Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

álunk a konyhában már évek óta szól a rádió, nekem legalábbis úgy tűnik, hogy soha nincs kikapcsolva. Ezért aztán soha nem hallgatjuk, már csak az igazán nagy baromságokra vagy hihetetlen kijelentésekre kapjuk föl a fejünket, de úgy rendesen, a szövegkörnyezetből kiszakítva. Sajnálom, hogy nem tudom annak a nevét, akiről a múltkor azt állították, hogy életében összesen körülbelül tízezer nővel volt dolga, mármint ágyjelenetileg. Tehetős alak lehetett. 10 ezer A számadat hitelesítése végett gyorsan számolni kezdtem. Végül az jött ki, hogy ha az illető 15 éves korában kezdte, akkor 69,79 éves koráig kétnaponta boldogította magát más és más hölgyekkel. Ez a gyakoriság, gondolom, kedves férfiak, könnyen kishitűvé tehet bennünket. De ha belegondolnak, hogy ha naponta három nő fejét csavarta el, akkor utána öt nap pihenő következhetett. Ám a hetedik nő/élet nap - a statisztikánk szerint - már nem pihent, nem járt neki pihenő, esetleg egy pihe nő. Az esetet sokfelé meséltem, és nagy izgalom fogadta mindenütt. - És hol van most ez a férfi? - kérdezte félájultan egy magányos nő. - Gondolhatja! - válaszoltam. - Börtönben? - Nem. Meghalt. Podmaniczky Szilárd Akiknek a segítségből sose lehet elcg Nehézkes mozdulatokkal rajzolt betűk egy vonalas irkalapon: „ Kedves szerkesztőnő! Képzelje el, hogy a körzeti orvos nem ír ki nekem mentőt, pedig a kórházba kellene mennem vizsgálatra. Buszbaleset ért, bal lábamat amputálni kellett, közlekedni nem tudok. Egyedül vagyok. Sok sérelem ért, mióta a férjem elment. Már azzal is segítene, ha meghallgatna." senki. Ez csak nem bűn? Világ életemben szerettem az egyenes, tiszta dolgokat. Természetes, ha gyógyászati segédeszközként fürdőszéket vagy párnát kapok, látni akarom a számlát is. Akárcsak a gondozási díj elszámolásakor. Persze, így fél lábbal nehéz lenne utána járni sok-sok dolognak. Például a szobai tolószék meghibásodott kerekének. A javíttatásban segédkezett már egy kispap: elvitte a kereket egy szerelőhöz, ő maga folcsavarozta, de hát új kellene. Szinte megoldhatatlan feladat. Telefonon akcióba lépett már a fodrásznő is: a gyártól azt a választ kapta: nincs. Pedig a papír szerint a jótállási idő letelte után nyolc évig jár még alkatrészutánpótlás. - így aztán még az udvarra se tudok kimenni. Pedig ennél távolabbi úti célom is lenne. Ellenőrző vizsgálatra kellene RIPORT 9 • Don Quiote a pusztán u Gyerekek szabadtérije Színitanodások tábora Néhány tanyai ház közül kimagasodott az egykori iskolaépület, ahol vagy harminc színitanodás dolgozott csaknem két hétig. • Nem okozott feszültséget az itt élők csendes életvitele és a tanodások fiatalos harsánysága? - kérdeztem Csicsai Antalt, a tábor vezetőjét. - Nagyon jó a viszonyunk az itt ékükkel. Ez a tábor ideális hely annak, aki elmélyülni akar olyan dolgokban, amihez a város nyüzsgő, hangos életében sajnos csak ritkán van lehetőség. A hely kiválasztásánál ez vezérelt. Az iskolában nincs elég tér és energia a művészi színvonalú produkciókhoz. A tanodába nem mindig jártak rendszeresen a gyerekek, de ide eljöttek olyanok is, akik egyébként nem tartoznak a növendékeink közé. És örömmel mondhatom, vannak közöttük nagyon reménykeltő képességűek is. • Mi volt a célja a tábornak: új darabok próbálása, vagy csak a gyakorlás? - A hely - mint az előbb említettem - rendkívül alkalmas arra, hogy nagyobb feladatra is vállalkozhassunk. Ezen kívül a közösségi együttlét is ösztökélő erővel hatott a gyerekekre. Ezt bizonyítja, hogy tíz nap alatt három új művészeti alkotást is sikerült létrehoznunk. Schmidt Magdolna pedagógus, színjátszórendező. Varga Katalin pedagógus, előadóművész, szakmai csoportvezetők segítségével nagyon kemény munka folyt. És az előbbi kérdésének egy részére itt válaszolok: a gyerekek alkotótársaink voltak és úgy is viselkedtek. Az ő elképzeléseiket messzemenően figyelembe vettük, beépítettük a darabokba, akár mozgással, szöveggel volt is kapcsolatos az észrevételük. Önálló műsort is csináltak saját elképzelésük szerint. De a jelmezek megtervezésébe is beleszólhattak. És nagyon sok jó ötletük volt. Hogy egy kicsit oldjuk a terheket, kikapcsolódásként más művészeti ágakba is alTalán tíz perce gyalogolhattam a fehértói csárdától a kettős határ felé, amikor nem is olyan messze tőlem a nádas szélén egy halászmadár, családjának finom vacsoráról gondoskodott: csőrében riadtan ficánkolt egy halacska. Kisfiam számára az első élmény volt ez az élethalál harc, hiszen a természettől olyan messze távolodott már cl az emberiség. Ha csak cz az egy élmény ért volna, már akkor is megérte a fáradságot. Pedig a Bartók Béla Művelődési Központ alkotóházáig, ahol a színitanodások esti előadására igyekeztem, még vagy fél órát kellett gyalogolni. kaimat adtunk, hogy kiránduljanak. így Kiss János keramikus az agyag formáihatóságának csodáját mutatta meg a gyerekeknek, akik maguk is csináltak egy-egy agyagfigurát. Lassan besötétedett. A legszebb színpad, a csillagos ég alatt először a gyerekek által kitalált vidám jeleneteket mutatták be, majd a farmert, a pólót fölváltották a jelmezek. Fényhatásokkal is hangsúlyozott, a valóság és a képzelet különös világában érezhettük magunkat Pilinszky verseiből kialakított, lélektani darabban. Majd már egész felnőttek produkciónak tűnt Cervantes Don Qijote zenés muzikcljének előadása. Amikor késő éjszaka lia/aindultam, arra gondoltam, valamennyien jól érezhettük magunkat: a tábor szervezői, hiszen elérték céljukat. A gyerekek, mert sikerük volt. Mi, mert kellemes időben, érdekes produkciókat láthattunk. A halászmadári mert jó vacsorát rendezett a családjának. A csillagok ilyetén állására csak a kis halacska panaszkodhatott. Kép és szöveg: Turi lózsef A határhelyzet változatlan Gyulánál 24, Nagylaknál 18, Artándnál pedig 6 órát kellett várniok az utasoknak a kilépésre hétfő reggel - közölte Krisán Attila, a Határőrség szóvivője. Román oldalon a vámszervek alaposan ellenőrzik a belépőket, ugyanis sok, Romániából elszármazott, és most Németországból hazalátogató utas vámköteles árukat visz magával. így a várakozási idő csak fokozatosan csökkenhet. A hét végén 112 határsértőt fogtak el, 40 külföldi pedig hamisított útlevéllel próbált magyar területre lépni. A határőrök 7600 külfölditől tagadták meg a beléptetést az előírt feltételek hiánya miatt. Jelenetek a Don Quiotéből KEDD, 1993. JÚL. 20. járnom a szivemmel, a szememmel a klinika ambulanciájára, de hogy jussak el oda? Utalványok az asztalon - Hát mentővel! - hangozhatna a kézenfekvő válasz, ám B.S.-né esetében ez sem olyan magától értetődő. - Képzelje, a körzeti orvosom azt mondta, nekem az nem jár, mert fölvettem a mozgássérülteket megillető 12 ezer forint közlekedési támogatást. Már három hónapja el kellett volna, hogy menjek a szemészetre. Tehetetlenségemben írtam levelet a népjóléti irodába. Választ még nem kaptam, az orvosom azonban legutóbb letett az asztalra két betegszállítási utalványt... Hogy végülis jár vagy nem jár, nem tudom. A lényeg, hogy ennyi harc után ugyan, de eljuthatok a vizsgálatokra. A mindvégig mellettünk asszisztáló unoka büszkén mutatta az általa ellenőrzött „pénztárkönyvet", a biztos, ami biztos alapon, maguk vásárolta vérnyomásmérővel megmérte a nagyi vérnyomását, s búcsúzóul megkínált konyhai remekének még egy szeletével. Én meg elmenőben azon töprengtem: mennyi, de menynyi erő lakozik az emberben, még így 90 felé haladva is. Amikor gyakran már a puszta lét is teher, amikor a földön két lábbal állónak is kijár minden segítség. Nem a sajnálat , hanem az élet törvénye okán. S valóban kijár? Ami jár, az jár Megkérdeztem a Csongrád megyei mentőszervezet mentőtisztjét, Nagy Zsoltot: hasonló esetekben vállalják-e betegek szállítását, mondjuk kontrollvizsgálat céljából, fürdőbe, reumatológiai kezelésre elviszik-e a rászorulókat? Megtudtam: ha a háziorvos indokoltnak tartja ezt, minden további nélkül a beteg rendelkezésére állnak. A helyváltoztatásra igazán képtelen B.S.-né orvosának hozzáállását nem értve a népjóléti iroda helyettes vezetőjétől. Csikós Lászlómétól érdeklődtem, mit mond a jogszabály. A válasz: az 53/1992 (111.21.) kormányrendelet foglalkozik a mozgáskorlátozottak évi közlekedési támogatásával, amely azonban nem zárja ki, hogy mentővel szállítsák az illetőt, ha kezelésre szorul. Ezt az összeget taxira, benzinre költheti a sérült ember, bármilyen ügy elintézése céljából. Ebből akár sétakocsikázhat is, ha kikívánkozik a négy fal rabságából. Kiderült, hogy nem csak Szegeden, hanem országszerte akadnak háziorvosok, akik saját hatáskörükben - jogtalanul -, megtagadják a betegszállítási utalványt a rászoruló, közlekedni képtelen emberektől. Tételezzük föl: tájékozottság híján. Chikán Ágnes • Egyedül, íéllábon Sérültek, mentők, orvosok A lefüggönyözött üvegajtón át tolókocsis alak körvonalai rajzolódtak ki a szoba homályából. Csöngetésemre nem mozdult. Egy fürge fiúcska nyitott ajtót. Bemutatkoztam, majd bebocsáttattam. A kerekeken guruló karosszékből ápolt hajú, sima arcú, idős aszszony nézett rám. Ugyanazzal a tekintettel, amely egy fényképész hatvanegynehány évvel ezelőtti fölvételének jóvoltából a falról pislant a belépőre. A hajdani szépdekoltázsú szőkeség most 86 éves özvegyasszony, s hálásnak nem mondható nevelt lánya jóvoltából, nagymama. Egyetlen családbeli támaszának, a 14 éves kamasznak a nagymamája. - O látogat meg legtöbbször a gondozónőn kívül. Olyankor süt-főz, én csak diktálom neki a receptet. Kínálj meg bennünket a meggyespitédből, kisfiam - mondta vendéglátóm, majd élete szűkre szabott mozgásterének összes nehézségét elém tárta. Hangjában nem volt panasz, elkeseredettség, tények józan sorjázását hallgattam. - Egy szív- és egy szemműtét után, lassan másfél éve, baleset ért. A Mars térnél utolsóként mentem át a gyalogátkelőn. Az ott álló busz vezetője az előttem haladó babakocsis anyukára koncentrálhatott, mert amikor ő átért, elidította a járművet. Amikor elütött. akkor nem vesztettem el az eszméletemet, csak később, a kórházban. Ott sajnos a jó lábamat levágták... Pedig olyan jó lábam volt... Megsimította a csonkot, majd a másik, megmentett, de beteg lába operációjának történetével folytatta. Megtudtam, hogy a tárgyaláson azt vallotta: ő ment neki a busznak. Most úgy emlékezik vissza: megsajnálta a buszvezetőt, aki sírva kérlelte, ne valljon ellene. Mi lesz vele, meg a családjával? Harc nyugtákért, kerékért mindenért Azóta halmozódnak, s a 20 négyzetméternyi szoba börtönében nyilván fölnagyítódnak a bajok, s érzékenyebb a lélek is. Már a harmadik gondozónő segíti a szerencsétlenül járt, idős asszonyt, aki balesete ellenére is, úgy tűnik, mégis két lábon él a földön. Kénytelen, amíg képes rá. Talán éppen kiszolgáltatott helyzete, és szerencsére sértetlen, józan esze kényszeríti fokozott körültekintésre. - Haragszanak rám, mert mindenkitől, mindig számlát kérek. Van egy füzetem, ahova minden kiadásomat beíratok. Nem értem, miért veszik zokon, ha csatolni szeretném a nyugtát is. Én nem csapok be senkit, nem hazudok, nem csalok, s biztos akarok lenni, hogy engem sem csap be