Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚL. 1. Vidia - a temetés napja? BELÜGYEINK 3 (Folytatás az t• oldalról.) semre Nagyné Jenovai Klára szakszervezeti titkár - Minden­ki számított már erre, most mégis sokkszerűen hatott a be­jelentés, hogy felszámolják a céget. - Mindenről csak az újság­ból értesültünk - mondja Gera Rózsa kirendeltségvezető. ­Kedden délelőtt 11 órára beren­delték a kirendeltségvezetőket. Délután egyig hiába vártunk, akkor közölték velünk, hogy visszavonta a cég a kifogáso­lást az Unicbank ellen. Ennél többet nem mondtak. Délután a rádióból hallottuk mi is, hogy megindult a felszámolás a Vi­diánál. Most senki sem tudja, hányadán állunk. - Nem volt már hónapok óta komoly munka a kereskedő­házban. Gyakorlatilag mi már régen megkezdtük csendben az önfelszámolást - mondja Nagyné Jenovai Klára - Már január végén figyelmeztettük Molnár urat, haldoklik a Vidia, nincs áru, csak a régi raktár­készletet kínáljuk, de az már a kutyának sem kell. • Mi volt a válasz? - Türelemre intett bennün­ket. Szinte egybehangzó a keres­kedők véleménye: Molnár Sán­dor igazából egyetlen percig sem akarta működtetni a keres­kedőházat. Bizonyára más szán­dékai voltak vele, de az nem jött be. - Arra hivatkozik, hogy 50 milliót decemberben belepum­pált a Vidiába? Azt szép csendben ki is vette a pénztár­ból. Közben árulta az üdülőket, a kirendeltségek épületeit, csak éppen nem kelt el egyetlen in­gatlan sem. Közben az íróasz­talokat is eladták, hogy leg­alább bért tudjanak fizetni. Most már minden azon áll, vagy bukik: ki kapja meg fel­számolásra a Vidiát. Még az sem kizárt, hogy végül olcsób­ban juthat hozzá Molnár úr a kereskedőház ingatlanaihoz. Lehet, hogy ugyanoda jut el, csak éppen kerülőúton? ­morfondíroznak magukban a dolgozók. - Nem most kezdődtek a bajok. Molnár Sándor legfel­jebb nyolcvan százalékban hi­bás abban, hogy idejutott a Vi­dia - mondja Freiburger Lász­ló, az üzemi tanács elnöke ­Az elmúlt években innen min­denki kiszedte a magáét. Szét­hordták a Vidiát? Miért nem firtatja senki, hogy kik! A hi­ányzó millióknak pedig nyo­muk van a volt menedzsement káeftéiben, hétéiben. A kereskedőháznak csak a kegyelemdöfést adta meg a mostani felszámolás. Eddig is jelentősen csökkent a forga­lom: 60 százalékkal kevesebb volt a nagykereskedelmi eladás és 40-nel a bolti forgalom fél év alatt. - Azt mindenki tudomásul vette, hogy ez a cég már nem képes eltartani hatszáz embert - mondja Freiburger László ­Mi tőkét vártunk Molnár úrtól és nem ígéreteket. Az Állami Vagyonügynökség is hibás, miért hagyta, hogy eddig hú­zódjon az egész. Mindenki fásult és mindenki fél a jövőtől a Vidiánál. A cég vezetői közben azon vannak, hogy minél olcsóbban ússzák majd meg az elbocsájtásokat: ahol csak lehetett, módosítot­ták a kollektív szerződésben a felmondási időket. Mindenki csak találgat, senki sem tud semmit bizonyosan. Az azonb­an egyértelmű, a vezetés, no meg a tulajdonosok már régen nem kommunikálnak a dolgo­zókkal. Legföljebb csak mu­szájból. A Vidia diszkont bejáratánál hatalmas tábla: „ Vigyázat! Ku­tyával őrzött terület." - Nincs itt már mit őrizni, uram - dörmög maga elé a ki­járatnál egy vásárló. - Két egye­nes szöget nem találni. Ép eszű ember ide csak hozhat vala­mit... Rafai Gábor • Talán természetes, hogy a pénzelméleti alapvetések -' mit csinál és mit nem csinál az MNB - után, a délutáni tárgya­lás esélyeiről is kérdezték a vendéglátót. A válasz tökélete­sen igazolta azt a régi megfi­gyelést, mely szerint a banká­rok sokat tudnak és keveset be­szélnek. Annyi azért kiderült, hogy az IMF nem mumus, nem zsinóron rángat bennünket, de függünk tőle, valamint nem mindenáron kell a megállapo­dás, de jó lenne. Az elnök úr szóba hozta új váltópénz-sorozatunkat, el­mondta, sok-sok munka fek­szik bennük, valamint beval­lotta, felesége - nem a nagy­mamája! - is tévesztette már össze fizetéskor az érméket. Mindamellett 3 milliárd pénz­Hideg ebéd a bankelnöknél A megyei napilapok főszerkesztői, illetve gazdasági ro­vatvezetői ebédeltek tegnap délben hideget Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke jóvoltából Buda­pesten. A házigazda elsősorban a jegybank és a megyei lapok szorosabb együttműködéséről, valamint az aktuá­lis pénzügyi kérdésekről beszélgetett a meghívottakkal, kötetlen légkörben és valamivel kötöttebb időtartamban. Két órába mindent bele kellett sűríteni, hiszen az elnök 13 órákkor már az IMF-delegáció vezetőjét fogadta. érme van jelenleg Magyaror­szágon forgalomban, és mire az újak teljes körűen felváltják a régieket, semmi bajunk nem lesz az érmékkel. A kétszázas­sal azonban most is akad dolga a jegybanknak, találtak már maszek gyártmányt, azaz ha­misítványt is, amit alumínium­ból öntöttek és sokkal köny­nyebb, mint az igazi. A két óra alatt esett szó ál­lamkötvényről, árfolyampoliti­káról, átütemezésről, bankfelü­gyeletről, devizabetét-kama­tokról, forrásadóról, fizetési mérlegről, japán hitelről, ka­matrésről, kötvénykibocsátás­ról, leértékelésről, társadalom­biztosításról, valutakeretről, zsírórendszerről. Az utóbbira például azért lenne szükség, hogy az OKHB veszprémi fi­ókjából az OTP szegedi fiókjá­ig ne két hétbe kerüljön - azt hiszem, ha gyalog vinnék, az is gyorsabb lenne - a pénz átuta­lása. Kovács András • Egyszer volt állami védekezés Sáskák végnapjai Mint ahogyan kutya­vásárt is egyszer tartot­tak Budán, úgy az elsza­porodott sáskák elleni állami védekezés is egy alkalomra szólt. Mind­ezt Albert Imre, a Nö­vényegészségügy! és Ta­lajvédelmi Állomás ve­zetője tartotta fontosnak megemlíteni, amikor a hétvégi légi védekezés részleteiről érdeklődtem. Ugyanis a kötött talajú tér­ségekből is szaporodnak a be­jelentések, hogy teszem azt négyzetméterenként nyolc sás­kát láttak a lucernásban. Alap­esetben a teendő nem más, mint az egyéni vagy csoportos ellencsapás. Méghozzá szi­gorúan közgazdasági alapon, a várható kárt a permetezés költ­ségeivel összevetve. Az Üllés környéki homoki térségben szombat-vasárnapra tervezett állami védekezés a szeles időjárás miatt elhúzó­dott, de vélhetően kedd estig befejeződött. Ugyanis a méhek védelmében csak hajnalban és estefelé szórhatta szél terhét a helikopter. Üllés, Forráskút, Kistelek és Ásotthalom kör­nyékén 650 hektárnyi területet vegyszereztek. Zsombón vi­szont az érő őszibarack miatt csak a szántóföldi védekezést választhatták. Az akció sikeré­hez nagyban hozzájárult a szer keverésében, vízhordásban, in­formációadásban jeleskedő he­lyi lakosság. A beavatkozás állami for­mája elsősorban a nagyüzemek felbomlásával, a tulajdonviszo­nyok rendezetlenségével ma­gyarázható. Az elhagyott par­lagföldek közé ékelt pár kister­melőtől nem lehetett elvárni, hogy egy több tíz, vagy száz hektáros táblát a saját költsé­gén mentesítse e rovaroktól. Albert Imre szerint a sáska nem különleges kártevő, csak akkor kell védekezni ellene, ha elszaporodik, mint a cserebo­gár, a tetű vagy a krumplibo­gár. Amennyiben nagyobb te­rületet érint a veszély, össze­hangolt, közérdekű védekezés rendelhető el, melynek költsé­geit az érintett termelőknek számlázzák le. Egyébként a megelőzésre magától értetődően legjobb módszer a minden talpalattnyi földet igénybevevő földmű­velés, az elhagyott területeken legalább a rovar telelését meg­nehezítő tárcsázás. A sáska ugyanúgy része az élő környe­Vetnek, mint a szöcske, vagy a katica, szó sincs az ellene való irtóhadjáratról. A töltés, vagy a rét füvén mindig van helye né­hány példánynak. T. Sz. I. • A Csörög rovatba több pa­nasz is érkezett azzal kapcso­latban, hogy a szomszéd telkén álló fóliasátor sok kellemetlen­séget okoz. Nos, megkérdeztük az illetékest. Takács Szilvesz­tert, a Polgármesteri Hivatal építési osztályának műszaki előadóját, szabályozza-e vala­milyen rendelkezés a fóliasátor építését. Mint megtudtuk, az Orszá­gos Építésügyi Szabályzat 68. paragrafusa szerint - lakótelek esetén - a fóliasátrat nem lehet a szomszéd telekhatárhoz más­fél méternél közelebb építeni. Ennek oka az, hogy a vizet vagy közútra kell kivezetni, vagy a saját telken elszikkasz­tani, de nem megengedett a szomszédos telek felé terelni. A fóliasátorhoz - ha az nö­vénytermesztésre szolgál - épí­tési engedély nem kell, mert • Megkérdeztük az illetékest A szomszéd fóliája melléképítménynek minősül, ám a jogszabályt mindenkép­pen be kell tartani. Ha mégsem így történik, a panaszos a Pol­gármesteri Hivatal Építési Osztályán tehet bejelentést. A hatóságnak az Építési Tör­vényben előírt kötelessége az ügy kivizsgálása és az intézke­dés, amely végső esetben az építmény lebontatása is lehet. K. G. vmm m mai, a Nemzetközi Építész Szövetség (az UIA) aján­lására világszerte számontartott, az építészetet 24 órá­ra reflektorfénybe helyező világnapnak sokatmondó a jel­szava: „Egy fenntartható világért - Válaszúton az építé­szet". Amiből ugye legalább-két dolog következik: 1. Vilá­gunk életben tartható, ha 2. jó utat választ az építészet. Nagy felelősség ez, ugye? Tíz nappal ezelőtt Chicagóban, a világszövetség kong­resszusán ugyané témáról cseréltek eszmét a szakmabeli­ek: vajh megállítható-e az építészet eszközeinek segítségé­vel az a gátlástalan környezetszennyezés és -rombolás, melyben bizony sokszor maga az építészet is ludas? Lehet­e az energiát, a természet erőforrásait racionálisan és a környezetet kímélve hasznosítani? Uteznek-e, s ha igen, alkalmazhatók-e szabadon és következetesen az egészség­kímélő építési anyagok, technológiák? A pozitív pólus felé elfordítható-e még a területfelhasználás és városépítés ökológiai mutatója? Chicagóban erről gondolkodtak. A világszervezet messze van, ismerőseim dohszagú, pe­nészedő panellakása ide két trolimegállónyira. Ebben a városban (is) nagyon sokan tudják, milyen bűzös tud lenni a szemétledobó akna és az alátolt konténer, ha a rendsze­rető házmestert szabadsága alatt egy fertőtlenítésben járat­lan helyettesíti. Aztán az is eszünkbe juthat, milyen csatákat kellett an­nak idején vívni, hogy lehessen kenyérgyárat építeni a la­kóépületektől illő távolságra, de mégis két panelnegyed közé ékelten. (Utóbb az élet azokat igazolta, akik szerint a kenyérgyártás nem jár zavaró zajhatásokkal.) Vagyis már tíz-tizenöt évvel ezelőtt is tudott a városrendezés, az építé­szet olyan megoldást produkálni, ami a chicagói elvek szellemében fogant. Meg olyat is, ami ellene beszélt. Most, hogy a házgyári „építészet" - nevezzük nyugod­tan szerkezetszerelésnek! - mutatkozó hibái egyre heve­sebben sürgetik a lakótelepek rehabilitációját; napjaink­ban, amikor egyre újabb anyagokkal, eljárásokkal talál­kozhatunk a kivitelezői segédanyagok piacán; amikor hoz­zánk egészen közeli országokban jó példák tucatjait lehet találni a tömeges lakásépítés minőségi átalakulására, ali­gha engedhetik meg maguknak a hazai építészek, város­rendezők, s a kezük alá dolgozó szakmák képviselői azt a luxust, hogy tudomást sem véve a fordulatokról, régi esz­köztáruk változatlanságába merevedjenek. (Még csak ne is az úgynevezett bioépítészetre gondoljunk, mint lehetséges továbbhaladási irányra. Sokkal inkább a köznapi - értsd: az elérhetőséggel jellemezhető - városépítés és épület­tervezés kiútkeresésére.) Például arra, hogy földrészünk délebbi tájain évszáza­dos hagyománya van a kertkultúrának, az építészettel szo­rosan összefonódottnak, míg nálunk még mindig jobbára a kész házhoz, lakáshoz „rendeljük hozzá" utólag - és kényszerű megalkuvásokkal - az otthonteremtés külső-bel­ső növénydíszeit. Ezen a vidéken még ma is csendes őrült­nek tartják, aki napbojlert telepít a tetőtérbe, s még azt is elnézően mosolyogják meg, aki a padlófűtésre esküszik. S zegeden éppen ma építési anyagokat is bemutató szak­kiállítás nyílik a Mars téren. Este a képtárban ki­állítással teremt a város fórumot környezetformáló építé­szeinek. Mindkét rendezvény szolgálhat figyelemfelkelté­sül. Úgy értem: figyeljünk rá ma valamivel erősebben, merre indul(t) a szegedi építészet. Megtalálja-e a termék­bemutató nevében jelzett oázist? •3SH BRAMAC TETOCSEREP MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022 Szentes, József A. u. 24. T.: 63/314-011 • Mi ösztönözte a rész­vénytársaságot erre az üz­leti fogásra? - kérdeztük Tarnay Tamás területi igaz­gatót. - Semmi más, mint a játék­kedv növelése volt a célunk. Ha többször van ötös, akkor kisebb a „láz" is. • Vagyis lecsökken a for­galom? - Szó sincs róla. Ha össze­vetem területünk tavalyi ha­sonló időszakának a forgalmát az ideivel, akkor jelentős árbe­vétel növekedésről beszélhe­tek. • Úgy látszik van pénze a Szerencsejáték Rt.-nek... - Ez a 75 millió forint körü­li összeg, amivel felkerekí­tettük százra a nyereményala­• Ötös híján sem csökken a pénz n A totózókra is gondolnak Mi van a százmillió mögött? pot, tulajdonképpen adva volt, s a következő forrásból jött ösz­sze: a tartalékalapból, a kerekí­tésekből. valamint a fel nem vett nyereményekből. Ez utób­bira előírás van, hogy vissza kell áramoltatni a fogadókhoz. • Megpróbálkoztak gépko­csisorsolással is. Az nem jött be? - Nem teljesen. A nagyobb nyerési lehetőség jobban csá­bítja az embereket. • Mi van akkor, ha most nem lesz ötös? Visszaveszik a pénzt? - Szó sem lehet róla! Akkor a 100 millió növekedik a „megmaradt ötös" részével. • Úgy tudom, hogy a totó sokat veszített népszerűsé­géből. Nem az lett volna a logikus, hogy ott emelik a tétet? - Azt tapasztaltuk, hogy a totóban a nyereményalap eme­lése, papírforma-eredmények­kel, nem jelent akkora pénzt, mint a lottóban, ahol a legtöbb­ször csak 1-2 ötös van. A totó­játékunkban is keressük azon­ban azokat a lehetőségeket, amelyekkel növelni tudjuk a játékos kedvet. Ezt a célt szol­gálta a 12+l-esek külön jutal­mazása, vagy az, hogy a 27­37. közötti héten a 0 találato­sok között 10 darab gépkocsit sorsolunk ki. Továbbá, a 30. héten a 10 találatosok nyere­ményalapját is emeljük. Süli József

Next

/
Thumbnails
Contents