Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

Lakodalmas a Dugonics téren; előadja az erdélyi Mákófalvi Iskolakör (Fotó: Révész Róbert) Szabad színházi napok Második napját zárta hétfőn a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója. Kora délután a Dugonics-téri egyetemépület előtt a Mákófalvi Iskolakör mezőségi lakodalmas játékát láthatta az érdeklődő, gazdag, korhű viselettel, autentikus zenei anyaggal, iskolásán botladozó előadásban - valamint fullasztó kánikulában és csapnivaló hangosítással. Az erdélyi csoportot a Főnix Diákszlnpad Lázár Ervin meséiből válogató hangulatos bemutatója követte (a vasárnapi ismétlése), egy-egy jelenetében ügyesen karikírozó, a helyzetkomikumot jól kihasználó játékkal. Az est programja a Bálint Sándor Művelődési Házban kezdődött, ahol a Kerekasztal Színházi Társulás Paul Foster I. Erzsébet című darabját adta elő, majd az Arvisura Szentivánéji álom előadásával folytatódott a Hajnóczy utcai zsinagógában. A színházi találkozó programja ma 19 órától kezdődik a Bálint Sándor Művelődési Házban, ahol ismét a Főnix Diákszínpad lép fel, Mrozek Örvendetes esemény című játékával. Amint ez. befejeződik (a program szerint 20 órakor) a JATE BTK auditórium maximumában az Utolsó Vonal csoport Piroska című előadása következik. majd 22 órától a zsinagógában két előadás: Andaxszínház - Ketten egyedül, és Bán János - Kukac Matyi. A szerdai napot újra a Főnix Diákszlnpad kezdi a Bálint Sándor Művelődési Házban (Halandzsa, dada...), a zsinagógában 22 órától pedig az Arvisura lép fel (Magyar Elektra). A találkozó csütörtökön zárul; 17 órától a Széchenyi téren az Újvidéki Tanyaszínház előadása következik (Csantavéri Passió; Sziveri János két éve elhunyt vajdasági költő verseiből), végül 19 órától az Egyetemi Színház Beckett Godot-ját játssza. KEDD, 1993. JÚL. 20. - Hagyjál! • De Giorgio! Pesten azt ígérted, hogy majd Szegeden nyilatkozol. Majd ha meglátod, hogy mennek a dolgok. - Szerencsém, hogy azt mondtam. Most már mindent látok, hagyjál! • Csak nem azt akarod mondani, nem lesz siker? - Miért ne lenne siker, Verdi nagyszerű zeneszerző... • Azért másért is érdemes lesz kijönni a Dóm térre. - Hogyne. Gail Gilmore legcsodálatosabb Amneris, akit csak hallottam. • És most vezényelheted. Egyébként is pikáns a dolog: fekete Amneris, fehér Aida. - A hangok nem fehérek és feketék. Minden hangnak más színe van. De ezt úgysem lehet elmondani annak, aki nem érzi. • Köszönöm. Megígérem, igyekszem híven tolmácsolni gondolataidat. Cserébe elkezdhetjük ezt a beszélgetést? - Miről beszélgessünk? Mindenki tudja az összes pletykát. Egyébbel sincs tele a város. • Szerencsére, te nem érted. - Lefordítják. Ronda dolog a pletyka. Sajnálom a barátaimat. Viktor például nagyon készült erre az előadásra. Tavaly azért rendezte meg a Carment, mert a Raffa megcsinálta a magáét a Népstadionban. Nevettünk is rajta, amikor kitört a botrány: Verdi vesztesként vonult le a pályáról, majd jövőre Szegeden visszavághat. • Adja Isten, úgy legyen. De egy dolog már azonos a két előadásban. - Tudom, mire gondolsz. Tavaly is Misura ugrott be. Katia Ricciarelli úgy elmenekült, amikor rájött, mire vették rá, hogy még ti, újságírók is alig tudtátok utolérni. • Nekem nem sikerült. De fogjuk fel ezj a sors akaratának. Két nagy díva is el akarta énekelni itt a Dóm téren az Aidát, mit tesz isten, a harmadiknak sikerül... - Tudod mit, ehelyett inkább kérdezz! • Téged világszerte úgy reklámoznak, mint egy őstehetséget. Halászlegény frakkban... - Már mondták. Bárgyú film volt, de Mario Lanza csodálatosan énekelt. Egyébként • Közös téma a vajdasági táj A művészet nyelve mindig humánus Zdravko Mandic a találkozások fontosságától KULTÚRA 5 • A vasárnap megnyílt Testvéri diptychon - Szegedi Fesztivál Tárlat vajdasági művészeinek kiemelkedő egyénisége Zdravko Mandic, aki nem csupán kiváló festőművész, aki a vajdasági vidék piétikáját és különleges meghittségét képes ábrázolni olajképein, de a zrenjanini Modern Galéria igazgatója is. E kettős minőségében kérdeztem a tárlat megnyitását követően a Várkert némi árnyat adó kőtárában. • Hogyan értékeli a temesvári és vajdasági képzőművészek közös kiállítását Szegeden, milyenek első benyomásai? - Rendkívül fontosnak tartom ezeket a találkozásokat, különösen a mi régiónkban. Mindig is voltak művészeti és politikai kapcsolatok különkülön a Vajdaság és Szeged, illetve Csongrád megye, valamint a Vajdaság és Temes megye között. De ezek az új típusú találkozások minőségében mást jelentenek, s meggyőződésem, hogy az embargót követően még inkább gazdagodnak majd. E mostani kiállítás kezdete lehet egy hosszú távú közös munkának. • Azt mondja a régi igazság: Háborúban hallgatnak a múzsák. A volt Jugoszláviában dörgő fegyverek megbénítják-e a művészek kezét? - Különös jelenség tanúi lehetünk. Szinte felerősödtek a művészet értékei. Abban a bonyolult és zaklatott világban, amelyben élünk, talán a művészek mondják ki az igazságot. Ez a tárlat nem nyújt totális képet a vajdasági képzőművészet egészéről, de ez a mostani keresztmetszet az értékek mentén szerveződött, s bizonyítja, hogy nálunk a táj, a természeti környezet a közös téma, de ez az ősi motívum szinte minden alkotó szubjektumán át. sajátos módon jelenik meg. Meggyőződésem, hogy a művészet a humanizmus nagyköveteként jelenik meg itt, átlépi a háborús határokat, és a szeretet palackpostáit hozza. Sokszor szerepeltünk már Magyarországon, s mindenkor bebizonyosodott, hogy a művészet nyelve sohasem hatalomorientált, és ha egyszer a hatalom odafigyelne az igazi művészetre, örök béke honolna a világban. • Milyen élményeket visz magával Szegedről? - Azt hiszem, színvonalas, korszerű és emlékezetes kiállítást mutatunk be temesvári kollégáinkkal egyetemben a szegedi képtárban. Sokszor jártam már ebben a városban, de most éreztem meg Szeged szívdobbanását. T. L. • Magyarul a fiaimtól tanulok u Pier Giorgio Morandi néhány titka Világkarrier még inkognitóban tervem, hogy bejutok egy igazi komolyzenekarba. • Sajnos, nem sikerült? - Sajnos, túl korán sikerült. Húszévesen lettem a Milanói Scala első oboistája. • És az baj? - Képzeld, milyen érzés, húszévesen azt tudni, hogy innen már nincs tovább. Új hangszerhez meg már öreg vagyok. • És hogy lettél karmester? - Muti meghallgatott. Egész komoly felvételi vizsgát kellett tennem. Attól kezdve állandó asszisztensének tekintett. • Kitől tanultál még? - Bernsteintől és Patanitól. • Kitől mit? Ha ezt el lehet egyáltalán mondani. - Hogyne. Mutitól azt lehetett ellesni leginkább, hogyan építse fel a karmester a művet, hogy abban egyaránt helye legyen a zeneszerző és a saját elképzeléseinek. Bernsteintől inkább technikát tanultam. Hogyan kell olvasni a partiturát, kiolvasni belőle a szerző üzeneteit és milyen mozdulatokkal lehet ezt legcélszerűbben átadni azoknak, akikkel együtt zenélek. • Vele hol dolgoztál? - Amerikában. Óriási versengéssel bejutottam a szerencsések közé, akik tőle tanulhattak. • Magyarországra hogy jutottál? - Patani hozott el. Tőle egyébként azt tanultam meg, hogy minden zeneműnek megvannak az íratlan tradíciói is, amelyeket tudni kell akkor is, ha változtatni akarunk rajtuk, sőt akkor még inkább. • Mit köszönhetsz Pataninak leginkább? - A feleségemet. Tőle kérdeztem meg itt Budapesten ki az az oboista lány a zenekarban. • Oboisták megértik egymást? - A mester is úgy vélte és bemutatott neki. Azóta az ikrek már háromévesek. • Tanítod zenére őket? - Egyelőre ők tanítanak magyarul. Rigó Béla Bernstein társaságában A Dóm téri próbán (Fotó: Nagy László) családomban senki sem volt halászlegény. Apám megbecsült halkereskedő volt Biellában, az egy kisváros Torino mellett. A két bátyám folytatta az üzletet. • Téged sajnáltak... - Az üzletet sajnálták. KöIyökkorom óta alkalmatlan voltam mindenre, ami nem zene. • így hát könnyű szívvel lemondtak rólad. - Azt azért nem mondhatom. Szerettek volna jobb útra téríteni. Ettől anyám mentett meg, aki rendületlenül bízott a tehetségemben. • Tehát nem lopva, szülői tilalom ellenére tanultál zenélni. - Ötéves koromtól zeneiskolába jártam. A kottát előbb ismertem meg, mint a betűket. Tanultam összhangzattant, megismerkedtem néhány hangszerrel... • Például? - Tangóharmonika, gitár, basszusgitár, különféle dobok, zongora... • Ez elég változatosnak tűnik, és mit játszottál még ennyi hangszeren? - Könnyűzenét. Tizenöt éves koromban már bandám volt. Tizenhat évesen már fesztivált nyertünk. Amatőrfesztivált, de San Remóban. Képzeld, még számokat is szereztem, sőt énekeltem is. • Ezt eddig letagadtad. És mi csábított át a komolyzenéhez? - A feladat. Akkortájt szorgalmasan oboáztam. Az volt a