búcsúra nem tudtak eljutni - most ittak a Maros vizéből, meg is mosakodtak benne, mert, mint radnai víz, minden testi és lelki bajuktól megszabadította őket. Hajdan talán errefelé is szokás volt Kiasszony-nap hajnalán kitenni a vetőmagokat az udvarra, hogy lepje meg a kisasszonynapi harmat, ami felért egy szenteléssel, és a magvak nem üszkösödtek meg. A két Boldogasszony köze egyszerűbben Kétasszony köze - a gazdasági életben mindig is számon tartott szerencsés, foganatos időszak volt. Emlékezettel még elérhető időkben ezen a vidéken az e napok valamelyikén ültetett tyúk még kiköltötte csibéit, amiket aztán szépen föl is tudott nevelni. Azt meg a mai középkorú asszonyok is tudják, hogy. az ilyenkor tojt tojást már el lehet tenni télire, s azt is, hogy e tojásokkal lehet szép, sárga levestésztát készíteni. Ezek neve: kétasszonyközi tojások. És amiről nem szabad megfeledkeznünk: Kisasszony napja után, szeptember 12-én is Máriát köszöntünk, most Segítő Máriaként, mely titulusának tiszteletét a Hősök kapuja táján egykor kápolna őrizte, illetve ma a Boldogaszszony sugárút. Ifj. Lele József