Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

JAMBUS SZOMBAT, 1993. JÚL. 3. 8 Árpás Károly 1993 Emlékezés a Megjelenésre 1978 „1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13 MCMXIII * VI * XXII" Fényes nagy homloka Fényes nagy homlokán dermedt tajték csapzott haja ezer tánc szeme sarkában a ránc idő koptatta zománc FELÉM HUNYORÍT SZiNÉT-NEM-LÁTTAM SZEMÉVEL hangja keze tüzet gyújt repeső madár : érzem a nyári est melegét kőfalak visszasugárzó hevét SZEME CSILLAG AZ UTCÁK ŐSZI EGÉN - EZT MÉG ő SEM TUDJA, CSAK ÉN.. 1987 őszén Weöres Sándor Szegeden járt, Iró-olvasó találkozón. E találkozás emlékét idézi a költemény, amely tisztelgés a nyolcvan éve született Mester előtt. Veszelka Attila Hiányzó évszakok Dal a földről In memóriám Gustav Mahler 1. Tavaszi capriccio Megállva mondom néktek a rakpart hársfa-csarnokában: (fenolos, csillám-hűvös március bűvölte víz. Macskadög úszik rajt', borospalack sörösdoboz, somküldte ördögfej, fekáliás kórházi húgy.) Nagyokat szippantok néhanap a friss, tavaszt-hozó szelekből. Tombol a nyár Bundabársony-gatyás poszméh keresi fészekhelyét, kék fadongó zúg át lombkoronák csarnokain. Égő parázs perzsel idelenn. Izzok már én is: bíbor vadrózsák odafönn. 3. Augusztus végi sorok Szezonvégi rohamok rázzák fölöttünk a rongyot. Az olívzöld sátortetőről leválik egy-egy zörgő vénával hintázó juharlevél. (S ha visszatartod kissé lélegzeted, kihallhatod lábujjhegyen lopakodó barátunknak, Szeptembernek szöszmötölését a záron.) Őszi haiku-füzér Vérző fa, levél. Didergő reggeleken zörgő platánok csarnokaiban foszladó szeptemberi napok. Mióta is már hiányod hűvös csöndjét épp csak északi szelek surrogása zavarja néhanap. Pókfonadék rabláncon vergődő emlékfoszlány-seregek ülepednek haikum holt fövenyére. Halász Péter Tigrismadár A keletnémet változásokkal kapcsolatban egy szó vált általánossá a németül beszélő világban, ez a Wendehals. A személyre, akit a németek ezzel a szóval jellemeznek, Magyarországon a „köpönyegforgató" elnevezést alkalmazzák. A Wendehals azonban nemcsak képiesebb, hanem találóbb is. Egy, a harkályfajtához tartozó madár - tudományos neve jynx torquilla-, tollazata fakéregszínű, így könnyedén simul bele környezetébe. A csőre nem olyan erőteljes, mint a harkályé, a fákat nem képes eleség után kutatva végigkopogtatni. A nyelvét viszont bámulatos módon meg tudja nyújtani, annak segítségével hangyákat szed föl. Van még egy adottsága, amely legalább olyan fontos, mint a művészi nyelvtechnika: a fejét 180 fokos szögben tudja forgatni. Most erre tekint, most meg az ellenkező irányba. Ez már igen! A megnyújtható, gyorsan dolgozó nyelv és a 180 fokos szögben forgatható fej nem megvetendő tudomány a mai világban. Miután a fej elfordul, a csőr azt rebegi, hogy ő mindig is tudta, mindig is azon a véleményen volt, és csak a mindenki által ismert kényszerítő körülményeknek engedve alkalmazta nyelvét olyan fenéktájak felé, amelyek a mostaniaktól gyökeresen, legalább 180 fokkal eltérő földrajzi régióban terültek el. És különben is, ha ő nem tette volna, akkor más teszi, méghozzá sokkal ízléstelenebből és brutálisabban, tehát kérdőre vonás helyett inkább hála illeti meg. Ráadásul jelenlegi felháborodása határtalan, és ha úgy kívántatik, nyelve hosszabb lesz mindenki másénál. Kimagasló egyénisége ennek az alkalmazkodási készségnek Adrián Punescu nevű román író, aki a múltban így zengte a „románok fiának" és egyben „atyjának" s a nagy conducátornak dicsőségét: „Nem bízom magamban eléggé ahhoz, hogy nevén nevezzem őt, attól való félelmemben, hogy csökkentem nagyságát, ha szólok róla. De szólnom kell mégis, megköveteli tőlem a történelem, róla, kit szeretnünk kell mindannyiunknak, mert megtestesítője ő az emberiségért vívott győzelmes csatának!" Ennél megrendültebben nem nyilatkozhat meg valaki, hinné az ember. De téved. Mert egyetlen nappal Ceausescu bukása után Paunescu ezeket a sorokat követte el: „Vessetek egy pillantást rá, erre az embertelen ábrázatra a kőkorszakbeli állal, erre az analfabétára, aki oktatott bennünket, sziszegve, mint egy álnok kígyó." Vagyis Paunescun most is szenvedélyes megrendültség vett erőt, csak éppen 180 fokos fordulattal. A nyelv megnyúlt, hangyák helyett a múltat söpörte vele. Az első söprési kísérlet azonban nem sikerült. Amint ugyanis sétált az utcán, a járókelők felismerték és körülvették. A meglincselés elől csak a közeli követség épülete előtt álló katonák mentették meg őt. De Paunescut nem kell félteni: új idők új dalait nálánál tüzesebben senki sem zengheti. És az ilyen nyalnokoknak - akarom mondani dalnokoknak - ezen a mi égtájunkon többnyire kedvez az időjárás. Feltétele természetesen a 180 fokban forduló fej és a tetszés szerint nyújtható nyelv. Magyarországon talán már csak kevesen ismerik, és így nem is használják a köpönyegforgatóval egyenértékű „pecsovics" jelzőt. Az 1840-es évek elején gróf Festetich Rudolfnak volt egy Pecsovics nevű tiszttartója, akinek a kormánypárt iránti buzgalma és lelkesedése nem ismert határt. Valahányszor kormánypárti kortesek bukkantak föl az uradalom környékén, Pecsovics azonnal izent értük, házába hívta és bőségesen megvendégelte őket. Elképzelhető, hogy Festetichnek a tiszttartó kormánypárti rajongása nem volt ellenére, de 1848-ban Pecsovics volt az első, aki a szabadságharc iránt érzett szolidaritástól indíttatva nevét Tétényire magyarosította, ebből következően a kormánypártért hevülőből izzó szabadságharcossá változó személyt sokáig pecsovicsnak nevezték azok, akik iróniával reagáltak az efféle szemlélet-módosulásra. Gyermekkoromban még hallottam használni ezt a jelzőt, az idősebbek körében ismert még, de a fiatalabbak aligha hallottak róla. Honnan is hallottak volna? Elképzelhető, hogy akadnak olyan személyek, akik arra gondolnak: könnyű a dolga annak a Wendehalsnak, amely játszva fordítja fejecskéjét 180 fokos szögben. Csakhogy az emberi világban ez a művelet mégsem olyan egyszerű. Csüggedniük az aggodalmaskodóknak nem kell, van jó hír az ő számukra is, méghozzá az Elő-Indiában lévő Bengáliából. A Gangesz és a Brahamaputra torkolatánál terül el a Sundarbans nevű táj. Sűrű mangrove erdőség borítja, maga a vidék gyéren lakott, a férfinép favágással, mézgyűjtéssel, halászattal foglalkozik. Sundarbans gyakran szerepel az indiai újságokban, mivel a dzsungelben emberevő tigrisek ólálkodnak. Esztendőnként az erdőben dolgozók százai estek orvul támadó tigrisek áldozatául. Azt hinné az ember, hogy a nagy erejű tigris, a „dzsungel királya" bátor fenevad módjára száll szembe az emberrel. De nem így van, szemtől-szembe a tigris sohasem kockáztatja meg a támadást. A kiszemelt áldozatra mindig hátulról veti rá magát. A védekezésnek sokféle módjához folyamodtak a helybéliek. Elektromos kerítéssel vették körül a kiváltképpen veszélyeztetett körzeteket, aztán meg emberhez hasonló bábukat helyeztek el, amelyek erős, de a tigrisek életét nem fenyegető áramütéssel viszonozták a támadást. Mindez nem használt. Végül megtalálták a védekezés leghatásosabb módszerét. Az ötlet pofonegyszerű. Fia a tigris csak hátulról, orvul támad, akkor legyen az ember mindig vele szemben. Úgy, hogy viseljen a feje hátulsó részén emberi arcot utánzó maszkot. Fia tehát háttal áll, a tigris akkor is szemtől szemben van vele. Az ötlet annyira bevált, hogy a dzsungelben dolgozó 2500 kétarcú ember közül a tigrisek egyet sem támadtak meg. Flarminc olyat viszont, aki nem viselte a feje hátulján a maszkot, orvul megrohanták és felfalták. A sundarbansi lakosság óvakodik a túlzott optimizmustól, lehetséges, hogy a tigrisek egy idő után átlátnak a szitán, annyi azonban bizonyos, hogy ez idáig a védekezés bevált módszere. ígéretes kísérlet ez a Paunescu-féle dalnokok számára. Egyszerűen hátul is viselnek egy arcot, amely merőben mást fejez ki, mint az elől viselt ábrázat. Az egyik arc őszinte lelkesedést, a másik metsző gúnyt. Fordulni tetszés szerint lehet velük. A gúnyos arc arra utal, hogy viselője a hajdani diktátort ajnározásával csak megvetését leplezte, míg lelkes ábrázatból a jelenlegi fordulat iránti őszinte rajongás tükröződik. De hát ez csak az egyike a számtalan lehetőségnek. Odáig is lehet fejleszteni a dolgot, hogy a hátul viselt maszknak több változata legyen a szekrényben. A fontos az, hogy a második arc viselése nélkül a veszélyeztetett személy ne távozzék otthonának falai közül. Gondoljon arra a sundarbansi harmincra, aki maszk nélkül merészkedett a dzsungelbe, és megették a tigrisek. A német-magyar nagyszótárban egyébként utánanéztem annak, hogy van-e magyar neve a Wendehalsnak, de nem találtam. Ez azonban csakis a szótárkészítők mulasztása lehet. Nem hiszem, hogy ez a fajta ismeretlen lenne a magyar madárvilágban. * A szerző Münchenben él, tavaly töltötte be a hetvenet. 1956-ban hagyta el Magyarországot, ismert filmíróként. Amerikába, majd Angliába került, újságíróskodott, regényei jelentek meg. Talán a legteljesebben ő dolgozta fel a magyar emigráns lelkivilágát. A hetvenes évek közepén költözött a bajor fővárosba, a Szabad Európa Rádió igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Felesége a negyvenesötvenes évek egyik legismertebb énekesnője, Rácz Vali, fia biztosítási matematikus Münchenben,lánya írónő Londonban. i