Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-23 / 170. szám

6 KULTÚRA DÉLMAQYARORSZÁQ PÉNTEK, 1993. JÚL. 23. • Szövegtan a nyelvészet határain túl Amikor a színház is szöveg A világhírű nyelvész, Pe­tőfi S. János egyhetes szö­vegelmélet! kurzust vezetett u Juhász (íyula Tanárkép­ző Főiskolán. A tanfolya­mul az Országos Közokta­tási Szolgáltató Iroda ren­dezte a Művelődési Minisz­térium Közoktatási Szak­mai Irányítási Főosztályi­•Mk. vniamint az Ktnikuí és Nemzetiségi Kisebbségi Fő­osztályának támogatásával. Az olaszországi Maeerata egyetemén tanító magyar professzor lapunknak elő­ször az idei tanfolyam előz­ményeiről beszélt: - Tavaly is volt a Nyári Akadémia keretében általános és középiskolai oktatási intéz­mények tanárai számára egy­hetes szövegtani tanfolyam, illetve műhely. Talán ez utóbbi kifejezés a helyes, hiszen itt volt huszonvalahány diák is. Ez ismétlődött meg most, azzal a változással, hogy nagyon megnőtt a tanárok és a tanulók száma. Az idei tanfolyam szer­kezetét már a tavalyin meg­határoztuk, a résztvevő tanárok egyharmada a múlt évben is itt volt, másik harmaduk pedig határon túlról érkezett. • Csak általános és kö­zépiskolai tanárok jelent­keztek? - Nem. Érkeztek tanárok a főiskolákról, valamint a Nyelv­tudományi Intézet szövegtani csoportjának munkatársai is itt vannak, s olyan kollégák, mint Szabó Zoltán, Waeha Imre. Ez egy jó értelemben vett vegyes összetételű társaság. • Óvatosan fogalmaztam a tanfolyam meghatározá­sával, hiszen itt nem ha­gyományos előadássorozat­ról van szó... - Egy oda-vissza, gyakorla­tokkal tarkított kurzusról, melynek nagy része mégis ­sajnos - előadássorozat, hiszen beszélgetni 75 emberrel azért nem lehet. • Nemrégiben jelent meg a „Szövegtan és verselemzés" című könyv a PSZM Pro­jekt támogatásával, mely szorosan kötődik a lanfo­. jvamhoz. - A tavalyi tanfolyamot megelőzően kiadott, „Elkallód­ni megkerülni" című kötet alcíme szerint versek kreatív­produktív keretben történő megközelítéseit tartalmazza. Ennek kvázi testvérköteteként adták ki a Szövegtan és vers­elemzést, ebben jól kibővítve megtalálható a tavalyi tanfo­lyam anyaga. A most pénteken befejeződött kurzuson elhang­zottak pedig valószínűleg „Szövegtan és rövid próza­elem/és" címen fognak majd kötetként napvilágot látni. • Mi ennek az áj szem­pontok szerinti elemzésnek a lényege? - Különbséget teszünk az analitikus-kreattv és a kreatív­produktív megközelítés között. A kettőnek az a lényege, hogy az. első esetben az elemzendő szöveg a szöveggel való fog­lalkozás kezdetétől eredeti for­májában az elemzők (a tanu­lók, a hallgatók) rendelkezé­sére áll, és az elemzés egy ez­zel a szöveggel végrehajtott műveletsort jelent. A máso­dikban pedig az eredeti szöve­get átrendezzük, megváltoztat­juk a formáját, elhagyunk belőle pl. szavakat, szókapcso­latokat, s erre engedi, bocsátja rá ki-ki a maga kreativitását. Nem annak érdekében, hogy megpróbálja helyreállítani az eredeti szöveget, hanem hogy ebből az átalakított szövegből próbáljon egy számára elfo­gadhatót létrehozni. Ez azt jelenti, hogy ilyen műhely­munka révén sokkal mélyeb­ben kapcsolatba kerül azzal a szöveggel, amit később analiti­kusan is elemezni kell. S ez egy elméleti keret szempontjai szerint rendezett gyakorlatsort jelent. • Ez folytatódik egyre ma­gasabb szinteken? - Nem mondanék magasabb szintet. Volt korábban vers­elemzés, most a prózaelemzés, a jövőben pedig a multime­diális alkotások elemzése következik, tehát szövegé és illusztrációé, vagy szövegé és zenéé egyszerre. A vers és pró­za - mint két nagy hagyomá­nyos terület - után az egyre komplexebb felépítésű szöve­gek elemzése lesz, lenne a téma. • Esetleg táncok, színházi produkciók? - Például. A következő kur­zus a multimedialitást célozná meg, nemcsak azért, hogy ennek az elméletnek az alkal­mazhatóságát kiterjessze, ha­nem azért is, mert ez kény­szerűség. Éppen egy mostani előadásomban tettem rá meg­jegyzést: szép, szép, hogy együtt vagyunk, de itt csak magyar nyelvet és irodalmat tanító tanárok vannak. A szö­vegtan nem a magyar szövegek kizárólagosan és a magyar lexikai elemekből épült szö­vegek tana. Egyrészt olyan valami, ami nemcsak a ma­gyar, hanem az idegen nyelv tanulásához is közös alapot ad. Másrészt pedig a jövőben olyan tanfolyamon szeretnék résztvenni, ahol földrajz- és kémiatanár is ül, s nézzük meg, hogy mit csinál azokkal a szö­vegnek nevezett valamikkel, amiket az ő a tankönyvei tar­talmaznak - hogyan működik együtt az illusztráció és a szö­veg, a sematikus ábra, a fotó, az ikonok és a szöveg. Alig van olyan területe a gyerek éle­tének, ahol csak egymédiumú szöveggel találkozik. A szö­vegtan tehát túllépi a nyelvé­szet határait, hiszen olyan kategóriarendszerrel kíván dol­gozni, amelyik általános, tehát nem kötődik egyetlen médi­umhoz sem, de nem annyira általános, hogy ne lehetne megtalálni ezeknek a kategó­riáknak a médiumi kötöttsé­geit, azt hogy melyik valósul meg szövegben, énekben, táncban. Ezt interdiszciplina­ritás nélkül csinálni nem is lehet. Takács Viktor Ma: Szieszta A ma déli 12 órakor jelentkező műsorban Naptár rovattal kezde­nek, névsorolvasás a hét szentjei­ből: Kinga, Krisztina, Szent Anna és Joachim. Illés Gyula kandidátus beszél külföldön sikert aratolt teológiai és filozófiai könyveiről. A munkatársak ezen a héten Né­metországban forgattak, a moz­gássérültek rehabilitációs táborá­ban. s folytatták a felvételekel a héten a soltvadkerti nemzetközi találkbzón. Különböző nyári tá­borok után egy örömteli kezdemé­nyezésről. egy hOOO munkahelyet teremtő amerikai beruházásról adnak hfrt. Az állatorvosok társa­dalmi megbecsüléséről egy film kapcsán ejtenek szót. Végül pedig következik a július 2-án elmaradt sportfórum. Mitől ilyen Szeged sportja, s mitől lehetne nem ilyen? A beszélgetést Réthi Attila vezeti. Várja kérdéseiket, telefonjaikat Bubryák István felelős szerkesztő. Műsorvezetők: Gellérfy László és Kiss Mónika. • Hetek óta lapozgatok egy szép kiállítású, vaskos kötetet. Tóth Attila művészeti író a szerzője, a könyv pedig Szeged szobraival és muráliáival fog­lalkozik. De úgy ám, hogy nemigen lehet a végére érni. Nem mintha túlságosan bőbe­szédűek lennének az elemzé­sek. Dehogy. És nem is azért, mert szokatlanul gazdag a kép­anyag. Habár a fotók minősége meglehetősen felemás jellegű. Inkább arról van szó: ezt a kö­tetet egyszerűen nem érdemes egyfolytában végigolvasni. Csak mazsolázni, csipegetni kell. Akár egy lexikont. Más városokban már régeb­ben megszülettek az efféle szobrászati monográfiák (pl. Pécs, Hmvhely). Tóth Attila bizonyára okult is e munkák­ból. Látható például: ő telje­sebb, szisztematikusabb körké­pet hozott létre. Nem elégedett meg a hagyományosabb köz­téri plasztikák felvonultatá­sával, de mindemellett a sír­emlékeket, az üvegablakokat és az épületdíszttő festészeti alkotásokat is számba vette. Mi több: még az emléktáblákra is figyelmet fordított. Mint ahogy az átfogó jelle­gű történeti áttekintések sem hiányoznak e kötetből. Kiderül itt: ahány, korszak, ahány vá­rosvezetés követte egymást, annyiféle politikai és esztétikai nézőpont érvényesült a köztéri művek létrehozásánál. Volt, Szobrokból gyúrt tükörkép Tóth Attila első kötetéről f T» "V TÓTÍI ATTILA SZ EL E l l Ö U k * % i \ ESN NfVJTRAL V 'V A amikor a historikus alakok kerültek előtérbe, máskor meg a portrédomborművek. Tény viszont, hogy a Nemzeti Em­lékcsarnok megszületésével Szeged egy dicséretes jelzőt kapott. Maga lett a szobrok városa. Tényleg: mintegy 850 köz­téri plasztika van szűkebb-tá­gabb környezetünkben. Eldön­tendő azonban: hogyan, miféle körülmények között jöttek létre e művek. És milyen művészeti, esztétikai színvonalat képvisel­nek? Nos, lényegében ezeket a kérdéseket boncolgatja Tóth Attila megannyi türelmes elemzése. Türelemről beszélek, aztán szakma- és városszeretetről. Mert ez is kiolvasható a szerző soraiból. Örömmel regisztrálja, ha a település polgárai dere­kasan összefognak egy nemes ügy érdekében. Ahogy azt is feljegyzi: a korábbi hatalom miként torzította el a művészi kifejezés őszinteségét. Ennek ellenére Tóth Attila a közel­múlt eltüntetett szobrait is megmutatja. És igaza van. El­végre volt köztük jó mű is. Más dolog ugyanis a politika, s megint más a művészet. Hetek óta lapozgatom ezt az alaposnak tűnő könyvet. Hogy így van-e, ezt majd a filoló­gusabb szellemű tollforgatók megmondják. Tudom azonban, hogy egy város köztéri szobrá­szatéban az adott település világszemléleti, esztétikai öntu­data tükröződik. Úgyhogy Tóth Attila első kötetét egy ilyenféle eszméitető tükörnek is felfoghatjuk. Amibe termé­szetesen magam is belenéztem. Aztán rájöttem: hiába élek Szegeden, nem ismerem elég­gé e várost. Legalábbis, ami a köztéri művek egy részét illeti. Szerencsére itt a jó idő, amit szobornéző évadnak is tekint­hetünk. Szúrom! Pál • A Művelődési és Közok­tatási Minisztérium, a Munka­ügyi Minisztérium, a TANOSZ és a Gyermeklapok Kamarája szakmai támogatásával augusz­tus 27 és 29 között Buda­pesten, a Vajdahunyadvárában Tanév 93-94 Kiállítást és Vá­sárt rendez a Molnár Stúdió. A rendezvényen tankönyvek, tan­szerek, taneszközök gyártói Kulturális hírek mutatják be ajánlataikat az új tanévre. • A Budapesti Műszaki Egye­tem Szkéné Színháza - mint minden évben - idén is meg­rendezi augusztus 6. és 19. között az IDMC Nyári Work­shop-t. Ebben az évben a kö­vetlező tanfolyamokon vehet­nek részt az érdeklődők: Jazz tánc (Róbert Solomon, USA), Afro tánc (Tarin D. Hampton, USA), Amerikai musical (Ne­va Rae Powers, USA), Buto tánc Daisuke Yoshimoto, Ja­pán) Tai-Chi (Dr. Michael Stinger, Ausztria), Mozgás­színészet (Frangoise Ponthier, Belgium). Jelentkezni augusz­tus 5-én lehet, egész nap a helyszínen. A rendezőség a vidékiek számára mérsékelt árú diákszállást biztosít. • Radnóti könyvügynöke voltam • Lesz-e élő szellemi központ a Bokot utca l-ben? Spanyol fotós magyar vágya -És mire vagy kíváncsi? ­kérdezi a 80 évesek bölcs nyugalmával Lengyel András irodalomtörténész társaságában Nicolaus Müller, a szociofotó nagy spanyol mestere. - Mindenre - mondanám hirtelen, ám közben rájövök, sem az idő, sem az etikett nem engedi sokáig vallatni Müller Miklóst, a hajdani joghallgatót, a Szegedi Fiatalok szellemi kö­zösségébe tartozó, a Radnóti, Ortutay, Baróti, Hont és mások barátságát bíró Szeged-szimpa­tizánst. - Radnóti, az emigrá­ció, a fotó és a Bokos utca ér­dekel. Ez utóbbi duplán is ­válaszolom, s rájöttem, a kérés szűk egy órában teljesíthe­tetlen. Baj azonban nincs. Mül­ler űr mondja a magáét. - Rendkívül szimpatikus embert ismertem meg Göncz Árpád köztársasági elnökben, aki kiállításomat szülőváro­somban, Orosházán megnyi­totta. Ő a ti János Károlyotok. a megbocsátás, a béke híve. • És Radnóti, a Szegedi Fiatalok? Rájuk hogy em­lékszik Müller úr? - Mint életem meghatározó élményére. Én nem voltam a Művészeti Kollégium tagja, csak szimpatizáns és barát. Radnótival a Bokor utca 1. szám alatt egy évig laktam együtt Wolf úrnál, aki egy különlegesen érdekes ember, orvos volt. Én meg egyben Radnóti könyvügynöke. Cseré­be első kiadásait nekem de­dikálta. Sajnos, egy része a háború alatt elveszett. A mara­dékot meg Orosházának aján­dékoztam. • És Szeged? Cséplőmunkás - Szeretett városom. 1931­től éltem itt. Tanultam, fotóz­tam. Féja és Ortutay könyveit illusztráltam. Aztán '38-ban emigráltam. A Déli Pályaud­varon Radnótiék búcsúztattak. Ortutay utoljára még felemelte kedvesemet. Molnár Margitot, hogy a vonatablakból megcsó­kolhassam... • Aztán '39 nyarán Párizs­ban újra találkoztak. - A háború előtti legszebb nyarunk volt. Radnóti és Fi fi, Ortutay meg Zsuzsa, aztán Ba­róti Dezső és én. Szeptember­ben azonban újra földönfutóvá lettem. Portugáliába Salazar börtönébe kerültem, majd később Marokkó egy különle­ges városába, Tangerbe. Egy amerikás magyar gyáros be­ajánlott az ottaniaknak, akik­nek kérésére egész Spanyol­Marokkót lefotóztam. Tangeri lakhelyem ablaka a gibraltári­szorosra nézett. Láttam az Al­gírba vonuló egész amerikai flottát. • Hogyan került Madridba? - Egy kiállításomat köve­tően hívtak meg oda. S ottra­gadtam. Oda is házasodtam. Egy fülöp-szigeti nővel, akitől négy gyerekem van. • És maradt a fotó? - Meg a spanyol szellemi elit barátsága. írók, költők, fi­lozófusok, tudósok fogadtak köreikbe. • Itthon mikor járt először? - 1966-ban. Igaz, majdnem visszafordultam. Bécsben hat napig vártam a magyar vízum­ra, míg végül megkaptam. Aztán magyaros büszkesége­met csalódás érte Mosonma­gyaróváron, meg Pesten is. • Azért később visszatért? - Még nyolcszor. S be­vallom, egyre jobban éreztem magam. Most van bennem némi szorongás a világ dolgai miatt. De remélem, a háború nem éri el Magyarországot. Nagyon remélem. • S azontúl? - Van egy régi vágyam. A házat, ahol Radnótival laktunk, a Szegedi Fiaíalok emlékhe­lyévé alakítani. Nem múzeum­má, hanem egy élő szellemi központtá. A magyar és a külföldi fiatalok, irodalmárok, művészek, filozófusok, köz­gazdák, valamennyi értelmiség számára. Én adnám a képei­met, hoznánk Buday György grafikáit, Radnóti köteteit, kéziratait. Hont Ferenc terveit. Boldog lennék, ha a város tá­mogatná ötletem, s elfogadnák segítő szándékom. Sok tervem már nincs. De ha ez megva­lósul, úgy érzem, nem éltem hiába... H. N. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents