Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

Legnagyobb erősítésük, hogy nem távozott senki. Villáminterjú Lóczi Istvánnal W! SPOHTJA 1993. július 19. Talmácsi (sötét mezben) a vásárhelyi csapat egyik legjobb játékosa volt. Edzője szinte minden mérkőzésen számithatott rá, nem (csak) rajta múlott, hogy a HLC nem tudott partnere lenni a tiszakécskei csapatnak a hajnoki címért folyó harcban... (Fotó: Gyenes Kálmán) Mérlegen a HLC teljesítménye G helybenjárás visszalépést jelent? Szombaton délelőtt futottam össze Lóczi Istvánnal, a Szegedi Dózsa NB III-as labdarúgó csapatának edzőjével. A kölcsönös üdvözlés után mi másmi is lehetett volna szó közöttünk. mint a labdarúgásról... - Ilyen vakációs időben biztosan a piacra igyekszik korán reggel - indítottam a beszélgetést. - Hol van már a vakáció válaszolta - hiszen már majdnem egy hete megkezdtük a felkészülést az új bajnoki idényre. Most is edzésre megyek... - Mi újság a Dózsánál? Számunkra a legjobb újság az, hogy nincs újság. - Ezt hogy értsem? - Ahogy mondom. Maradt mindenki a helyén, nem távozott el senki tőlünk, s ez számunkra felér egy jólsikcrűlt erősítéssel. - Ila arra gondolok, liogy a Dózsa roppant tehetséges labdarúgóira nem egy csapat vetett szemet, akkor egyet kell értenem... - így van! Sikerült együtt tartani a csapatot, sőt két új taggal meg is erősödött az elmúlt bajnokságban nem éppen bő játékoskerctünk. - Kikkel? - Dézsi Balázzsal, aki leszerelt a katonaságtól és Fábián Lászlóval. Mindketen hozzánk jöttek, s már velünk is készülnek. - Pedig amint már említettem sok csapatnak fájt a foga néhány Dózsa-játékosra. - Nézze, a mi labdarúgóink amatőr státuszban vannak, ott játszanak, ahol akarnak. Amikor dönteniük kellett, akkor mindannyian a Dózsa mellett döntöttek. - Biztosan jól érzik magukat a Hunyadi téren... - Sokat nem tudunk nyújtani nekik, de amit Ígérünk, azt minden esetben hiánytalanul meg is kapják. Talán ezért, talán azért maradtak a kecsegtető A 17. Nyári Univcrsiade vízi labda-tornájának döntőjében a magyar férfiválogatott egy góllal alulmaradt (12:13) az F.gycsült Államokkal szemben, így ezüstéremmel zárta a sorozatot. A vívók csatározásai során a kardválogatott a dohogó harmadik fokára léphetett, miután a Kanada elleni „bronzmérkőzést" 9:4 arányban megnyerte. A St. Catherine-ben megrendezett evezős-finálékban a könnyűsúlyú egypárevezős versenyszámban Darvas Zsolt a hatodik helyet szerezte meg. Eredmények: Vívás, kardcsapat helyosztók: az aranyéremért: Olaszország-Franciaország 8:6; a bronzéremért: MAGYARORSZÁG-Kanada 9:4; az 5. helyért: Egyesült ÁllamokAzerbajdzsán 9:4; a 7. helyért: Kuba-Bulgária 9:5 Vízilabda: döntő: Egyesült ÁllamokMAGYARORSZÁG 13:12 (4:3, 2:3, 3:4, 4:2), góldobók: Bürke 3, Asta 2, Hosmer 2, Santiago 2, Gill, Hunt, Wigo, Wallin l-l, illetve Pardi 5, Gál 2, Loványi, Martinovics, Bene, Szabi), Sugár l-l; a bronzéremért: Olaszország-Oroszország 9:6; az. 5. helyért: Franciaország-Dél-afrikai Köztársaság 18:5 Atlétika: férfi 20 km gyaloglás: 1. ajánlatok ellenére nálunk, mert itt szinte egy családot alkotunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a játékosok tehetsége mellett ez is nagy mértékben hozzájárult az eredményességhez. - Apropó eredményesség. Az elmúlt szezonban várakozáson felül teljesített a Dózsa, hiszen nem várták, hogy a negyedik helyen fog végezni. Az agusztus közepén induló új bajnokságban mi a célkitűzésük? - Az első háromban szeretnénk végezni. A jobb esetben az elsőu, a rosszabbikban a harmadik helyen, de mindenképpen a dobogón. - Tehát nem akarnak feltétlenül az NB II-be kerülni? - Ezt nem mondtam. Minden csapat, amely csak egy kicsit is ad magára, úgy indul, hogy az. első lesz. Mi is ezt tesszük, de nem fogunk kétségbe esni akkor sem, ha ez valami okból nem sikerül.Nagyon sok jó csapat van csoportunkban, sokan pályáznak a bajnoki címre, nehéz. lesz. A bajnokság végére fiataljaink egy évvel idősebbek, tapasztaltabbak lesznek. Majd meglátjuk... - Hogyan készülnek az új idényre? Napi két edzést tartunk,s ahogy közeledik a rajt napja, munkánk egyre intenzívebbé válik. A keret tagjai nagy kedvvel és fegyelmezetten dolgoznak az edzéseken. A tanultakat pedig edzőmérkőzéseken gyakoroljuk majd. - Kik lesznek az edzőpartnerek? - Sorrendben a Makó, az NB l-es Békéscsaba, a Baja, majd augusztus 8-án a Magyar Kupában a Bátyai MGTSZ SE, s a bajnoki rajt előtt közvetlenül a Kiskundorozsma lesz az edzőpartnerünk. - Sikeres felkészülést kívánunk! SÁNDOR JÓZSEF Róbert Korzeniowski (Lengyelország) 1:22:01 ó, 2. Dániel Garcia (Mexikó) 1:22:58, 3. Bcrnardo Segura (Mexikó) 1:24:11, 4. Malik (Szlovákia) 1:25:10, 5. Hmelnyickij (Fehéroroszország) 1:26:23, 6. Mao (Kína) 1:27:37 férfi 400 m: 1. Ibrahim Hassan (Ghana) 45.87 mp, 2. Evan Clarké (Jamaica) 46.27, 3. Danny McFarlane (Jamaica) 46.60, 4. Goodwin (Kanada) 46.62, 5. Greene (Ausztrália) 46.91,6. Kan (Japán) 47.23 női 200 m: I. Flirtisha Harris (Egyesült Államok) 22.56 mp, 2. Dahlia Duhaney (Jamaica) 22.79, 3. Wang Huei Chcn (Tajvan) 22.80, 4. Graham (Egyesült Államok) 22.82, 5. Doll (Kuba) 22.90, 6. Muhetgyinova (Oroszország) 23.26 női 400 m: 1. Michelle Collins (Egyesült Államok) 52.01 mp, 2. Youlanda Warren (Egyesült Államok) 52.18, 3. Nancy Ferrcra (Kuba) 52.84, 4. Akinremi (Nigéria) 53.35, 5. Beckford (Jamaica) 54.84, 6. Sankatsing (Suriname) 54.87 férfi 200 m: I. Bryan Bridgewater (Egyesült Államok) 20.14 mp, 2. Chris Nelloms (Egyesült Államok) 20.17, 3. Ivan Sanchez (Kuba) 20.55, 4. Loum (Szenegál) 20.68, 5. Inoue (Japán) 20.84, 6. Tynes (Bahama) 20.86 Több mint egy hónap telt el az NB III-as labdarúgó-bajnokság befejezése óta. Az eltelt idő alatt ki-ki vérmérsékletének megfelelően értékelte az elmúlt 30 fordulót. Hamar munka ritkán jó - tartja a közmondás. Áll ez a labdarúgásra is. Meggyőződésem, hogy egyegy pillanatnyi siker vagy balsiker utáni mondatok nem átgondoltak, így kevésbé reálisak. Ennyi idő alatt azonban már a pillanatnyi örömök vagy bánatok nem befolyásolhatják a megítélést. Aki ennek ellenére indulatból vagy pillanatnyi sértődéstől vezérelve próbál egy évet elemezni, magáról állít ki bizonyítványt. Láttunk, olvastunk már ilyet. Tárgyilagosan visszanézve, hogyan is értékelhető a HLC 92/93-as bajnoki szereplése? Egy bajnokság sohasem ott kezdődik, amikor megszólal a síp és labdába rúgnak a játékosok. Vásárhelyen sem így kezdődött. Egy NB Il-ből kizuhant, hite- és létszámhagyott, külföldi edző által megtizedelt csapat méltatlan tavasz elé nézett az előző bajnokságban. Jött egy edző a szomszédból, közreműködésével néhány játékos, és a Városi Stadionban ismét megízlelték a játékosok és a szurkolók egyaránt a győzelem ízét. A következetes szakmai és agilis szervezőmunka meghozta a gyümölcsét, és nem csak megállította a visszafejlődést, de éremhez juttatta a város NB III-as csapatát. Jó szomszédság török átok - hogy ismét a közmondáshoz forduljak -, vagy mondhatnám azt is, a szomszéd rétje mindig zöldebb. Megirigyelték a vásárhelyi si: kereket és a szomszéd visszakért abból, amit adott, sőt az edzőt is. Cserébe adta a pályaedzőjét. Mit mondjunk, nem volt egy „bombaüzlet" egyik félnek sem. Végül is milyen évet zárt a HLC? Ha azt nézzük, hogy sok csapat megirigyelné a harmadik helyet, jót. Ha viszont azt nézzük, hogy a hozzáértők szerint is a legerősebb játékosállománnyal rendelkező együttes. még Barna és Újvári nélkül is magasan az egyik legjobb csapat volt, már nem lehetünk ennyire elégedettek. Még ha hozzátesszük azt is, hogy a távozottak helyett NB l-es játékos is érkezett, sőt tavasszal vissza is jött még egy. Talán nem túlzás egy olyan bronzérmes csapattól azt várni, hogy a mezőny leggyengébb együttese ne tőle szerezze meg a szezon egyetlen győzelmét. Megszerezte. A kiesőjelöltek már örültek, ha a HLC-vel kellett játszani, mert rögtön pontra, vagy pontokra számíthattak. Ettől Vásárhelyen a kieső Dorozsmát csak az utolsó percekben megítélt büntető fosztotta meg (otthon már az sem). Ha azt nézzük, hogy a csapat legeredményesebb csatára volt a legtöbbször csere, örülhetünk a bronzéremnek. (Kéri, amikor gratuláltunk eredményes szerepléséhez, azt mondta: most képzeld el, mennyi gólt lőhettem volna, ha élvezem az edző bizalmát. Ha a gyúró a félpályához közeledett én már mentem is le, tudtam, az én táblám emelik magasra. Két csúcsot állítottam fel, a legtöbb gólt rúgtam és a legtöbbször cseréltek le.) Milyen is volt hát ez a bajnoki év? Olyan, mint a jelenlegi helyzet, átmeneti. Átmeneti edző, átmeneti csapat, átmeneti körülmények. Csak még az nem dőlt el, hogy ez az átmenet merre vezet. Talán úgy lehetne jellemezni, hogy a HLC jelenlegi körülményei a megyei I. osztályhoz sok, az NB II-höz kevés. - Hogyan értékeli Rostás Gyula, a klub ügyvezető elnöke az elmúlt bajnoki évet, aki szinte egyedül vitte a hátán a csapatot. Támadta az edzője, a szurkolók, hogy miért nem küldi el az edzőt, a játékosok, hogy miért nincs több pénz, a kívülállók, hogy hova tette a pénzt. - Úgy értékelem, hogy ebben a bajnokságban a csapatnak jobban meg kellett volna szorítani a Tiszakécskét. Az őszi második hely után NB I-II-es játékosok erősítették a csapatot (Hurguly, Márta Bress). El tudtuk intézni a honvédséggel fennálló jó kapcsolataink révén, hogy a katonák 95 százalékban rendelkezésünkre álltak. (Kopschitz egy mérkőzésről hiányzott kiállítás miatt, Kiss Cs. 27, Lévai 22 mérkőzést játszott). Ennek ellenére tavasszal szerény 19 pontot gyűjtött a csapat úgy, hogy ebből nyolcszor hazai pályán szerepelt. Már az őszi utolsó öt mérkőzésen érződött, hogy a csapat taktikailag leeresztett. Az előző fél évben megtanult taktikát tíz percig volt képes játszani, az ellenfél gyorsan kiismerte (lásd SzVSE, Dorozsma, Makó, Nagyszénás, Dabas elleni mérkőzéseket) és nem tudtunk újítani. A téli szünetben a két tornán aratott győzelem után a csapat indokolatlanul magabiztossá vált! Pedig már az első mérkőzésen megmutatkozott, hogy húsz perc játék után elképzelés híján csak szenvedtek. A következő mérkőzésen is csak Bress szabadrúgása mentette meg a csapatot a kudarctól. Az elképzelésünk, mely szerint megszorítjuk a Tiszakécskét, sajnos, nem valósult meg, pedig láthattuk, hogy semmivel sem rendelkezik jobb játékosállománnyal, mint mi, így véleményem szerint nem biztos, hogy a legjobb csapat nyerte a bajnokságot. - Hogyan bírta anyagiakkal a klub a versenyfutást? - Jelenleg a klubok 90 százaléka anyagi gondokkal küzd. Hallhattuk ezt labdarúgásban is Váctól-Szegedig, hogy csak a nagyobbak példáját említsem. Ugyanez áll NB Ill-ban is. Nálunk is vannak gondok, de vállalt kötelezettségünket minden játékossal szemben maradék nélkül időben teljesítettük. A túlzott igényekről természetesen nem beszélhetünk. Tudomásul kell venni, hogy amatőrbajnokságban szereplünk. Ezt kell elfogadni játékosnak, edzőnek egyaránt. Tudom, hogy nehéz, de nincs más választás. A jelenlegi gazdasági helyzetben nálunk sokkal rosszabb körülmények között is dolgoznak, működnek NB III-as csapatok, nem is rosszul. Állítom, hogy kevés NB III-as csapatnál volt olyan egyenletes edzéslátogatottság, mint nálunk. így a gyengébb szereplésünket erre fogni nem helytálló kifogás. - Hogyan tovább? Mi a célkitűzés a következő bajnokságra? - Szeretnénk előrébb lépni. Hogy ez helyezésben mit jelent, még korai volna kitűzni. Az önkormányzat segítséget ígért. Többen megfogalmazták azt, hogy Hódmezővásárhely megyei jogú város megérdemelne egy NB Il-es csapatot. Ezt viszont anyagilag is meg kellene alapozni. Bízom abban, hogy ezt ebben a bajnokságban már elkezdjük, és hogy ez mit hoz a végelszámolásnál egy év múlva, az sok mindentől függ. - Függ-e Szegedtől? Az utóbbi időben mintha nem lett volna felhőtlen a két egyesület kapcsolata. - Részben igen. Biztos vagyok abban, hogy az a korrekt kapcsolati rendszer, amit korábban kialakítottunk, helyes volt. Ezt bizonyította a Szeged szereplése is. Akiket mi kaptunk játékosokat korábban, azok nem tudták a szekeret a kátyúból kihúzni. Nem volt hát elhamarkodott döntés, amikor kölcsön vagy véglegesen játékost kaptunk vagy cserdítünk. Bodó Antal elnökről sok mindent hallhattunk az utóbbi időben, én viszont azt tapasztaltam, hogy velünk szemben mindig korrekt volt. Adott szavát ő is, mi is álltuk, és míg vele voltunk kapcsolatban, nem merültek fel olyan dolgok, mint az utóbbi időben. Probléma esetén leültünk és megbeszéltük kölcsönösen, megegyezésre jutottunk. Bízom abban, hogy Szegeden a következő időben ilyen vezetővel fogok tárgyalni, és biztos vagyok abban, hogy ez Szeged labdarúgását is elősegíti - fejezte be Rostás Gyula az éves értékelésén túlmutató beszélgetésünket. OLASZ LÁSZLÓ Buffalo, 17. Nyári Universiade Ezüst ás bronzérem a magyar sportolóknak