Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31 / 177. szám

T(N( SZOMBAT, 1993. JÚL. 31. A koncert után ezt a képet kaptuk a zenekar képviselőjétől. Információnk szerint Párizsban készült. De ami a legfontosabb: előnyösnek ítéltetett - és engedélyezettAugUSZtUS 18., Szeged Már Rapülnek... A héten a sajtó képviselői előtt megtörtént a berapülés, ami - természetesen kiválóan sikerült. Megkapták a légialkalmassági engedélyt, s a Rapülőshow már meg is kezdte körrapülését a magyar légtérben. A Rapülők első - és majdnem utolsó - élő turnéját Egerben kezdte, de ami ennél jóval fontosabb számunkra: augusztus 18-án Szegeden, a Dózsa Stadionban lépnek színpadra. Pontosabban utazó rapterükre, melyet hurcolnak magukkal az országon keresztül. A Rapülőshowban a megszokott hármasfogaton, MC Gesztenyén, Berkes T. Boy-on és Michel De Lux-on kívül a fedélzeten tevékenykedik még Somló Tamás, Szulák Andrea és az XL Sisters (reméljük, súlyos egyéniségükkel nem lesz gond a felszállásnál), valamint Auth Csilla, Giret Gábor, Gyenes Béla, Hrutka Róbert, Steve, Tunyoghy Bernadett, Tunyoghy Orsolya és a Budapest Balett. Geszti Péter szerint olyan óriási bulit szeretnének csinálni, amilyenre csak a legvadabb Hungária ramazurik résztvevői emlékezhetnek. Úgy legyen. Sokan nagypapának tartották már a brit blues mozgalom atyjaként tisztelt John Mayall-t a hata mögött hagyott hat évtized miatt. Pedig a fél évszázadot megélt öregúr bármelyik mai fiatal zenésszel felvenné a versenyt. Sőt! Akjk ott voltak a hétfői Petőfi Csarnokban megtartott koncerten, azok láthatták, hogy a vadonatúj Wake up call nótái még viszonylagos ismeretlenségükben is sütnek. A közönség soraiban pedig az ifjabb és idősebb rajongókból egyként szakadt ki az örömkiáltás a Room to move dallamai hallatán, a tempóra megindult a tömeg, és a ritmus uralta a telt házat. S hogy mi a véleménye Mr. Mayallnak a mai bluesról, fiatalokról és a világról, azt megtudhatjátok jövő heti Tinimagazinunkból. Jean-Michel Jarre, a szintetizátor-mágus július 28-án a franciaroszági Mt. Saint-Michel 60 ezer főnyi közönségét kápráztatta el legújabb koncertjével. A távoli varázslat közeli élménnyé is változhat, hiszen a Multimédia koncertnaptárában a következő időpont augusztus 19.; ekkor mutatja be Chronotogie című showját a Népstadionban a multi-instrumentalista Jean-Michel Jarre. Itt járt a U2 Zooropa zűrje kül is. Legalábbis ilyesfajta nélkül. Mert bár Ákos új lemezén karcosabb, mint valaha, azért a múlt a rajongók szemében nem tartozik a „minden megbocsátható" kategóriába. Akos egyébként kilencfős trupp élén szerepelt, ám négy gitár és két szintetizátor is hallhatóan kevesebb volt, mint a U2 egy szál gitárja. S nem a hangosítás miatt... Régóta regéltek a U2 színpadjáról, most végre élőben is megtekinthettük. A minivárost. Zooropa fővárosa 52 csuklósteherautón érkezett, a 10 utasszállító busz 180 fős személyzete mellett 200 fős helyi erőkből verbuvált kiegészítőszemélyzet építette fel a Népstadionban. A világosban egyszerű olajfúrószigetnek tűnő vaserdő sötétben kelt életre. A színpad alatti mini TV állomásból képesek mind sugározni, mind venni az élő adásokat. A Trabantokba és egyéb helyekre rejtett reflektorok mellett 4 gigantikus videofal és a színpadon elszórva vagy 36 kisebb videomonitor próbálta agyunk legrejtettebb zugába is bepaszírozni a látványt. S mivel Zooropában voltunk a Zoo TV-t nézhettük. A koncert élő adását, a hordozható WC-ből átalakított Videó Gyóntatószékbe belépő rajongók üzeneteit - Hajrá, Fradi!-, Bono kézikamerájának képét - önmutogatás felsőfokon -, a képzelt duett partnerét - a néhány koncerttel korábban előzenekarával fellépő Lou Reedet a szarajevói barát bejelentkezését és képeslapját - a nyolcéves kislány megÖngól Depeche módra És többek között volt egy Depeche Mode koncert is Pesten... A tetőtől talpig feketébe fanatizált rajongók négyesfogata azonban úgy tűnik, nem szereti ha írnak róla. Több újság kitartó próbálkozását vágta el a szigorú hírzárlat, hogy olyan mennybéli dolgokról mint például interjú, ne is beszéljünk. Néhány napot fővárosunkban töltöttek, ám oly' elfoglaltak voltak, hogy a magyar sajtó képviselői számára már nem maradt i idejük. Sebaj, a zenészek helyett majd beszél muzsikájuk, a koncertjük - gondolhatták néhányan a kíváncsi újságírók közül. Koncert természetesen volt, de csak meséin"tudnánk róla - hiteles képet mutatni nem. A zenekar képviselői ugyanis minden dolgozni vágyó fotóssal egy szerződést akartak aláíratni. A kacifántos, nyelvi és jogi csavarokkal megtűzdelt szöveg lényege, hogy a fotográfus lemond szerzői jogairól, jogdíjairól...és fényképezhet. Miután pedig elkattintotta masináját, köteles a fényképekből egy sorozatot a zenekar képviselőinek külföldre elküldeni, akik majd kiválasztják, hogy mely kép közölhető. Ez - mondják ők - a zenekar, a rajongók - és tegyük hozzá: természetesen a fotós - érdekeit szolgálja. Hiszen senkinek sem tesz jót, ha előnytelen kép jelenik meg a „sztárzenekarról". Még akkor sem, ha igaz, hiszen az objektív nem hazudik. Kérdés persze, hogy lehet rossz fotót csinálni egy zseniális énekesről egy kolosszálisán profi pop-showban... A legnagyobb kérdés azonban, hogy valójában kinek az érdekét szolgálja a szigorú szerződés. A procedúrát ugyanis a magyar fotóriporterek jó része nem vállalta. Érthető, hiszen mi sem azért mentünk el a koncertre, hogy majd a szilveszteri mellékletünkben közöljünk összeállítást róla. így most nem kaphattok budapesti képet kedvenceitekről - kedvenceitek jóvoltából. A Depeche Mode az MTK-Stadionban óriási öngólt rúgott magának. Takács Viktor ható Let it be jét -, és magunkat. A világunkat. A világunkat? A tévé terrorját élvezhettük, miközben az egymillió watt teljesítményű hangrendszer öntötte a Ú2 zenéjét. Az abszolút profi show-t a legutolsó lépésig pontosan kidolgozták, így a két héttel ezelőtti számunkban leírt Strasbourg-i koncert programját majdnem percre pontosan tartották. Mindössze néhány eltérés volt: játszották már a Numb-ol. Edge kissé zsibbadtan, kottából. S csillogó flitterekkel teleszórt ruhájában, kicsiny piros szarvacskáival a popsztár-mefisztó Bono Vox itt „szellemi testvérét", a változásokat ellenző Thürmer Gyulát próbálta felhívni. Csak egy üzenetrögzítő válaszolt. Egy rádióból hallott információ szerint a világforradalom hazai harcosának nincs is üzenetrögzítője. Dehát ez is csak showelem volt. S boldogan hagytuk magunkat manipulálni a leghatásosabb eszköz és a legsátánibb manipulátor által. Mert Bono Zooropájában voltunk. T. V. Bono Vox - énekes-manipulátor A U2 már első megjelenésekor széttépte a rajongókat. Két táborra oszlottak az emberek: gyűlölték vagy imáclták a '80-ban debütáló new wawe-es ír csapatot. '93-as új lemezükről egyesek azt állítják, hogy összesöpörték a stúdióból a szemetet, mások pedig meg vannak győződve róla, hogy a U2 már megint megelőzte magát és korát. Egy biztos: a zenekar első magyarországi koncertjére több mint 30 ezren voltak kíváncsiak a Népstadionban. A legnagyobb magyar betonkatlanban összegyűlt tömeg azonban kifejezetten a U2 miatt jött el, s ez ki is derült az előzenekar képében próbálkozó Ákosnál. A Bonanza Banzai - egykori? frontemberének fellépése érzékenyen érintette a közönséget, hiszen Ákosunk megjelenése után azonnal a magasba röppentek a karok. Am az öklökből a középső ujjak pattantak ki. No, meg egy nem a legfrissebb állapotban levedző alma. A szelídebbek pedig felemelt jegyükkel bizonygatták: megvannak ők előzenekar nélThe Edge - éles szólógitáros (Fotók: Nagy László) Adam Clayton - sziklaszilárd basszusgitáros