Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

TINI SZOMBAT, 1993. JÚL 17. Strasbourgi koncertlevél Amatőrök és profik Stereo MC's, Ve Ivet Underground, U2 Június 23-án este 7-kor, másfél napi autóstoppolás után érek a strasbourgi Meinau Stadionba. Épp időben: a színpadon már játszik az első előzenekar, a Stereo MC's. Angol sampler-diszkó a szellemesebb fajtából egy önmagát ápoló szociális gondozó kinézetű énekessel, egy hús-vér dobossal, egy nagydarab sampler-zsonglőrrel és három fekete vokalistalánnyal. Még fényes nappal van, a cucc nem szól túl jól, a produkció senkit nem hoz lázba, bár a zenekar egyet; len, „To the left, to the right..." kezdetű slágerét jótékony taps jutalmazza. Hiába, hálátlan az előzenekarok sorsa. A Velvet Undergroundé különösen hálátlan. Ez a 25 (!) év szünet után egy európai koncertsorozat erejéig (s talán tovább is) eredeti felállásában összeálló legendás New York-i kvartett hibát követett el, mikor beleegyezett, hogy saját szerényebb léptékű - turnéja mellett néhány alkalommal stadionban, szabad téren és fényes nappal, a már teljesen más stílusú, megasztár U2 előzenekaraként is szerepeljen. A világ leghíresebb amatőrzenekara Lou Reedés John Cale vezetésével persze Strasbourgban is szép sikert arat, a keserű szájíz azonban nehezen felejthető. Zooropa. „Európai Egyesült Állatok" - a Kontroll Csoport nyomán így lehetne lefordítani a U2 turnéjának és legfrissebben elkészült stúdióalbumának címét (pályafutásuk eme leggyengébb lemezéről Strasbourgban szerencsére még nem játszanak). A ZOO TV műsora (vagyis a koncert) este 10-kor, a Harmadik típusú találkozásokat idéző hangés fényorgiával kezdődik, beindul a zenekar. Bono (látszólag) egyenesen a hatalmas, összetett tévéképernyők egyikéről lép közénk. „Örülünk, hogy itt lehetünk Strasbourgban, Zooropa fővárosában!" kiáltja az első dal után, s ezzel hatalmas üdvrivalgást és tapsvihart arat. „Tegnap ugyanezt a hülyeséget mondtam Brüsszelben is..." - dünnyögi maga elé folytatásként. Ez a poén az este egyetlen eredeti színfoltja, ami ezután következik: halálosan precíz, milliméterre és másodpercre kidolgozott, százszor eljátszott, hamis spontaneitással meghintett, megalomániás show. Ahogy a tévéképernyőkön őrült iramban villódzó feliratok mondják: „A rock and roll szórakoztatás" és „A siker foglalkozás". A U2 pedig keményen melózik a saját vurstlijában, ez tagadhatatlan. Az első 50 percben az Achtung Baby slágereit játsszák, a tavalyi turnét megörökítő, nálunk is bemutatott tévéprodukcióból jól ismert koreográfia szerint (arab táncosnőnek álcázott európai táncosnő, színpadon pezsgőt bontó szel/2: Gyertek, mert jövünk! Zooropa a Népstadionban Csak néhány nótát szerettek volna rögzíteni a fiúk a stúdióban új turnéjuk előtt, ám olyan jó elvoltak, hogy egy teljes albumot hoztak össze. Legalábbis így beszélik. Mindenestre egy biztos: megjelent a U2 Zooropa című nagylemeze a PolyGram gondozásában. Az album egy átfogó koncepció része, mely a zenekar általános vélekedését tükrözi a világ és főleg Európa jelen és jövőbeli helyzetéről, s amelyről majd a koncerten mindannyian személyesen is meggyőződhetünk, hiszen július 23-án a Népstadionban lép színpadra a U2. S akinek ezek után még mindig hiányérzete lenne, annak egy jó hír: a U2 meghirdetett egy videoklip pályázatot amatőrök részére külön Magyarországon a már ismert MTV pályázat mellett. Jelentkezni lehet bármely régi vagy új U2 felvételre forgatott klippel. A győztes videót a koncert előtt bemutatják! rencsés nőnemű nyertes, kézikamerázgatás, áltévézés stb.). A '9l-es számok közé ékelve elhangzik a tíz esztendeje írt New Year's Day, s Larry Mullen Jr. is előmászik dobjai mögül, hogy eldanolja nekünk a Pogues együttes Dirty Old Town (Koszos öreg város) című álnépdalát. A műsor második fele a húszméteres kifutó végén kezdődik, itt tömörül a kvartett (Mullen hoz magával egy bemikrofonozott tamtamot, a basszista Adam Clayton dzsekijének hátára varrva pedig megcsodálhatjuk az Egyesült Európa csudaszép zászlaját). „Akusztikus" tízperc következik: Angel Of Harlem + When Love Comes To Town. Az utóbbi dalt felerészben The Edge interpretálja - nemcsak gitárosnak, de énekesnek is kiváló. Bono azt állítja, olyan érzés neki a Velvet Underground után fellépni, mintha a Beatles után játszana, ennek ellenére a Satellite Of Love (A szerelem műholdja) című Lou Reed-dal feldolgozásában - akárcsak a turné többi állomásán Reed tévéfelvételével énekel duettet, noha az „eredeti" is kéznél lenne (a spontaneitás, mint már említettem, zérus). Bad, Ali I Want Is You, Buliét The Blue Sky, Running To Stand Still, Pride és Stitl Haven't Found What l'm Looking For a további program, a közönség hálás a sok jó, régi számért, mindenki énekel. A koncertet a Stand By Me című rockklasszikus zárja The Edge előadásában. A ráadásban a pénz és a politika perverzióit szemléltető, fűzes Desire után a Mefisztóvá maszkírozott Bono eljátssza, hogy telefonál Le Pennek, a fasisztoid francia pártvezérnek (a tavalyi amerikai koncerteken George Bush volt a kipellengérezett, Budapesten valószínűleg Csurka lesz), de végül csak üzenetet hagy. Ezután már csak szerelmes dalok vannak hátra: a roppant erotikusra televizionált With Or Without You, a Love Is Blindness (itt jön a „tánc a közönség soraiból találomra kiemelt szőke lánnyal"), s legvégül az I Can't Help Falling In Love With You című Elvis Presley^örökzöld Bono egyszemélyes előadásában. A zenekar többi tagja időközben észrevétlenül eltűnt a színről. A ráadás az énekes szemérmetlen magánszáma. Déri Zsolt Depeche Mode: július 27., MTK-Stadion Őszinte szavakkal A fiatal essexi együttesnek csak három hét kellett, hogy felvegye első albumát a „Speak And Spell"-1 1981ben. Az új művet Dávid Gahan, Alan Wilder, Martin Gore és Andrew Fletcher Madridban, Hamburgban és Londonban készítették 1992 áprilisától decemberéig, hosszú szünetekkel a felvételek és keverési munkálatok között. „A színvonal így emelkedik" - magyarázta Martin. „Hosszabb ideig tart, míg mindenki boldog lesz. Sok mindent kipróbáltunk eddig, de tapasztaltnak és másnak lenni sok időt vesz igénybe". A Depeche Mode hoszszan tartó varázsának egyik titka az, hogy valóban teljesen különböznek minden más együttestől és irányzattól. Zenéjük mindig szívesen fogadott alternatív zene, történjék bármi és legyen bárki divatban. Vezető énekesüknek, Dave Gahan-nek a hangja egyike a legjellegzetesebb és legfigyelemre méltóbb hangoknak a rock világában. A Depeche Mode négy tacjja természetszerűleg mas. Különböző feladatok felé húznak, respektálják egymás előadását, külön munkáját, és nem éreznek késztetést a versenyzésre, konkurálásra. Egyszerűen megfogalmazva: Dave az énekes, Martin a dalszövegíró, Alan a zenész és Andrew a koordinátor. „Azt hiszem, egy modern együttesnek ilyennek kell lennie" - mondta Andy. „Ha az együttesek ilyenek lennének, sokkal eredményesebben, sikeresebben tudnák a dolgaikat intézni". Fontos pénzügyi dolgok, amelyek unalmasak lehetnek sok művész számára, elbűvölik Flatch-et. „Érintkezésbe lépek a könyvelőnkkel, a hivatali személyzettel, az üzleti személyzettel, és hogy őszinte legyek, valóban élvezem. Mute-nak, a lemezkiadó vállalatunknak ma sincs komputerizált könyvelési rendszere, így jó dolog, hogy Dániel Miller (aki a bejegyzett védjegyet alapította) egyike azoknak a legbecsületesebb embereknek, akikkel valaha is találkoztam. Az egyik legjobb lemezpolitikánk, lemezüzletünk van a zeneiparban. Fontos dolog az egyik szemünket az árusításon, a másikat a jogainkon tartani..." „A lehetőségeknek van egy természetes küldetése" - hagyja jóvá Alan. „Mindig erős érdeklődést éreztem az előadás másik oldala iránt. Az idő nagy részében jómagam és Flood vagyunk azok az emberek, akik a kora reggeli órákban elmegyünk és az általunk 'csavarhúzó-munkának' nevezett munkát elvégezzük. Ez az előadás darabjainak megváltoztatása, újraszerkesztése, amely az Idő legnagyobb részeben untatja Martint és egy bizonyos részben Dave-t, de én valójában nagyon élvezem". „Jobban szeretek írni" ért egyet Martin. „Bár teljesen kifullad az ember, amikor a stúdióban van, teljesen friss lesz, amikor íh Mindig is csodálatos folyamatnak tartottam. Néha csak ránézek arra a dalra, amit éppen akkor írtam, és azt gondolom, tudom, hogy honnan jött". Néhány meglepő Depeche sikerszámnak vallásos témája van, beleértve Az új - sorrendben a 10. Depeche Mode album, a „Songs Of Faith And Devotion" egyike a legjobban várt lemezeknek 1993-ban. Utolsó albumuk, a „Violator" turnéjának befejezése után - 8 hónap alatt 1 millió 200 ezer ember előtt játszva - az együttes úgy gondolta, hogy kivesz egy év szabadságot. Most megváltozva visszatértek, s július 27-én az MTK Stadionban bemutatják vadonatúj lemezüket élőben. az 1984-es UK Top 20 első helyezettjét, a „Blasphemous Roumours"-\ és az 1989-90-es „PersonaI Jesus"-1. „Mindig csodáltam a vallást", mondja Gore. „Nem értem igazából, de mindig is vágytam valamiféle hit után, az új album néhány dala a tőknek tűnnek. Különlegesség, hogy a „One caress"ben Martin egy 28 tagú vonószenekarral énekel élőben. Ezzel az albummal a Depeche Mode jól halad zenei programjával. Ahogy Alan magyarázza: „Teret adtunk az előadás kihangsúlyozásának azzal, hogy időeltolásokat és más technológiát használunk, hogy . olyan megoldást találjunk, amit nem találtunk volna meg, ha egyszerűen csak eljátsszuk a dalt. Wilder többet fog élőben dobolni a turnékon, Gore nagy várakozással tekint a még több gitározás elé, Gahan olyan buzgó, heves, amilyen csak egy művész lehet az új munkával és azzal a lehetőséggel, hogy egy előadást élővé lobbantson. Szeretném érezni, hogy ez a zene fel fogja emelni az embereket, jobban érzik magukat tőle és jobban teszik, amit csak tesznek. Megpróbálom magam sürgetni a jövőben." gospel érzés néhány fajtája". Egyikőjük, a Condemnation különösen kedvence Dave Gahannak. „Azt hiszem, ez a legjobb szöveg, amit valaha éneklésre írtam, és a legjobb ének, amit valaha is énekeltem. Arra vágytam, hogy megírhassam". „Ezzel a lemezzel megpróbáltuk Dave-t másként énekeltetni", magyarázta AlarÁ"„Egyszerűen a dal regiszterét emelve, hogy magasabban kelljen énekelnie, mint normálisan tenné, próbáltuk rávenni őt, hogy másként közelítse meg a dalokat, átsegíteni őt dolgokon, kipróbálva különböző környezeteket, amelyekben még soha nem énekelt azelőtt. Nagyon jól reagált rá. Dave-nek jó természete van. Ki akar próbálni dolgokat, még ha nem is érti meg néha, hogy miért kérték meg rá. Tudja, hogy a dolgok ismétlésével valójában valami passzolni fog, és egy különleges pillanat Idéződik elő. A „Condemnation" lemezfelvétele a Madrid-villa márvánnyal burkolt garázsában történt." A új lemezen csapatnyi dal áll listára készen. Az „/ Feel You" volt a legjobbnak kiválasztva, egyrészt ragályos varázsa, másrészt kapóssága miatt. A „This is the dawning of our töve" című dal a zenészeknek a hallgatóság felé fordulását szimbolizálja. Más számok, beleértve a „Condemnation"-t hasonlóan követheA Depeche Mode elhivatottságának központi eleme, hogy az együttes tagjai tudatosan, személyenként a csúcson akarnak játszani. „Értékelem, amit Dave csinál a színpadon", mondja Alan. „Az ő előadása nélkül - mint frontember - egy nagyon unalmas banda lennénk. Nagyon kevés jó frontember van és én azt hiszem, hogy ő nagyon jól csinálja." Gahan visszaadja a bókot Wildernek egy, a stúdiótechnikájáról folytatott vitában. „Alan itt fog ülni 24 óráig, míg jó nem lesz. Nagyon odafigyel és akarja, hogy jó legyen. Ez az, ami különleges a Depeche Mode-ban". Három éve, hogy a Depeche Mode kibocsátotta az utolsó albumát, a Violatort, amely Britanniában a lista második helyezettje Amerikában pedig a hetedik helyen van. 1990 oen a World Violator Tour Los Angeles-ben, a Dodger Stadionban1 fejeződött be. 1992 hangsúlyozottan New Yorkra szavazott, int a felvétel helyszínére. A módot, ahogy a Depeche Mode visszatér az útra, legjobban Dave foglalta össze: „Visszatérünk a színpadra, amikor a zene magasabb régiókba mozdul és valójában ez mozgat engem. A legfontosabb dolog az életemben most, hogy elinduljak és zenét hozzak a rajongóknak". Nos, itt a cirkusz megkezdődik.