Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

1993. július 26. ILI: SPORTJA 3 Békés megyébe került a labdarúgó NBIII. filföldi csoportja Hivatalosan is közzétették, ami várható volt: a labdarúgó NB III. Alföldi csoportja mérkőzéseinek rendezési jogát a Békés Megyei Labdarúgó Szövetség kapta meg. Sok kifogás merült fel korában a Bács megyeiek rendezése kapcsán. Egyes esetekben úgy tűnt, hogy intézkedéseikkel nem tudnak túllépni saját árnyékukon, illetve a megyehatáron. Valahogy mindig addig csavarodtak az ügyek, míg „véletlenül" a Bács megyei illetőség került kedvezőbb helyzetbe. A Magyar Labdarúgó Szövetség úgy döntött: ősztől kezdve a Békés Megyei Labdarúgó Szövetség látja el az NB Ill-as Alföldi csoport mérkőzéseinek rendezési tennivalóit. A hír a labdarúgó berkekben osztatlan elismerést keltett, hisz Pillér Sándor, a labdarúgó szövetség elnöke és Tóth Márton főtitkár neve jól cseng a focit kedvelők és művelók körében, így bizonyára új megbízatásukat is maradéktalanul az NB lll-as csapatok megelégedésére látják el. - olasz Előkészületi labdarúgó-mérkőzés Orosháza-HLC 0-0 HLC: Kopschitz - Lévai, Márta, Talmácsi, Szécsényi Tóth Gy., Kemenes, Bress (Verebély), Botlik (Tóth Cs.) Maczkó (Szalai), Mihálffy. Egy hét alatt a harmadik felkészülési mérkőzését játszotta a vásárhelyi NB III-as gárda. Békéscsaba után most is idegenben, Orosházán léptek pályára. Pataki Tamás az idegenben játszani kívánt formációban négy védő, négy középpályás és két csatár - küldte pályára csapatát. A biztonságos védekezésből indított támadások ezúttal nem hoztak eredményt. Helyzet volt a mérkőzésen, sőt Szécsényi a kapuba is betalált, de érvényes gól nem született. - A felkészülésnek megfelelően játszott a csapat. A héten ez volt az edzések mellett a harmadik edzőmérkőzés, így nem voltak elég frissek játékosaim. Főleg a második félidőben érződött, hogy késve zárkóznak fel a támadásokhoz. Három sérültre - Kiss Cs., Barna G. és Kéri - most sem számíthattam. Bízom benne, hogy hamarosan rendbe jönnek, és a jövő héten már építhetek rájuk - mondotta Pataki edző. Kedden, 17 órai kezdettel a Szeged SC együttesének otthonába látogat a HLC. Maczkó Gábor Tiszakácskén A szurkolók már napok óta rebesgetik, hogy Maczkó Gábor, a HLC csatára itthagyja a várost. A Tiszakécske elnöke vasárnap délelőtt telefonon megkereste a HLC vezetését, és hivatalosan is bejelentette: Maczkó Gábort szeretnék leigazolni egyesületükhöz. A részléteket a jövő héten tisztázza a két klub, de az már biztos: hétfőn már új klubjánál jelentkezik edzésre Maczkó. A HLC-nél is élénk ritunka folyik a háttérben. Az már biztosnak tűnik, hogy Mihálffyt átigazolják Dorozsmáról. Békéscsabán járva sem csak a pályát figyelték a vezetők, mert előrehaladott tárgyalásokat folytattak egy szabadkai illetőségű csatár átigazolásáról. - olasz fi TOTÓ 30. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Bröndby-Gabrovo 6—4 1 2. Bvdgoszcz-Rapid Wien l-l X 3. Korinthosz-Trclleborg 0-3 2 4. Norrköping-FC Koppenhága 3-0 1 5. Pogon Szczecin-Lausanne 0—4 2 6. Dunajska Streda-Malmö 0-0 X 7. Slavia Prága-Aalborg 3-0 1 8. Leipzig-Hácken 2-0 1 9. Slovan-Silkeborg 2-1 1 10. FC Zürich-Wacker Innsbruck 0-2 2 11. Young Boys-Aarhus 3-2 1 12. Olomouc-Salzburg 2-0 1 13. Wiener SC-Aarau l-l X Pilis/mérkőzés: 14. Iraklisz-Dresden l-l X X Egész nap pattogott a labda, akik eljöttek jól szórakoztak a II. „Tiszai Happayon". (Fotó: Révész Róbert) Kár, hogy o kapitány nem látta... Nem volt kegyes az időjárás a II. „Tiszai Happay" szervezőihez és résztvevőihez. Szombaton reggel kilenc óra tájban, a kajakos rajt időpontjában, sötét esőfellegek gyülekeztek az égen, s várható volt. hogy bármelyik pillanatban megérkezik az égi áldás is. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, a nagyobbik az volt, hogy a sötét felhők fenyegetését viharos erejű szél kisérte, s ez némelykor félméteres hullámokat kavart a Tiszán, roppant megnehezítette a kajakbaszállók dolgát. Főleg az időjárás ilyenszerű alakulása eredményezte azt, hogy a kezdés időpontjára csak gyéren gyülekeztek a résztvevők. De az. igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szegedi emberek kényelmesek, nehezen cserélik fel a pihenést nyújtó szabad szombatot egy kis testmozgással, szórakozással. Szerencsére nem mindenki gondolkodott így, s ha némi késéssel is, de negyed tizenegy tájban elstartolt a kajakozok mezőnye. Nem sokan (mintegy 30-an lehettek) de igen lelkesek és tettrevágyók voltak. A fiatalok nagy elánnal vágtak neki a távnak, s már mintegy négyszáz méter után befogták a jó ötven méter előnnyel rajtoló Kővári Árpád - Tamás Sándor duót, akik a veteránok versenyében álltak rajthoz, s amikor megtudták, hogy kettesben csak ők indulnak a biztos győzelem tudatában lapátolhattak. A rajtnál az egyik fiatal lány olyan gyorsan akart indulni, hogy kajakja felborúit, s ő megismerkedett a Tisza nem éppen langyos vizével. De oda se neki, visszaszállt „járművébe", s folytatta a versenyt, mire beérkezett már ruházata is száraz volt... Közben a parton állók és a versenyt szemlélők között különböző híresztelések kaptak szárnyra. Például az, hogy a Kővári-Tamás kettős nem éppen a legnagyobb egyetértésben evez, hol az egyik, hol pedig a másik vádol azzal, hogy társa nem húz eléggé... Voltak, akik már mentő hajót akartak utánuk küldeni, mondván hátha külön-külön kajakban akarják folytatni a versenyt... A befutónál azonban olyan kacsának bizonyultak ezek a hírek, mint az. egyes labdarúgók átigazolásról szólók... Hatalmas hajrával érkeztek a célba, s amikor kiszálltak a hajójukból Tamás Sándor úgy nyilatkozott, hogy soha nagyobb egyetértés nem volt köztük... A végére már olyan szinkronban lapátoltak,hogy kár, hogy Vajda Vilmos a kenusok szövetségi kapitánya Fadd-Domboriban tartózkodott és nem láthatta őket... Sorban érkeztek a versenyzők, senki, sem panaszkodott fáradságról .egyesek még keveselték is a távot. Mondanunk sem kell,hogy nem a veteránok voltak azok. Közöttük az. első négy helyen az egyesben (mert a kettest azt a KőváriTamás duó nyerte) a következők végeztek: I. Osváth Ferenc 2. Vesmár Péter 3. Maróti László 4. Kiss László. A fiatalok között nem állítottak fel külön sorrendet, mert aki leeve/.te a kijelölt távot, az ajándékot kapott a szervező bizottságtól. Az ajándékokat pedig sorsolással ftélték oda. A legértékesebbet (egy gumimatracot) az kapta, aki a legszerencsésebb volt... A szórakozás, a sportolás ezzel még nem ért véget. A díjak kiosztása után a szervezők már invitálták is a jelenlévőket a turul bajnokságra, a szkander versenyre, majd a fejelő vetélkedőre. Természetesen közben mindenki megebédelhetett, mert finom enni-innivalóról is gondoskodtak a szervezők. Délután aztán megszólalt a zene, s a sok mozgás után akinek még kedve volt akár a táncot is rophatta... Egyszóval mindenki jól szórakozott, bánhatják azok, akik nem jöttek el. De sebaj, jövőre is lesz „Tiszai Happay"... SÁNDOR JÓZSEF A vásárhelyi edző is értékel Elkápráztatásról, de kudarcról sem beszélhetünk Több mint egy hónap telt el az NB III-as labdarúgó-bajnokság befejezése óta, a legtöbb csapat már ilyenkor az alapozás gyötrelmeit szenvedi. Éppen ezért furcsállva olvastam a Délmagyarország július 19-i számában Olasz László sportújságíró értékelését a HLC labdarúgó szakosztályáról. Cikkének első felében meg is indokolja ezt a hosszú töprengést, idézem: „hamar munka ritkán jó". Talán ennyi idő kellett míg képes volt tollat ragadni. Úgy érzem, túl hosszúra sikeredett a gondolatok összeszedése és ez az idő inkább a tények elhomályosodásához, nem pedig a tisztánlátáshoz vezettek. E fátyol félrehúzására ragadtam tollat, válaszolva írására, mely véleményem szerint - egy magát valamire is tartó tudósüó - a legilletékesebb személy megkérdezése nélkül meg sem jelenteti. Kezdjük talán a legelején. Saját értékelésem szerint is a HLC 92/93. évi szereplése nem kápráztatta el a világot, de azt maximálisan visszautasftom, hogy ezt kudarcként tálalja valaki. Folytassuk az emlékezet felfrissítésével. Nem egy edzői álom, amit örököltem a tavalyi úgynevezett sikercsapatból. A kezdő tizenegyből Leboniczky, Kovács T., Barna G., Újvári T„ Csáki K. távozott az egyesületből. Barátaim óvtak is attól, hogy egy szétzilált csapatot elvállaljak. Mellesleg úgy írtam alá a szerződésemet, hogy Rostás Gyula megígérte, nem távozik a csapatból senki. Ennek ellenére megfelelő, várakozáson felüli őszt zárt a csapat. Az. őszi értékelés során, közösen megfogalmazva, a továbbfejlődést egy vagy két gólerős csatár megszerzésében láttuk biztosítva. Ismert tény, ebből mit sikerült megvalósítani. így a tavaszt egy árva ponttal kevesebbet gyűjtve sikerült abszolválni. Ez a csapat az év során a bajnok Tiszakécske után a legtöbb győzelmet szerezte, szám szerint 17-et. A dobogósok közül a második legtöbb gólt rúgta, a harmadik legkevesebb gólt kapta a mezőnyben, ezek olyan tények és részben sikerek, amit ettől a csapattól már egy újságíró sem tud elvenni. Mivel ezt a csapatot talán én ismertem a legjobban, reálisan tisztában voltam erényeivel, hibáival, ezért a „hozzáértőkkel" bármikor vitába szállok, hogy a mezőny legerősebb csapata volt-e a HLC. Egy csapatot és annakris csak a támadó sorát én erősebbnek véltem ebben a szezonban, mert egy Balta, Lovász, Török hármasból álló Tiszakécske ezt be is bizonyftotta. Megjegyzem, a tavalyi sikercsapat a bajnok Kiskőröstől megalázó 4-0-ás vereséget szenvedett, mi ilyen katasztrofális vereségbe egész év alatt egyszer sem léptünk bele. Visszatérve házunk tájára és a csapat legeredményesebb játékosára, a gólkirály Kéri Gyulára. Mivel nem először volt szerencsém Gyulával dolgozni, maximálisan tisztában voltam értékeivel. Én az egyéves időszak alatt nem éreztem kettőnk között a legcsekélyebb jelét sem a bizalmatlanságnak, ezt az is bizonyítja, talán 29-szer volt kezdő játékosom. A KTE ellen is csak azért volt cserejátékos, mert a hét utolsó két edzéséről igazolatlanul maradt távol. Lecseréléséről néhány anekdota az emlékezetemben maradt. Aki foglalkozott már egy kicsit a labdarúgással, annak egy, a 87. percben végrehajtott cseréről biztos taktikai jellegű dolog jut eszébe, nem pedig az, milyen rosszul is játszott az a játékos. Egy konkrét cseréjéről is részleteket tudok mondani. A Makó elleni mérkőzésen azért cseréltem le, nehogy megsérüljön a sok adok-kapokban. Kéri Gyula esetéről talán egy utolsó mondatot fűznék még hozzá, és mivel egy tudósító igen nagy lexikális tudással illene rendelkeznie, azt ajánlom, lapozza vissza az újságokat '92 tavaszi időszakára, és ott keresse meg, az igen nagy szaktekintéllyel rendelkező Pataki Tamásnál, hányszor volt kezdőjátékos. Rostás Gyula elnök úr értékelésére reagálva, meglepő, milyen sok dolgot tudott egy év alatt eltitkolni előlem a személyes beszélgetések alkalmával, mert a most feszegetett témák során egész sok új meglátással tárulkozott ki előttem. Akkori beszélgetéseink alatt úgy tűnt számomra, nem áll messze a csapat körüli témákban gondolatvilágunk. Erősítéssel kapcsolatos gondolataira válaszolva a Dorin-Hurguly-cseTe nem vitte előbbre a csapat szekerét, Dórin visszaérkezésével is igen sok időnek kellett eltelnie, míg az ő saját szakmai kudarcát megemésztette. Bress Tibor az ősszel saját maga jelentkezett Vásárhelyre, igen képzett játékos, de rettenetesen rossz versenyzőtfpus. így a részemről kért erősítést abszolút nem tudta megoldani. Néhány egyszerű megoldással pedig próbáltam segíteni. (Szalai J., Zsombok A., Hegyeshalmi T.) A katonasággal való viszonyításában is sok dolog sántít, mert nem elég a mérkőzésen fellépni, arra fel is kell készülni és edzéslátogatásban az említett három játékos a jó közepest érte el. Ez az osztályzat így a teljesítményükben is maximálisan megmutatkozott. Egy őszi formában védő Kopshitcz Péter sokkal többet tudott volna segíteni. Lévai Lacinál pedig egyenesen szinte semmit nem tudtak elintézni, így ő többször volt harckészültségben, mint edzésen. Az az érvelése, hogy a csapat csak 20 percig tudott tudatosan játszani, elismerésre méltónak tartom, mert a mai NB Ies meccseket megnézve ez már ott is igen komoly teljesítménynek számít. Ezt az sem cáfolja talán, amikor a Tiszakécske ellen a csapat 60 percig szenzációsan játszott. Szakmai feszegetésének véka alá rejtése helyett úgy érzem, ha tavasszal egy nyugodtabb belső légkört tudott volna kialakítani a csapat körül, ami által a csapat tagjai jobban a labdarúgásra tudtak volna koncentrálni, szebb eredményeket értünk volna el. Az anyagi bizonytalanságban élő játékosoknak nem csak s/ükségmunkát ajánl egy-egy idegenbeli mérkőzésen a hosszú, fárasztó utazás alkalmával, ebédhez vagy vacsorához, a téli gyötrő alapozás alkalmával legalább egy forró teához juttatja őket. A Szeged SC-vel való kapcsolat elmérgesedésében is meghatározó szerepet vállalt, szavahihetőségében többen csalódtak, a szakosztályvezetővel meg egyszerűen annyira elmérgesedett a viszony, hogy ahol tudtak, már csak ártottak egymásnak. Ennek a levét is a csapat itta meg. Így történhetett meg az is, hogy a hét utolsó edzésén még a HLC játékosa volt Hurguly János és a csapattal együtt készült a KSC elleni rangadóra. Vasárnap idegenben, a bajnoki mérkőzésen már nem állt rendelkezésemre, mert a Szeged SC átigazoltatta az SZVSE-be. Végül az átmeneti időszakról. A cikk szerzője átmeneti edzőnek titulált. Szerződésem megkötésekor valóban egy év munkájában egyeztünk meg az elnök úrral, a vállalt kötelezettségemnek, úgy érzem, valamilyen szinten eleget tettem. Nagyon szorítok volt csapatomnak, személy szerint összes játékosomnak, nekik ne csak átmeneti időszak következzen, a cikk írójának pedig azt javaslom, próbáljon meg ne csak átmenetileg, hanem huzamosabb időn keresztül is segítséget nyújtani ennek a csapatnak. PROTITY SÁNDOR