Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

• Gondolatok a halpiacon • A volt főtitkár lemondta a szállodát u Klinikai jeienidő: harc a pénzért és iétért • A harcmodor: a „rablólovagoké m A betegek: mielőbb menjenek haza! Öngyilkosságra kényszerül a baleseti sebészet? Fotó: Enyedi Zoltán • Nagylakon megnőtt a zsúfoltság Török- és hőhullám a határon Szombathoz képest jelentőseri és folya­matosan nőtt vasárnap a zsúfoltság a nagylaki határátkelőnél. A várakozási idő a személyforgalomban 18 óra, a kamio­noknál 25 óra. Konvojokban érkeznek Szeged felől a hazánkon átutazók, vasár­nap délelőtt 10 óra körül például 20 perc alatt 1 kilométerrel nőtt a kocsisor, s hogy ne gyarapodjon tovább, már a kamion­sávba is átirányítanak személyautókat ­kaptuk a jelentést tegnap. A román oldalon 4 sávban engedik át a török vendégmunkásokat, mégis lassú­nak tűnik az ütem. Ennek a magyar határ­őrök szerint valószínűleg az lehet az oka, hogy a román vámosok ellenőrzik a pogy­gyászt, és úgy látszik, van is okuk rá. A magyar oldalon a hosszú ideig tartó moz­dulatlanság, és a már délelőtt perzselő nap miatt türelmetlenebbek az utasok. A Vö­röskereszt önkéntesei, a polgári védelem és az orvosok segítenek a rászorultakon. Leginkább a pici gyermekekre kell figyel­niük, több apróságot visszaküldték a ma­kói kórházba a kiszáradás veszélye miatt. (Riportunk a szombati helyzetről a 6. oldalon) Elkeseredettek az orvosok. Félnek a betegek. Rossz, na­gyon rossz a hangulat az or­vosegyetem klinikáin. Egyik orvos ismerősöm az '56-os fo­radalom előtti, feszültségekkel teli pillanatokhoz hasonlította a klinikákon tapasztalható fojtott légkört. A kialakult helyzet drámaiságát a baleseti sebé­szeten magam is érzékelhet­tem. Attól mentsen meg min­>denkit a mindenható, hogy orvosi segítségre szoruljon! ­jutott eszembe a közszájon forgó „jókívánság", mikor a különböző klinikák és osz­tályok gyógyszerkeretét is tar­talmazó számsort böngésztem. A SZOTE 80 ágyas baleseti sebészete például egész esz­tendőben 3 millió 963 ezer fo­rintot költhetne gyógyszerre. E keretből a második félévre már csak félmillió forint maradt. Ellenpontként álljon itt: az orosházi önkormányzat kór­házának 100 ágyas sebészeti osztálya egy évben 12 milliót költhet ugyanerre a célra. A klinikai pénzhiány okáról, következményeiről, a gyógyító orvos lehetőségeiről, a betegek helyzetéről a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egye­tem Traumatológiai Önálló Osztályának vezetőjével, dr. Sándor László egyetemi do­censsel beszélgettünk. (Az interjú lapunk 3. oldalán található.) m Csütörtökig a 100.4 MBx-ea Rádió 00 Szól a „kommandórádió" >Í Rádiózni pedig szükséges ­vallja Tóth András, a Telekom Kft. ügyvezető igazgatója, hi­szen már 1988 óta küzd azért, hogy létrehozzon egy szegedi magánrádiót, amely városi, tehát „Szegeden, Szegedről, Szegednek" szól. E dátum rej­tezik egyébként a Rádió 88 nevében is, mely egy héten ke­resztül, július 15-től 22-ig su­gároz műsort. Szokás szerint, mondhatnánk, hiszen ez már nem az első ideiglenes adás.­Néhány éve először a Szegedi Ipari Vásár rádiójaként jelent­kezett a kis csapat az éterben, azóta pedig már három alka­lommal nyílt lehetőségük rövi­debb-hosszabb sugárzásra. Műsorai kereskedelmi jelle­gűek. természetesen, hiszen állami és más támogatás híján önfenntartónak kell lennie. Az adásban a zene dominál, s nin­csenek politikai vitaműsorok, társadalmi problémákat taglaló fejtegetések, vagy nyomorról tanúskodó riportok. A téma azért a valóság, ám itt egy könnyed hangvételű, szórakoz­tató adóról van szó, mely sok­szor kiváló alanya a háttérrá­diózásnak. Pe^ze, azért néha megáll a fakanál főzés köz­ben... Mint például a hétvégén, a Nagy Buliban, mikor a Délma­gyarország kilépett az éterbe. Egy, közös helyett sok-sok há­zibuli volt, ahol magnó helyett a Rádió 88 szólt. A rádióhul­lámok segítségével minden la­kásban jelen lehettek, így lett az családi és baráti rendezvé­nyekből Nagy Buli. A régebbi évektől eltérően a Rádió 88 éjjel sem adja fel, nem kapcsol más adót, s nem is sercegéssel tölti meg az étert, hanem éjjel 2-től hajnali 6-ig műsort sugároz. A késői, vagy talán éppen korai időpont kiválóan alkalmas rétegtzlést kielégítő adásokra, jöhetnek a komolyabb telefonos cseve­gősdik, vagy éppen a zenei ha­táresetek, a progresszív rock, vagy a jazz csemegéi. S a haj­nali telefonok bizonyítják, hogy még ekkor is komoly igény van az effajta műsorok­ra. A rendkívül korszerű tech­nikával rendelkező adó tulaj­donképpen valódi kommandó­rádió. Bárhol, bármikor, bár­milyen rövid idő alatt bevethe­tőek. Most is egy nap alatt si­került elfoglalni a Fesztivál ételbár különtermét, s felépí­teni az ideiglenes stúdiót. Legközelebb talán már vég­leges lesz telepítés. T. V. Franjo Tudjman hor­vát elnök vasárnap dél­után megnyitotta a masle­nicai pontonhidak A Hor­vátország déli és északi részét összekötő ideigle­nes híd 279 méter hosszú és két forgalmi sávból áll. A megnyitóünnepségen horvát jelentések szerint részt vettek a Zágrábban akkreditált nagykövetek, s 170 újságíró tudósított az eseményről. A krajinai szerbek ál­tal is magukénak követelt területen lévő masienicai híd és a zadari repülőtér megnyitását az a szerb­horvát egyezség tette le­hetővé, melynek értelmé­ben a horvát rendőrség és hadsereg július végéig kivonul a térségből és he­lyüket az ENSZ béke­fenntartóinak adják át. A megegyezés értelmében a hidat és a repülőteret csak a polgári szervek és magánszemélyek használ­hatják. A szerbek és a horvátok most arról is megállapodtak, hogy a jövő héten tárgyalásokat kezdenek a krajinai há­ború beszüntetéséről. Fotó: Nagy I .ászló Testvéri Diptichon a Képtárban Testvéri Diptichon címmel tegnap megnyílt az idei Sze­gedi Fesztivál Tárlat. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai kép­tárában megtekinthető kiállí­táson 13 vajdasági és 17 Te­mes-megyei (Románia) kép­zőművész festményei, szobrai, grafikái adnak színvonalas és gazdag áttekintést a két vidék képzőművészetét meghatározó művészeti felfogásokról: a vaj­dasági tájélmény különböző, de egylényegű feldolgozá­sairól, s a temesvári művészeti csoportot jellemző progresszív alkotói szellem sajátos termé­keiről. A kiállítás, ahogyan dr. Chikán Bálint művészettör­ténész megnyitójában kiemel­te, egyben a határok kérdésével is szembenéz, s azt a jövőt idé­zi, amelyben e határok - ahogy a művészetnek már most sem -, nem az autós sorállást je­lentik majd az egymás szom­szédságában éleiknek. A meg­nyitót követően fogadást adtak a résztvevőknek a várkertben. A tárlat szeptember 10-ig te­kinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents