Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚL. 8. • KÉZ, csók9 világ Amerikába indullak a csecsemők (Folytatás az 1, oldalról) lóságoknál, a rendőrségnél. Arcukon a kívülállónak meg nem érthető öröm önkívülete, amikor kézbe vették a gyerme­keket. Középkorú úr önnön tenyerébe nyomott puszikat osztott szét simogatva, a gondo­zónők körében, világosszőke, harmincas éveiben járó hölgy az intézményvezető főorvosasszony kezét csókolta fojtott felkiáltás­sal. Dr. Bontovics Erzsébet ugyanis akkor közölte vele, rendben vannak a papírok, hamarosan ő is megkaphatja választott gyermekét. Az űj szülők többségükben fiatal lányok, pár csak egy érkezett, Marylandból. Egyik­másik hatalmas „USA!" győzel­mi kiáltással emelte föl a maga porontyát, s nyomban viharzott is kifelé az ajtón. Emlékezetem szerint soha nem a Retek utcai tízemeletes erődítmények mö­götti betonplaccon nőttek a város legszebb virágai, az anyák mégis találtak ilyeneket; nem BELÜGYEINK 3 elégedve meg az érintés élmé­nyével, szavak nélküli, ősi nyel­ven kerestek kapcsolatot a szir­mok felmutatásával. Olyan gye­rek is volt pedig, aki egyszer Fotó: Schmidt Andrea magyarul tudott volna meg­szólalni. Neve hordozta sorsát is: Melinda (eredete ismeretlen). • Szétnyílt tehát végre az a gyermekdiplomáciai háromszög, amely hosszabb időre Szegedre zárt újszülött román állampol­gárokat. Bukarest korábban azért nem adta beleegyezését a gyer­mekek továbbutazásába, mert attól tartott, hogy (gy szinte a saját jóváhagyásával épülne tranzitútvonal legifjabb állam­polgárainak esetleg rendszeres kicsempészéséhez. Az amerikai diplomácia hasonló megfogal­mazásokat használt, „örökbe­fogadási fondorlatnak" minősít­ve az addig történteket. Kétség­telenül Magyarország került a legkínosabb helyzetbe, egyfelől, mert természetesen semmikép­pen nem óhajtotta területét ilyen célokra átengedni, s eképpen a román kormány akaratára is figyelemmel kellett lennie, másfelől viszont az ENSZ gyer­mekjogi egyezségokmánya értel­mében elkötelezte magát a hu­manitárius, vagyis a gyermekek érdekeit mindenkor előnyben részesítő megoldásra. A mostani, Washington nyomására létrejött megállapodás ez utóbbi szelle­mében rendezi immár véglege­sen a városunkban rekedt gyer­mekek sorsát: örökbe fogadó szüleik karján érkezhetnek meg az Újvilágba. Ó. J. Búcsú Csillag Jánostól Elhunyt Csillag János, a szegedi 8. sz. váltókerület kép­viselője. Alig több mint egy hónapja tudta meg, hogy gyó­gyíthatatlan beteg, de még ak­kor is a tőle megszokott lendü­lettel vett részt a várost irá­nyító testület munkájában. .Őszinte csodálattal figyeltük Csillag János lelkiismeretes munkáját, becsültük benne a mindig az igazságot, az egye­nes utat kereső embert. A Va­gyonkezelő és Vállalkozási Bizottság tagjaként, pártérdek­től függetlenül, a közösség érdekében tevékenykedett. Felsorolni is nehéz lenne mindazokat a munkákat, ame­lyekben részt vett. Szívügyé­nek tekintette Szeged lakás­gondjainak megoldását, Újsze­ged további fejlesztését. Saj­nos, már nem láthatja meg, ter­vei megvalósulnak-e... Képviselőként önfeláldo­zóan a város lakóinak érdekét szem előtt tartva dolgozott, ő valóban komolyan vette vá­lasztási ígéretét, azt, hogy a képviselői státus szolgálat, s ezt a szolgálatot mély alázattal, becsülettel végezte. Képviselői munkájáért sohasem várt hiva­talos elismerést, csak tette a kötelességét. Képviselőtársai, barátai, ismerősei mély fájdalommal búcsúznak tőle, és az önzetlen közéleti ember emlékét őrzik meg emlékezetükben. Gárdonyi Géza szavaival búcsúzunk tőle: „Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok. Az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény, A láng eltűnt, a láng az voltam én. " Csillag Jánost az Újszegedi Temetőben július 9-én, pénteken 15 órakor búcsúztatja: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Szabaddemokraták Szövetség szegedi szervezete • Bombariadó a városházán Tűzszerészek fogadóórája (Folytatás az I. oldalról) - Fémdetektorral, nyeles tükör­rel, horoggal - célunk az ismeret­len csomagok biztonságos átvizs­gálása, legkisebb veszéllyel való elmozdítása - vallotta egyikőjük, megőrizve inkognitóját. - Nem félünk, lesz időnk erre, ha robban a „csomag"... - így a másik. A városi főkapitány-helyettes törvényismertetőt tart: - Május 15-től az új Btk. módosítása szerint ezen cselek­ményt, mármint a közveszéllyel való fenyegetést a törvény bünteti. Hasonló ügyben indult már bün­tetőeljárás, Ítélet azonban, az idő rövidsége miatt, nem született. Precedensről tehát nem beszél­hetünk. Az ügyfélszolgálati iroda előtt, a kívülrekedtek közül Kovács István az apósa, a Nefelejcs utcai Ditlmann János (aki 84 éves és mozgáskorlátozott) gyógyszerét szerette volna kiíratni - mutatja a papírt, s míg nyugalomra intem, megérti a helyzetet. Egy idős, ősz férfi a polgármestert keresi szemé­lyesen, segély ügyben. A Kemes utca 3/a. alól egy középkorú férfi, aki három gyermekével IKV-s szükséglakásban bérlő, helyzetét szeretné tisztázni: másodjára is felszólították a kiköltözésre... Sorsok, emberek a bombariadó árnyékában. Tűhegyi József alpolgármester szerint ez időben külföldiek nem tartózkodtak a városházán, viszont az idétlen tréfa megzavarta az ügyfélfogadás rendjét. Az már bizonyos, hogy a rendőrségtől kapott tippek alapján be kell vezetni a városházi munka bizto­sítására a minimális garanciákat. A három bölcsőde helyzetét la­punkban már taglaltuk: a férő­helyek kihasználatlansága miatt döntött az önkormányzat, ahogy döntött. A munkatársak közben a Széchenyi tér fái alatt hűsöltek, már amennyire a tegnapi időjárás megengedte. A főépületben 15.03, a melléképületben 15.09 órától folytathatták a munkát. A tűzsze­részektől még megkérdeztük, hogy dugi konyakos üvegeket találtak­e? - Egy ismeretlen eredetű cso­mag okozott gondot. Régi város­térképek voltak benne... P. S. Határnyitás Dombegyházánál? A Békés megyei önkormányzat és az illetékes köztársasági meg­bízotti hivatal szorgalmazza a dombegyházi ideiglenes határát­kelő megnyitását a július 15-e táján várható újabb „törökjárás" elviselhetőbbé tétele érdekében ­nyilatkozta az MTI munkatársának dr. Jeszenszky Géza, a Békés me­gyei képviselő-testület alelnöke, aki egyben a gyulai határállo­másnál kialakult nehéz helyzet megoldására alakított válságstáb vezetője. Már a hét végén újabb török rohamra számítanak, így az esetleges magyar-román meg­egyezés révén a dombegyházi­kisvatjasi - a javaslat szerint csak a román és a magyar állampol­gárok által használható - átkelő lé­nyegesen tehermentesíthetné a gyulai-gyulavarsándi állomást. Gyulára megérkezett a Magyar Vöröskereszt által bérelt nyolc, vegyi lebontású WC-kocsi, a Matáv pedig két ideiglenes tele­fonállomást telepített a nemzet­közi főút országhatár előtti része mellé, s vállalta, hogy a hét végén is biztosítja folyamatos működő­képességüket. A gyulai önkor­mányzat tiltakozott az ellen, hogy a rendőrség a város által építtetett kerékpárútra tereli a várakozók egy részét, s (gy a gépkocsik tönkreteszik azt. n taöfcü M í [ egfigyeltem, a lombikon belüliek mindig gyana­JJJ kodnak. Pedig látszólag a lombik biztos védelmet nyújt, főleg ha a száját betömik egy parafadugóval, de eredményesen használható anélkül is. Az azonos lombikon belülieknek azonosak az érdekeik; ha valamelyikőjük bajba jut, tudni lehet, honnan érkezik a segítség, márpedig óriási érték ez manapság. Igaz, vannak bizonyos hátrá­nyok is: nem illik például megkívánni a lombiktárs asszo­nyát vagy másfajta nőjét, egyéb ingatlanait és ingóságait, de mindezek eltörpülnek a kétségtelen előnyökhöz képest. Mégis gyanakodnak. Tartanak attól, hogy valamelyik közülük egy másik lombikba óhajt távozni, alulról kipisz­kálja a parafadugót, és huss! Hiszen valóban nem mind­egy, hogy a lombik egy vidéki középiskola fizikaszertárá­ban porosodik, vagy a Központi Fizikai Kutatóintézetben használják a külföldi vendégprofesszorok. Többen közü­lük kifejezetten irigykednek a másik lombikbéliekre, akik persze egyenként és együttesen is ellenségek, így aztán az irigység gyakran gyülölségbe csap által, mint gyakran tapasztaljuk. Leginkább persze azokat utálják, akikről hosszas nyo­mozás után kiderítik, hogy egyik lombikban sem fordultak még elő, sőt egyáltalán nem is szeretnének ilyesfajta segédeszközt igénybe venni. A Jóistennek sem értik, hogy honnan engedhetik meg maguknak! /I I ki mostan azt hiszi, hogy ez a cikk a közelmúlt vala­—T—i melyik szegedi gazdasági botrányáról, egyes igaz­gatói kinevezések körüli mosolytfakasztó hercehurcáról, vagy a szabadtéri nézőtér ügyéről szól, méreteset téved. Csupán azt kívántam megírni, hogy lombikon kívül jobb. Tágasabb. Az adómentes étkezési hozzájárulást oldja meg ^TKW: Szeged 40 vendéglátó egységében és élelmiszerboltjában váltható be. Az értékesítés helye a Szeged étterem gazdasági irodája (a Fekete sas u. felöl), munkanapokon 8-15 óráig. Érdeklődni: a 311-859-es telefonon lehet. SZETIKETT — A .J<*> .JEGY! • Az összejövetel úgy kez­dődött, mint a többi, az előadó éppen úgy összefoglalta a támogató rendszerről szóló tudnivalókat, mint máskor. „Sokan szinte az életüket tették fel erre az alapítványra... ma én segítek, holnap talán nekem fognak segíteni... csak a szó legnemesebb értelmében vett segítségnyújtás szót szeretik... ez nem munka nélkül szerzett jövedelem... becsületes, ke­mény munkával van esély arra, hogy pénzhez jutok... a kapott pénzek adóalapot képeznek, és mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy elszámoljon az adóhivatallal... a piramisépítés barátságokat is épít... azért lépek be, hogy támogassak és csak másodszorra azért, hogy engem támogassanak... a szó legnemesebb értelmében. (Bocsánat, ez a legnemesebb már volt, de annyiszor elhang­zott az előadás alatt, hogy még egyszer leírom.) Cáfolhatatlan tény, hogy minden tízezer forintos befize­tésből kettő nagyon nemes célokat szolgál, több millió forintot osztott már szét isko­lák, óvodák között az alapít­vány. Az is tény, hogy már 94 ezer támogató van, s törvé­nyességi oldalról sem kezdték ki az alapítványt. Nem posta­fiókszámon, nem láthatatlanul működik, címe, központja van Tiszaföldváron. A szabályok is egyszerűek, a befizetett 10 ezerből kettő megy az alapít­ványra, négyet azonnal kézbe kap a beszervező, a másik négyet pedig a hétemeletes Hét Törzs-születésnap Palágyi elrontotta? Száz nyer - sok ezer bukik? Tényleg nem akartam foglalkozni a Hét Törzs Alapítvánnyal. Évekkel ezelőtt irtam 28 tömött sort a fekete bongóról, mire a bátyámat lapáttal kergette a szomszédja, hogy firkász öccse elrontotta a játékát. Veszített. Azt hiszem, mások is. Palágyi Kálmán mate­matikusnak köszönhetem, hogy legutóbb a tucatnyi olvasói levél ellenére is kibújhattam a Hét Törzs mélta­tása alól, megtette 6 helyettem nemrégiben a lap hasáb­jain. Tegnap is csak tudósítóként vettem részt azon a szegedi rendezvényen, amelyen az egyéves születés­napjukat ünneplő szervezők tetemre hívták alkalmi külső munkatársunkat, Palágyi urat. piramis - lista - csúcsán álló régi támogatónak utalnak. A tájékoztató utolsó harma­dában a Délmagyarország is kapott elmarasztalást, kiderült, hogy Palágyi úr cikke hagyott némi nyomot, itt-ott magsza­kadhatott a piramisépítés. A hallgatóság néhány közbevetett megjegyzése: „A sajtó a hi­bás... ez elmaradt haszon, perelni kellene... Palágyi nagy kárt okozott." Palágyi úr ezután nem te­hetett mást, bemutatkozott, és halk, visszafogott - némelyek szerint kifejezetten idegesítő ­egyetemi előadást idéző stílus­ban elkezdte sorolni állításait. „Nagyon rövid életű a játék." (Nem tudom, matematikában mi a rövid, a hallgatóság sze­rint az egy év nem az..., szerin­tem sem ez az első volt a leg­szilárdabb alapvetése.) Továb­bi állítások: „Keményen vesz­tesei lesznek ennek a játék­nak... Ha valaki megnyeri a maximális 512 ezer forintot, az 64 személynél egyenként tíz­ezer forint veszteség, a pénz ugyanis nem terem." Biztosan volt több állítása is az előa­dónak, de azt már nem volt ideje akkurátusan felsorolni. Egyébként az nézőpont kérdé­se, hogy tízezer, vagy nyolc­ezer a vesztesége annak, aki senkinek sem tudja továbbadni a listát, hiszen ahogy az egyik hölgy mondta: „a magyar nyelv ápolására mindig lesz kétezer forintom." Innen kezve már nem volt igazi forgatókönyve az esemé­nyeknek. A matematikus ok­fejtésre, miszerint a piramis­építés szükségszerűen meg­megszakad és mindenképpen véges, már spontán reagálások is érkeztek: „Remeték nem élnek a földön, mindenkinek van ismerőse... aki keményen dolgozik, annak sikerül... ez észmunka... mit üti bele az orrát (mármint Palágyi)... több százezer forintot kerestem már, minden héten itt vagyok... miért pont a Hét Törzset szúrta ki... (igaz, akkor már 160 volt, ma több mint 200 rendszer építkezik hasonló matematiká­val), sok ember lelkivilágát tönkretette... miért zavaija, ha valaki sok pénzt kap... mi köze hozzá... ki kérte rá. hogy íijon egy cikket." Miért pont a Hét Törzset kellett... - fakadt ki a bevezető előadást tartó hölgy hét óra előtt néhány perccel, amikor némi lelkiismeretfurdalás kö­zepette ott kellett hagynom Palágyi urat abban a biztos tu­datban, hogy a matematikus­nak igaza van. A szó legnemesebb értel­mében... Lejegyezte: Kovács Jbidiás

Next

/
Thumbnails
Contents