Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

HÉTFŐ, 1993. JÚL. 26. BELÜGYEINK 3 Fotó: Révész Róbert Fesztiválváros? Csencselni inkább jönnek - Már tizenhét éve dolgozom itt, de ilyen gyenge nyárra nem emlékszem mondja Szeged legismertebb szállodájának főportása. majd folytatja a helyzetelemzést -, szinte észre se vesszük, hogy már megy a Szabadtéri. Ki száll ide? Márpedig ha valakinek; akkor nekik illene észrevenniük. Bizakodva folytatom a faggatózást. Dr. Pálfy István, a Hungária Szálloda igazgatója is régi motoros a vendéglátó szakmában, így minden bizonnyal tudja, hogy mekkora a fesztiválváros idegenforgalma - teszem fel neki kérdésemet. - Nulla - vágja el egyetlen szóval a remény fonalát. Nincs idegenforgalom. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell vennünk, hogy Szeged tranzitváros. Már 10-15 éve nem jönnek a Szabadtéri műsorára. Hozzáteszem, személyes véleményem szerint, ez a mostani aligha nevezhető műsornak. • Mekkora a szálloda kihasználtsága? - Ötven százalék körül van, de ez nagyon kevés. Jobbára üzletemberek jönnek. Nagyon sok a jugoszláv, akik itt a határ mellett bonyolítják le megbeszéléseiket, de akadnak nyugatiak is, akik a határ innenső, Álmos kisvárosra hasonlítana a nyári Szeged? Rögtön helyesbítenem kell magam: igenis van nyüzsgés Szegeden. Elég, ha a múlt hetekre, a Dózsa György utca és környéke állapotára utalok. Bár azt hiszem, nem ilyen helyeken szeret forogni az idegen. Lássuk tehát, hol vannak azok a bizonvos turisták. vagy túlsó oldaláról érkezettekkel tárgyalnak. Sajnos két éve probléma, hogy nincsenek a külföldiek. Ha nem hagyják abba a háborút, akkor erre a jövő esztendő is rámegy. Az öltönyös nyakkendős üzletembereken kívül másféle „bizniszmenek" is járnak ide, tudom meg egyik olcsóbb szállóhelyünk portáján: - Elfogytak a néhány évvel ezelőtt megszokott tranzitutasok, a görög, jugoszláv tengerpartra utazó nyugati turisták. A németek most az olasz, spanyol tengerpartra mennek, s 5600 márkából megúszhatnak már egy amerikai nyaralást is. Miért jönnének ide? Az átutazókból az egykori keletnémetek maradtak meg, nekik még öröm a görög tengerpart. Vannak azért akik célként választják Szegedet, jobbára ukránok, bolgárok, lengyelek, oroszok, litvánok. Ők csencselni jönnek. Tovább erősködöm, majd bevallja, hogy fesztiválosokkalnem találkozott, de forduljak a kolléganőjéhez, mert felváltva teljesítenek szolgálatot. Talán addig érkeztek néhányan, amíg ő volt a portán. Természetesen mindenről nem tudhatnak a vendégfogadók dolgozói, hiszen szállnak ide olyan turisták is, kik nem szállnak meg. Helyesebb ezért a vendégcsalogató programokat böngészni, választani a fesztivál kínálatából. Lappangó fesztivál E bogarászás közben rájöhetünk, hogy van Szegeden egy látens fesztivál. Lappangó, különböző programokból összeadódó, egységes arculat nélküli valami. Hiszen itt van a Szabad Színházak találkozója, mely megtalálja a közönségét, s folytathatnánk a sort a különböző értelmiségi ankétokkal, a Nyári Szünet Színházzal, a szabadtéri Szandi és társai koncertekkel. Ám ezek még összességében sem bolygatják fel a város hétköznapjait. Nem sodor el a tömeg, s még a közkedvelt éttermek teraszán is akad üres asztal. Nem is egy. Sok. Természetesen magyarázat is akad. Hogy vannak ugyan programok, de az emberekben kevés az érdeklődés, hiszen pénzük sem sok van. A szegedi „tespedtség" belföldre hasonlóan érvényes, a külföldieknek pedig sosem számított különös célvárosnak Szeged, most meg aztán végképp „vonzó" a délvidéki háború miatt. Mi ugyan tudjuk, hogy az inennső oldalon élünk, ám a térképek beszédesebbek... A korona gyémántja a Szegedi Szabadtéri Játékok. Amíg néhány évvel ezelőtt még ölre mentek az emberek a jegyekért. addig ma jóval nagyobb reklámkampány előzte meg az előadásokat. Természetesen az ántivilágban még működött a szakszervezetek és tsz-ek által megvásárolt jegyek intézménye, a vállalati csoportok kulturális foglalkoztatása. Ma pedig kimegy a közönségszervező a céghez, ahol közlik vele, hogy kissé kínos lenne kifüggeszteni a faliújságra a Szabadtéri programját. Merthogy pont ott lógna mellette az elsejével elbocsátottak hosszú névsora... Epilógus helyett Szombat délben a kihalt város utcáin kódorogva a Dóm térre érkezünk. Az ajtó tárvanyitva belibbenünk fotósunkkal egy esetleges illusztrációért. Miután sikertelenül kerestünk valakit, akivel talán közölhetnénk, hogy bejöttünk, kinézünk a színpadra. Előttünk a gigantikus nézőtér, mely általában csak az első egy-két előadáson telik meg. Már ha. A gondolatokból durva üvöltés zavar fel, a színfalak mögül előpattanó öregember kér meg, hogy ne itt napfürdőzzünk, hanem takarodjunk azonnal a Laposra. Óvatosan közlöm vele jövetelünk szándékát, mire folytatódik a szitok-áradat. Odalenn a nézőtéren német turisták nézik érdeklődve a komédiát. Tolmácsuk mindent szó szerint fordít. Takács Viktoi rZlddig csak csodálkozhatott az ember, ha országjárása LLJ közben úton, útfélen Diesel feliratú kis jelzőtáblákba botlott. Errefelé mégis csak szokatlan a szemnek, ha karóra, söprűnyélre erősttett, papundeklira firkált betűk, fából kivágott nyilak tömkelege irányltja a figyelmet búzatáblák, ligetek mellett haladó mellékutakra. Ennyi diesel üzemű gépkocsi futkosna ebben az országban, hogy hirtelen ilyen kelendő portéka lett ez az üzemanyag? tépelődött eleinte a magyar utas, aztán a hazai privatizáció példás sebességének tudva be a dolgot, napirendre tért a jelenség fölött. Tévedésére azonban hamarost egy országos botrány ébresztette rá: jónéhány „leleményes" honfitársa ugyanis némi rafinériával - hogy ne mondjam, csalással milliárdokkal rövidítette meg az államkasszát, a kotyvasztott üzemanyaggal meg értékes kocsik százait tette tönkre. Most ott tartunk, hogy a rossz hírbe keveredett magán benzinkutasoktól óva intik a tankolókat. Büntetésekről azonban nem szól a fáma. Csodákat vártunk a privatizációtól, a piacgazdaságtól, azt, hogy majd a kereslet - kínálat önmőködő automatizmusa jobbá teszi az életünket. Egyelőre azonban azt kell tapasztalnunk, hogy ma is hiába keresünk félretaposott cipőnk javítására vállalkozó mestert, bezzeg gombamód szaporodnak a játéktermek vagy az annak álcázott kocsmák. Amelyek a pénzt munkával kereső többség számára nem annyira a létszükséglet kielégítői, hanem életük, éjszakai nyugalmuk, biztonságérzetük elrablói. A hölgyek számára vitathatatlanul hasznos a privatizáció, amennyiben színesebben öltözhetnek az egymással versengő butikok jóvoltából, s szinte simogatás a fülnek az előzékeny hang, a készség arra, hogy a férj távollétében vett holmit akár vissza is veszik, ha nem jó a méret. Csakhogy az ezzel élni akaró vevő otthon veszi észre, hogy a családi ruhatár fólfrissitésére szánt 20 ezer forint értékő portéka mellől hiányzik a blokk. Ugyancsak nehezen emészti meg az ember, ha a kft-vé alakult szervízben nemcsak jóval több pénzzel rövidítik meg, mint annak előtte, hanem drága idejével is, mondván: nem találják a megfelelő csavarhúzót, ugyan fáradjon vissza másnap is. Csakhogy szinte föl se fogjuk, tulajdonképpen nem csak ennyivel leszünk mi, személy szerint szegényebbek. Hiszen az állam is felénk fogja tartani a markát a várt, de be nem folyt adókért. Azt is a titkok nélküli, bérből, fizetésből élő balekok fizetik meg azok helyett, akikben nem fér meg együtt az üzlet és az erkölcs. rt avulást vártunk, nehogy romlás legyen a vége! MárL) pedig ahol nem működnek a törvények, ahol nem a vétkeseket büntetik, ott elszabadul a pokol. Ahol csak annak van piaca, ami adható-vehető, ahol nem érték a megbízhatóság, az igazmondás, az együttérzés, a tisztesség, ott megroppan az ember és megrendül a társadalom. I H-r •39 BRAMAC TETŐCSERÉP 10% kedvezménnyel MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022 Nyitva tartás: hétköznap 7.30-17, sz.: 8-12 óráig. • Béremelés hitelből? Közalkalmazotti remények Szakértői szinten folynak a tárgyalások az OTP és a Pénzügyminisztérium között arról a hitelkonstrukcióról, amelynek igénybevételével az önkormányzatok kifizethetnék a közalkalmazottaknak az 1994-re esedékes bérfejlesztést. A PM augusztus 10-én kívánja ismertetni a hitelfeltételeket a három közalkalmazotti szakszervezet által létrehozott sztrájkbizottsággal tájékoztatta az MTI-t Sivák József, a PM főosztályvezetője. Négy halott az utakon Az Országos Rendőr-főkapitányságtól vasárnap reggel kapott tájékoztatás szerint az elmúlt 24 órában a közutakon összesen 60 személyt ért baleset. Négyen meghaltak, 31-en súlyos, 25-en könnyű sérülést szenvedtek. Július 24-én 05.40 órakor Fegyvernek külterületén a közúton egy 25 éves köveskáli férfi személygépkocsijával áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára és ott összeütközött a vele szembe közlekedő 29 éves szlovén állampolgár, maribourgi lakos tehergépkocsijával. A személygépkocsi vezetője és utasa egy 25 éves kővágóörsi férfi a helyszínen meghalt, a tehergépkocsi vezetője súlyos sérülést szenvedett. Az anyagi kár körülbelül 900 000 forint. A baleset okát vizsgálják. Szombaton a reggeli órákban Kenderes térségében a 4es számú főút 132-es kilométer szelvényében frontálisan ütközött a BMV-735 forgalmi rendszámú, Lada kombi típusú személygépkocsi az MB VI542 forgalmi rendszámú, Ford Tranzit típusú szlovén mikrobusszal. Az ütközés során a személygépkocsiban utazó 2 férfi életét vesztette, a mikrobusz vezetőjét súlyos sérüléssel szállították kórházba. • Mikor jelentette be igényét? - Június végén, azóta vagy tízen megfordultak nálam. A központ szerint pedig már 16 embert is közvetítettek. Néhányan úgy mentek vissza, hogy nem találtak meg bennünket, pedig a feleségem mindig otthon van, és a munkát keresők a telefonszámunkat is megkapják. • Kik azok, akik odataláltak? - Néhány napig dolgozott nálam egy parkettás - nem értem, hogy került oda, én szakmunkásokat kértem -, de el kellett küldeni, mert a festéshez egyáltalán nem konyított. Volt egy késői telefonáló, aki éjfélkor hívott, mondván, akkor érkezett meg a Balatonról. Azt kérdezte, mikor jöhet aláíratni. Öt nap múlva oda is ért, s kért, írjam alá, hogy nem tudom alkalmazni. Én meg kértem, jöjjön másnap dolgozni. Nem ugyanarról beszéltünk. A héten megjelent egy festékfoltos munkanélküli, a kezén, a körmén látszott, hogy nem unatkozik. Mondanom sem kell, aláíratni jött. Profinak látszott. Persze nem írtam alá. • A Munkaügyi Központban azt mondják, semmire sem mennek, ha az engedékeny mesterektől úgy jönnek vissza a papírok, • Nem a munka kell, hanem az aláirás n A mestertől már másnap beöltözhetnének m Szezonban nem kaphatna segélyt a festő A kutya magától szalad a nyúl után A szobafestőmester. Kovács űr - név és cím a szerkesztőségben - először július első felében hívott telefonon, s miután nem talált, egy hét múlva újra kísérletezett. Mielőtt leültünk volna beszélgetni, röviden összefoglalta problémáját. Bejelentett munkaerőigényére egyre-másra érkeznek a Munkaügyi Központból közvetített emberek, de dolgozni igazán senki sem akar. Pecsét és aláírás kell nekik arról, hogy vállalkozó nem tudja foglalkoztatni a munkát keresőt. A mester pedig akár másnap alkalmazná őket, s azt kéri a jelentkezőktől, reggel már jöjjenek is - munkaruhában. Nem jönnek. hogy nem tudják alkalmazni a jelentkezőt. - Azzal a kutyával nem lehet nyulat fogni, amit úgy kell hajtani a vad után. Egyébként csak a legelső kuncsaftnál írtam alá a papírt, akkor még nem ismertem a dörgést. Gondolom, a hoppon maradtak bejelentették, hogy nem találtak meg. • Mennyit keresne önnél egy szakmunkás? - Tizennégy és húszezer között, nettóban. Persze most nyáron, szezonban, fusival, segély mellett is lehet ennél sokkal többet keresni. Ha rajtam múlna, szobafestőnek egy forint segélyt sem adnék áprilistól októberig. Higgye el nekem, ilyenkor bőven van munka, s ez igaz még néhány építőipari szákmára. Az egyik komolytalan jelentkezőt felhívtam, és blöfföltem neki egy nagyobb maszek munkát. Első szóra elvállalta. • Végül talált valakit? - Nem akarom elkiabálni, de igen. Egy kétgyermekes családapa talán kiköt nálam. Egyébként nagyon bonyolult az adminisztráció, s bajban vagyok. mikor jelentsek be valakit sztk-ra, mikor szóljak a Munkaügyi Központnak, hogy betelt az állás. Ha két nap múlva eltűnik az illető, csak a papírmunka marad. A Munkaügyi Központnál a témával kapcsolatban a következő információkat kaptuk. Azokat az ügyfeleket, akik nem viszik vissza közvetítő lapjaikat, vagy a munkaadó jelzése szerint nem vállalják el az állást, a Foglalkoztatási Törvény alapján kizárják a munkanélküli-ellátásból. Ismételten kérik a munkáltatókat, hogy az állás betöltését azonnal jelezzék, elkerülve ezzel a további felesleges kiközvetítéseket. Arra is van mód. hogy telefonon kérjék a közvetítés felfüggesztését, amíg biztossá nem válik a munkakör betöltése. Kovács András