Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

SZOMBAT, 1993. JÚL 17. KÖLYÖK NÉPRAJZI KALAUZ Prométheusz szerzeménye A tűzhöz, Prométheusz szerzeményéhez számtalan szokás, varázscselekmény, tilalom kapcsolódik. Az istentől lopott „holmira" nagyon kell vigyázni (mint hajdan a Vesta-szüzeknek), s nem szabad kiadni a házból, mert azzal nemcsak a gyerek/ek/ álma, éji nyugodalma szűnne meg, odalenne a család szerencséje is. A gazdasszony jó, ha ért a nyelvén, mert a tűz „beszél": pattog, morog, pöröl, követelőzik, mert haragszik, éhes vagy szomjas. Hogy jóllakjék, kenyérsütés előtt kis lisztet szórnak rá, vagy a kenyér kiszakajtásakor egy marék tésztát, esetleg beledobnak a vakarékból egy darabkát. Főzéskor kap a rántásból egy kanálnyit, a főt tésztát is nagyon szereti, no meg az az étel is az övé, amely munka közben rápottyan. Ha morog, vagy egy csipetnyi sót kap (bár sokfelé azt tartják, nem szereti, ha besózzák a szemét), vagy beleköpnek. A só tűzbe szórását meg a köpést valamikor tiltották is, mert úgy tudták, megvakulna, aki beleköp, kisebesedne a szája, a tűz meg sziporka alakjában átmenne a szomszéd tűzhöz panaszkodni, hogy leköpték, s felgyújtaná a házat. Szentelmények maradványain (húsvéti szentelt kalács morzsája, szentelt tojás héja, utolsó kenethez használt gyertya stb.), valamint haj- és körömhulladékon kívül semmit beledobni nem szabad, mert különben morog a tűz (ha pl. közönséges tojáshéjat vet rá az aszszony), amiből országszerte pört, veszekedést jósoltak. Nagyhétben különösen a kedvében kell járni, mert ilyenkor párosul, ekkor a legérzékenyebb. Vigyázni kell arra, hogy mindennap megetessék, kapjon lisztet, esténként meg teli pohár vizet rakjanak a parázs közelébe. Gyermek se ilyenkor, se máskor ne játsszon a tűzzel, mert éjszaka bepisil. Nagyhéten, pontosabban nagyszombaton lehet a leghatásosabban védekezni a tűzvész ellen is, oly módon, hogy vagy egy vödör vizet zúdítanak a tetőre, vagy rádobják a Szent István-napi koszorút. Ezzel a mágikus cselekedettel egy évre szólóan megóvható a ház, a porta; olyan ez, mint egy jó üzlet: megadják a tűznek, ami jár neki, s cserébe nem árt nekik. Turi M,árta Mert a csikós mesterségesen hangrobbanást idéz elő. Kicsiben az történik, mint a szuperszonikus (hangnál sebesebben haladó) repülőgépek esetében. Ott a repülőgép motorjajnak zúgása sűrűsödik dördüléssé, itt az ostor végén levő kócbojt sivítása durranássá. A hang másodpercenként 300 métert tesz meg, vagyis percenként 18 km-es, óránként majdnem 1100 km-es sebességgel száguld. Ha pedig a repülőgép gyorsabban halad, mint a hang, mert sebessége meghaladja az óránkénti 1100 km-t, akkor maga mögött hagyja a hangját. Ezt mindenki megfigyelhette, aki harci gépeA végén csattan az ostor?! ket látott gyakorlatozni. Hangrobbanás akkor keletkezik, amikor a hanghullámok összetömörülnek a gép mögött, a hullámok felerősítik egymást. Ilyenkor az amúgy is erős dörej megsokszorozódik, mintha bomba robbanna föl. Mit csinál a csikós? Megforgatja jó hoszszú karikás ostorát, amelynek a vége olyan gyorsan forog, hogy nem is lehet látni. A hangját halljuk, mert csak úgy süvít. Amikor a csikós hirtelen visszarántja az ostort, annak a végénél ugyanaz történik, mint a szuperszonikus repülőgép faránál. A hang hirtelen öszszetömörül a bojtocska mögött, és akkorát szól, mint egy puska. A farkasról és a daruról Mikor a farkas bárányt evett, a csontja - így mesélik - a torkán akadt. Keresett, kért segítséget, de senkit nem talált. Mindenki azt mondta, hogy amit torkosságával keresett, meglelte. Végül sok hízelkedéssel rábírta a darut, hogy az hoszszú nyakát a torkába nyújtsa, és csőrével a csontot kivegye. Mikor pedig a daru kivette, és jutalmat kért, kicsúfolta őt, és azt mondta: - Szemtelen, takarodj előlem! Nem elégszel meg azzal, hogy élsz? Hiszen nekem köszönheted! Mert ha akartam volna, a nyakadat kettéharaphattam volna, amikor a torkomba nyújtottad! „ Pesti Gábor fabulája Gyurkovics Tibor Rongy Rongy, rongy, te bolond. Teveled meg mit csináljak? Megcsinállak kócbabának, kitömöm a hasadat, bajuszod megfestem, meghúzgálom a hajad, így élünk mi, ketten! Képrejtvény ÍZttttt Ezúttal ismét olyan rejtvényt adhatunk föl, amelyet egy olvasónk készített. Fülöp Márta (Szeged, Szigony u. 35.) harmadik osztályos tanuló képrejtvényeiből már korábban is közöltünk néhányat. Most újabb három feladat vár az ügyes megfejtőkre. Beküldési határidő: július 21. Címünk: 6740 Szeged, Stefánia IÓ. A borítékra írjátok rá: Kölyök-oldal, Képrejtvény. Jó fejtörést! Megfejtések - nyertesek Mielőtt hozzákezdenétek az e heti képrejtvény bogarászásához, biztosan kíváncsian várjátok, kik lettek a július 10-ei Háromszor három című játék szerencsés nyertesei. Akiknek gratulálunk: Kása Anikó, Sándorfalva, Kölcsey u. 14.; Sugár Katalin, Szeged, Juharfás u. 7/A; Engi Csaba, Domaszék, Ady E. u. 20. 1. Szólt a Székhez az Asztal: „Gyere, szívem, vigasztalj! Szörnyen kínoz a hőség. Minden lábam fáj és ég. Sétálhatnánk egy kicsit. Friss levegő jól esik. Fűszerezzük víg traccsal!" Szólt a Székhez az Asztal. S szólt az Asztalhoz a Szék: „Óh, milyen bolond beszéd! Hisz mi nem sétáthatunk. Tudod, járni nem tudunk." De az Asztal sóhajt rá: „Megpróbálni mégsem árt. Lábad annyi, mint lábom: megpróbáljuk két lábon." 3. így lementek, s lassacskán át az egész városkán körbe-körbe, könnyeden kopogva a köveken. S aki csak ott szembejött, Edward Lear Az asztal és a szék megállt a hátuk mögött: „Lám, az Asztal meg a Szék levegőzik kicsinyég." De most völgynek tért az út, s egy kastélyhoz kanyarult. Teljesen eltévedtek. Esteiig tévelyegtek, s akkor a bölcs társaság fölfogadott egy kacsát, egy bogárkát s egérkét, akik hazáig kisérték. Ott egymás nyakába esvén így ujjongtak: „Drága testvér! Jó volt ez a séta m Jöhet most a vacsora." S végül aztán Asztal és Szék s kacsák, bogárkák, egérkék fejük tetejére álltak, s ágyaikba beugr.'l' k. Babits Mihál -rdítása