Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. AUG. 12. • Nem magától gyulladt meg... • Kiürítették a szélső házat m Négymillió iüsthe ment Lángolt a fenyőerdő ÖHömösön ^gm^ytkjm DWWR * vtR^HinRHfiEZa 11 1 3 ífajB RpKÉ; % JpM t f • Kp yHH 19 • ^k 4,1 'II -íJuKI^i^vü^HsK!^ \ vLJiXilfliNflk Fotó: Gyenes Kálmán már kész a baj. Úgy tűnik, • Mekkora terület égett le? hogy a homokbányától indult - Mintegy 25 hektáron el a tűz. pusztította el a 25 éve telepített Feketeleves a feketepiacnak? • Az árusok óvatosabbak, az ellenőrök éberebbek • A vásárlókat önmaguktól is meg kellett védeni m Helyre, címre, befutóra jön a szesz Az utolsó mohikán? (Fotó: Hárs László) Hol vaiyiak már azok a „szép idők"', amikor akár nyolctíz forinttal is olcsóbban kapott az ember cigarettát a nagyobb abc-k előtt - sopánkodnak a vásárlók^ A jövedéki törvény ugyanis betette kaput a feketepiacoknak. Az üzletekben viszont rárakódik a vám, az áfa, a fenntartási költség, s lassan mindenféle adó az élvezeti cikkekre. II Udv, hadsereg! A trágárkodás nehézségei Körülbelül 12 évvel ezelőtt voltam újonc katona, azaz kopasz, rettenetesen kopasz a nagyhírű nagyatádi laktanyában. Természetesen nincs szándékomban ízesen ecsetelni, hogy hogyan, hányszor és micsoda pedagógiai érzékkel szívattak meg az öregek, illetve az erre érdemes tisztek, tiszthelyettesek, és hányszor múlott millimétereken és a másodperc tört részén, hogy ott hagyjam az összes szép fogaimat. Ma már úgy emlékszem vissza, mint valami „roppant" férfias, kemény, de poénos történetek füzérére. Az első, néhány napos gyakorlat után visszatértünk a laktanyába, és ott közel tizenöt darab levél várt, amelyeket darabonként tíz fekvőtámasz ellenében vehettem át a „szobamestertől". Mindig örültem a leveleknek, különösen ezúttal. Akkor vették észre az öregek, hogy én micsoda levelezést folytatok a külvilággal, s arra gondoltak, ha már ekkora gyakorlatom van a levélírásban, akkor megengedik, hogy a napi több „fókázás" helyett az ő szerelmeiknek, szeretőiknek írjak szívbemarkoló leveleket. Mert hát az igazat megvallva, nagyon odavoltak a csinos pipikért, csak a levélírás állt tőlük olyan távol, mint sünkutyától a tésztaszaggatás. Akkoriban tehát több nővei is folytattam illegális szerelmes nyelvi viszonyt. Talán volt benne némi perverzió mindenki részéről, de nem kellett fókázni. És ez így „fer", gondoltam. Mindezt azért szántam bevezetőnek, hogy látsszék, otthonosan mozgok a témában. Méghozzá abban a témában, amit tegnapi lapszámunk utolsó oldalán hírként közöltünk Sz. Tibor honvéd hadnagy rémtetteiről. Emlékeztetőül: Sz. Tibor honvéd hadnagy újoncainak szabadidejében azt a parancsot adta, hogy trágár és sértő leveleket írjanak volt barátnőjének, mert a hölgy szakított vele. Ráadásul az újoncokkal fizettette meg a levélpapírt, a borítékot és a bélyeget is. Minderre 25 alkalommal adott parancsot. Kapott is érte 15 ezer forintos pénzbírságot (amelyből, gondolom, talán sikerül visszatéríteni az újoncoknak a mára lassan megfizethetetlen postai levelezést), ezenfelül pedig meghosszabbították soron következő rendfokozatának várakozási idejét. Sz. Tibor honvéd hadnagy bosszúhadjáratának számos erkölcsi tanulsága van, amelyeket könnyűszerrel levonhatunk. Dilemmázhatnánk azon is, hogy a büntetés mértéke arányban áll-e a bűnnel. De engem, mint volt bértollnokot, inkább a levelek tartalma érdekelne, s ezáltal az, hogy vajon hogyan tudnak trágárkodni, szitkozódni a mai újoncok? Illetve az, hogy volt-e az újoncokot között, aki esetleg élvezte, hogy szabadjára engedheti csapongó fantáziáját? Mivel a nevezett „kéziratok" minden bizonnyal zárolva vannak, ezért csak találgathatok. A 25 rendbeli szolgálati vétség engem arról győzött meg, ha nem is minőségben, de mennyiségben komoly szókészlettel rendelkeznek a mai újoncok. Azért biztosan volt a levelek tartalma között némi ismétlődés a nyomaték kedvéért. Vagy például milyen megszólításformákat alkalmazhattak? Gondolom, a többsége így kezdődött: „Te...". És mi lehetett az aláírás? A te Tibid? Nem valószínű. Arról nem szól a fáma, hogy az ügy hogyan derült ki. Talán a postás mondta be az unalmast a heresérve miatt. Vagy a hölgy jött rá néhány stílusficamból, hogy ezeket a leveleket nem a Tibi írta. Persze a lényegen ez nem sokat változtat. És mi a lényeg? Talán az - ez. a példa is bizonyítja -, hogy vannak még a hadseregünkben finomlelkű tisztek, akik az újoncokkal íratják meg a trágár leveleket, mert ők maguk, a szép magyar beszéd hívei, és ha a nyakukat tekerik, akkor sem tudnak egy levélre való trágárkodásnál többet összeszedni. Podmaniczky Szilárd Riasztó (Folytatás a I. oldalról.) - így igaz, de szerencsére a fiatalember rosszul tudta. A lángok csakugyan közel voltak, de nem a portánkon. Kirohantunk, és önkéntelenül a jószágok és a holmink kimenekítéséhez fogtunk. Nemcsak a szomszédok segítettek. Itt volt a fél falu. Nem is tudom, hogyan köszönjem meg az embereknek és a tűzoltóknak a segítségét. - Nem lehet elmesélni azt a rémületet, ami elfogott bennünket - toldotta meg a férj. Valósággal zúgott az erdő. Félelmetes volt a hangja. Az állatok is megérezték a veszélyt. mert alig lehetett velük bírni. Egyébként 20 méterre a portától, ott csapott át az úton a láng - mutatott a gazda a kert vége felé. Öttömös Asotthalom szomszédságában van. Mostanában a tűzoltók gyakran fordultak meg az utóbbi településen, mert felcsaptak a lángnyelvek. Gyújtogatásról beszéltek a falubeliek és a szakemberek is. Vajon mi okozhatta az öttömösi erdőtüzet? - kérdeztük Pesztránszky Albert őrnagytól, a megyei tűzoltóság parancsnok-helyettesétől. - Nem magától gyulladt meg, az bizonyos - válaszolta. - Hogy mitől, azt még nem tudjuk. Lehetett szándékos gyújtogatás vagy véletlen is. Elég egy csikket eldobni, és • Az egykor virágzó szesz- és dohány feketepiacnak számító Cserepes-sorról teljesen eltűntek az efféle cikkeket árusítók. Nem véletlen, a vámőrség és az adóhivatal folyton-folyvást ellenőriz és keményen büntet. Ráadásul a piacot üzemeltető kft. hangosbemondója időrőlidőre hírül adja, mit nem szabad árulni a piacon, majd bölcsen azt is hozzáteszik, óvakodjunk a zsebesektől. Kinn a parkolóban, vagy átellenben a villamosmegállóban gyanús külsejű emberek, még gyanúsabb szatyraiból kerül azért elő cigaretta, konyak. Ők azonban a hivatlan vendéget be sem várják, gyorsan odébb állnak a legelső gyanús jelre. - Még mindig üzlet becsempészni a szeszt - meséli a strandon egyik ismerősöm. Persze ésszel kell dolgozni. Mi csak megrendelésre hozzuk az árut. Akad kereskedő, aki átveszi. A jugó konyakot nálunk is kapni, egyszer vesz számlára egy kartonnal, azután mondja meg valaki, meddig tartott a tíz üveg. • Kint az utcán... - ...azt meg sem érdemes próbálni. Kész lebukás. A lakótelepek nagyobb ábécéi előtt évek óta virágzott feketepiac. Az elmúlt napokban tett körsétáink során azonban mi sem találkoztunk szeszt árusító „vállalkozókkal". - Profilt váltottak a kereskedők. Ma már papírzsebkendőtől a kóláig mindent kínálnak szesz és cigaretta helyett - mondja dr. Négyökrű Dezső, a közterületfelügyelet vezetője. • Mit tapasztaltak az ellenőrzések során? Nagymértékben visszaszorult az illegális árusítás, vugusztus elseje, a jövedéki i örvény életbelépése óta naponta ellenőrizzük mi is az árusokat. Elvétve találunk csak szabálytalanságot. Most csak 30-40 üveg elkobzott töményszesz van a raktárunkban. • Megszűnt a feketekerekedelem? - Az sosem szűnik meg teljesen. Mindig akadnak olyan új vállalkozók, akik ebből élnek. Szerintem rafináltabbak lettek a módszerek. Megbízásra hozzák be az italokat és címre viszik. Ma is akad egy réteg, amelyik a csencselésből él. • • Mitől változott meg egycsapásra a helyzet? - Meglehetősen szigorú a büntetés. Amellett, hogy ma már el kell kobozni az árut, még 10-50 ezer forintnyi büntetés is kijár a feketézőknek. Ezt nem érdemes megkockáztatni. fenyőfákat. A kár meghaladja a 4 millió forintot. • Az erős szélben még szerencsésnek is mondható, hogy ennyivel beérték a lángok... - Arra rágondolni is rossz, mi lett volna, ha elérik az első házat... Más irányba „mentek", ahol tuskókat találtak. Szerencsére tisztások tarkították a fenyvest, így nem tudott 20-30 métereket „ugrani" a tűz. Egy óra alatt sikerült eloltanunk. Dolgoztak a szegedi, a vásárhelyi, a makói, a halasi egységek, és besegítettek a pusztamérgesi, a mórahalmi és a helybéli önkéntesek is. Öt vízszállítót és nyolc fecskendőt vetettünk be. Mindenképpen szólnom kell a lakosság odaadásáról is. Egy lánctalpas gép dolgozott a közelben, nagy hasznunkra volt. Ahogy az események előrehaladtak, a tűzoltók megnyugtatták a Bata házaspárt, lassacskán hozzáláttak a bútorok visszaszállításához. A háziaszszony Turcsányi István kezét kötözgette. - Mi érkeztünk elsőnek magyarázta a pusztamérgesi önkéntes tűzoltó. - Már meszsziről láttuk a hatalmas lángokat. Előbb a villanyoszlopnál kezdük az oltást, aztán pedig arra törekedtünk, hogy a szélső házat védjük a tűztől. Egyébként nem oltás közben sérült meg a csuklóm, hanem most, amikor szereltünk össze. Amikor elköszöntünk, Batáné még egyszer a lelkemre kötötte, feltétlenül írjam meg, nagyon köszönnek mindenkinek mindent. V. Fekete Sándor Késő délelőtt a Szent István téri piacon nagy a csend. A zöldség- és gyümölcs árusok közé be-bekeveredik egy-két limlomot kínáló árus is. Szatyorból kikandikáló konyak sehol. • Egy kis konyak kellene...- fordulok oda hallkan az egyik eladóhoz. - Az nincs - vágja el az el sem indult beszélgetést, s már csapja is félre a fejét. A kocsi visszapillantó tükrében azután alaposan megnézem magam: pedig nincs is fináncfizimiskám... - A vásárlók nem örülnek a jövedéki törvénynek - mondja Pálkuti Istvánné a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetője - Érthető is, azelőtt jóval olcsóbban megvehették az italt és a dohányárut a bolt előtt, mint odabennt. • Ellenőrizték már a feketepiacokat? - Ez inkább a vámőrség az adóhivatal dolga, de azért mi is nyitott szemmel járunk. més...? - Nem látunk illegális árusokat. Ami persze nem jelenti azt, hogy végleg megszűnt volna a feketekereskedelem. Ismerve önmagunkat, megtaláljuk mi még a kiskaput, a most bezárt nagy mellett. De az is lehet, hogy a rendeletalkotók csak önmaguktól szerették volna megvédeni a vásárlókat. Rafai Gábor Kis hazánkban, hála a kocsifeltöréseknek, betöréseknek, elszaporodtak a különféle riasztóberendezések, amelyek képesek iszonyatos, fülsiketítő hangjukkal elriasztani a rosszban sántikálókat. Illetve nem csak őket, mert előfordul ám, hogy az ezrekbe kerülő riasztók, látszólag teljességgel érthetelen módon bekapcsolnak, s riadóztatják - akár éjszaka is egy egész utca békés polgárait. Gyakori, hogy a mellettük elhaladó kétütemű elektronikus viharától, vagy az udvaron játszadozó gyerekek labdájától, esetleg az autót nem rendeltetésszerűen használó négylábúaktól a riasztóval felszerelt kocsik vijjogni kezdenek. Az emberek legnagyobb része az évek során hozzászokott a városban gyakorta felharsanó, egy ideig szirénázó, majd az érdektelenség láttán elhallgató riasztók hangjához. Kedden este tíz óra után néhány perccel a Kárász utcán szólalt meg egy villogóval kombinált berendezés, az egyik nemrégiben átadott, fehérneműket áruló üzletben. Az autóriasztókhoz edzett lakók közel tíz percig voltak kénytelenek hallgatni az előbbieknél sokszorta élesebb sivítást, az utcán sétálók közül egyesek döbbenten álltak, hol történhetett betörés. Szerencsére csak vaklárma volt, ami azonban nem vigasztalta az álmukból felriadókat. Meglepő módon a rendőrök sem a vijjogás alatt, sem utána nem jöttek ki a helyszínre. Nem tudom, volt-e a közelben valaki, akinek tervei között szerepel egy főutcán lévő üzlet éjszakai kifosztása. Ha igen, akkor levonhatta a következtetést, nem nagy ügy az egész. Ezek szerint történjék bármi - riasztó ide, riasztó oda -, éjszaka a rendőrök is alszanak. Riasztó, nem igaz? P. T. P.